Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-03 / 259. szám

Az Észak-Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1995. November 3. Hi-Fi 25 éve ment eljimi Hendrix Jimi Hendrix Bartók-könyv fiataloknak Budapest (MTI) — Kovács Sándor zenetudós tollából Bartók Béláról szóló könyvet jelentetett meg a Má­gus Kiadó. A kiadványt a szerző kö­zépiskolás kordáknak szánta. A kö­tet az életrajzi adatokon kívül meg­ismertet Bartók korával is. Olvas­hatunk a művész szerelmeiről, Ko­dályhoz fűződő barátságáról. A 64 oldalas munka nagyobb része kép­anyag. A kötet a Világ legnagyobb zeneszerzői című sorozat első része­ként jelent meg. A kiadó Tervei sze­rint angolul is megjelentetik a brit Exley Kiadó közreműködésével. Japán karmester a Bernstein-díjas Jeruzsálem (MTI) - Szado Jutaka japán karmester nyerte Jeruzsá­lemben, a Leonard Bernstein emlé­kére megrendezett első nemzetközi karmestervetélkedőt. A díj 25 ezer dollár pénzjutalommal jár együtt. Az 1961-ben született Szádot ezen­kívül aranyéremmel is jutalmazták és ígéretet kapott arra, támogatni fogják további pályafutása során. Mint a verseny szervezői közölték, 42 országból összesen 233 karmes­ter nevezett be a vetélkedőre, és kö­zülük nyolcvankilencet hívtak meg részvételre. Szado, aki Bernstein tanítványa volt, jelenleg első ven­dégkarmester az oszakai Century Orchesternél és állandó karnagya a szapporói Pacific Music Fes- tivalnak. Terje Rypdal Magyarországon Budapest (MTI) - Terje Rypdal norvég dzsesszmuzsikus és zene­szerző november 8-án lép fel az Al- mássy téri Szabadidőközpontban. A koncerten Björn Kjellemyr bőgős és Audun Kiéivé dobos kíséri. Terje Rypdal zenéjét a melodikus és at- moszfériukus skandináv dzsessz jellemzi. Játékára hatással van Mahler, Ligeti és Penderecki művé­szete, valamint Jimi Hendrix zené­je. Kortárs zeneszerzőként több mint 60 műve ismert, írt öt szimfó­niát, 2 operát, zongora- és kürtver­senyeket, vonósnégyeseket és fú­vósötösöket. A hatvanas évek végén kezdődött együttműködése Jan Garbarekkel. A magyar közönség ez évben a Budapesti Tavaszi Feszti­vál idején ismerhette meg. Duisburgi zenei díj Duisburg (MTI) - Hans Werner Henze német zeneszerzőnek ítélték oda Duisburg város 20 000 márka jutalommal járó zenei díját kima­gasló teljesítményéért. A díjat no­vember 12-én adják át ünnepélyes keretek között. Az 1926-ban szüle­tett Henze főleg avantgárd kompo­zícióival kavart nagy vihart. Előtte többek közt Yehudi Menuhint tün­tették ki a duisburgi zenei díjjal. McCartney kellemes borzongásai London (MTI) - Paul McCartney bevallotta, hogy „furcsa, ugyanakkor hátborzongatóan fantasztikus” volt újra összeállni a Beatles egykori tag­jaival, 15 évvel John Lennon halála után. Az együttes három élő tagja - McCartney, Ringó Starr és George Hamson - azt a két számot (Free as a bird és Real lover) vette föl, ame­lyeket Lennon nem sokkal 1980 de­cemberében bekövetkezett halála előtt énekelt szalagra. - George ját­szik néhány nagyszerű szólót, és gyönyörű hangzásokat hoztunk ösz- sze a két felvételen. Annyira így van ez, hogy Ringó így kiáltott fel, ami­kor meghallgatta a kész felvételt: Uramisten, ez úgy szól, mint a Beat­les - mesélte Paul. A dalokat novem­berben adják ld egy, eddig még be nem mutatott 150 felvételt tartalma­zó Beatles-antológia részeként. A legendás együttes három tagja egyúttal dokumentumfilmet is ké­szített a Beatles történetéről. Budapest (MTI) - Aki látta Jimi Montereyben, 1967-ben készült filmjét, és arcán a révületet, ahogyan a koncert végén lán­goló gitárját nézi, talán köze­lebb jut hozzá. Életének nagy eseménye volt ez a koncert, még e záróakkordra sem lett volna igazán szükség. Megbo­csáthatunk neki