Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

6 ÉS ZAK-MAGYARORSZÁG

Kultúra : ~ 1996« Tanuár 2., Kedd

i

■TELEVÍZIÓ

Szilveszter ’95

Filip Gabriella

Éjfélkor megszólaltak a harangok, a tiltás ellenére a petárdák is. A Himnusz hangjaival - ki tudná már megmondani, hány éves felvételekkel - búcsúztattuk az óévet. Köszöntük, ami szép volt, hasznos, örömteli és jó, valamint igyekeztünk feledni, ami feledhető. így többek között a televízió szilveszteri műsorát is. Ha volt ilyen egyáltalán.

Műsor mindenképpen volt a tévében. Láttam. Szórakoztató összeállítások, kicsiknek és nagyoknak. Szilveszteri vers, szilveszteri szerencsekerék. Vetélkedő a kettesen. Ismeret- teijesztó film a kéményseprőkről. A várakozás fokozása érdekében egy ’87-es amerikai filmvígjáték: Három férfi és egy bébi. Ezalatt a kettesen Sas-kabaré, dokumentum-riportfilm a Mikroszkóp előadásainak előkészületeiről. Ezt követően a zavarodott tévénéző csak kapcsolgatott: hol ide, hol oda... Hátha megtalálja valahol a szilveszteri műsort. A Szilveszter ’95 főcím alatt volt néhány jópofa Körmendi-tréfa, éjfél előtt 100 évnek is egy a vége címmel maratoni összeállítás az ónál is óévibb tréfákból, kuplékból, egyszervolt kabarékból, örökzöld slágerekből. Közben elrejtve az aktuális politikai humor - A főgonoszról. Hogy mi volt ezzel a műsorral a célja Kern Andrásnak és Verebes Istvánnak, azt egyelőre nehéz lenne megmondani. Majd az ismétléskor jobban figyelünk. Talán kiderül. Annyi bizonyos, ha nevettetni akartak, az nem igazán sikerült.

Úgy szoktuk meg, hogy a humoristák örök ellenzékiként vagy bátor bohócként helyettünk mondják ki, meztelen a király. Most viszont mintha megfordult volna a szélirány. A fógonoszról, Bokros Lajosról a tényfeltáró riportsorozat kapcsán mindenféle „furcsaságot” megtudtunk Például, hogy nem molesztálja a titkárnőjét, hogy köszön a portásnak, hogy nem jáija össze a frissen felmosott folyosót. Megszólíttatott az utca embere, a nép egyszerű gyermeke, és mi mondtuk ki magunkról, hogy milyen ostobák vagyunk.

Egyébként lehet, hogy Bokros Lajos valóban nem zaklatja a titkárnőjét. Senkitől sem hallottuk az ellenkezőjét. Az is lehet, hogy köszön a portásnak. De nem ezért szeretjük. (Vagy nem.) Viszont ettől az összeállítástól sem lett számunkra kedvesebb. Ellenszenvesebb sem. De legalább Kern Andrásnak megadatott néhány zseniális paródia. Nekünk meg a kérdések. Hol vannak a többiek?! Ez lenne a politikai humor?! Ekkorát változott volna a rendszer, hogy már a hatalommal kacsint össze a parodista?!

i

r

<

í

i

í

i

\

!

I

1

i

Újévi koncert

Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfonikus Zenekar újévi hangversenyét hallgathatják az érdeklődők a Miskolci Nemzeti Színházban január 7-én, vasárnap délelőtt fél 11-tól, illetve 8-án, hétfőn este fél 8-tól.

Az ünnepi hangversenyen közreműködnek: Csonka Zsuzsa, Berkes János és a miskolci Ködmön Formációs Táncegyüttes. Vezényel: Kovács László. A műsor szóvivője: Czigány György. A műsorban J. Strauss-, Lehár Ferenc- és Stolz-művek, illetve híres keringók, polkák szerepelnek

Elhunyt Heiner Müller

Bonn (MTI) - Meghalt Heiner Müller író, rendező a német kulturális élet egyik kiemelkedő személyisége. A hosszabb ideje rákban szenvedő 67 éves művészt szombaton érte a halál.

A humanista és meggyózódéses baloldali író már az ötvenes és hatvanas években drámáiban és elbeszéléseiben rendszeresen foglalkozott a német szocialista állam társadalmának problémáival, ellentmondásaival. Az erőszakos szövetkezetesítésről írt darabja miatt 1961-ben kizárták az NDK írószövetségéből. Műveiben rendszeresen alkalmazta a nyugati avantgarde - Beckett, Eliot - stíluselemeit és motívumait.

Később antik és mitológiai témák felé fordult, de a hetvenes években ismét több drámában foglalkozott aktuális társadalmi kérdésekkel. A hetvenes és nyolcvanas években Nyugat-Németországban a legtöbbet játszott kortárs német szerzők közé számított, és megkapta a tekintélyes Georg Büchner-díjat.

A nyolcvanas évek második felében színművei visszatértek a keletnémet színpadokra. 1988-ban visszavették a keletnémet írószövetségbe, majd magas kitüntetést is kapott. A német egyesülést kétségekkel fogadta és az írás helyett egyre inkább a rendezés felé fordult. Az általa színpadra állított operák és drámák a szakmában és a közönség körében is élénk, de megosztó visszhangot váltottak ki. Egyébként is rendkívül vitatott személyisége körül felizzottak az indulatok, amikor kiderült róla, hogy alkalmanként információt szolgáltatott a volt keletnémet állambiztonsági szolgálatnak Az utóbbi években a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble nevű színház vezetője volt.

Zsuzsa, a világkollégista

A nemzetközi érettségi előtt partiőrségből is vizsgázik

Miskolc (ÉM - FG) - Bármerre is induljon, mindenütt találna szállást, hiszen szinte minden országban van iskolatársa a miskolci Egry Zsuzsának, az Avasi Gimnázium volt diákjának. Zsuzsa második éve az Egyesített Világkollégium ösztöndíjasa.- Harmadikos voltam, amikor - Jobbágy László tanár úr felkészítésével - az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen országos negyedik helyezést értem el nyelvtanból. Ennek köszönhetően pályázhattam erre az ösztöndíjra. Tulajdonképpen a véletlennek köszönhető, hogy éppen Walesbe kerültem, és az Atlantic College diákja lettem. Az Egyesített Világkollégium keretében kilenc országban működik hasonló intézmény. így például Kanadában, Venezuelában, az USA-ban, Olaszországban, Norvégiában... A jelentkezési lapon nem jelöltem meg, hogy hová szeretnék menni, a véletlenre bíztam a döntést. Elsősorban a nyelvtanulás miatt vonzott ez a lehetőség, de azért is nagyon jó, mert a legkülönbözőbb nemzetek fiataljaival találkozha- tom. Ebben a kollégiumban körülbelül hetven ország négyszáz diákja tanul.

Hogy milyen is ez a kollégium? A mi fogalmaink szerint nehezen értelmezhető az intézmény célja, feladata, nevelési rendszere.- Nincs is mindenre megfelelő szavunk - mondja a téli szünidőt Miskolcon töltő világkollégista. - Több olyan dolog is van, amihez hasonló sincs a magyar iskolákban. Még a hidegháború idején a nemzetközi megértés elősegítése érdekében hozták létre ezt az intézményrendszert. Tulajdonképpen három pillére van az itt folyó munkának. Az egyik a tanulás, ennek keretében bizonyos tantárgyakat magunk választunk, másokat kötelezően tanulunk. Én például irodalmat, angolt, rajzot, világvallást, alkalmazott kémiát és matematikát tanulok. A második pillér a szolgálat. Ezen belül különböző szociális tevékenységet végzünk, megpróbálunk a helyi közösségek hasznára lenni. Az én vállalt feladatom a partiőrség, a szárazföldön teljesítek ügyeleti szolgálatot. Korábban tájfutó voltam, ezért választottam ezt a munkát. A harmadik pillér a szakkör. Legalább száz szakkör működik a kollégiumban. A lehető legváltozatosabb a kínálat az indiai

Gyakorlatoznak a partiőrök. A kis képen: EgryZsuzsa. Fotó: Végh Csaba

táncoktól kezdve a papírsárkánykészítésen át a kínai konyháig minden van. A diákok maguk döntik el, hogy hová járnak, de mindenkinek legalább három különböző szakkört kell választania. Persze, nemcsak tagok, hanem szakkörvezetők is vagyunk., Tehát egymástól is tanulunk. Én például egy lengyel lánynyal együtt gyertyakészítést tanítottam, aztán volt kezdőnek meghirdetett angolszakköröm. A kedvencem a kerámia, a nemezelés, a latin tánc, a kínai írás...

Még hosszan sorolja a kedvenc szakköröket, aztán az iskolatársairól beszél, majd megpróbálja bemutatni a közvetlen környezetet.- Ez a kollégium harminc éve működik - távol minden lakott területtől - egy gyönyörű, körülbelül nyolcszázéves tengerparti kastélyban. Négyágyas szobákban lakunk, úgy osztanak be bennünket, hogy más-más nemzetiségűek kerüljenek egymás mellé. A közös nyelv természetesen az angol. Persze,

nem mindig beszélünk egyformán. A kollégiumban is vannak politikai viták, hiába ért véget a hidegháború. Viszont ezek hasznosak lehetnek, jobban megismerjük, megértjük egymást.

Árpa a kérdésre, hogy mi lesz vele később, egyelőre nem tud válaszolni. Ha visszatér a walesi kollégiumba, lassan megkezdődnek az érettségi vizsgák. Mint mondja, nem különösebben fél a megmérettetéstől.- Itt nemzetközi érettségit szerzünk, bár ennek a továbbtanulásom szempontjából nincs különösebb jelentősége. Úgy tervezem, hogy az ELTE magyar-angol szakára adom be a jelentkezési lapot, de még nem tudom, hogy mi lesz később. Az biztos, hogy érettségi után elmegyek egy két hónapos norvégiai expedícióra. Utána szeretnék eljutni Afrikába, nem kirándulni, hanem valamilyen szociális munkát végezni. De erről inkább ne beszéljünk, nem biztos, hogy őrülne a családom...

TÉKA

Tüskés Tibor: Időrosta

Horpácsi Sándor

A hatvanas évek végén néhány hónapig folyóiratszemlét írtam a Napjainkban. Nem sokáig, mert naivan, jóhiszeműen sértődéseket, vihart kavartam (akkor még nem kopasz) fejemre. A Jelenkort (akkor már Szederkényi Ervin szerkesztette) „polgári humanistának” neveztem. Nem értettem, hogy szegény Szederkényi miért sértődött meg, miért írt tiltakozó levelet a főszerkesztő(m)nek Ma már értem, s ha nem érteném Tüskés Tibor könyve minden homályt eloszlatna. A „polgári” jelző a korabeli politikai - irodalmi közegben felért egy feljelentéssel.

Engedtessék meg, hogy most utólag több évtized távolából kövessem meg a Jelenkort, védjem, magyarázzam meg a „polgári” jelzőt. Mint Kassák lelkes híve, s . egyáltalán marxizmuson iskolázott első generációs értelmiségi sokáig elhittem, hogy az irodalom- osztályirodalom. Erősítették ezt a tévhitet a kor nagy írói is. Veres Péter, Szabó Pál, Sinka stb., stb. ugye a parasztság írói, vannak „polgárírók” (Mészöly, Mándy, Thurzó, Rónay stb), munkásírót erőlködve se tudok mondani. (Már tudniillik, aki ma is elolvasható). Nos, éppen az állandóan felmelegített, szított népies-urbánus vita (nagyon is jól jött ez Aczél Györgyöknek, a hatalomnak, mert az egyik táborral tartották sakkban a másikat!) döbbentett rá ennek a tarthatatlanságára, abszurditására. Arra, hogy az irodalom érték- rendszerével, struktúrájával, intézményeivel, olvasóival igenis polgári „találmány”, s minden más, mint például az „Olvasó nép” mozgalom blöff, manipuláció. A tragédia az volt a hatvanas években, s az ma is, hogy nincs polgárságunk. Most arra a polgárra gondolok, akinek és akiről Márai írt. Naivság azt hinni, hogy a folyóiratokat, (ezt az írást) a tömegek, a „kétkezi dolgozók” olvassák, fogyasztják. Nem, ez polgárt feltételez, áld konszolidált körülmények között él, s minőségigénye van, mert teheti. Ez a polgár tette naggyá a Nyugatot, s ezt irtotta túzzel-vassal a már említett rendszer és ideológia. A „létező szocializmusnak” nem volt szüksége a személyiségre, a minőségre, a másságra, mert bizantikus önteltségében és zsarnokságában csak az atomizált, vélemény nélküli embert, az alattvalót tudta elviselni. Végül is ez okozta az összeomlását is. Pontosan azok lázadtak fel ellene, akik rádöbbentek, hogy a szocializmus megreformálhatatlan, minőség, kreativitás, személyiség, felelősség nélkül nem megy.

Mint hajdani folyóiratolvasó ezt véltük felfedezni a korabeli Jelenkorban, Tiszatájban, Alföldben stb.: a minőségre, az egyénire, a sajátosra való törekvést Éppen ezt nem tűrték el Aczél Györgyök, Tóth Dezsóék, Pándi Pálék..., és váltották le szinte egy időben Tüskés Tibort a Jelenkor, Mocsár Gábort az Alföld éléről. (A későbbi Tiszatáj-botrány már a rendszer agóniája volt. Korántsem véletlen, hogy Annus József - még a rendszerváltás előtt - vissza is került a Tiszatáj szerkesztői székébe.)

Úgy tűnhet, hogy mellébeszélek Tüskés Tibor könyve ürügyén, pedig már régóta arról szólok. A fiatal tanár, első generációs értelmiségi - tudjuk meg gyermek- és ifjúkora elbeszéléséből - valóban fiatalnak, értelmiséginek való feladatot kap: folyóiratot szerkeszthet egy vidéki városban. Szerencsés ember, mert meggyőződésem, hogy ilyen feladatot igenis fiataloknak kell adni, akik győzik hittel és erővel, még nem fásultak el, még nem zápultak bele az iroda- lomcsinálásba. Mert ez egy kicsit hit is, szenvedély is, amihez nagy- nagy elszánás, türelem, taktikai érzék, bátorság és sok energia szükségeltetik Ez mind megvolt, illetve megvan Tüskés Tiborban, hisz ma is lapot szerkeszt. S ha az imént azt mondtam, hogy szerencsés ember, tegyük hozzá azt is: peches is. Peches, mert az említett kor 1959-64. nem igényelte, sót nem is tűrte el özeket a kvalitásokat. Volt módom találkozni irodalmi kishivatalnok-szerkesztókkel, akik remegve figyelték, mikor vonja össze a hatalom a szemöldökét, mikor köhint. Találkoztam csőlátókkal, eszelősökkel, akik csak egy színt, árnyalatot irányzatot, ízlés(ficamo)t ismertek és is- mertek el az irodalom hál’ Istennek mindig tarkavirágos mezejéből. Tüskés Tibor viszont úgy maradt tágkeblű (ma pluralistát mondanánk), hogy miközben nem engedett a minőségből, az • egyBölcsész-közgyűlés

Miskolc (ÉM) - A Miskolci Bölcsész Egyesület 1995. évi rendes közgyűlését 1996. január 4-én, csütörtökön délután 2 órától tartja a Mindszent tér 1. sz. alatti elnökségi központban (517. sz. terem). Az elnöki beszámolót követően ismertetik az egyesület gazdasági helyzetét, további terveit. Az egyesület tagjai az esedékes tagdíjat a helyszínen is befizethetik.

Peja-festmények

Miskolc (ÉM) - Peja Győző Kos- suth-díjas földrajztudós, a Kilián György Gimnázium volt igazgatója festményeit bemutató emlékkiállítás nyílik január 4-én, csütörtökön délután 5 órakor Miskolcon a Kossuth utcai Mini Galériában. A kiállítást Kiss András, a Kilián György Gimnázium nyugalmazott igazgatóhelyettese nyitja meg. A megnyitó műsorában közreműködnek a gimnázium tanulói.

Utazók klubja

Miskolc (ÉM) - Hollandiáról és Belgiumról tart előadást Tres- tyánszky Tibor a TIT keretében működő Utazók klubjában január 3-án, szerdán délután 5 órától a Széchenyi utca 14. szám alatti TIT- székházban.

Matek érettségi

Nyíregyháza (MTI) - Matek érettségi címmel, a diákok eredményesebb felkészülését segítő könyv jelent nieg Nyíregyházán. A kötet szerzője Simon Béla, a helyi Mezőgazdasági Szakközépiskola mate- matika-fizika-számítástechnika szakos tanára. A szerző az utóbbi években érettségi bizottsági elnökként vesz részt a vizsgáztatásban, és tapasztalataira építve állította össze művét. A könyv a Shannon Iroda gondozásában jelent meg.

Vígszínházi díjak

Budapest (MTI) - A Vígszínházban szombat este adták át a Rutt- kai Éva-emlékdíjat, amelyet a társulat titkos szavazással Jánoskuti Márta jelmeztervezőnek ítélt oda. A díjat a művésznő leánya, Gábor Júlia alapította, és 1987 óta adják át a Vígszínház művészeinek.Űgyane- zen az estén adták át a Pro Komédia-díjat, amelyet Roboz Aladár, a Vígszínház volt igazgatójának fia, Roboz Tamás alapított.Ezt az idén Tahi Tóth László nyerte el.

mással ellentétes végleteknek is teret adott. így kerülhetett egymás mellé Kassák és Kodolányi, Takáts Gyula és Weöres Sándor, Fodor András és Pilinszky, a kor nagy öregjei és a pályakezdők. Tudom sokan vitatják, de nekem rokonszenves, amit Tüskés a vidék irodalmáról és a vidéki folyóirat szerepéről ír. Mert aki nem műhelyteremtésben gondolkodik, az - hogy mai példát mondjak - az ízlésétől, pártállásától függően - a vidéki Hitelt vagy Holmit szerkeszti jól, rosszul. Holott már Ily- lyés megmondta, hogy a provincializmustól való félelem a legnagyobb provincializmus. A Jelenkor fénykorában éppen attól, azért volt jó, mert pécsi volt, tehát az, ami.

Ha gonoszkodni akarnék (nem akarok) írhatnám azt is, hogy Tüskésnek ez a könyve a maga mentsége, holott nem kell mentegetőznie. Minden folyóiratnak meg kell majd írni a történetét - dokumentumként is, tanulságként is. Minél tovább halasztódik, annál fiatalabb kollegára marad ez a feladat, aki csak másodkézből szedegetheti össze az információkat. Ebben is szerencsés a Jelenkor, hogy hajdani szerkesztője tel-, jes szellemi fegyverzetben, a szemtanú hitelességével nyúlhat a témához. Irodalomtörténész már nem kerülheti meg a könyvet, mégis a mai szerkesztők figyelmébe ajánlom, mert van mit tanulni belőle, noha a mai kor, az irodalom jelenlegi helyzete más okok miatt nehéz. De „navigare necesse est”, s jó ha vannak irányjelző bóják Tüskés könyve hitem szerint az.

i