Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
6 ÉSZAK-Magyarország ______ : Kultúra ...................... zz 1996. Tanuár 27-, Szombat V ibráló Miskolc (ÉM) - Vibráló Európa címmel Farkas Gyula tart diaképes bemutatót január 29-én, hétfőn délután 4 órától a TIT Megyei Szervezetének Kazinczy-klubjában (Miskolc, Széchenyi u. 14.). A bemutató előtt Tárcái Béla fotóművész nyitja meg Farkas Gyula Emlékképek utazásaimból című fotókiállítását. A szendrői születésű Farkas Gyula 1939-től Miskolcon él. Látta és fotóin megörökítette a város, a megye változásait, de ha nagyobb útra indult, akkor is mindig magával vitte a fényképezőgépét. A fotózás - ahogyan az utazás és az idegenvezetés is - számára hobbi. Viszont élményeit és képeit munkája, a tanítás során is hasznosította. Farkas Gyula alapítótagja a Miskolci Fotóklubnak. Az évek során több leállításon mutatta be alkotásait, így például Miskolcon, Budapesten, Nyíregyházán, Mezőcsáton, Salgótarjánban. Fotói, diái közel hatvan különböző kiadványban, könyvben, folyóiratban jelentek meg. A TIT Kazinczy-klubjában rendezendő tárlat az elmúlt harminc év anyagából ad egy kis ízelítőt. Kéri-képek Lillafüred (ÉM) - Kéri Mihály festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás január 28-án, vasárnap délután 3 órakor a lillafüredi Palotaszállóban. A tárlatot György Csaba Borgó festőművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Színházi tárlat Miskolc (ÉM) - Sebesvízi Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótelep munkáiból nyílik kiállítás ma, szombaton este 6 órakor a Miskolci Nemzeti Színházban. A tárlaton láthatjuk többek között az alkotótelep művészeti vezetőinek - Eifert János, Jung Zseni, Dozvald János, Bállá András, Halmai László - munkáit. Modellezők Kazincbarcika (ÉM) - Modellező játszóházat tartanak január 28-án, vasárnap délelőtt 10 órától Kazincbarcikán a Gyermekek Házában. A résztvevők különböző típusú repü- lőmodelleket, tutajokat készíthetnek. Az elkészült repülők versenyét a Dózsa György Úti Általános Iskolában tartják. Ä foglalkozás vezetői: Nagypál Éerenc, Debrenszki Piroska, Filkóházi Máté, Molnár Attilá- né, Neszádeli Gyula, Benyó Zoltán, Zsuponyó Zoltán, Oravecz Imre, T. Tóth Gyula. Lévay-körben Miskolcn (ÉM) - „Verecke híres útján jöttem én” címmel Pápay Sándor gimnáziumi tanár tart előadást a millecentenáriumi év kapcsán a Lévay József Közművelődési Egyesület legközelebbi összejövetelén, január 30-án kedden délután 5 órától a Tiszáninneni Református Egyházkerület székházában (Miskolc, Kossuth u. 14.). Újságíró-stúdió Miskolc (ÉM) - Alapfokú újságírói ismereteket adó stúdiót indít februárban az Ifjúsági és Szabadidő Ház. A résztvevők elsajátíthatják az újságírói műfajok alapjait, megismerkedhetnek a szerkesztési alapelvekkel, illetve betekinthetnek a szerkesztőségekben folyó munkába is. A foglalkozásokat hetente két alkalommal, pénteken délután 5-től este 8 óráig illetve szombaton délelőtt 9- től délig tartják az ifjúsági házban. A stúdió elvégzéséről a résztvevők oklevelet kapnak. A tanfolyamra érettségizettek jelentkezhetnek, két írás beküldésével. Az egyikben a pályázó bemutatkozik, a másik tetszőleges témáról, tetszőleges újságírói műfajban készülhet, legfeljebb két gépelt oldal terjedelemben. A jelentkezéseket február 9-ig kell eljuttatni az Ifjúsági és Szabadidő Ház címére (3531 Miskolc, Győri kapu 27.) A stúdió vezetője: Görömbölyi László, az Észak-Magyarország főszerkesztője. További felvilágosítást az ifjúsági házban Kozma Istvántól (411-747, 412-508), illetve a szerkesztőségben a stúdió vezetőjétől (341-888) kérhetnek az érdeklődők. RADIO Gordiusz műhely Horpácsi Sándor Göncz Árpád azt mondta egyszer, hogy a magyar nép sikerre van ítélve. Szépen hangzik, ezzel szemben mi kudarcként éljük meg a jelenünket és a múltunkat is, s ezt a rossz kedvünket erősíti a történelemtudomány, az irodalom, a tankönyveink is.. A Herder-jóslattal riogatjuk magunkat, s nem örülünk annak a csodának, hogy egyáltalán még magyarul beszélünk itt, a Kárpát-medencében. Több esélyünk is volt arra, hogy kipusztuljunk (tatár, török), vagy beolvadjunk egy erősebb birodalomba (német, orosz), elveszítsük identitásunkat, mint több balkáni nép. Miért nem ezt hangsúlyozzuk a megmaradási, megkapasz- kodási képességünket, amely (a török után például) újra benépesítette az Alföldet, szörnyű háborúk, forradalmak után is talpra állította az országot, sőt szerencsésebb korszakaiban az élvonalba emelte? Ezekről és a mai gondokról beszélgetett csütörtök éjjel a Bartók rádióban Kozma Tamás Ottrubay Józseffel, a luzerni technikai főiskola nyugalmazott igazgatójával. Hogyan látnak minket Svájcból? Mi a lényeges különbség a magyar és a nyugati (svájci) mentalitás között? Van-e okunk a kishitűségre, alapunk az önhittségre, hőzöngésre? Ottrubay szerint semmi. A magyar szorgalmas és tehetséges nép, de pocsék szervező. Hajlamosak vagyunk a lelkesedésre, lelkendezésre, de a letörésre, depresszióra is. Most éppen ilyen korszakot élünk meg, holott nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint a szomszédaink, s egy nyomasztó, nemzetvesztő periódust hagytunk magunk mögött. Tetszik, ahogyan Ottrubay Svájcról erről a természeti kincsekben szegény, többkultúrájú (német, francia, olasz), de szorgalmas országról beszél. Hegyi ország, ahol az emberek a célt nézik, csak a csúcsról pillantanak vissza. Mert, aki menet közben méregeti a magasságot hamarabb elfárad. Tisztelik a teljesítményeiket, ami sajnos nem jellemző ránk. Erre aznap este (Kossuth 22.30-23.00) egy másik műsorból kaptunk vérlázító és szemléletes példát. Kéri doktor kidolgozott a nőgyógyászatban egy módszert, amit az egész világon alkalmaznak, csak éppen az ötletgazda nem, merthogy ő 1992 óta munkanélküli. Miért? Erre Czeizel doktortól kaptunk választ. A magyar féltékeny, nem viseli el a sikeres embert, ha magyar. Dühöng a kontraszelekció. Jelentéktelen, szürke senkik kerülnek pozícióba, akik kiirtják maguk közül a tehetséges embereket. Ez a porosz-bolsevik hagyomány. Tisztelet, pénz a pozíciónak jár, és nem a teljesítménynek. Ezért mindenki pedálozik, a ranglétrán akar araszolni! Az otthonosság érzete hiányzik, a tudat, hogy ez a mi hazánk, amelyért erkölcsi kötelessége minden polgárnak tennie valamit. Ez tette naggyá Kölcseyéket, a reformkort, s ez a dinamizmus emelte fel a kiegyezés után Magyarországot Európába. Égi születésnap Kazincbarcika (ÉM) - A XIX. századi pedagógiatörténet egyik legnagyobb nevelője volt Bosco Szent János (1815-1888), aki elveit az általa alapított rend tagjaira, a szaléziakra bízta. Don Bosco rendje ma kilencven országban működik. Nevelési gyakorlatukban a büntetést szinte egyáltalán nem ismerő, „megelőző módszert”, a szeretet pedagógiáját alkalmazzák, és különösen fontosnak tartják a kallódó ifjúság nevelését. Don Bosco halála (és „égi születésnapja”) alkalmából ünnepség lesz Kazincbarcikán, a Don Bosco Általános Iskola és Szakközépiskolában január 29-én, hétfőn délelőtt fél 11-től. A szentmise előtt megkoszorúzzák Don Bosco képét. A szentmise keretében lesz az új szalézi munkatársak ígérettétele, a mise után pedig két dolgozó és egy tanuló átveheti a Don Bos- co-díjat. Az iskolának jelenleg 271 tanulója van, közülük mutatkoznak néhányan a délutáni műsorban. Az ünnepségen részt vesz több rendi elöljáró, érkeznek vendégek Rómából és Bécsből is. Egyházi hírek Miskolc (ÉM) - Karizmatikus összejövetel lesz a karcsai szeretetközösség javára vasárnap délután fél 3 órától Miskolcon, a Református Egyházkerület Székházában. Közreműködik Kiss János ny. parochus és Eperjes Károly színművész. * A mindszenti plébánia tanácstermében vasárnap délután fél 3-tól előadást tart Simkó Csaba, a Hospice Alapítvány orvosa a súlyos betegek kiszolgáltatottságáról, „Nincs pmberem...” címmel. Ázokat várják elsősorban, akik szívesen tevékenykednének beteglátogató-csoport- ban. * Urunk bemutatása ünnepe, Gyertyaszentelő lesz február 2-án, pénteken, amikor minden templomban valamelyik misén gyertyaszentelés és körmenet lesz. Másnap, szombaton Szent Balázs napja, az ő nevéhez fűződik a Ba- lázs-áldás. Mozi a mesétől a valóságig András Ferenc Törvénytelen című filmjének miskolci premierjén Miskolc (ÉM - FG) - András Ferenc Törvénytelen című filmjének műfaját mozinak mondja, a mozit pedig fikciónak, mesének. Ennek ellenére azt is állítja, hogy a filmben szereplő személyek alteregói itt járnak közöttünk. A forgatókönyv megtörtént eseteken alapul. A Törvénytelen című film miskolci bemutatóját csütörtökön tartották a Kossuth mozi Hevesy-filmklubjá- ban. A vetítést követő beszélgetésen részt vett András Ferenc rendező és Bács Ferenc, aki a filmben Ambrus kanonokot, a Kegyes Szívek szekta vezetőjét alakítja. A piaristáknál nevelkedett színművész ezúttal rendkívül rossz ember. Az öregek és betegek gyámolí- tójának, jóságos atyának, kenetteljes kanonoknak mutatja magát, majd kiderül róla: mindenhájjal megkent szélhámos, kegyetlen gyilkos.- Ilyen emberek is vannak - mondta Bács Ferenc. - Egy szerep megítélésekor számomra nem lehet szempont, hogy jó vagy rossz embert alakítok-e, csak az lehet a kérdés: hiteles-e a történet. A színész anyaggá válik a rendező kezében. Ánnak ellenére, hogy Ambrus kanonok meglehetősen ellentmondásos figura, a színész jól érezte magát ebben a szerepben. Mint mondta, egyetlen jelenet volt, ami elborzasztotta. Közvetlenül Daniel Olbrychski tarkójánál kellett elsütnie a (vaktöltényes) pisztolyt. A lengyel művész ebben a filmben Korlát Gerzson, a téeszjogász- ból lett helyi kiskirály, aki üzleti kapcsolatban áll a szektavezetővel.- Munkácsi Miklós íróval nagyon vigyáztunk arra, hogy egyetlen vallási közösség se ismerhessen önmagára - hallhattuk a rendezőtől. - Viszont működnek ilyen szekták, magukhoz láncolják a fiatalokat, elszedik a pénzüket. De tudunk Korlát Gerzsonhoz hasonló, létező személyekről is. Ugyanígy ismertem a filmbeli Póka Katalin bank- igazgató megfelelőjét is. Ezt is, ahogy a film többi szerepét is, eleve tudtuk, hogy kinek írjuk. Tehát Igó Évának volt kitalálva a szerep. Az Bács Ferenc és András Ferenc a vetítést követő közönségtalálkozón is nyilvánvaló volt, hogy Felecián György Cserhalmi György lesz. Mint az autóversenyzők, én is szeretek együttdolgozni ugyanazzal a stábbal, ugyanazokkal a színészekkel... Hogy ki is ez a Felecián György, és miért kerül szembe a badacsonyi hatalmasságokkal? Egy titok nyomában jár. Az édesanyja utolsó kívánságának megfelelően bizonyos Hoffmann Jánossal szeretne találkozni. Nyomoz, mint a krimihősök. Verekszik, mint az akciófilmek harcosai. Végül, mint a népmesék legkisebbik gyermeke - a törvénytelen fiú -, elnyeri méltó jutalmát. Kiderül az igazság, szerelmet, családot talál. Ahogy a mozifilmekben szokás, tökéletes a happy end.- Az emberek ki vannak éhezve a mesére, tehát a mozira - mondta a rendező. Hogy mibe kerül egy ilyen „mese”? A rendező szerint ez a film a 46 milliós költségvetésével még rendkívül olcsónak mondható. A forgatókönyv már régen kész volt, de kénytelenek voltak évekig várakozni a forgatás megkezdésével, mert nem volt elegendő pénzük. És amivel lehetett, takarékoskodtak. Mivel a történet szerint Felicián György az Alpokban hegyimentő, az ottani képsorokat a Tátrában készítették.- Valamikor létezett a filmgyár, abban működött négy stúdió, megvolt a költségvetés, tervgazdálkodás szerint dolgoztunk. Most mindenki egyetlen alapítványhoz pályázik. Beadunk vagy nyolcvan forgatókönyvet, aztán öt ember eldönti, kik azok a szerencsés kevesek, akik kapnak 20-30 milliót. No, most ezzel a pénzzel menjek oda valakikhez , hogy itt vagyok én, a rendező, kellene még 50-60 millió, hogy elkészítsem a következő filmemet... A rendező szerint az elmúlt rendszerben - minden egyéb nehézség ellenére is - jobb helyzetben volt a magyar filmgyártás. Mára elvesztette azt a vonzerejét is, hogy bizonyos utalásokkal odamondogattak a hatalomnak. „Mindig olyasmiről szeretnék beszélni, ami a levegőben van, mégse beszélünk róla - nyilatkozta még ’82-ben András Ferenc -, s ami - ha jól sikerül - az elemi evidencia érvényével hat...” Ezt a törekvését igazolja a Törvénytelen című filmje is. Saját korunkra, napjainkban tapasztalt visszásságokra ismerhetünk - és a szomszédunkra. Mert a mozinéző már csak ilyen... Dobos Klára Miskolc (ÉM) - „Azt szeretném aláhúzni, hogy az egyetemet minden módon segíteni kellene abban, hogy felkészíthesse a jövő generáció műszaki szakembereit. Mert ha nem lesz műszaki kultúra, nem lesznek versenyképes agyak, akármilyen sikereket érünk el a művészetben, gyönyörű lesz ugyan, de elszegényedik a régió, az ország.” A magyar kultúra napja alkalmából Apáczai-díjjal kitüntetett Bíró Attila - a Miskolci Egyetem Hőenergia-gazdálkodási Intézetének igazgatója - gondolatai ezek. Vagyis, mivel a professzor idén betölti a 65. évét, igazgató már nem lesz, „felveszi” a sokkal elegánsab- ban hangzó kutató-professzor titulust. Egy vizsgázókkal teli délutánt követő estén beszélgettünk vele. • • Tüzeléstanból vizsgáztak most a hallgatók. Ez alaptárgy, hiszen ennek keretében kell megismerniük a mérnökjelölteknek az égési folyamatokat, ennek fizikai, kémiai jellemzőit, eszközöket, az ehhez kapcsolódó környezetvédelmi tudnivalókat. □ Azért kérdeztem, a vizsgáról, mert ön most Apáczai-díjat kapott, azt pedig a végzett pedagógiai munka sikeréért adják. • Igen. Ügy gondolom, nekem ez volt a legnagyobb megtiszteltetés amit kaphattam, hiszen én nem töltöttem az egyetemen az életemet, mint sok kollégám. Az iparban dolgoztam huszonnyolc évig, és azon kívül még a gyárban hengerműben nyolcat. Aztán két és fél évet töltöttem az Egyesült Államokban, onnan hívtak ide, az egyetemre. 1988 óta oktatok itt. Persze, a TÜKI-ben A tüzeléstudomány professzora Találkozás Bíró Attila Apáczai-díjas kutató-professzorral Bíró Attila Fotók: Dobos Klára voltam műszaki igazgatóhelyettes két évtizeden át, így nem idegen helyre jöttem, mindenkit ismertem a környéken. □ A tanítástól nem félt egy kicsit, hiszen ezek szerint előtte nem foglalkozott ezzel? • Tanítottam én mindig. Itt, a Miskolci Egyetemen a gépészmérnöki illetve kohómérnöki karokon szakmérnököket, de voltak óráim a Budapesti Műszaki Egyetemen is. Persze, ez nem ugyanaz, mint mikor valaki főállásban és minden energiájával az oktatás területén dolgozik. □ A kohómérnökség gyermekkori álom? • Mindig mérnök szerettem volna lenni, de vitatkoztam magamban, hogy a mozdony jobb-e, vagy a fogpaszta. Ugyanis érdekelt a vegyészet is. A ragyogóan felszerelt debreceni református kollégium gimnáziumában nagyon meg lehetett tanulni a középiskolai tudnivalókat. Aztán az egyetemi felvételi vizsgán arról kellett beszélni, ki mivel szeretne leginkább foglalkozni. Én Magyarország egyik legnagyobb természeti kincséről, az alumíniumércről Európa beszéltem, aminek hasznosítása hozzájárulhat a magyar nép gazdasági felemelkedéséhez. Ennek alapján lettem kohász, ide irányítottak. ’49-ben kezdtem az egyetemet, az első évfolyammal végeztem itt a saját szakomon. □ De nem bánta meg?! • Nem, nem bántam meg. Furcsának hangzik, de ha most lennék hallgató, megint szívesen mennék kohásznak. Úgy látom, ez olyan szakma, amiből ma is, minden gazdasági nehézség ellenére, nagyon jól meg lehet élni. Sok barátom haragszik, mert nem tudunk nekik mérnököt küldeni. Nem végez annyi kohómérnök hallgató, mint amennyire szükség lenne. □ Gyakorlati kutatásokkal foglalkoznak az intézetben? • Nekem nagyon kellemes a helyzetem, mivel több évtizede a szakmában vagyok, már ismerik a nevem. Ezért ha megpályázok valamilyen kutatási lehetőséget, azt többnyire még is kapom. Most indul itt az intézetben egy önálló akadémia által támogatott kutatórészleg, négy fővel. Ennek nagyon örülök, hiszen sok tudományos gondolat vész el úgy, hogy nincs meg a szükséges anyagi háttér a kutatáshoz. A hallgatóinkat is bevonjuk ebbe, sokszor jönnek „tudományos segédmunkát” végezni. □ Melyik részt tartja izgalmasabbnak: mikor megszületik az ötlet, vagy mikor azt ellenőrzik a gyakorlatban? • Nem lehet szétválasztani. Annak örülünk, ha van valahol a láncban egy olyan momentum, amit nem olvastunk még az irodalomban, nem tanítunk még a hallgatóknak, és az a felismerés talán mások által még több új dologhoz vezethet. Azok az ünnepi pillanatok, amikor véletlenül ilyen dolgokra tenyerei rá az ember...