ennyi „hatás­vadászatot” - nagy művész volt. Nagy kor volt Jimié: mindenki meg­kaphatta zenében, amit akart. Volt progresszív rock, blues fehérben és feketében, hagyományos beat, vo­kális és underground zene és persze bóvli, érzelgős slágerek is jócskán. Az ekkor induló Jimi Hendrix és az ugyancsak később befutó Janis Jop­lin mellett az óriási Cream, blues- bandák sokasága tengeren innen és túl. A hatvanas évek végére hei’vad- ni kezdett az addig verhetetlen Beatles, és a Rolling Stones is sokat veszített „indulósebességéből”. A klubok és stadionok közönsége a soul és blues ritmusára lüktetett, és ezt a zenét keresték a lemez­gyárak is. Hendrix maga besorolhatatlan, egyszeri és egyedi. Úgy játszott gi­tárján, hogy az valóságos átértelme­zése volt hangszerének - ahogyan például John Coltrane bánt szaxo­fonjával - írja róla egy méltatója. Seattle-ban született, indián, né­ger és latin vér egyaránt csörgede­zett ereiben. Korán kezdett gitároz­ni, és már tízévesen a nagy generá­ció, az apák zenéjét, Muddy Waters, Howlin Wolf, B.B King és mások szerzeményeit pengette. Egészen 1966-ig semmi különös nem történt vele, kísérte a bálvá­nyának tartott Little Richardot, ját­szott Wilson Pickettel, a soul kirá­lyával és másokkal. Később Jimi James and the Blue Flames néven saját bandát szervezett, és ennek egyik fellépését hallotta meg Green­wich Village egyik klubjában - va­lamennyiünk szerencséjére - Chas Chandler, az Animals mackóterme­tű basszusgitárosa, aki ettől kezdve nem hagyta elkallódni felfede­zettjét. Jött Monterey, az első kisleme­zek, a Hey Joe, a Purple Haze és a Wind Cries Mary. Az első album 1967-ből: Are You Experienced? (Van-e tapasztalatod) - amelyre Er­ic Burdon azonnal megfelelt: Yes Farn Experienced - Igen, tapasztalt vagyok. A sokak által ma is legjobb­nak tartott Hendrix-korongon olyan gyöngyszemek hallhatók, mint a Foxy Lady, a Red House, vagy a Manic Depresssion. Jimi Hendrix Experience - így hírták az első együttesét, a szólógi­tárosból basszusgitárossá vedlett Noel Redding és John „Mitch” Mitchell dobos voltak első társai. Három éven át tartottak össze jó­ban, rosszban, együtt készítették a legendás Electric Ladyland-et 1968- ban. E lemezen hallható többek kö­zött Bob Dylan dala az All Along The Watchtower és a Voodoo Chile. Woodstockban azonban már új csa­pat állt Jimi mögött, mert az Expe­rience 1969 júniusában feloszlott. Volt egy kérészéletű kísérlet a Gypsies Sons and Rainbows néven, velük lépett fel Woodstockban. Em­lékezetes volt ez az alakítása is, de a fanyalgók - főként szakberkekben - találtak bírálnivalót a produkción, már „érezték a véget”. Érdemes azonban emlékeztetni arra is, hogy Jimi saját bandáján kí­vül fellépett többek között Jim Mor- risonnal, Johnny Winterrel, a Traf­fic-kel, Mike Bloomfielddel, A1 Koo- perrel. Szinte nem volt valamirevaló koncertpódium Amerikában és Eu­rópában, ahol valamelyik zenekará­val ne fordult volna meg. Persze azok jártak a legjobban, akik még az Experience-szel hallották... Woodstock után újabb, már telje­sen színes bőrű trió következett: a Band of Gypsies. Jimi az előző csa­patból átmentette régi zenésztár­sát, Billy Cox basszusgitárost és Buddy Miles ült a dobokhoz. A ban­da nevét viselő kitűnő lemez 1969 szilveszteri koncertet rögzített. A következő, 1970-es év már egyértel­műen a hanyatlást tükrözte, noha amit 1970 júniusában Wight szigeti koncertjén nyújtott, az a legszebb napjait idézte. Jimi életének, gitárja mellett, szerves része lett az ital és a kábító­szer, és jócskán kijutott a nőkből is. Civil és művész ismerősei vallják, hogy zaklatott élete mindezek nél­kül nem lett volna teljes, amelyek végül életébe kerültek. 1970. szep­tember 18. a döbbenet napja: Hend­rix halott. A közhiedelemmel szem­ben halálát nem a drogok okozták, hanem - mit szépítsük - az ital: ha­lála előtti éjszakáján jócskán be­ivott, gyógyszerrel „rátett” és meg­fulladt. Ezután megkezdődött Hendrix hagyatékának felkutatása, közrea­dása és széthordása. A halála után kiadott lemezei közül a legemlékezetesebbek: a Jimi Hendrix In the West (1971), a Jimi Plays Monterey (1986), a Live at Winterland, valamint a Radio One (1988). Halála után 1978-ban jelent meg először kitűnő feldolgo­zásában Van Morrison Gloria című száma. Ennyi volt hát Jimi Hendrix éle­te és művészete sorokba préselve. Szülővárosában nemrégiben múze­uma nyílt, és emlékét segít megőriz­ni a részben vagy egészében róla ké­szült több mint egy tucat film, ame­lyek közül a Jimi Plays Monterey viszi el a pálmát. Ray Charles hatvanötödik születésnapja Budapest (MTI) - Egy bármilyen műfajban jeleskedő művész szá­mára vitathatatlan elismerés, ha neve mellé állandó jelzőként rögzül a zseni szó. Nos, a 65 esz­tendős Ray Charles esetében aligha lehet túlzásról beszélni, hiszen a dzsesszkedvelők, a bluesrajongók éppen úgy magu­kénak érzik őt, mint a soul, a rock and roll vagy az érzelme­sebb melódiák kedvelői. Ray Charles mindenkinek a legtöb­bet igyekezett adni magából. Bár neve hallatán a zongoratudása és énekhangja az, amire emlékszik az átlag zenekedvelő, de ugyanilyen kiváló zeneszerző és hangszerelő és - csöppet sem mellékesen - kitűnő­en szaxofonozik is. Fellépett a világ csaknem minden számottevő szín­padán, ma is ünnnepelt művész. A Georgia állambeli Albanyban született 1930. szeptember 23-án. Rendkívüli szegénységben nőtt fel, és ehhez újabb csapásként járult súlyos szembetegsége: zöldhályog következtében kisgyerekként - hét évesen - elveszítette látását. A Braile-írás segítségével tanult írni­olvasni, és ennek segítségéveljutott el a hangjegyek világához is. Még ötéves sem volt, amikor egyik szom­széd segítségével először ült zongo­rához. A vakok számára létesült St. Augustine iskolába járt, de amikor 15 éves korára teljesen elárvult, ott­hagyta az iskolát, és még tizenéve­sen különböző klubokban kezdett zongorázni. Első zenekarát 17 éve­sen alakította, és ekkortól felismer­hető az igazi Ray Charles-sound (hangzás). Előzőleg ő is énekelt templomokban és hatott rá a vallá­sos tartalmú gospel, amit később a maga ízlésének megfelelően gyúrt át. A korai játékára, énekstílusára a korszak kiváló fekete zenészegyéni­sége, Nat King Cole gyakorolta a legnagyobb hatást. O maga azon­ban Art Tatumot és Artie Shaw-t tartotta példaképének, de közel érezte magához Chopint is. A lemezfelvételeket 1949-ben kezdte, és az első állandó szerződést az Atlantic Records kínálta fel neki. Csak születőben volt a rock and roll, amikor 1954-ben megjelent az egyik első igazán klasszikus Ray Charles- dal: az I’ve Got a Woman. Tulajdonképpen ekkoriban kez­dődött az ó „nagy korszaka”: az öt­venes évek végétől ontotta a leme­zeket. Ezen időszak sikerszáma az ugyancsak legendás What’d I Say (Mit is mondjak), amelyet minden valamirevaló blues és rock and roll énekes műsorára tűzött - akár fe­hér, akár fekete volt az illető. A hatvanas években sem tört meg lendülete, jöttek a jobbnál jobb albumok, majd válogatások a ko­rábbi sikerekből. Átdolgozásai kö­zött mindenképpen külön kiemelést érdemel két Lennon-McCartney szerzemény: a Yesterday és az Elea­nor Rigby. Az 1971-ben, a pályakez­désének 25. évfordulójára megje­lent albumán is jól megférnek egy­más mellett a „,dögösebb” és érzel­mesebb dalai. Magyar kedvelői lát­hattak ót személyesen 1971-ben, bár ez a fellépése nem igazolta a vá­rakozásokat. Legkevesebb tíz Grammy-díjat kapott pályafutása során, 1987-ben életművéért kapta meg ezt a min­den zenész számára kivételes ran­got jelentő elismerést. Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy ju­tott hely számára a rock halhatat­lanjai között is. Don Cherry nem játszik többé Madrid (MTI) - Ismét halottja van a jazz vilá­gának: a napokban a spanyolországi Malaga közelében elhunyt Don Cherry fekete trombi­tás, az avatngárd jazz és a világzene jelentős alakja. Májbetegség végzett vele egy hónappal 59. születésnapja előtt. Don Cherry 1936. no­vember 18-án született Oklahoma Cityben. Ti­zenéves korában kezdett zenét tanulni a Los Angeles-i Jefferson High Schoolban, és számos későbbi nagy jazzmuzsikushoz hasonlóan elő­ször ő is rhythm and blues-együttesekben ját­szott. Generációváltás a rockzenében New York (MTI) - Az eseménydúsnak ígérke­ző őszi évad nagy változásokat sejtet a rockze­ne világában. Nem annyira műfaji, mint in­kább nemzedéki forradalomról beszélnek a szakértők, elénk figyelemmel követve a lemez­boltok eladási statisztikáját, amely mindig ér­zékeny barométernek bizonyult a változások idején. Miközben a White Zombie, a Rancid, a Foo Fighters és a Silverchair lemezeit úgy' vi­szik mint a cukrot, olyan nagy nevek, mint El­ton John, Rod Stewart vagy a Pink Floy'd CD- jei eladatlanul prosodnak a polcokon. Az idő­sebb sztároknak szóló üzenet egyértelmű: al­kalmazkodjatok az új szelekhez, vagy örökre elfelejthetitek a milliós példányszámot. Az úgynevezett alternatív zene (a mai rock­zene legkedveltebb vállfája) népszerűsége lé­legzetelállító változásokat eredményez a slá­gerlistákon. Ám ez ma szinte magától értető­dő, hiszen ebben a műfajban minden újdonság magára vonja a figyelmet, ami szinte garanci­ája a sikernek. Alex Miller, a Next Step Music társaság elnöke megdöbbent, amikor a minap a lemezboltba tévedt. Ott ugyanis csak hosz- szas keresés után akadt rá Rod Stewart fris­sen megjelent, „A spanner in the works” című CD-jére. „Egy távoli sarokba dugták, mintha éppenséggel széggyellnivaló dolog lenne” - mesélte Miller. A népszerű új bandák skálája igen széles. A Billboard magazin ötvenes listáján csak úgy hemzsegnek az olyan nevek, mint White Zom­bie, Alais Morisette, Blues Traveler, Dave Matthews, Band Rancid. Foo Fighters, Silver- chair. Velük ellentétben sanyarú sorsa van né­hány régi sztárnak. Rod Stewart idei lemeze rövid tündöklés után a 132. helyre zuhant a Billboard listáján. Elton John „Made in Eng- land”-je október elején a 100. helyen állt. Bob Dylan nagy visszatérésként beharangozott „Ünplugged” CD-je pedig föl sem került a listára. A Pink Floyd koncertalbuma megjelenés után az első helyre került, de rövidesen visszacsú­szott a középmezőnybe Dzsesszzenészeket fogadott Pécs Pécs (MTI) - Pécsett lépett először magyar közönség elé tegnap három világhírű dzsessz­muzsikus: Stanley Clarke bőgős, Al Di Meola gitáros és Jean-Luc Ponty hegedűművész. Az amerikai turnét követő európai hangverseny- kőrúton lévő zenészek Berlinből érkeztek Pécsre, ahol az orvostudományi egyetem aulá­jában adtak hangversenyt este nyolc órakor. A basszusgitár legjobb szólistájaként szá­mon tartott Stanley Clarke, a húrok megüté- sén alapuló játéktechnika feltalálója és a tize­nötször a világ legjobb gitárosává választott A1 Di Meola korábban Chick Corea halhatatlan „Return to Forever” nevű együttesében ját­szott, Jean-Luc Ponty, a Zeneművészet Lovag­ja díüal kitüntetett francia hegedúvirtuóz is fellépett már velük külön-külön, de a három kitűnő zenész az idei amerikai és európai tur­nén muzsikál először együtt. Rite of Strings cí­mű közös lemezük máris világsikert aratott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom