Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-07 / 262. szám

4 Z Zemplén Televízió műsora l^ v-v y s \ vv November 8. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Gazdasági kór­kép: Sárospatak Kerámiaüzem - Vá­gás nélkül: Szabó György - „11-es” kö­zéleti vitaműsor 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Üzlet az üzlet - vállalkozói so­rozat 20.00 HTV 30 filmek - A zöld nadrág (rajzfilm) - A kislány és a nyulacska (rajzfilm) - Két vallomás (ff. magyar dráma) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor is- métlés November 9. (csütörtök) 9.00 ZTV szerdai adásának ismétlése 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 Szórakoztató összeállítás November 10. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 17.55 ZTV szignál, műsorismértetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Sport-riport - Parlamenti figyelő - Portréfilm: Nagy Géza - Maecenas: kulturális magazin: Cigándi Gyermektánccsoport - Pop-box 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 20.00 HTV 30 filmek - A kis óriás (rajzfilm) - A kirándulás (rajzfilm) - Merénylet (ff. magyar dráma) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor is­métlés November 11. (szombat) 9.00 ZTV pénteki adásának is­métlése 17.55 Szórakoztató összeállítás November 13. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Szlovák nemze­tiségi műsor - Egyházi idő - Egyete­mi esték Királyhelmecen - Kárpátal­jai hírek 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 20.00 HTV 30 filmek - Mikes a cir­kuszban (rajzfilm) - A nagymama lá­togatása (rajzfilm) - Szexmisszió (szí­nes szinkr. lengyel sci-fi) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor is­métlés November 14. (kedd) 9.00 ZTV hétfői adásának ismétlése 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 Szórakoztató összeállítás A halál árnyékában - „kémként” Egy mezőzombori nyugdíjas különös kémelhárító múltja = . —— Itt-Hon ...........— 1995. November 7., Kedd Ho rváth Dezső Mezőzombor (ÉM) - A tele­pülésen lakik T. Imre, aki­vel véletlen folytán talál­koztam, és katonaélménye­ink kölcsönös feleleveníté­sét szolgáló beszélgetés so- x’án elmondott néhány rész­letet kalandos - úgyneve­zett kémelhárítói feladatot ellátó -, állandó fenyegetett­ségben élt katonai szolgála­táról. T. Imre most 75 éves, egyedül élő mezőzombori lakos. Annyi­ra zárkózott életet él, hogy mindezela'ől, amit nekem el­mondott - kalandos katonaéle­téről - még a közvetlen szom­szédoknak sincs tudomása. Ám írásban is hozzájárult ahhoz, hogy akár teljes nevével szere­pelhet bármelyik sajtóorgá­numban. Ennek ellenére - nem élve teljes nevének közlésére vonatkozóan adott engedélyé­vel - csupán vezetéknevének kezdőbetűjét használom. Ezek előrebocsátásával adom közre különös történetének általa el­mondott részleteit. A csellengőket kellett figyelnie A II. világháború idején a Má- ramaros-szigeti utászoknál szolgált. Feladatuk volt az alosztály védelme. Az alakula­tot - ha szükséges volt - akár robbantással, vagy almatelepí­téssel kellett megvédeni. T. Im­rét, mint sorkatonát beosztot­ták a kémelhárító alegységhez. Feladata az volt, hogy akit gyanúsnak (csellengőnek) ta­láltak a két frontvonal között, elő kellett állítania a hadtest­parancsnoksághoz, további soi’sukról a hadtestparancsnok határozott. A parancsnok tulajdonkép­pen akkor az előállított „gyanúsítottakkal” szemben élet-halál ura volt. Ügyanis né­ha ezek közül több egyént ki­hallgatás nélkül kivégeztetett. Különösen 1944-ben, mikor a németek már az úgynevezett „tervszerű” visszavonulást haj­tották végre, és ismeretesen - a még visszamaradó hidakat, vasútvonalakat, sőt járműveket - ha csak nem tudták azokat szétszedett állapotban maguk­kal vinni, felrobbantották, hogy a közeledő szovjet csapatok ne tudják használni. Előfordult több esetben, hogy a zsúfolásig feltöltött élel­miszer- és ruharaktárakat ben­zinnel leöntötték és elégették, holott a magyar katonák ron­gyosak és éhesek voltak. De térjünk vissza T. Imre külön­leges feladatainak teljesítésé­hez. Az úgynevezett „kémel­hárító” tevékenységgel megbí­zott katonák állandóan halál- félelemben éltek, ugyanis a magyar VIII. hadtest parancs­noka nyílt paranccsal „mű­ködtette” őket, de állandó ha­lálos fenyegetés mellett. Közölte velük, hogy a né­met parancsnoksággal szem­ben semmiféle védelemben nem részesíti őket, ha felelős­ségre vonás történne velük szemben „kémfelderítői” tevé­kenységük miatt. Gombázás után szökés a kórházból T. Imrének úgy sikerült ebből a mindinkább halálos fenyege­tés árnyékából elszöknie, hogy- mivel Ukrajnában voltak - remélve a szökés lehetőségé­ben elment gombázni a közeli erdőbe. Itt egy ukrán partizán lábon lőtte. Egy német sebesültszál­lító gépkocsi vette fel, illetve vitte Pécsre, a német hadikór­házba. Ott egy jószívű beteg­ápoló nővértől igen nagy segít­séget kapott, mert - mint már gyógyultnak minősített katonát- vissza akarták irányítani a frontra. A miskolci születésű nővér- akit tudomása szerint későb­biekben a németek hasonló se­gítő tettéért főbe lőttek -, adott neki mankót és ennek felhasz­nálásával felkapaszkodva a kórháznak használt épület ma­gas falára, átesve a fal túlsó ol­dalára - megszökött. Kihallgatás után sózott lóhúsleves Először bujkált a falvakban, de a német tábori csendőrök elfog­ták, és bevitték - tarkóra tett kézzel - egy fogházszerű épü­letbe (bekötött szemmel), ahol éheztetéssel kényszerítették - magára nézve terhelő - vallo­másra. Az épület takarítónője fel­világosította, hogy felkészülhet a halálra, mert, akit idehoznak azt rendszerint kivégzik. Ez a takarítónő segítette ahhoz, hogy egy - cellaszerű - szobá­ját takarítva lehetőséget bizto­sított arra, hogy a kerítésen át­mászva megszökjön. Kukoricá­son át menekülve végül is a szovjetek fogságába került. Szökése közben nyers kukori­cán és nyers tökön élt. A szov­jetek ütlegeléssel és minden ér­téktárgyától való megfosztásá­val „fogadták”. A szovjet ható­ság Budapestre vitette a lóver­senypályára. Oda gyűjtötték az elfogott magyarokat. Több napon át tartott a ki­hallgatás. A kihallgatás után levitték a konyhára, ahol álta­lában sózott lóhúslevest kapott. Utána Plojestbe vitték. Ott le­szedték a ruhát róla és ráadták a halott katonák után visszam­aradt ruhaneműket. Innen 3 heti út után Zelenadok illető­leg Zelenodolszk (magyarul Zöld völgy) helységbe szállítot­ták - tái'saival együtt. A sok kaland és hányattatás után felcsillant a remény szá­mára, mert mint katonát ru­szinnak nyilvánították, így jobb ellátásban részesült, mint a többi magyar hadifogolytársa. Ezen megítélés alapján még hat hónapos pártoktatásra is beiskolázták, sőt 1944. június 29-én visszaküldték Magyaror­szágra. Apját agyonverték a katonák Magyar földön Tiszalúcra ment a családi házba. Itt szo­morúan kellett beletörődnie abba, hogy édesapját a szov­jet katonák agyonverték. Vé­gül is sikerült állást szereznie. Budapesten a belvárosi Kávé­házban lett szakács. Itt ismer­kedett meg a feleségével, aki kulák származására való te­kintettel - érettségivel - pin­cérként dolgozott. Házasságuk nagyon jó volt. Éppen ezért T. Imre mezőzom­bori, igen szépen berendezett lakásában felesége ruháit és egyéb használati tárgyait ke­gyeletből ma is érintetlenül őr­zi, ahogy azt hőn szeretett fele­sége 1993-ban bekövetkezett halálakor hátrahagyta. Házas­ságukból két lány és egy fiú született. Mindkét lánya állásban van, fia viszont T. Imre máig is ége­tően fájó bánatára - tragikus körülmények között elhunyt. Öt unokája az ország különbö­ző részein lakik, így csak rit­kán tudják meglátogatni T. Imrét. Meg kell még említeni, hogy 1954-ben újra visszament a ré­gi munkahelyére a vasúthoz. Volt pályamunkás, vonatkísé­rő és kocsirendező. Nyugdíjába több mint 41 év munkaidőt szá­mítottak be. 1995. November 7., Kedd Itt-Hon Z 5 Amikor szerelem a vállalkozás A svájci gyártmányú berendezés, melyet a prések királyának neveznek Fotó: Serfőző László Tállya (ÉM - S.L.) - Tokaj- Hegyalján ha valaki szőlő- és bortermeléssel akar fog­lalkozni, nem lepődik meg rajta senki. Viszont ha ezért Svájcból jön haza, az már elgondolkodtató. Mégis van jövője a hegyaljai bornak? Splivallo Miklós és öccse, Lajos őseinek Tállyán voltak szőlőbir­tokai. A testvéreknek anyai ágon mintegy kétszáz évre visszamenőleg mutathatók ki a felmenői. A fivérek gyermekko­rukat még a településen töltöt­ték, de mint oly sokan Magyar- országon, megunták a történe­lemből ismert kilátástalan helyzetet és Svájcban teleped­tek le. A tállyai bor íze azon­ban ott sem veszett el, mert minden év karácsonyára sike­rült beszerezniük a kedvelt ne­dűt és titokban reménykedtek, nekik is lesz még egyszer sa­ját boruk. Ez az alkalom tavaly jött el. Bankhitelekből, kárpótlási je­gyekből és saját tőkéből szőlő- területet, a faluban vásároltak, és belevágtak a gyermekkorból megmaradt emlékekből alig is­mert tevékenységbe. Külön jól jött a megvásárolt volt Sala- mon-féle pince fölötti helyiség, amelyet présházzá alakítottak. Ez év augusztusában elkezdték a felújítási munkákat és ezzel egy időben Miklós nagy' inten­zitással tanulmányozta a mo­dern borkészítés folyamatát, fi- gyelembevéve a helyű adottsá­gokat, a természet adta kivéte­les feltételeket a minőségi bor előállításához. Nem nézhetett át viszont a kor. fejlődésén, be­szerezte a legmodernebb sző­lőfeldolgozó berendezéseket. A prés svájci gyártmány, hozzá­értők a Sutter EPC-25-s gépet a prések királyának nevezik. A rozsdamentes acéltartá­lyok olasz eredetűek, valamint beszereltek még egy ultracent­rifugát, amelynek segítségével ki lehet csapatni a mustból a seprő nagy' részét. A beruházás eddig huszon­ötmillió forintot emésztett fel, de a további fejlesztésekhez még ötmillió szükséges. Mikor térül ez meg és főleg mikor hoz majd ez hasznot? A gépek élet­tartama alatt semmiképpen sem, látva a jelenlegi piaci vi­szonyokat, és a felvett kölcsö­nök után fizetendő kamatokat, így a vállalkozást mint hasznot hozó tevékenységet egy ideig el kell felejteni. Splivallo Miklós inkább sze­relemnek nevezi ezt a vállalko­zást, és mint mondja a szerel­met nem lehet megfizetni. Vall­ja, hogy a tokaj-hegy'aljai bor nevét helyre kell állítani a vi­lágban, mert az eddigi elzárt­ság (politikai) miatt teljesen ki­szorult a piacról. Tervei között szerepel a palackozás, de egye­lőre erre nagyobb hangsúlyt nem fektet, megpróbál bérpa­lackozást megvalósítani alkal­mas partnerrel. Mit lehet még mindehhez hozzátenni? Ha valaki azért jön haza Svájcból, mert megter­melt borával segíteni akar ab­ban, hogy a tokaj-hegyaljai visszanyerje egykori rangját, és nem feltétlen a gyors haszon- szerzés érdekli, hát kérem! Mindenkinek megvan a saját maga bogara. A vállalkozáshoz csak gratulálni lehet Az Itt-Hon konyhája Töltött paprika Hozzávalók: 8 cső húsos paprika, 50 dkg sovány sertéscomb vagy7 lapocka, 7 evőkanál főtt rizs, só, őrölt bors, 1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma. A mártáshoz: 1,25 kg érett paradicsom, 2 evőkanálnyi cukor, kb. égy csapott evőkanálnyi só, 1 szál zellerzöld, 2 evő­kanál liszt, vagy 1 evőkanál étkezési kukoricakeményítő. A paprikát kicsu- mázzuk, vastag ereit kivágjuk, és a csö­veket megmosva félrerakjuk. A comb­ról a zsiradékot lefejtjük, a húst meg­mossuk, földaraboljuk, majd kis lyu­kú tárcsán ledaráljuk. A főtt rizst hoz­záadjuk, megsózzuk, megborsozzuk. Ezt a masszát a paprikába töltjük és villával vagy hústűvel néhány helyen megszurkáljuk, nehogy7 szétrepedjenek. A paradicsomot megmossuk, szárát ki­metsszük, majd a szemeket turmixol- juk és lábasba szüljük (így sem a mag­ja, sem a héja nem kerül bele). A cu­korral ízesítjük, megsózzuk, majd be­letesszük a zellerzöldet is. 1 deci vizet hozzáöntünk, a paprikát belefektetjük (akkor jó, ha a paradicsomlé a töltött paprikát ellepi), és nagy lángon rázo- gatva felforraljuk. Utána letakarjuk, majd kis lángon kb. 30 percig főzzük. Amikor kész, a töltött paprikákat a lá­basból kiemeljük, és az 1 deci vízzel si­mára kevert lisztet a levéhez öntjük. 2-3 percig forralva besűrítjük. Tálalás előtt a paprikát a mártásba vissza­rakjuk és megfoirósítjuk. Puha kenyéx7- rel önmagában is tálalható, de igazá­ból sós vagy7 petrezselymes burgonya illik hozzá. Jó tanácsok:- ha a töltelékből gombócokat is ké­szítünk, akkor 1 tojást is adjunk hoz­zá, nehogy szétfőjenek.- a mártást cukor helyett mézzel vagy7 mesterséges édesítőszerrel is íze­síthetjük, amit csak a végén, a már be­sűrített paradicsomlébe keverünk.- párolt rizst kis mennyiségben ne­héz főzni, ezért készítsünk „normál” adagokat, ami marad, az másnap kö­retnek jó, de le is fagyaszthatjuk.- amikor még vagy már nagyon drá­ga a paprika, csak 1-2 csövet töltsünk az íze kedvéért, a többi tölteléket gom­bócként főzzük a mártásba tojás hoz­záadásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom