Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-10 / 8. szám

6 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1996. Tanuár 10., Szerda TÉKA Vallása az élet Halász Magdolna Az én vallásom az igazság szolgálata címmel rendkívül érdekes, tartalmában és formájá­ban is különleges könyv jelent meg Sárospata­kon. A kötet szerzője: Tamás Erzsébet, aki ki­váló pedagógiai-pszichológiai érzékkel vall ön­magáról, munkájáról, hivatásáról, környeze­téről, magánéletéről, örömeiről és megpróbál­tatásairól. Az ő „vallása” - az ő élete, - (Jászai Marit idézve) nem mindennapi átlagos, hanem kü­lönlegesnek mondható, tartalmában is teljes élet. Ez az életút nem volt egyszerű, és nem volt mindig boldog, sokszor kemény akadályok nehezítették mindennapjait, de az akarat, a kemény elhatározás átsegítette a bajokon. Plasztikus ábrázolás, zavarba ejtően tiszta logika, gyönyörűen megfogalmazott gondola­tok, visszafogott, de tökéletes emberi jellemzé­sek, filozofikus értékelések jellemzik az öné­letrajzi kötetet. A kötetben az anyag elrendezés is egyedi. A szerző eddigi életútját hat fófejezetben foglalja össze. Az egyes fejezetekben először egy képze­letbeli riporter kérdéseit olvashatjuk, majd ezután az egyes kérdésekre adott részletes vá­laszok következnek. Közben az ember elfelejti, hogy önéletrajzi regényt olvas, mert egy-egy téma, válasz minden apró részletre kiteijedó- en élményt ad, és elmélkedésre késztet. így: láttat és látunk, megdöbbenünk és megható­dunk, elgondolkodunk... Először a szerző gyermek- és ifjúkorának történéseivel ismerkedhetünk meg. Részesei lehetünk a gyermeki értelem kibontakozásá­nak, ajellem kialakulásának. Ezután a pálya- választás, a pedagógusi hivatás választása, majd az oktató-nevelő munka örömei és buk­tatói, a munkahelyen eltöltött évek esemé­nyei, élményei elevenednek meg a könyv lap­jain. Majd a magánéletéről, személyisége, egyénisége „rejtelmeiről” olvashatunk. A kö­vetkező fejezetben nyugdíjas éveinek termé­keny, aktív és igen mozgalmas időszakáról vall. Ezután kis tanulmányok, majd aforiz­mák következnek. A könyvet gazdag fényké­panyag teszi még szemléletesebbé. A doku­mentumban való eligazodást részletes tarta­lomjegyzék segíti. _RÁDIÓ Kapaszkodó Horpácsi Sándor Az egyik Hatvány báróról jegyezték fel, ami­kor valahogy betévedt hozzá egy szegény: „Jean! Dobja ki ezt a szerencsétlent! Nem bí­rom látni, rögtön megszakad a szívem.” Vall­juk be, kicsit mindannyian így vagyunk a sze­gényekkel, elesettekkel amióta az utcán, a lép­csőházakban is láthatók. Nem feltétlenül ke­gyetlenség, szívtelenség ez, de benne van a te­hetetlenség szégyene is. Szeretnénk (talán) se­gíteni, de nem tudunk, mert magunk is szegé­nyek vagyunk, pedig sokszor csupán egy gesz­tusról lenne szó, a szerencsétlen(ség) elviselé­séről, tolerálásáról. Mondok egy friss és sze­mélyes példát. A minap felszállt a villamosra egy - hm - nem éppen jól öltözött férfi. Sza­kadt munkásruhában, zakóban illatozott. Nem cifrázom: a férfi napok óta nem mosdott. Nem bagó szaga volt, hanem az egész villa­most belengő áporodott, dohszaga, mint aki már régóta nem paplanos ágyban alszik. Mi ilyenkor az ember első reflexe? Fészkelődni kezd, odébbhúzódik. Tettenértem és elszé­gyelltem magam. Nos, ezt a mozdulatot véltem felismerni Hegyi Imre hétfői Kapaszkodó című rádiómű­sorában is. Odamenni, odahajolni, tapintato­san kérdezni, elviselni a bajba jutott ember dühös kifakadását, szitkozódását is, akár. Aki olvasott már valamit Teréz anyáról, Assisi Szent Ferencről, a leprásokat ápoló apácákról, az érti, mire gondolok. Mert bizony nem volt igaza Marxéknak, a szegény ember feltétlenül szeretetreméltó is. Igaza sincs mindig. Mégis megdöbbentenek a dühös kifakadások, ame­lyek a csöveseket, alkoholistákat, a munkanél­külieket teszik felelőssé a sorukért. Holott már József Attila tudta: aki szegény, az a leg­szegényebb. Igen, vannak, akik elitták az eszüket, a becsületüket, az emberségüket, vannak akiket a családjuk lökött ki, mint egy rühes kutyát, mert elváltak, összeférhetetlen- ebbek voltak. De az önsorsrontó is szerencsét­len, s a villamoson mindenkinek helye van (akár jegy nélkül is). A társadalom mindenki­ért felelős, akit a világra segített. Lehetne ro­sszabb is a társadalom lelkiismerete, mert az­zal az odalöttyintett levessel, odalökött ebéd­del korántsem oldott meg mindent. Szerencsé­re mindig is voltak irgalmas, áldozatos lelkű férfiak és nők (s nem csupán a szerzetesek), akik örömüket lelik abban, hogy mások testi és lelki szenvedésein enyhítsenek. Hegyi Imre is több ilyen személlyel beszélgetett. Miért csi­nálják? Hogy buják? Nem a pénzért, az elis­merésért teszik. Az elesettnek nagyon jól esik, ha kap, de még többet tesz az, aki segít visszaszerezni az ember önbecsülését (anyagi helyzetétől függetlenül), méltóságát. Úgy gon­dolom, az ilyen műsorok ezt (is) segítik. Közönségvarázslat felsőfokon A Miskolci Szimfonikus Zenekar káprázatos újévi koncertje Újévi koncert táncos háttérrel Fotó: Bujdos Tibor Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban a hagyományos újévi koncerttel köszöntötte az idei évet a Ko­vács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar. Az idei évnyitó hangverseny az újí­tások jegyében telt. Az első újdon­ság a matinékoncert volt, amelyet vasárnap tartottak. Mégpedig táb­lás ház előtt. A másik üdítő újdon­ságnak az számított, hogy évek óta először volt olyan műsorvezetője a koncertnek - Czigány György sze­mélyében -, aki nemcsak szereti a zenét, de ért is hozzá, olyannyira, hogy közérthetően tud beszélni róla. A harmadik újdonság a miskolci Ködmön Formációs Táncegyüttes színrelépése volt, akik a zenekar igazgatójának, Sir Lászlónak a ja­vaslatára kerültek a műsorba. A ne­gyedik újdonságot pedig maga a műsor jelentette, amely ezúttal fő­leg a német Robert Stolz kompozíci­óira épült. Azért a hagyományokkal még­sem illik teljes egészében szakítani, ezért a megszokott Kék Duna kerin­gő vezette be a koncertet. Kicsit ve­szélyes vállalkozás rögtön ezzel a művel indítani, hiszen ha a fúvósok még nem „fújták be” magukat kellő­képpen, akkor a rezesek képesek a bevezetőben egészen érdekes bi- csaklásokat kicsiholni a hangszere­ikből. Ezúttal azonban szinte kivé­tel nélkül gyönyörűen, tisztán szó­laltak meg a Strauss által megál­modott hangok, és ez a kezdés meg is alapozta a koncert hangulatát. Alighanem el lehet tekinteni a mű­sor tartalmának részletes felsorolá­sától, hiszen a zenekar az első pilla­nattól az utolsóig káprázatos formá­ban volt. A pillanat törtrésze alatt reagáltak Kovács László minden apró gesztusára, a zenészek többsé­ge mosolyogva játszotta végig a kö­zel két és félórás programot. A mu­zsikusok kifejezetten élvezték a já­tékot, olyannyira, hogy a sokadik ráadás után karmesterüknek úgy kellett a játszó személyeket fino­man „kiterelni” a színpadról. Bámu­latos könnyedséggel barangoltak a stílusok között, az operettzenekar­tól az esztrádon át a maxi jazz band-ig mindenhol otthon érezték magukat, miközben mertek és tud­tak nevettetni és könnyeket fakasz­tani. A szólisták közül Csonka Zsuzsa kapta a nagyobb tapsot, aki a na­gyobb ovációt többek között azért érdemelte meg, mert az előadás alatt rengeteget dolgozott azért, hogy törékeny alkatához képest a müvek által megkövetelt hangerőt és hangszínt kihozza magából. Az apró „csalásokat”, az indokoltnál ki­csit több vibrátót, a túlhangsúlyo­zott támasztóhangokat éppen ezért illik - és kell is - megbocsátanunk a művésznőnek. Berkes János hama­rabb megadta magát a sorsának, kí­sérletet sem tett arra, hogy „áténekelje” a színpadi jelenléte alatt teljesen visszafogott zenekart. A miskolci Ködmön Formációs Táncegyüttes szerepeltetése abszo­lút telitalálatnak bizonyult. Tehet­ségüket, felkészültségüket és talá­lékonyságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a rendelkezésük­re állt mindössze huszonhét négy­zetméteres területet úgy tudták ki­használni, mintha egy hatalmas bálteremben táncoltak volna. Kovács László ezen az estén is­mét elkápráztatta a zenekart és kö­zönségét. Ez számára nem feladat, hiszen abba a karmestertípusba tartozik, aki nem követel, hanem kér. Kovács Lászlónak a szeme és a keze ugyanazt „mondja”, gesztusai visszafogottan is egyértelműek, számára a munka alapja a kölcsö­nös bizalom. Ezért meri évről évre levezényelni a Radetzky indulóban a közönség tapsát, és ezért merte az idén a befejező egyvelegben játék közben otthagyni a zenekart, hogy a záró színpadképben együtt jelenjen meg a zenekar mögötti alkalmi táncparketten a koncert vendégmű­vészeivel. Koltay és (az) István Diósgyőrben Koltay Gábor, a Julianus barát; az Itt élned, halnod kell; a Mindhalálig Beatles; az Atilla, Isten kardja és sok más film és rockopera rendezője teg­nap Miskolcon járt. Mégpedig azért, mert augusztus 31-én - a Miskolci Kulturális Menedzser Iroda szerve­zésében - a stadionban is bemutat­ják talán leghíresebb rockopera-ren- dezését, Szörényi-Bródy: István, a király című művét. Hogy sikeres le­hessen az előadás, már tegnap el­kezdődtek a konkrét előkészületek. A rendező először a polgármesterrel beszélt, aki fontosnak tartja nemcsak magát az előadást, de a remélhető­leg majd ehhez kapcsolódó beszél­getéseket. Mindezekhez apropót ad a millecentenáriumi év is. A találko­zó után a vendégek átmentek a diós­győri stadionba, ahol a sportlétesít­mény munkatársaival megbeszélték a legfontosabb feladatokat. A focipá­lya elég régen volt helyszíne kulturá­lis eseménynek, ennek ellenére úgy tűnik, nem lesz akadálya a bemuta­tónak. Fotó: Dobos Klára Elmarad a fesztivál Balassagyarmat (MTI) - Huszo­nötödik alkalommal készült meg­rendezni a Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokat a balassa­gyarmati Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ. A január 19-20-21- ére tervezett országos kulturális esemény azonban minden jel sze­rint elmarad. A fejlemény éppen a rendező jószán­déka miatt következett be: a kultú­ra helybeli fellegvára ugyanis a ju­bileumi alkalmat azáltal óhajtotta hangsúlyozni, hogy ezúttal nem amatőr együtteseket, hanem már csaknem profinak mondható szín­játszókat, elsősorban budapesti al­ternatív színházakat hívott fellé­pésre. A megkeresettek azonban többszöri egyeztetés után végül ne­met mondtak: egy részük nem ért rá, a többi nem mutatott érdeklő­dést a vidéki szereplés fránt, kivált­képpen azért, mert a rendező csu­pán költségeik megtérítését ígér­hette, a gázsit már nem tudta volna előteremteni. ★ Gyűjtse össze! 20 000 Ft értékben 3 részes nád virágtartó (Domus Lakberendezési Áruház Kft., Miskolc, Nagyváthy J. u. 2. !♦ DU ★ Ragassza fel! ___________ * Küldje be! T: 46/355-011). ...február 7-ig egy levelezőlapon vagy borítékban a naponta megjelenő szelvényekből kivágott, 1-től 21-ig sorrendbe rakott szerencseszámokat. Háromszor JOKER ---------------­je lenik meg, amelyekkel bármelyik szám 9. Ml helyettesíthető! Cím: Észak-Magyarország Lapkiadó Kft., Miskolc, 3501 Pf.: 178 JELIGE: NYERŐ 21! DÜ 5 000 Ft értékű ebéd­vagy vacsorautal­vány (Talizmán Étterem- Panzió, Miskolc, Vár u. 14. T: 46/370-627). 10 000 Ft értékű vásárlási utalvány (ALFA Műszaki Kisáruház, Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 22. T: 46/346-466) Sorsolás! —»FEBRUÁR 8-ÁN Koscsó-grafikák Miskolc (ÉM) - Koscsó László gra­fikusművész alkotásaiból nyílik ki­állítás a Teleki Tehetséggondozó Kollégium kisgalériájában (Mis­kolc, Selyemrét 1.) január 11-én, csütörtökön délután 4 órakor. A ki­állítást Dobrik István művészettör­ténész, a Miskolci Galéria igazgató­ja nyitja meg. Karintliy-est Miskolc (ÉM) - Nem ismer meg a saját anyám címmel Karinthy-est lesz január 11-én, csütörtökön délu­tán 5 órától a TIT Kazinczy-klubjá- ban (Miskolc, Széchenyi u. 14.). A műsor előadói: Kiss Zoltán, Petendi György és Szőllősi Emese. Népzenészképzés Miskolc (ÉM) - Tanítók, tanárok számára hirdették meg a Miskolci Bölcsész Egyesület posztgraduális népzenész-tanári szakát. A nagy ér­deklődésre való tekintettel február­tói újabb csoport indulhat. Az ének­zene szakos tanárok két félév során sajátíthatják el a népzene oktatásá­hoz szükséges ismereteket, a tanítói oklevéllel rendelkezők számára a képzés három félévig tart. Bővebb felvilágosítást a Miskolci Bölcsész Egyesülettől a 355-049-es, Mészáros Béla népzenésztől a 391-652-es tele­fonszámon kérhetnek az érdeklődők. Dixi-klub i Miskolc (ÉM) - Miskolci Dixieland együttes klubjába várják az érdeklő­dőket január 11-én, csütörtökön este 7 órától Miskolcon az Ifjúsági és Sza­badidő Házban. A házigazda együt­tes természetesen koncerttel is szó­rakoztatja a dixieland kedvelőit. KOMA a Hírláncban Miskolc (ÉM) - Megjelent a Hír­lánc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet információs lapjának januá­ri száma. A továbbképzések, peda­gógiai és közművelődési rendezvé­nyek, iskolai versenyek mellett több pályázati,kiírást is tartalmaz a ki­advány. így többek között megje­lent a Közoktatási Modernizációs Alapítvány (KOMA) legújabb felhí­vása, mely a Nemzeti alaptanterv (NAT) sikeres megvalósítása érde­kében a közoktatásban eddig szór­ványosan szereplő műveltségterüle­tek kidolgozására buzdítja a peda­gógusokat. A KOMA legújabb, 1995/11. jelű pályázatának célja az Ember és természet című tömb egy­séges tanítási-tanulási és nevelési feladatainak megvalósítása, a ter­mészettudományi tárgyak belső összefüggéseinek és egymásrautalt­ságának érzékeltetése minden ko­rosztállyal. A pályázat részletei megtalálható­ak a Hírlánc januári számában, és felvilágosítás kérhető a KOMA ku­ratóriumának titkárságától (1054 Budapest, Báthory u. 20. tel./fax: 131-0186. Víg özvegy Japánban Tokió (MTI) - Oszakai és hirosimai fellépéssel kezdte meg japán előa­dás sorozatát az Állami Operett­színház. Az együttes nyolc város­ban, köztük Tokióban mutatkozik be Lehár Ferenc A víg özvegy című darabjával, és 12 alkalommal adja elő a művet. A Concert Agency Musi- ca nevű japán szervezőiroda azt re­méli, hogy idővel a japánok is meg­kedvelik az operettet. Most még a hó­napok óta folytatott hirdetési kam­pány ellenére a jegyeknek csak 30-40 százalékát adták el elővételben. Középkori leletek Pécs (MTI) - A millecentenáriumi év nyitányaként a magyar középkor páratlan értékű régészeti leleteinek dokumentumaiból rendeznek kiállí­tást a Pécsett. A Művészetek Házá­ban jövő hétfőn megnyíló, A pécsi Püspökvár című tárlat először mu­tatja be együtt a magyar középkor egyik fontos épületegyüttesének - az 1009-ben alapított pécsi széke­segyháznak, az 1355-ben emelt Aranyos Mária-kápolnának, vala­mint az 1367-es alapítású első ma­gyar egyetemnek - ásatási és kuta­tási eredményeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom