Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-28 / 304. szám

6 ÉSZAIOMagyarország RÁDIÓ Egy tudós a századról Horpácsi Sándor Mindig érdekes, hogy tudós (egyáltalán okos) ember mondja el a véleményét a világról. S kü­lönösen izgalmas, ha depressziós korunkban valaki derűs bölcsességgel teszi a helyére a dolgokat. Az elmúlt hét egyik rádióadásában századunkról beszélgetett Vámos Tibor aka­démikussal Tóbiás Áron. Milyen is a mi száza­dunk? Szörnyű. Lényegében háborúval kezdő­dik (úgy mondják, az első világháborúval ért véget a hosszú XIX. század), forradalmakkal folytatódik, majd ismét háború, Holocaust, Gulag, s ma sincs béke (Balkán, Csecsenfóld, Afganisztán, Afrika, Közel-kelet stb.). Mit ho­zott a tudomány? Erről se szoktunk jót monda­ni, mert az ökológiai katasztrófákat rójuk fel neki, a rohanást, a technika uralmát. Mert természetesnek vesszük a telefont, az okos gé­peket, a szervátültetést, a nagyobb komfortot stb. Holott, ha rendszerekben (ezzel foglalko­zik Vámos Tibor) gondolkodunk, globálisan, akkor el kell ismernünk, hogy nem csupán az élet minősége alakult át, de a szemléletünk is. Mert Vámos Tibor szerint az is hatalmas vív­mány, előrelépés, hogy a korábban természe­tesnek tartott borzalmakat ma botránynak tartjuk, az egész világ pillanatokon belül tudo­mást szerez róluk és tiltakozik. Csak egy pél­da: Kínában 14 évre ítéltek egy „másképpen gondolkozót”, s a demokratikus kormányok máris felemelték a hangjukat. A globalitás, a világot behálózó hírcsatornák azt is jelentik, hogy nem lehet a gazemberséggel elbújni, la­pulni. Ha egy chilei stadionban embereket géppuskáznak le, ha bosnyák gyerekeket terí­tenek le orvlövészek az esti híradóban az egész világ látja. Hatalmas fegyelmező erő ez, amely modo­rálja, viselkedni tanítja a politikát is. Amely - színvonalában — még messze elmarad a tudo­mánytól, holott az értelmiség, az akadémiák tudáskincse rendelkezésre állna. A butaság, s az ebből fakadó gőg rettenetes visszahúzó erő. ■ Mint a sár, az iszap. Abban is igaza van Vámos Tibornak, hogy a jövő nem tervezhető, jósolható meg, de igenis lehet jó programokat, „forgató- könyveket” csinálni, s az embereket rá lehet - kell - döbbenteni, hogy mindig választunk. Ez a keresztény, zsidó etika lényege. Igenis tud­juk, hogy mikor teszünk rosszat. Mi, magya­rok - keserves történelmünk miatt - eleve hajlamosak vagyunk a felelősséget felfelé há­rítani „majd eldöntik az okosak, ott fent.” El­döntik, s nem merünk rászólni a felkentekre, a váteszekre, akik lehet, hogy eredetileg jót akartak, de kiválasztottságtudatuk erőszakra és őrültségekre is ragadhatja őket. A posztmo­dern így esik a saját csapdájába. Nem ad esélyt a jónak, holott a tudomány jóvoltából lehetőségei állandóan tágulnak. Egyszóval nem szükségszerű a rossz! _TÉKA Kitüntetések könyve Kitüntetések a Magyar Köztársaságban cím­mel szép kiadványt jelentetett meg nemrégi­ben a Kossuth Könyvkiadó. Ám a könyv nemcsak szép, hanem hasznos is, hiszen megtudhatjuk belőle, egy-egy érdemrendet miért, hányán kaphatnak az országban. Göncz Árpád köztársasági elnök írt a könyv­höz előszót, hiszen többnyire az ő feladata a legmagasabb kitüntetések adományozása és átnyújtása. Az államforma megváltozása után ez az első olyan kötet, amelyben a Magyar Köztársa­ságban adományozott összes állami elisme­rés, kitüntetés és díj helyet kapott. De az új magyar kitüntetésrendszer teljes kialakítása még hosszabb időt vesz igénybe. Célja, hogy lehetővé tegye azon értékek elismerését, amelyeket a Magyar Köztársaság nagyra be­csül. A kitüntetés átadójának személye és az átadás körülményei jelentősen hozzájárul­hatnak az esemény kivételes jellegének hangsúlyozásához, az elismerés súlyának növeléséhez. Kultúra 1995» December 28», Csütörtök 4 A közösségteremtő Roxanne Miskolc (ÉM) - A klub - a szó eredeti jelentésében - többek között közösségteremtő helyet is jelöl. Ennek sajátja a családi­as légkör, a színes programok, a színvonalas műsorok. Egy klub azonban csak a „váz”, a történé­sek színhelye, amelynek hangu­latát elsősorban mégis azok ha­tározzák meg, akik oda járnak, akiknek jelenléte elengedhetet­len az „élvezhetőségi együttha­tó” meglétéhez. A várost átszelő Miskolc-Ozd vasútvonal mellett álló Vörösmarty Művelődési Házban többször pró­bálkoztak már a fiatalokat odacsa­logató klub alapításával az elmúlt években. A néhány hónapig tartó „közösségkovácsoló” kísérletek azonban rendre kudarccal végződ­tek. Elmélkedhetnénk azon, vajon ez a belvárostól alig néhány villa­mosmegállóra lévő, régivágású kul- túrház miért csak néhány alkalom­ra vonzza a látogatókat? Szükség van-e ezekre a próbálkozásokra... A kérdés azzal veszítette el értel­mét, hogy két hónappal ezelőtt - Roxanne néven - egy újabb klub nyitotta meg kapuit a kultúrház fa­lai között. Mint arról a szervezők a megnyitó után beszéltek: a klub kö­zönségeként azokra számítanak, akik nem szeretik azt a fajta hűvös­séget, amit az egyes szórakozóhe­lyeken nap mint nap tapasztalha­tunk. Olyan személyre szóló talál­kozóhelyet szeretnének, ahol a programok előadói és a közönség nem elérhetetlen távolságból szem­léli egymást. A profik mellett pedig a városi és városkörnyéki amatőr csoportok is bemutatkozhatnak... A klub különlegessége volt már maga a nyitóprogram is, amelyen az eddig csak muzsikájukról ismert Kispál és a Borz zenekar tagjait be­szélgetésre látták vendégül. Török Adám és zenekara unplugged kon­certprogramját hozta el. Hobo a Vissza a 66-os úton című könyvét mutatta be, majd József Attila est­jét is hallhatta a közönség. De a ha­zai könnyűzenei élet élvonalbeli képviselői mellett színpadra léptek (és ez így lesz a jövőben is) a város középiskolás zenekarai is... Európa-verseny Miskolc (ÉM) - Az Európa Tanács és az Európa Közösség, az Európa Parlament, valamint az Európa Verseny Magyar Nemzeti Bizottsá­ga az „Éurope at School” versenyen való részvételre hívja a 6-21 éves tanulóifjúságot. A verseny célja az európaiság gondolatának megis­mertetése az iskoláskorú fiatalok körében, hogy felelősségteljesen ve­gyenek részt a demokratikus Euró­pa kialakításában. A versenyek té­maköre évente változik, ezt az egyes európai országok javaslatai­nak figyelembevételével az Európa- bizottság határozza meg. Az 1996- os tanév mottója: „Információ - kommunikáció - Európa”. Az egyéni és csoportmunkában el­készített pályaművek 5-10 oldala­sak lehetnek, a művészeti munkák méretei nem haladhatják meg a 60x40 centiméteres nagyságot. A művészeti feladat olyan jelvény, cí­mer, szimbólum, plakát vagy TV- reklám tervezése, mely alkalmas le­het Európa egységének és az összeurópai gondolatnak a kifejezé­sére. Az írások (11-21 éves korosz­tály részére) többek között arról szólhatnak, milyen információk tarthatnak számot általános érdek­lődésre, milyen lesz Európa a 21. században, vagy miként alakul a kommunikáció családok, népek kö­zött. A pályaműveket 1996. március 15-éig lehet beküldeni az Európa Verseny Magyar Nemzeti Bizottsá­gához. Érdeklődni az 1/122-4133-as telefonszámon lehet. Mindszenti-értesítő Miskolc (ÉM) - „Olyan érdekes, hogy nem látjuk Istent és beszélge­tünk vele” - fogalmazta egy óvodás kislány, mikor azt kérdezték tőle, mi tetszik neki a hittanórán. S hogy miről beszélgetnek olyankor, arra egy másik Mslány így felelt: „Hogy azt a sok szép, színes, illatos virá­got, a fákat, meg a csillagokat is az Isten teremtette.” De óvodapedagó­gusok véleményét is olvashatjuk a hittanoktatásról a miskolci Mind­szenti plébánia karácsonyi értesítő­jében. Megtudhatjuk a kiadványból azt is, mi a feladata egy plébánia képviselő-testületének, milyen örö­mei és gondjai vannak az egyház- községhez tartozó Katolikus Gim­náziumnak, hogyan történik a kór­házi pasztoráció. S megtalálhatjuk benne a miserendet is, mely szerint december 31-én, Szent család va­sárnapján az esti misén (fél hétkor) év végi hálaadás (Te Deum) lesz, ja­nuár elseje, Újév, Szűz Mária, Isten anyja ünnepe pedig szintén vasár­napi miserend szerint zajlik. Filmcentenárium Szövetkezés a kisiskolákért Az első kistérségi tanácskozást Tardonán tartották a tanárok Tardona (ÉM - FG) - Már neve is van: Kipesz (Kistelepülések Pe­dagógiai Szövetsége) - bár egye­lőre még nem létezik. Viszont Lovas Albert, a tardonai Jókai Mór Általános Iskola igazgatója szerint a kisiskolákban tanító pedagógusok igénylik ezt az összefogást, így várhatóan so­kan csatlakoznak majd a felhí­vásukhoz, és ’96 első felében megalakulhat, majd pedig hiva­talosan működhet az új szerve­zet.- Korábban voltak úgynevezett kis­térségi továbbképzések, mára már ezek is megszűntek. A kistelepülé­sek iskoláiban tam'tó pedagógusok, meglehetősen magukra hagyatot- tan végzik munkájukat - mondja a 110 tanulós tardonai iskola igazga­tója. - Ha vannak is központilag szervezett szakmai tanácskozások, azok a leggyakrabban általános kérdésekkel foglalkoznak. De más vonatkozásban is érezzük, hogy nincsenek tekintettel a kisiskolák­ra. Itt a Bán-völgyében, de a megyé­ben is több, a miénkhez hasonló vagy még ennél kisebb oktatási in­tézmény működik. Mi magunk kez­deményeztük, hogy jöjjünk össze, beszéljük meg a problémáinkat. Az első ilyen szakmai napot itt, a mi is­kolánkban rendeztük. Eljöttek a nagybarcai, a bánhorváti, a dédes- tapolcsányi és a mályinkai kollé­gák. Legközelebb, februárban a dé- destapolcsányi iskolában tartunk hasonló összejövetelt. De szeret­nénk ezt a kört bővíteni, és megerő­síteni a szövetségünket. Hogy miért van erre szükség? A felhívásukban ezt a következőkép­pen indokolják az alapítók. „Mert olyan új törvények, előírások szület­tek és születnek, amelyek nem ve­szik kellően figyelembe intézmé­nyeink adottságait, a kistelepülése­ken élő, ma is lámpásként dolgozó pedagógusok helyzetét. Mert megol­datlan az itt dolgozók szakmai to­vábbképzése, a gyakorlati tapaszta­latok cseréjének szervezett lehető­sége.” Mert azt remélik, hogy az összefogással megvédhetik intéz­ményeiket a rosszemlékű - átgon­dolatlan — körzetesítéstől. Azt sze­retnék, ha nem az egyes önkor­mányzatok pénzügyi helyzetétől függne az oktatás minősége. Azért is szorgalmazzák az összefogást, hogy egymást erősítve mondhassák el kifogásaikat az önkormányzatok oktatásirányítási tevékenységével kapcsolatban. Véleményük szerint az oktatásfinanszírozás jelenlegi formája a szó szoros és átvitt értel­mében is faluromboláshoz vezet. Ennek megfelelően a Kipesz cél­jait a következőképpen fogalmazták meg. „1. Ismét előtérbe helyezni gyermekeink érdekeit. Ha egyenran­gúak nem is lehetnek városi társaik­kal, legalább ne érezzék a másodren- dűség fojtogató hatását. 2. Élő kap­csolatot a régió iskolái között, peda­gógusok és gyermekek körében egyaránt. 3. Érdekképviseleti szö­vetségként való működést. (Gondja­ink, problémáink és jogaink hallatá- sát a médiák segítségével is.)” Lovas Albert elmondta, hogy egyelőre a megye, az északi régió kistelepüléseinek csatlakozását várják. Úgy gondolják, ha összeáll egy erős szervezet, akkor a jövőben e szövetség állásfoglalásaival is szá­molni kell. Borsodnak hírneves követéről Ragályi Tamás lapszerkesztő, politikusra emlékezünk Edelény, Balajt (ÉM) - Koszorú­zás lesz ma délelőtt 10 órakor Ragályi Tamás emlékoszlopánál a balajti temetőben. Borsodnak hírneves követéről Laki Lukács László gondolatait idézzük. Ragályi Tamás reformkori lapszer­kesztő, politikus élete és munkássá­ga szervesen kapcsolódik Edelény városához, annak közvetlen környe­zetéhez. Balajt, a szülőfalu és a vég­ső pihenőhely, Borsod és Sajószent- péter váltakozva lakóhelye Borsod vármegye hírneves követének. Min­dig ide tért meg pihenni, erőt gyűj­teni családja körében. Ide küldte le­veleit Kazinczy Ferenc, Wesselényi Miklós, Palóczy László. Ide érkez­tek a Kossuth Lajos küldte Or­szággyűlési Tudósítások. Innen in­dult a vármegye közgyűlésére, a po­zsonyi diétára. A 18. századtól birtokosa Balajt- nak az ősi, gömöri Kiscsoltói Ragályi nemesi család. Két évszázadon át a család több tagja a világi és egyházi közélet jeles képviselője volt. Közülük is kiemelkedik Ragályi Tamás, aki 1785. december 28-án született Balaj- ton. Iskoláit Csehieken és Sárospata­kon végezte. 1803-1804-ben a pesti egyetemen filozófiát, 1804-1805-ben jogot tanult. De a jogtudományok he­lyett inkább az irodalmi pálya iránt érzett hajlandóságot. 1806-ban Pesten Segítő címmel „hónapos írást”, lapot adott ki a „Szépnek előmozdítására”. A füze­tecske formátumú lapnak mindössze két száma jelent meg, összesen 98 ol­dal terjedelemben. A lap a sajtó- és irodalomtörténet szempontjából nem számottevő, színvonala is kí­vánnivalókat hagy maga után, de a próbálkozás, a szándék figyelemre méltó. A nagy példakép Kazinczy Fe­renc - akivel rokonságban, koma- ságban is volt - indította, buzdította ezen az úton. Rendszeresen levelez­tek. Ragályi Tamásnak egy verse Emlékezet címmel és öt kistanulmá- nya jelent meg a lapban. A lap meg­bukott, a magyar publikum akkor még nem volt elég erős hasonló iro­dalmi lapok fenntartására. Az 1825-ös országgyűlésre a me­gye követnek választotta Ragályi Tamást. Ez az országgyűlés nem­csak alkotmányos életünk, hanem a magyar nyelv fejlődése szempontjá­ból is rendkívül fontos és érdekes. A borsodi követ is harcosan, szenvedé­lyesen szólalt fel a magyar nyelv ál­talános használatáért. A diétákon mély barátság szövő­dött közte és Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” között. Levelezésük lelkűk „öszvehangzásáról” tanúsko­dik. Kölcsey Ferenc szerette, be­csülte Ragályit. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia 1831-ben tiszteleti taggá választotta. Az 1832-es országgyűlésre ké­szülve, Borsod megye követválasztó közgyűlésén a kormánypárt győzel­met aratott azzal, hogy megbuktat­ta az ellenzéki Ragályi Tamást, pe­dig „a lefolyt két országgyűlésen Borsodnak hírneves követe egyesí­tette magában a legtöbb olyan tulaj­donságokat, melyek egy pártvezér­ben megkívántainak” - írja róla Horváth Mihály. Elmaradása or­szágszerte sajnálkozást keltett az el­lenzéki pártban. Végül, sok huzavo­na után, Torna megye követeként ju­tott el a diétára. Azonban nem talál­ta helyét az országgyűlésen, nagyon szívére vette a megelőző hónapok­ban őt megpróbáló történéseket. Dacból, nemes nagyravágyásból a kormánypárthoz szegődött, és így politikai hatását teljesen elvesztette. Születésének 210. évfordulójára az Edelényi Városi Könyvtár megje­lenteti Nyilas Ilona Ragályi Tamás című, 1934-ben készült bölcsész- doktori értekezését az edelényi fü­zetek 13. köteteként. Párizs (MTI) - Az első nyilvános filmvetítés 100. évfordulóján, azo­nos időpontban és azonos helyszí­nen - ma, december 28-án a Párizsi Grand Cafe-ban - magyar filmmű­vész alkotásával, és az ősfilmesek előtti tisztelgéssel emlékezik a világ és Párizs a század „nép­művészetének” megszületésére. A Lumiere-fivérekével azonos idő­pontban vetített film - Szhtes And­rás Balázs Béla Stúdió támogatásá­val készült „Lumiere-tekercsek” cí­mű gyűjteménye - a mozgókép tör­ténetének legfontosabb eseményeit idézi fel. Párizs az idén Lumiere-rel köszönti az újévet is, mivel Szirtes András december 31-én megismétli előadását. Várszínházi székház Gyula (MTI) - Új, állandó székház­ra lelt a Gyulai Várszínház: a Kö­rös-parti nyári teátrum a Jókai Mű­velődési Házba költözik. A városi önkormányzat döntése alapján az ingatlan 1996. április elsejétől kerül a várszínház használatába. A szá­zadelőn épült ház átalakítására több mint hárommillió forintot for­díthat az önkormányzat. Az egykor úri kaszinónak emelt épület állan­dó otthona lesz a Gyulai Várszín­háznak. A 140 négyzetméter alapte­rületű 250 személy befogadására al­kalmas nagytermet úgy rendezik be, hogy ott színházi kamaraelőadá­sokat tarthassanak - nyilatkozta Gedeon József, a várszínház igazga­tója. A nyári várszínházi idényen túl, az ősztől tavaszig tartó időben is lesznek ott színházi előadások. A gyulaiak azt tervezik, hogy a kama­ratermet fogadószínházként is hasznosítják. s­Hobo a könyvbemutatón Fotó: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom