Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-16 / 296. szám
December 16., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII ILÁYélK'BiC AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG IRODALMI MELLÉKLETE*-SZERKESZTI > CSEH KÁROLY « “ ' t Moldvay Győző Betlehemesek A hetedik ház jégvirágos ablaka se könyörült rajtunk azon az estén, hiába kántálta oly szépen a rigmust Imice az orra tövébe ragasztott csulabajusz alól. Kattyogtunk hát tovább, hóban, fagyban, iszánkodva néha egyet-egyet a jeges gyalog- úton. Elől a két angyal a betlehemmel, utánuk a juhász, a csikós, a lógónyelvű ördög, majd még egy pásztor, szőrére fordított rossz subában.- Na, az hiányzik még, hogy Dani Miská- ék elkapjanak a tetejébe! - sopánkodott Fu- ták Csubi, megigazítva fején a drótból font glóriát.- Ha félsz, akkor eriggy haza, te kis ökör. Majd több pénz jut a többieknek! - így erre Oehler Karcsi a csikósjelmezből, és már kapta a betlehem hátsó fogantyúját, hogy Csubi helyett tovább cipeli.- Kéne mi? - mutatott néki fügét a második angyal. - Vagy nem bánom, de viszem magammal a jászolt, meg a szenteket is - és pakolta le a hóra a tornyos kis épületet, hogy szedi ki belőle, ami az övé. A civódást Olasz Imice, az öregpásztor szakította ketté, élénken köpködve a bajuszból szájába mászott arábikumos szőrszálakat.- Ne marhuljatok! Itt kakaskodtok a Jézus fejinéi. Ha, betlehemezünk, akkor csináljuk. Mit kell mindjárt bereccsenteni? Nézzétek ezt a fütyköst - s hetykén megló- bálta nyárfabotját. - Akit én ezzel megsuhintok, nem eszik több csülköt! A határozott, férfiasnak tetsző hang megnyugtatta a kedélyeket. Amikor meg aztán Tóth kocsmároséknál a kancsi csapos beengedte a truppot az ivóba, végképpen vi- dorrá változott a népség, künnfelejtve zimankót, aggodalmat. Úgy szólt az ének, mint egy templomi kórus, megtöltve áramával a kocsma füstös levegőjét, ájtatos pózba merevítve a becsiccsentett Búza Pétert, s a biliárddákóra függeszkedő Meggyesi Lajost, aki úgy állt, mintha a rúd tartaná őtet. Ko- pomyik, a szőrsapkás fiákkeros még tán az utolsó löketet is elfelejtette felrajzolni görbe nagy számjaival a fekete táblára. Az ördög pedig ijesztgette őket, fennen fújva a maga pergő szózatát: En kicsike legény, lapos, mint a lepény, befittyennék hozzátok, ha egy garast adnátok. Ha nem adtok ördögséget tudok, közületek hármat mindjárt elragadok... Ilyesmit habrigyált, most már derültséget csiholva Kovács Deske és libegtette piros papírnyelvét, s csörgette a kutyaláncot is, amit Lupi nyakáról emelt le, rászabadítván a dögöt a három szál vén tyúkra, amelyik ősz óta koptatja csőrét nagyanyjáék házának hátsó udvarán. Aztán Imice bukott be az ajtón, majdnem kibillentve botjával az üveget, s hasalt az olajos padlón, cigarettacsutkák és bűzlő csizmák, hólevet eresztő bakancsok között, amelyekből olyiknak biz’ kikéredzett a kap- cás lábujja. Elmondta sorban versét a csikós, meg juhász is, és csengett-bongott újfent az ének, örömére Kisdednek, bánatára Gabrics Jocónak, ki veszettül unta ezt a maszlagot, szívesebben lökte volna már a sárgára érett csontgolyókat. Majd körbejárt az ivóban a pörgekalap, hogy elnyelje a nikkel- meg bronzpénzeket, szintén csilingelve, de nekünk kedvesebben minden mennyei karoknál. És máris a hideg, metsző utcalevegót éreztem az arcomban, s fent a hidegen szikrázó csillagos magasságot láttam, és még igen, tenyeremben az aznapi első keresetet, harminc fillért, amit Imice szúrt le azon me- legiben, egyenlőképpen mindnyájunknak, a sarki villany alatt. S midőn süllyesztettük szépen zsebre a pénzeket, és csak az ördög maradt el, egyszerre kolompszó rezdült a setétből, valami üvöltéssel vegyesen.- Hínnye a kiskésit, itt vannak Dani Mis- káék - ordított a juhász, fölismerve a setétből előtörtető egynémely árnyalakban a rettegett Királyszék utcai ellenlábasokat. S vetette magát hanyatt-homlok a Zrínyi utcának. Mondanom sem kell, a fütyköst markolászó Imice iramlott leghamarább utána a hirtelen kerekedett viharban, otthagyván csapot-pa- pot, s úgy szelve át a széles, hófutta árkokat, mint valami élemedett alpesi kecske. Mi egy pillanatig csak álltunk a szikrázó havon, hálóingekből készült angyalköntösünkben, hanem mikor egy rettentő botütés kettészelte a betlehemi tornyos istállót, akkor már én is azt indítványoztam csöndesen Oehler Karcsinak, hogy jó lesz elpályázni, mert ezek nem bolhára vadásznak itten. S nekiiramodtunk: fák körül cikázva, árkon, bokrokon átal. Amerre legsűrűbb volt a setét, s amerről a legkevesebb nesz hallatszott. Karcsi futott úgy, ahogyan még sosem láttam, tán nem is szaladt, hanem repült már. Igaz, egyszer valóságosan is, mert a sarok mögül elénk toppant „öreg” Dani kitette csak neki a fótos, gama csizmáját, aztán a csikós megemelkedett, csinált kezeivel néhány kapirgáló mozdulatot, mint a kutya, ha pockot érez a ház tövében, s már tv.!; el is tűnt egy mély hósivatagban. Annyit, se szólt az, hogy bakfitty. A pörge kalap, meg elhuppant kulcsa tudatta, hogy itt nemrég csikós lehetett. Éppencsak kikerülhettem azt a gama csizmaorrt én is! De akkor már a második angyal száguldott mellettem, félig leszakadt szárnyakkal, sűrűn kapkodva fel a rózsaszínű vászonkombinét, amit ezüst zsineggel kötött el derékban. Halántéka gyöngyözött, melle járt, mint a kovácsfújtató, és egyre zihálta:- Hű, de elvernek, ha kiszakad! Hű, de elvernek, ha kiszakad! A vészből menekülő pásztort odébb már nem érdekelték ennyire a földi dolgok. Minden respektus nélkül kanyarította le válláról a bolhás subaroncsot, s megeresztette a szélben, mint egy sárkányt. Hej, micsoda verseny volt az, sarkunkban a Dani Miskáék gúnyos káromkodásával, botjaik csattogásával! De ki mert volna szembefordulni velük? Akkorák, mint egy- egy atléta. Mind polgáriba jár, mi meg alattuk, az egy Imicét kivéve. Szeleltünk hát, porzott a hó nyomunkban. Valahol a Sarolta utcában verődött össze a betlehemi menet, nagynehezen persze, s úgy nyalogatván plezúijait, akár a kanca, ha a tiltófán megsebzi lábát. Érdemes lett volna lefényképezni bennünket ott az árokparton, a lassan induló hóesésben, mit ép- penhogy átszűrt némi sárga lámpafény Pet- recz újságosék ablakából. Imice külön bajusz-tanulmány volt. Fele a szőrcsomónak jobb képébe csúszott, a bal meg úgy lógott, mint zászló, ha szélcsend van. Sötéten, a rémület dermesztő jegével szívünkben álltunk ott és senkinek nem volt egyetlen szava sem. Kovács Deske a harminc fillér után kotorászott, hamar elkámpicsorodva azonban, mert biz’ az ökle is kiszaladt most_a rtadrág- zseb likán, nemhogy az a két apró pénzdarab, amit ijedtében az imént odadugott. Karcsi, a homlokán nőtt púpot lapogatta maréknyi olvadó hóval, Szálkái Pipiske a subából beléje került bolhát üldözte a gatyakorcban, úgy tekergetve ki tagjait, mint a kígyóember a Czája-cirkuszban; én pedig, az első angyal, nyakamban a glóriával, csak lóbáltam a fél betlehemet kettétört nyelénél fogvást, s harangoztam véle a bánatnak.- Azt mondom, gyerünk haza - szólalt meg ekkor, mintha sírból beszélne, Fu- ták Csubi. Rejtett gondolata volt ez mindenőnknek. S kétszer se kellett mondani, Pipiske megnyitotta a sort. Ment utána a többi, lassan, szédelegve. A Kígyó utca sarkáról Imice visszaszólt még:- Oszt holnap mi lesz? Mingyárt karácsony! De csak a nyikorgó léptek dobtak néki vissza valami választ.- Rossebb! Majd harminc fillérért összetöretem magam! - tette később maga elé Csubi. S fájdalmas pofával halászta ki a fél betlehem mohacsörmelékéből a kettétörött Józsefet, lecsavart fejű hitvesét, Máriát, és a míves kis jászolt. A Jézuskát már nem lelte meg...! Fecske Csaba • • Q^jmagunkfelé tél volna. Fájni fog, keserűség tölt el. De vajon nem volt-e szép az a kis lángocska az éjszakában, nem volt-e szép ínaga a remény, még ha nem is valósulhatott meg. De az élet ajándéka A várakozás meghitt csöndjében közelítünk önmagunkhoz. Nagy utat kell bejárni. A mások iránt való szeretettel és nem önszeretettel eltelve lehetünk csak igazán önmagunk. Megtisztulunk a várakozásban, szelíd örömét érlel bennünk a készülődés. A fényből a fényesebbe. Tudatunk pincemélyén a remény tölt olajat ama mécsesbe, melynek imbolygó lángjánál elindulunk. Riadt kis láng, fény- pihéit borzolva úgy vergődik a M. Pait János Ádventi csigaház elhagyott csigaház csillan meg a hóban egy vastag talpú csizma lábnyoma mellett elvakult szemekben csak kihűlt mészdarab de ádventre talán majd istenség lakja. sötétség förtelmes pofájában, mint macska szájában a madárfióka, Lehet, hogy rögtön fólfalja, s oda a világosság, lehet, hogy sohasem jutsz el oda, ahová szeretvolt. Reménykedjünk abban, hogy tudunk még reménykedni. Adjuk át magunkat a várakozás békéjének. Öröktől fogva várakozunk, pontosan talán senki sem tudja mire, valami szebbre, valami jobbra, emberibbre. Kétezer éve testet öltött a remény. Törékeny kis názáreti nő kucorog szobája mélyén, imát rebeg, ártatlan tekintetében még ott ragyognak a hírhozó vakítófehér szárnyai, fülében ott neszeznek, mint hóban a léptek, a szavai. Önmagába néz, mintha mély kút üregében fürkészné a. megcsillanó vizet, figyeli testében az isteni magzat mocorgását, világrajövetelét várja izgatottan, örömmel és félelemmel, aggódással, ahogy az anyák mindig is szokták, V árjuk mi is mindannyian, a megszületendő kisdedben egykori angyal-énünk visszatértét reméljük. Várakozással eltelve élünk, Közelítünk önmagunkhoz. Angyal Fecske Csaba Jó hírt hozott Kinn voltunk akkor éjjel a mezőn ültünk a tűz körül a nyáj aludt botom szorongattam zsivány ha jön vérengző orda bíz’ ebsorsra jut lassan kihunyt a tűz a pásztorok már a lóbőrt húzták jó hangosan - ekkor láttam meg azt a csillagot fejem fölött a fénye színarany bolondul verni kezdett a szívem Atyám ütött a vég órája tán remegve féltünk valamennyien s akkor hirtelen angyal szállt közénk csodálkoztunk és néztünk csak bután jó hírt hozott és ontotta a fényt Dudás Sándor December Szél-hadúr vezényszavára ropog az ágak sortüze, és szól a gyászdal: árva, árva, kit nem sirat el senki se. Könnyeznek fenn az angyalok, szürkére fárad kék szemük, szakadó hóban kővé fagyott remény didereg mindenütt, hitehagyottan. Szomorú varjak ülnek rá koszorút, kipántlikázva szeretettel... Hátha, hátha a Kisded-Ember...! Jerzy Mirski Finster (lengyel) Holnap vigília Ördöggel kötött rangon aluli házasságot az Angyal: kéz a kézben, vonult a pár a betlehemi jászol mellett, ...egyenest a város sugárútján! Ment velük egy tarka, csavart szarvú kecske is és dobbal, pár udvari muzsikus. Mögöttük sípládájával lassan lépdelt egy verklis, (rég alászállt már - de meghagyta: visszatér.) Itt van újra, s mint hajdan, tekeri egyre a kurblit... Minden évben egy percre hallgatásba dermed ilyenkor a tömeg, s a csendes éj hangosabb, mint az autózaj Katowice főterén, Cseh Károly fordítása Holnap Vigília Urbán Tibor grafikái
