Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-10 / 8. szám
6 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1996. Tanuár 10., Szerda TÉKA Vallása az élet Halász Magdolna Az én vallásom az igazság szolgálata címmel rendkívül érdekes, tartalmában és formájában is különleges könyv jelent meg Sárospatakon. A kötet szerzője: Tamás Erzsébet, aki kiváló pedagógiai-pszichológiai érzékkel vall önmagáról, munkájáról, hivatásáról, környezetéről, magánéletéről, örömeiről és megpróbáltatásairól. Az ő „vallása” - az ő élete, - (Jászai Marit idézve) nem mindennapi átlagos, hanem különlegesnek mondható, tartalmában is teljes élet. Ez az életút nem volt egyszerű, és nem volt mindig boldog, sokszor kemény akadályok nehezítették mindennapjait, de az akarat, a kemény elhatározás átsegítette a bajokon. Plasztikus ábrázolás, zavarba ejtően tiszta logika, gyönyörűen megfogalmazott gondolatok, visszafogott, de tökéletes emberi jellemzések, filozofikus értékelések jellemzik az önéletrajzi kötetet. A kötetben az anyag elrendezés is egyedi. A szerző eddigi életútját hat fófejezetben foglalja össze. Az egyes fejezetekben először egy képzeletbeli riporter kérdéseit olvashatjuk, majd ezután az egyes kérdésekre adott részletes válaszok következnek. Közben az ember elfelejti, hogy önéletrajzi regényt olvas, mert egy-egy téma, válasz minden apró részletre kiteijedó- en élményt ad, és elmélkedésre késztet. így: láttat és látunk, megdöbbenünk és meghatódunk, elgondolkodunk... Először a szerző gyermek- és ifjúkorának történéseivel ismerkedhetünk meg. Részesei lehetünk a gyermeki értelem kibontakozásának, ajellem kialakulásának. Ezután a pálya- választás, a pedagógusi hivatás választása, majd az oktató-nevelő munka örömei és buktatói, a munkahelyen eltöltött évek eseményei, élményei elevenednek meg a könyv lapjain. Majd a magánéletéről, személyisége, egyénisége „rejtelmeiről” olvashatunk. A következő fejezetben nyugdíjas éveinek termékeny, aktív és igen mozgalmas időszakáról vall. Ezután kis tanulmányok, majd aforizmák következnek. A könyvet gazdag fényképanyag teszi még szemléletesebbé. A dokumentumban való eligazodást részletes tartalomjegyzék segíti. _RÁDIÓ Kapaszkodó Horpácsi Sándor Az egyik Hatvány báróról jegyezték fel, amikor valahogy betévedt hozzá egy szegény: „Jean! Dobja ki ezt a szerencsétlent! Nem bírom látni, rögtön megszakad a szívem.” Valljuk be, kicsit mindannyian így vagyunk a szegényekkel, elesettekkel amióta az utcán, a lépcsőházakban is láthatók. Nem feltétlenül kegyetlenség, szívtelenség ez, de benne van a tehetetlenség szégyene is. Szeretnénk (talán) segíteni, de nem tudunk, mert magunk is szegények vagyunk, pedig sokszor csupán egy gesztusról lenne szó, a szerencsétlen(ség) elviseléséről, tolerálásáról. Mondok egy friss és személyes példát. A minap felszállt a villamosra egy - hm - nem éppen jól öltözött férfi. Szakadt munkásruhában, zakóban illatozott. Nem cifrázom: a férfi napok óta nem mosdott. Nem bagó szaga volt, hanem az egész villamost belengő áporodott, dohszaga, mint aki már régóta nem paplanos ágyban alszik. Mi ilyenkor az ember első reflexe? Fészkelődni kezd, odébbhúzódik. Tettenértem és elszégyelltem magam. Nos, ezt a mozdulatot véltem felismerni Hegyi Imre hétfői Kapaszkodó című rádióműsorában is. Odamenni, odahajolni, tapintatosan kérdezni, elviselni a bajba jutott ember dühös kifakadását, szitkozódását is, akár. Aki olvasott már valamit Teréz anyáról, Assisi Szent Ferencről, a leprásokat ápoló apácákról, az érti, mire gondolok. Mert bizony nem volt igaza Marxéknak, a szegény ember feltétlenül szeretetreméltó is. Igaza sincs mindig. Mégis megdöbbentenek a dühös kifakadások, amelyek a csöveseket, alkoholistákat, a munkanélkülieket teszik felelőssé a sorukért. Holott már József Attila tudta: aki szegény, az a legszegényebb. Igen, vannak, akik elitták az eszüket, a becsületüket, az emberségüket, vannak akiket a családjuk lökött ki, mint egy rühes kutyát, mert elváltak, összeférhetetlen- ebbek voltak. De az önsorsrontó is szerencsétlen, s a villamoson mindenkinek helye van (akár jegy nélkül is). A társadalom mindenkiért felelős, akit a világra segített. Lehetne rosszabb is a társadalom lelkiismerete, mert azzal az odalöttyintett levessel, odalökött ebéddel korántsem oldott meg mindent. Szerencsére mindig is voltak irgalmas, áldozatos lelkű férfiak és nők (s nem csupán a szerzetesek), akik örömüket lelik abban, hogy mások testi és lelki szenvedésein enyhítsenek. Hegyi Imre is több ilyen személlyel beszélgetett. Miért csinálják? Hogy buják? Nem a pénzért, az elismerésért teszik. Az elesettnek nagyon jól esik, ha kap, de még többet tesz az, aki segít visszaszerezni az ember önbecsülését (anyagi helyzetétől függetlenül), méltóságát. Úgy gondolom, az ilyen műsorok ezt (is) segítik. Közönségvarázslat felsőfokon A Miskolci Szimfonikus Zenekar káprázatos újévi koncertje Újévi koncert táncos háttérrel Fotó: Bujdos Tibor Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban a hagyományos újévi koncerttel köszöntötte az idei évet a Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar. Az idei évnyitó hangverseny az újítások jegyében telt. Az első újdonság a matinékoncert volt, amelyet vasárnap tartottak. Mégpedig táblás ház előtt. A másik üdítő újdonságnak az számított, hogy évek óta először volt olyan műsorvezetője a koncertnek - Czigány György személyében -, aki nemcsak szereti a zenét, de ért is hozzá, olyannyira, hogy közérthetően tud beszélni róla. A harmadik újdonság a miskolci Ködmön Formációs Táncegyüttes színrelépése volt, akik a zenekar igazgatójának, Sir Lászlónak a javaslatára kerültek a műsorba. A negyedik újdonságot pedig maga a műsor jelentette, amely ezúttal főleg a német Robert Stolz kompozícióira épült. Azért a hagyományokkal mégsem illik teljes egészében szakítani, ezért a megszokott Kék Duna keringő vezette be a koncertet. Kicsit veszélyes vállalkozás rögtön ezzel a művel indítani, hiszen ha a fúvósok még nem „fújták be” magukat kellőképpen, akkor a rezesek képesek a bevezetőben egészen érdekes bi- csaklásokat kicsiholni a hangszereikből. Ezúttal azonban szinte kivétel nélkül gyönyörűen, tisztán szólaltak meg a Strauss által megálmodott hangok, és ez a kezdés meg is alapozta a koncert hangulatát. Alighanem el lehet tekinteni a műsor tartalmának részletes felsorolásától, hiszen a zenekar az első pillanattól az utolsóig káprázatos formában volt. A pillanat törtrésze alatt reagáltak Kovács László minden apró gesztusára, a zenészek többsége mosolyogva játszotta végig a közel két és félórás programot. A muzsikusok kifejezetten élvezték a játékot, olyannyira, hogy a sokadik ráadás után karmesterüknek úgy kellett a játszó személyeket finoman „kiterelni” a színpadról. Bámulatos könnyedséggel barangoltak a stílusok között, az operettzenekartól az esztrádon át a maxi jazz band-ig mindenhol otthon érezték magukat, miközben mertek és tudtak nevettetni és könnyeket fakasztani. A szólisták közül Csonka Zsuzsa kapta a nagyobb tapsot, aki a nagyobb ovációt többek között azért érdemelte meg, mert az előadás alatt rengeteget dolgozott azért, hogy törékeny alkatához képest a müvek által megkövetelt hangerőt és hangszínt kihozza magából. Az apró „csalásokat”, az indokoltnál kicsit több vibrátót, a túlhangsúlyozott támasztóhangokat éppen ezért illik - és kell is - megbocsátanunk a művésznőnek. Berkes János hamarabb megadta magát a sorsának, kísérletet sem tett arra, hogy „áténekelje” a színpadi jelenléte alatt teljesen visszafogott zenekart. A miskolci Ködmön Formációs Táncegyüttes szerepeltetése abszolút telitalálatnak bizonyult. Tehetségüket, felkészültségüket és találékonyságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a rendelkezésükre állt mindössze huszonhét négyzetméteres területet úgy tudták kihasználni, mintha egy hatalmas bálteremben táncoltak volna. Kovács László ezen az estén ismét elkápráztatta a zenekart és közönségét. Ez számára nem feladat, hiszen abba a karmestertípusba tartozik, aki nem követel, hanem kér. Kovács Lászlónak a szeme és a keze ugyanazt „mondja”, gesztusai visszafogottan is egyértelműek, számára a munka alapja a kölcsönös bizalom. Ezért meri évről évre levezényelni a Radetzky indulóban a közönség tapsát, és ezért merte az idén a befejező egyvelegben játék közben otthagyni a zenekart, hogy a záró színpadképben együtt jelenjen meg a zenekar mögötti alkalmi táncparketten a koncert vendégművészeivel. Koltay és (az) István Diósgyőrben Koltay Gábor, a Julianus barát; az Itt élned, halnod kell; a Mindhalálig Beatles; az Atilla, Isten kardja és sok más film és rockopera rendezője tegnap Miskolcon járt. Mégpedig azért, mert augusztus 31-én - a Miskolci Kulturális Menedzser Iroda szervezésében - a stadionban is bemutatják talán leghíresebb rockopera-ren- dezését, Szörényi-Bródy: István, a király című művét. Hogy sikeres lehessen az előadás, már tegnap elkezdődtek a konkrét előkészületek. A rendező először a polgármesterrel beszélt, aki fontosnak tartja nemcsak magát az előadást, de a remélhetőleg majd ehhez kapcsolódó beszélgetéseket. Mindezekhez apropót ad a millecentenáriumi év is. A találkozó után a vendégek átmentek a diósgyőri stadionba, ahol a sportlétesítmény munkatársaival megbeszélték a legfontosabb feladatokat. A focipálya elég régen volt helyszíne kulturális eseménynek, ennek ellenére úgy tűnik, nem lesz akadálya a bemutatónak. Fotó: Dobos Klára Elmarad a fesztivál Balassagyarmat (MTI) - Huszonötödik alkalommal készült megrendezni a Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokat a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ. A január 19-20-21- ére tervezett országos kulturális esemény azonban minden jel szerint elmarad. A fejlemény éppen a rendező jószándéka miatt következett be: a kultúra helybeli fellegvára ugyanis a jubileumi alkalmat azáltal óhajtotta hangsúlyozni, hogy ezúttal nem amatőr együtteseket, hanem már csaknem profinak mondható színjátszókat, elsősorban budapesti alternatív színházakat hívott fellépésre. A megkeresettek azonban többszöri egyeztetés után végül nemet mondtak: egy részük nem ért rá, a többi nem mutatott érdeklődést a vidéki szereplés fránt, kiváltképpen azért, mert a rendező csupán költségeik megtérítését ígérhette, a gázsit már nem tudta volna előteremteni. ★ Gyűjtse össze! 20 000 Ft értékben 3 részes nád virágtartó (Domus Lakberendezési Áruház Kft., Miskolc, Nagyváthy J. u. 2. !♦ DU ★ Ragassza fel! ___________ * Küldje be! T: 46/355-011). ...február 7-ig egy levelezőlapon vagy borítékban a naponta megjelenő szelvényekből kivágott, 1-től 21-ig sorrendbe rakott szerencseszámokat. Háromszor JOKER ---------------je lenik meg, amelyekkel bármelyik szám 9. Ml helyettesíthető! Cím: Észak-Magyarország Lapkiadó Kft., Miskolc, 3501 Pf.: 178 JELIGE: NYERŐ 21! DÜ 5 000 Ft értékű ebédvagy vacsorautalvány (Talizmán Étterem- Panzió, Miskolc, Vár u. 14. T: 46/370-627). 10 000 Ft értékű vásárlási utalvány (ALFA Műszaki Kisáruház, Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 22. T: 46/346-466) Sorsolás! —»FEBRUÁR 8-ÁN Koscsó-grafikák Miskolc (ÉM) - Koscsó László grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás a Teleki Tehetséggondozó Kollégium kisgalériájában (Miskolc, Selyemrét 1.) január 11-én, csütörtökön délután 4 órakor. A kiállítást Dobrik István művészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója nyitja meg. Karintliy-est Miskolc (ÉM) - Nem ismer meg a saját anyám címmel Karinthy-est lesz január 11-én, csütörtökön délután 5 órától a TIT Kazinczy-klubjá- ban (Miskolc, Széchenyi u. 14.). A műsor előadói: Kiss Zoltán, Petendi György és Szőllősi Emese. Népzenészképzés Miskolc (ÉM) - Tanítók, tanárok számára hirdették meg a Miskolci Bölcsész Egyesület posztgraduális népzenész-tanári szakát. A nagy érdeklődésre való tekintettel februártói újabb csoport indulhat. Az énekzene szakos tanárok két félév során sajátíthatják el a népzene oktatásához szükséges ismereteket, a tanítói oklevéllel rendelkezők számára a képzés három félévig tart. Bővebb felvilágosítást a Miskolci Bölcsész Egyesülettől a 355-049-es, Mészáros Béla népzenésztől a 391-652-es telefonszámon kérhetnek az érdeklődők. Dixi-klub i Miskolc (ÉM) - Miskolci Dixieland együttes klubjába várják az érdeklődőket január 11-én, csütörtökön este 7 órától Miskolcon az Ifjúsági és Szabadidő Házban. A házigazda együttes természetesen koncerttel is szórakoztatja a dixieland kedvelőit. KOMA a Hírláncban Miskolc (ÉM) - Megjelent a Hírlánc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet információs lapjának januári száma. A továbbképzések, pedagógiai és közművelődési rendezvények, iskolai versenyek mellett több pályázati,kiírást is tartalmaz a kiadvány. így többek között megjelent a Közoktatási Modernizációs Alapítvány (KOMA) legújabb felhívása, mely a Nemzeti alaptanterv (NAT) sikeres megvalósítása érdekében a közoktatásban eddig szórványosan szereplő műveltségterületek kidolgozására buzdítja a pedagógusokat. A KOMA legújabb, 1995/11. jelű pályázatának célja az Ember és természet című tömb egységes tanítási-tanulási és nevelési feladatainak megvalósítása, a természettudományi tárgyak belső összefüggéseinek és egymásrautaltságának érzékeltetése minden korosztállyal. A pályázat részletei megtalálhatóak a Hírlánc januári számában, és felvilágosítás kérhető a KOMA kuratóriumának titkárságától (1054 Budapest, Báthory u. 20. tel./fax: 131-0186. Víg özvegy Japánban Tokió (MTI) - Oszakai és hirosimai fellépéssel kezdte meg japán előadás sorozatát az Állami Operettszínház. Az együttes nyolc városban, köztük Tokióban mutatkozik be Lehár Ferenc A víg özvegy című darabjával, és 12 alkalommal adja elő a művet. A Concert Agency Musi- ca nevű japán szervezőiroda azt reméli, hogy idővel a japánok is megkedvelik az operettet. Most még a hónapok óta folytatott hirdetési kampány ellenére a jegyeknek csak 30-40 százalékát adták el elővételben. Középkori leletek Pécs (MTI) - A millecentenáriumi év nyitányaként a magyar középkor páratlan értékű régészeti leleteinek dokumentumaiból rendeznek kiállítást a Pécsett. A Művészetek Házában jövő hétfőn megnyíló, A pécsi Püspökvár című tárlat először mutatja be együtt a magyar középkor egyik fontos épületegyüttesének - az 1009-ben alapított pécsi székesegyháznak, az 1355-ben emelt Aranyos Mária-kápolnának, valamint az 1367-es alapítású első magyar egyetemnek - ásatási és kutatási eredményeit.
