Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-03 / 259. szám
Az Észak-Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1995. November 3. Hi-Fi 25 éve ment eljimi Hendrix Jimi Hendrix Bartók-könyv fiataloknak Budapest (MTI) — Kovács Sándor zenetudós tollából Bartók Béláról szóló könyvet jelentetett meg a Mágus Kiadó. A kiadványt a szerző középiskolás kordáknak szánta. A kötet az életrajzi adatokon kívül megismertet Bartók korával is. Olvashatunk a művész szerelmeiről, Kodályhoz fűződő barátságáról. A 64 oldalas munka nagyobb része képanyag. A kötet a Világ legnagyobb zeneszerzői című sorozat első részeként jelent meg. A kiadó Tervei szerint angolul is megjelentetik a brit Exley Kiadó közreműködésével. Japán karmester a Bernstein-díjas Jeruzsálem (MTI) - Szado Jutaka japán karmester nyerte Jeruzsálemben, a Leonard Bernstein emlékére megrendezett első nemzetközi karmestervetélkedőt. A díj 25 ezer dollár pénzjutalommal jár együtt. Az 1961-ben született Szádot ezenkívül aranyéremmel is jutalmazták és ígéretet kapott arra, támogatni fogják további pályafutása során. Mint a verseny szervezői közölték, 42 országból összesen 233 karmester nevezett be a vetélkedőre, és közülük nyolcvankilencet hívtak meg részvételre. Szado, aki Bernstein tanítványa volt, jelenleg első vendégkarmester az oszakai Century Orchesternél és állandó karnagya a szapporói Pacific Music Fes- tivalnak. Terje Rypdal Magyarországon Budapest (MTI) - Terje Rypdal norvég dzsesszmuzsikus és zeneszerző november 8-án lép fel az Al- mássy téri Szabadidőközpontban. A koncerten Björn Kjellemyr bőgős és Audun Kiéivé dobos kíséri. Terje Rypdal zenéjét a melodikus és at- moszfériukus skandináv dzsessz jellemzi. Játékára hatással van Mahler, Ligeti és Penderecki művészete, valamint Jimi Hendrix zenéje. Kortárs zeneszerzőként több mint 60 műve ismert, írt öt szimfóniát, 2 operát, zongora- és kürtversenyeket, vonósnégyeseket és fúvósötösöket. A hatvanas évek végén kezdődött együttműködése Jan Garbarekkel. A magyar közönség ez évben a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején ismerhette meg. Duisburgi zenei díj Duisburg (MTI) - Hans Werner Henze német zeneszerzőnek ítélték oda Duisburg város 20 000 márka jutalommal járó zenei díját kimagasló teljesítményéért. A díjat november 12-én adják át ünnepélyes keretek között. Az 1926-ban született Henze főleg avantgárd kompozícióival kavart nagy vihart. Előtte többek közt Yehudi Menuhint tüntették ki a duisburgi zenei díjjal. McCartney kellemes borzongásai London (MTI) - Paul McCartney bevallotta, hogy „furcsa, ugyanakkor hátborzongatóan fantasztikus” volt újra összeállni a Beatles egykori tagjaival, 15 évvel John Lennon halála után. Az együttes három élő tagja - McCartney, Ringó Starr és George Hamson - azt a két számot (Free as a bird és Real lover) vette föl, amelyeket Lennon nem sokkal 1980 decemberében bekövetkezett halála előtt énekelt szalagra. - George játszik néhány nagyszerű szólót, és gyönyörű hangzásokat hoztunk ösz- sze a két felvételen. Annyira így van ez, hogy Ringó így kiáltott fel, amikor meghallgatta a kész felvételt: Uramisten, ez úgy szól, mint a Beatles - mesélte Paul. A dalokat novemberben adják ld egy, eddig még be nem mutatott 150 felvételt tartalmazó Beatles-antológia részeként. A legendás együttes három tagja egyúttal dokumentumfilmet is készített a Beatles történetéről. Budapest (MTI) - Aki látta Jimi Montereyben, 1967-ben készült filmjét, és arcán a révületet, ahogyan a koncert végén lángoló gitárját nézi, talán közelebb jut hozzá. Életének nagy eseménye volt ez a koncert, még e záróakkordra sem lett volna igazán szükség. Megbocsáthatunk neki ennyi „hatásvadászatot” - nagy művész volt. Nagy kor volt Jimié: mindenki megkaphatta zenében, amit akart. Volt progresszív rock, blues fehérben és feketében, hagyományos beat, vokális és underground zene és persze bóvli, érzelgős slágerek is jócskán. Az ekkor induló Jimi Hendrix és az ugyancsak később befutó Janis Joplin mellett az óriási Cream, blues- bandák sokasága tengeren innen és túl. A hatvanas évek végére hei’vad- ni kezdett az addig verhetetlen Beatles, és a Rolling Stones is sokat veszített „indulósebességéből”. A klubok és stadionok közönsége a soul és blues ritmusára lüktetett, és ezt a zenét keresték a lemezgyárak is. Hendrix maga besorolhatatlan, egyszeri és egyedi. Úgy játszott gitárján, hogy az valóságos átértelmezése volt hangszerének - ahogyan például John Coltrane bánt szaxofonjával - írja róla egy méltatója. Seattle-ban született, indián, néger és latin vér egyaránt csörgedezett ereiben. Korán kezdett gitározni, és már tízévesen a nagy generáció, az apák zenéjét, Muddy Waters, Howlin Wolf, B.B King és mások szerzeményeit pengette. Egészen 1966-ig semmi különös nem történt vele, kísérte a bálványának tartott Little Richardot, játszott Wilson Pickettel, a soul királyával és másokkal. Később Jimi James and the Blue Flames néven saját bandát szervezett, és ennek egyik fellépését hallotta meg Greenwich Village egyik klubjában - valamennyiünk szerencséjére - Chas Chandler, az Animals mackótermetű basszusgitárosa, aki ettől kezdve nem hagyta elkallódni felfedezettjét. Jött Monterey, az első kislemezek, a Hey Joe, a Purple Haze és a Wind Cries Mary. Az első album 1967-ből: Are You Experienced? (Van-e tapasztalatod) - amelyre Eric Burdon azonnal megfelelt: Yes Farn Experienced - Igen, tapasztalt vagyok. A sokak által ma is legjobbnak tartott Hendrix-korongon olyan gyöngyszemek hallhatók, mint a Foxy Lady, a Red House, vagy a Manic Depresssion. Jimi Hendrix Experience - így hírták az első együttesét, a szólógitárosból basszusgitárossá vedlett Noel Redding és John „Mitch” Mitchell dobos voltak első társai. Három éven át tartottak össze jóban, rosszban, együtt készítették a legendás Electric Ladyland-et 1968- ban. E lemezen hallható többek között Bob Dylan dala az All Along The Watchtower és a Voodoo Chile. Woodstockban azonban már új csapat állt Jimi mögött, mert az Experience 1969 júniusában feloszlott. Volt egy kérészéletű kísérlet a Gypsies Sons and Rainbows néven, velük lépett fel Woodstockban. Emlékezetes volt ez az alakítása is, de a fanyalgók - főként szakberkekben - találtak bírálnivalót a produkción, már „érezték a véget”. Érdemes azonban emlékeztetni arra is, hogy Jimi saját bandáján kívül fellépett többek között Jim Mor- risonnal, Johnny Winterrel, a Traffic-kel, Mike Bloomfielddel, A1 Koo- perrel. Szinte nem volt valamirevaló koncertpódium Amerikában és Európában, ahol valamelyik zenekarával ne fordult volna meg. Persze azok jártak a legjobban, akik még az Experience-szel hallották... Woodstock után újabb, már teljesen színes bőrű trió következett: a Band of Gypsies. Jimi az előző csapatból átmentette régi zenésztársát, Billy Cox basszusgitárost és Buddy Miles ült a dobokhoz. A banda nevét viselő kitűnő lemez 1969 szilveszteri koncertet rögzített. A következő, 1970-es év már egyértelműen a hanyatlást tükrözte, noha amit 1970 júniusában Wight szigeti koncertjén nyújtott, az a legszebb napjait idézte. Jimi életének, gitárja mellett, szerves része lett az ital és a kábítószer, és jócskán kijutott a nőkből is. Civil és művész ismerősei vallják, hogy zaklatott élete mindezek nélkül nem lett volna teljes, amelyek végül életébe kerültek. 1970. szeptember 18. a döbbenet napja: Hendrix halott. A közhiedelemmel szemben halálát nem a drogok okozták, hanem - mit szépítsük - az ital: halála előtti éjszakáján jócskán beivott, gyógyszerrel „rátett” és megfulladt. Ezután megkezdődött Hendrix hagyatékának felkutatása, közreadása és széthordása. A halála után kiadott lemezei közül a legemlékezetesebbek: a Jimi Hendrix In the West (1971), a Jimi Plays Monterey (1986), a Live at Winterland, valamint a Radio One (1988). Halála után 1978-ban jelent meg először kitűnő feldolgozásában Van Morrison Gloria című száma. Ennyi volt hát Jimi Hendrix élete és művészete sorokba préselve. Szülővárosában nemrégiben múzeuma nyílt, és emlékét segít megőrizni a részben vagy egészében róla készült több mint egy tucat film, amelyek közül a Jimi Plays Monterey viszi el a pálmát. Ray Charles hatvanötödik születésnapja Budapest (MTI) - Egy bármilyen műfajban jeleskedő művész számára vitathatatlan elismerés, ha neve mellé állandó jelzőként rögzül a zseni szó. Nos, a 65 esztendős Ray Charles esetében aligha lehet túlzásról beszélni, hiszen a dzsesszkedvelők, a bluesrajongók éppen úgy magukénak érzik őt, mint a soul, a rock and roll vagy az érzelmesebb melódiák kedvelői. Ray Charles mindenkinek a legtöbbet igyekezett adni magából. Bár neve hallatán a zongoratudása és énekhangja az, amire emlékszik az átlag zenekedvelő, de ugyanilyen kiváló zeneszerző és hangszerelő és - csöppet sem mellékesen - kitűnően szaxofonozik is. Fellépett a világ csaknem minden számottevő színpadán, ma is ünnnepelt művész. A Georgia állambeli Albanyban született 1930. szeptember 23-án. Rendkívüli szegénységben nőtt fel, és ehhez újabb csapásként járult súlyos szembetegsége: zöldhályog következtében kisgyerekként - hét évesen - elveszítette látását. A Braile-írás segítségével tanult írniolvasni, és ennek segítségéveljutott el a hangjegyek világához is. Még ötéves sem volt, amikor egyik szomszéd segítségével először ült zongorához. A vakok számára létesült St. Augustine iskolába járt, de amikor 15 éves korára teljesen elárvult, otthagyta az iskolát, és még tizenévesen különböző klubokban kezdett zongorázni. Első zenekarát 17 évesen alakította, és ekkortól felismerhető az igazi Ray Charles-sound (hangzás). Előzőleg ő is énekelt templomokban és hatott rá a vallásos tartalmú gospel, amit később a maga ízlésének megfelelően gyúrt át. A korai játékára, énekstílusára a korszak kiváló fekete zenészegyénisége, Nat King Cole gyakorolta a legnagyobb hatást. O maga azonban Art Tatumot és Artie Shaw-t tartotta példaképének, de közel érezte magához Chopint is. A lemezfelvételeket 1949-ben kezdte, és az első állandó szerződést az Atlantic Records kínálta fel neki. Csak születőben volt a rock and roll, amikor 1954-ben megjelent az egyik első igazán klasszikus Ray Charles- dal: az I’ve Got a Woman. Tulajdonképpen ekkoriban kezdődött az ó „nagy korszaka”: az ötvenes évek végétől ontotta a lemezeket. Ezen időszak sikerszáma az ugyancsak legendás What’d I Say (Mit is mondjak), amelyet minden valamirevaló blues és rock and roll énekes műsorára tűzött - akár fehér, akár fekete volt az illető. A hatvanas években sem tört meg lendülete, jöttek a jobbnál jobb albumok, majd válogatások a korábbi sikerekből. Átdolgozásai között mindenképpen külön kiemelést érdemel két Lennon-McCartney szerzemény: a Yesterday és az Eleanor Rigby. Az 1971-ben, a pályakezdésének 25. évfordulójára megjelent albumán is jól megférnek egymás mellett a „,dögösebb” és érzelmesebb dalai. Magyar kedvelői láthattak ót személyesen 1971-ben, bár ez a fellépése nem igazolta a várakozásokat. Legkevesebb tíz Grammy-díjat kapott pályafutása során, 1987-ben életművéért kapta meg ezt a minden zenész számára kivételes rangot jelentő elismerést. Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy jutott hely számára a rock halhatatlanjai között is. Don Cherry nem játszik többé Madrid (MTI) - Ismét halottja van a jazz világának: a napokban a spanyolországi Malaga közelében elhunyt Don Cherry fekete trombitás, az avatngárd jazz és a világzene jelentős alakja. Májbetegség végzett vele egy hónappal 59. születésnapja előtt. Don Cherry 1936. november 18-án született Oklahoma Cityben. Tizenéves korában kezdett zenét tanulni a Los Angeles-i Jefferson High Schoolban, és számos későbbi nagy jazzmuzsikushoz hasonlóan először ő is rhythm and blues-együttesekben játszott. Generációváltás a rockzenében New York (MTI) - Az eseménydúsnak ígérkező őszi évad nagy változásokat sejtet a rockzene világában. Nem annyira műfaji, mint inkább nemzedéki forradalomról beszélnek a szakértők, elénk figyelemmel követve a lemezboltok eladási statisztikáját, amely mindig érzékeny barométernek bizonyult a változások idején. Miközben a White Zombie, a Rancid, a Foo Fighters és a Silverchair lemezeit úgy' viszik mint a cukrot, olyan nagy nevek, mint Elton John, Rod Stewart vagy a Pink Floy'd CD- jei eladatlanul prosodnak a polcokon. Az idősebb sztároknak szóló üzenet egyértelmű: alkalmazkodjatok az új szelekhez, vagy örökre elfelejthetitek a milliós példányszámot. Az úgynevezett alternatív zene (a mai rockzene legkedveltebb vállfája) népszerűsége lélegzetelállító változásokat eredményez a slágerlistákon. Ám ez ma szinte magától értetődő, hiszen ebben a műfajban minden újdonság magára vonja a figyelmet, ami szinte garanciája a sikernek. Alex Miller, a Next Step Music társaság elnöke megdöbbent, amikor a minap a lemezboltba tévedt. Ott ugyanis csak hosz- szas keresés után akadt rá Rod Stewart frissen megjelent, „A spanner in the works” című CD-jére. „Egy távoli sarokba dugták, mintha éppenséggel széggyellnivaló dolog lenne” - mesélte Miller. A népszerű új bandák skálája igen széles. A Billboard magazin ötvenes listáján csak úgy hemzsegnek az olyan nevek, mint White Zombie, Alais Morisette, Blues Traveler, Dave Matthews, Band Rancid. Foo Fighters, Silver- chair. Velük ellentétben sanyarú sorsa van néhány régi sztárnak. Rod Stewart idei lemeze rövid tündöklés után a 132. helyre zuhant a Billboard listáján. Elton John „Made in Eng- land”-je október elején a 100. helyen állt. Bob Dylan nagy visszatérésként beharangozott „Ünplugged” CD-je pedig föl sem került a listára. A Pink Floyd koncertalbuma megjelenés után az első helyre került, de rövidesen visszacsúszott a középmezőnybe Dzsesszzenészeket fogadott Pécs Pécs (MTI) - Pécsett lépett először magyar közönség elé tegnap három világhírű dzsesszmuzsikus: Stanley Clarke bőgős, Al Di Meola gitáros és Jean-Luc Ponty hegedűművész. Az amerikai turnét követő európai hangverseny- kőrúton lévő zenészek Berlinből érkeztek Pécsre, ahol az orvostudományi egyetem aulájában adtak hangversenyt este nyolc órakor. A basszusgitár legjobb szólistájaként számon tartott Stanley Clarke, a húrok megüté- sén alapuló játéktechnika feltalálója és a tizenötször a világ legjobb gitárosává választott A1 Di Meola korábban Chick Corea halhatatlan „Return to Forever” nevű együttesében játszott, Jean-Luc Ponty, a Zeneművészet Lovagja díüal kitüntetett francia hegedúvirtuóz is fellépett már velük külön-külön, de a három kitűnő zenész az idei amerikai és európai turnén muzsikál először együtt. Rite of Strings című közös lemezük máris világsikert aratott.
