Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-07 / 262. szám
A SZELLEM VILAGA o -Az A 1995. November 7, , Misztika Meddig tart még a ködösítés? Hajdú Gábor Ufók pedig nincsenek, állítja a hivatalos, akadémikus tudomány. Van helyette magyarázat, hogy az észlelők valójában nem láttak semmit, érzéki csalódásaik voltak, pszichésen labilisak. Északi fény volt, netán repülő vadkacsaraj, a Vénusz, vagy egy szokatlan látószögbe került repülő, esetleg helikopter. Be lehet helyettesíteni bármilyen képtelen állítást a felsoroltak közé, a lényeg az, hogy fenn kell tartani, meg kell őrizni azt a látszatot, hogy ufók, azaz idegen civilizációk küldöttei nincsenek, nem léteznek. Vajon miért? Miért ez az erőlködés, ez az elzárkózás a hivatalos tudomány és a hivatalos politika részéről, hogy így, ilyen határozottan tagadja valaminek a létét, annak a valaminek, amely makacsul újra és újra jelentkezik. Mert a tények tények. Az emberek - nem a feltűnésre vágyók, a mindenáron szerepelni akarók, vagy a javíthatatlan hazudozók közül — újra és újra találkoznak egy jelenséggel, amely nagyon is hasonló egymáshoz. Ez a jelenség a legtöbb esetben pontosan körülírható. Definiálható, hogy mi is történt valójában. így ma már a józanul gondolkodó, és a fejüket a homokba dugni nem akaró amatőr kutatók eljutottak addig a definícióig, hogy megkülönböztethetünk első, második, harmadik és negyedik típusú találkozásokat. Míg az első csak egyszerű látvány, a negyedik olyan kézzelfogható valóság, amikor a találkozás szenvedő alanyait elviszik, megvizsgálják, mintát vesznek tőlük, stb. Ezek az emberek, éppen a megnyugvásuk érdekében hajlandók beszámolni a rendkívüli történetükről, nem ritkán éppen azért, hogy valamiféle magyarázatot kapjanak az élményeikre. Mert ennek, a számukra döbbenetes élményt nyújtó találkozásnak igen gyakran emészthetetlen lelki terhei is vannak, olyasféle tartalommal, mint amikor mondjuk egy hangya találkozik egy emberrel, és az brutálisan beleavatkozik a hangya életébe. A hivatalos tudomány azonban mindezekről jelenleg nem akar tudomást venni. Mert szerintük az ufók nem léteznek, így sem ezekkel az emberekkel nem kell törődni, sem azzal a ténnyel, hogy egyre szaporodnak a világban az ilyesféle történések. Mintha készülne valami. Ha az ember nem akaija tudomásul venni a jelenlegi állapot tényeit, akkor gondolkodni kezd. Vajon mi az oka a hivatalos tudomány és a politika ilyen jellegű elzárkózásának? Nem olvasnak újságokat? Nem hallottak róla? Nyilván nem véletlen ez az elzárkózás, hiszen jól tudjuk, hogy a jelzések, a találkozások — mint említettük - makacsul ismétlődnek. A józanul gondolkodó állampolgár azt is tudja, hogy egy közönséges gyilkosság esetében elegendő két elfogulatlannak tekinthető tanú ahhoz, hogy a világ bármely bírósága a gyanúsítottat elítélje. Vajon miért nem elegendő ez esetben, ebben a témában az a tíz-, vagy százezernek taksálható tanú vallomása, akik már láttak ufót, netán eltérítették őket, találkoztak velük. Vajon ennyi, elfogulatlannak tekinthető tanú szava miért nem jelent semmit a tudománynak? Miért nem alakul mondjuk a Magyar Tudományos Akadémia egyik albizottságában egy tudós elmékből álló csoport, amely azt a feladatot tűzné maga elé, hogy meghallgassa, megvizsgálja azokat az embereket, akik ufókat láttak, hogy vajon épelméjű- ek-e, szavahihetők-e, és valóban láthatták-e azt, amit látni véltek. Tehát valósak-e az élményeik. Ha a tudós urak eddig eljutnának, és netán az derülne ki, hogy valós élményekről, valós eseményekről van szó, akkor bizony számos korábbi álláspontot felül kellene vizsgálni, átértékelni. Át kellene értékelni például azt a korábbi tételt, hogy egyedül vagyunk a világmindenségben, és azt is, hogy mi vagyunk a legfejlettebbek. Azt az ismeretünket is felül kellene vizsgálni, hogy amit tudunk a világról, az valószínűleg nem pontos, nem teljes, nem egész. Azaz, létezik olyan kultúra a kozmoszban, amely messze meghaladja fejlettségben a földi kultúrát. Erről lenne szó? Vagy ennél sokkal többről? Arról, hogy ez esetben az is nagyon hamar kiderülne, ami sok család problémája volt, hogy igyekeztek elrejteni azt a degene- rált családtagot, akit titokban valamennyien lenéztek. Mert az emberiségnek jelenleg nagyon is sok degenerált tagja van, illetve, ha mélyebben belegondolunk, akkor a viselkedésünk, a felfogásunk, az emberi kapcsolataink bizony nagyon sok kívánni valót hagynának egy ilyen kozmikus kapcsolat esetében. Mert minek lehet nevezni azokat a társadalmi képleteket, amely során egyes embereknek, egyes társadalmi csoportoknak az érdemeiken felül fölös bőségben állnak rendelkezésre mindenféle földi javak, míg a másik embercsoport pedig éhséggel küszködve tengeti az életét. Minek lehet nevezni azt, hogy az igazság nevében egyik embercsoport rá akarja kényszeríteni az akaratát a másikra, szinte meghatározva, hogy azok hogyan éljenek. Példa erre Csecsenföld vagy Bosznia. De lehetne tovább sorolni a hivatalos politika és a vele kapcsolatban álló hivatalos tudomány ferde szemléletét. A tények azt jelzik, hogy a világban számos olyan probléma van, amellyel sem a politika, sem a tudomány nem tud mit kezdeni. Nem tud mit kezdeni a túlnépesedéssel, a Föld elszennyeződésével, a javak kirablásával, a környezetre káros technológiák kiváltásával, stb. Nem tudnak mit kezdeni lényegében egyetlen olyan alapvető kérdéssel sem, amely pedig belejátszana az emberiség túlélésébe. Például nincs kidolgozva semmiféle terv az elsivatagosodás ellen, amely az emberi beavatkozások miatt következett be, nincs valódi terv az ózonpajzs védelmére, az óceánok megóvására, a légkör felmelegedésének megakadályozására. Ügy tűnik, valójában egy totális csőd az eddigi tevékenységünk itt a Földön. Ennek ellenére nem keressük azt az egyetlen lehetőséget, amely talán megvédene, megóvhatna bennünket a teljes pusztulástól. Ha van egy nálunk fejlettebb és netán erkölcsösebb civilizáció (vagy több), akkor tőlük valóban lenne mit tanulni. Mert azért vannak sejtéseink, hogy a világban zajlanak bizonyos folyamatok a mi megkerülésünkkel, amelyek bizonyára kihatnak ránk is. Ez pedig annak a katasztrófának a lehetősége, amely a kozmoszban az életképtelennek nyilvánított fejlődési vadhajtásokat elpusztítja. Ez is egy lehetőség. Akik ufológiá- val és misztikával foglalkoznak, azok azt állítják, hogy oda kellene figyelnünk olyasféle jelzésekre is, amelyek nagyon is valóságos lehetőségként villantják fel ezt. Például az anyag és energia kölcsönhatásában. Azt, amit Einstein a zseniális meglátásában megfogalmazott, az ismert képletében. E = m x c\ Ez ugyanis nem csak azt jelenti, hogy az anyag energiává alakítható, például az atomrobbantásnál, hanem ennek a folyamatnak a fordítottját is. Azaz, az energia materializálha- tó, illetve újra dematerializálható. Van tehát egy általunk nem ismert út, amely a kozmoszban létezik, és lehetséges, hogy éppen ez az út, amelyet az ufók használnak, hogy eljussanak hozzánk. Hogy jelzéseket adjanak. Hogy figyelmeztessenek. Figyelmeztessenek valamire, amíg nem késő. Ufók és egyéb furcsaságok A szeretet erejével az egészségért Be ke Kinga Miskolc (ÉM) - Az értelmező szótár szerint a parafenomén vagy extraszensz rendkívüli képességekkel, nagyfokú érzékenységgel rendelkező személyt jelent. De mindenképpen olyan tulajdonságot, amelyet „hétköznapi” embereknél nem találhatunk meg. Ha- rasztosi László Budapesten él, de képessége jóvoltából szinte az egész világon jól ismerik. Nagyon elfoglalt, szinte állandóan úton van, hazánkban és külföldön is gyógyít. Miskolci bemutatkozó estje előtt beszélgettünk. □ Mikor jött rá erre a képességére? ® Hétéves koromban. Először a szüléimén és a barátaimon próbáltam ki, eredménnyel. Én ezt tulajdonképpen akaratátviteli képességnek tartom, bioenergiával gyógyítok. □ Egyébként mi a „rendes” foglalkozása? • A gyógyítást most már „főállásban” csinálom, előtte malomban dolgoztam. De annyian felkerestek, és jöttek segítséget kérni tőlem, hogy munka mellett, idő hiányában sokakat el kellett volna küldenem. Ezt én nem akarom, ugyanis ezt a képességemet Isten ajándékának tartom, s kötelességemnek érzem, hogy minél több emberen tudjak segíteni. Öröm, ha láthatom a boldog arcokat. □ Ont a televízióból és a rádióból is ismerhetik. • Igen, szerepeltem a Nulladik típusú találkozásokban, a TV 3-ban és a Juventus Rádióban rendszeres műsorom van. A Danubius Rádióban is gyakran megfordulok. Úgy érzem, hogy az emberek nagy részét érdekli ez a téma, még akkor is, ha sokan talán kétkedéssel hallanak ilyen dolgokról. De ha a saját szemükkel látják az eredményeket, elhiszik. □ Úgy hallottam, külföldön is ismerik, sokfelé hívják. ® Valóban így van, és nagyon Őrölök neki. Előadásokat tartottam már Göttingenben, Olaszországban, Tirolban, az Egyesült Államokban és Kanadában is. Visszahívnak, mert az eredmények önmagukért beszélnek, és bizonyíték ez arra is, hogy a szeretet ereje nem ismerhet határokat. Én erre tettem fel az életemet. □ Milyen típusú betegségeket gyógyít? Van valamilyen szakterülete? • Foglalkozom daganatos betegségekkel, belgyógyászati, ízületi, urológiai, érrendszeri panaszokkal. Allergiás problémákkal, vegetatív, pszichés gondokkal és nőgyógyászati esetekkel, ezen belül meddőséggel, miómával, a férfiak esetében pedig prosztatagondokkal és potenciazavarokkal. □ Ön azon kevés magyar közé tartozik, aki eredménye alapján bekerült a. Guinness-könyvbe. Mi volt ez a teljesítmény? • 1993. augusztus 22-én Kecskeméten rendezték meg a Magyar Természetgyógyászok Kamarájának Nemzetközi Kongresszusát. Itt hajtottam végre azt a kísérletet, amely sikerült, és ez alapján kerültem be a könyvbe. Egy önként jelentkező mellkasára két darab, összesen 51,1 kilogramm súlyú fémkorongot helyeztem bioenergia segítségével, ami 30 másodpercig rajta maradt. □ Minden betegen tud segíteni? O A betegek 90 százalékán igen, ezt alkata válogatja. A legtöbben már az első kezelés után javulást éreznek, valakinek több találkozásra van szüksége. Az epilepsziát azonban nem tudom gyógyítani. □ Vannak távlati tervei? ® Igen, novemberben nyugat-európai gyógyászati turnéra megyek. A legközelebbi, hogy a Dunántúlon várnak néhány napra. Miskolcon az első bemutatkozásom szeptember végén volt. Az est végén ingyenes gyógyításra is sor került. Ez a rendezvény bevezetőül szolgált egy gyógyító sorozatnak, melynek helye Miskolcon a Széchenyi utca 19. szám alatt lesz, heti egy alkalommal. Nagyon sok szeretettel várok minden gyógyulni vágyót, mert hangsúlyozni szeretném, hogy Isten ajándéka ez a képességem, s minél több emberen szeretnék általa segíteni. Saáry Éva Én sem hittem. Mikor - 1979 telén — Sophie lányom azzal állított be, hogy „Mami, láttam egy ufót”, csak legyin tettem.- Ugyan, ugyan, ne beszélj bolondságokat! Biztosan káprázott a szemed!- De nem! Igazán láttam! - erős- ködött tovább. - Nem is jöttem egyenesen haza az iskolából, hanem felszaladtam a tetőteraszra, hogy minél tovább szemmel tarthassam.- Milyen volt?- Szivar alakú. Rózsaszín. Sokkal nagyobb, mint egy repülőgép. Egyenletes sebességgel, alacsonyan szállt. Kissé megzavart a szabatos leírás, de aztán hamar napirendre tértem fölötte. Másnapra már el is felejtettem az egész történetet, illetve elfelejtettem volna, ha... December közepe volt. Korán sötétedett. Az íróasztalomnál ültem, szemben az ablakkal. Dolgoztam egy darabig, aztán letettem a szemüvegemet, hogy kicsit pihenjek. Elmélázva néztem a szürke párákba süllyedt tájat... És egyszerre megdermedtem. Az égen szép, szabályos repüléssel a teliholdnál valamivel nagyobbnak látszó gömb húzott végig, s a spektrum színei szerint állandóan változó, éles sugarakat lövellt ki magából.- Mint egy csillagszóró! - volt az első gondolatom. Kiáltozásomra beszaladtak a család többi tagjai is, de már későn: az ufó addigra eltűnt egy nagy háztömb mögött. Hogy ne is mondjam, egyedül Sophie hitt a szavamnak. A többiek fölényesen mosolyogtak:- Valami meteorológiai léggömb volt. A helyi újság, a Corriere del Ticino azonban másnap első oldalon hozta: „Ufók Dél-Svájcban?” A jelenséget rengetegen látták, s ugyanúgy értékelték, mint Sophie vagy én. * Mikor Vilma barátnőmnek elmeséltem, fellelkesedett.- Eddig mindig kételkedtem a „repülő csészealjak” létezésében. Neked azonban hiszek. Nem úgy ismerlek, mint akinek látomásai szoktak lenni! Az egyik svájci magyar lapban aztán megjelent egy egész „ufológiai sorozat”, amit egy volt magyar repülőtiszt publikált. Vilma addig-addig olvasgatta, míg egy napon ezzel az ötlettel állt elő: - írok neki. Mit gondolsz fog válaszolni? Természetesen válaszolt, sőt az első válaszból rendszeres levelezés lett, minek következtében H. J. nemcsak ufológiai, hanem más tárcákat is kezdett írni. Gyermekkorára visszaemlékező, érdekes tájszó- lási fordulatokkal teli „rábaközi novellái” remekbe sikerültek, s csak a szerző hanyagságának köszönhető, hogy sohasem láttak könyv formájában napvilágot. H. J. azok közé tartozott, akikről Jézus a Bibliában azt mondja, hogy „boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek”. O ugyanis - noha még hosszú értekezést is írt a témáról (amit szintén csak kéziratban olvastam) - sohasem látott „ismeretlen eredetű repülő tárgyakat”, hiába kémlelte estétől estére sóváran az eget.- Milyen volt? - tette fel nekem a kérdést, mikor lugánói látogatása alkalmával személyesen is megismerkedtünk, amire én mindig csak ugyanazt tudtam válaszolni. Aztán odaadtam neki még annak idején, sebtében papírra vetett leírásomat: „1973. december 13-án délután 5 óra tájban különös jelenséget láttam az égen. Éppen íróasztalom mellett ültem, amikor felfigyeltem egy enyhe ívben repülő, színes gömbre, amely váltakozó: sárga-vö- rös-zöld sugárzással - maga után". NOVELLA A vörös sál üzenete Salló László Kristan Ingelson nehezen törődött bele, hogy kislánya, és nem fia született. Gyönyört felesége, Heléna nehezen szülte meg, és az orvosok kijelentették, hogy többé nem szülhet. így Kristannak abba is bele kellett törődnie, hogy sohasem lehet fiú utódja. Pedig annyira akarta. Szerette volna, ha fia van, aki elkíséri hosszú hegyi útjaira. Am öt év elteltével a férfi szomorúsága némiképp enyhült, mivel kislánya, Martién rendkívül fiús viselkedésűnek bizonyult. Kristan sokat foglalkozott vele, és ahogy növekedett egyre izmosabb, derékabb lett. 12 éves korában kísérte el először apját egy hegyi túrára, és kitűnően helytállt. Ezután már mindig apjával tartott a hegymászó expedíciókon. A szerencsétlenség váratlanul és hirtelen következett be. Éppen a „Három ikertestvér” nevű csúcsot mászták, amelyet meredek függőleges sziklák alkottak, amikor megpihentek, mielőtt a bérc meghódítására indultak volna. Egy kiszögellésen telepedtek le. Martién kibontotta biztonsági övét mondván, hogy nem tud úgy enni. Evett, és amint a kulacs után nyúlt, elvesztette egyensúlyát, és a mély szakadékba zuhant. Apja tehetetlenül nézte. Gyorsan utána ereszkedett a mélységbe, de különös módon nem találta lányát sehol. Sem a holttestét, sem egyéb nyomot. Nehezen viselte el lánya elvesztését. Evekig újra meg újra visszatért a baleset színhelyére, s azon a bizonyos kiszögellésen mindig felidézte lehunyd, szemmel a történteket! Amint egyszer így üldögélt a sziklakiugráson, váratlanul emberi hangokat hallott. Meglepődve várta az ismeretlen alpinista felbukkanását. Legnagyobb ámulatára a jövevény nem volt más, mint a saját, régóta halottnak hitt lánya! Martién mosolyogva nézett rá, és megkérte, hogy kövesse. Kristan gondolkodás nélkül a nyomába eredt. A meredek falon egy kis bemélyedést vett észre, amit addig nem látott. Innen egy virágzó tisztásra jutottak. A távolban egy sárgára és pirosra festett menedékház tűnt fel, ahonnan gyerekek közeledtek feléjük. „íme a nagyapátok!” - szólt nekik Martién. Kristan szólni sem tudott a meglepetéstől. A lány hozzátette: „Igen, apám, férjhez mentem. Itt boldogság és béke van. Nem akarok oda visszatérni”. Amikor bemutatta féijét is, Kristan rögtön ráismert. O volt Bjöm Svensson, egy hues hegymászó, aki öt évvel korábban ugyanabban a szakadékban tűnt el. Bjöm és Martién felajánlották Kristannak, hogy maradjon velük. Á férfi beleegyezett. Leírt mindent feleségének, ami történt vele, visszatért a kiszögellésre, hátizsákjába tette a levelet és melléje lányának a vörös sálját, amit akkor viselt, amikor eltűnt, aztán követte lányát a boldogság földjére! Az alpinistacsoport, amelyik Kristan keresésére indult, a férfit eltűntnek nyilvánította. Heléna megtalálta félje hátizsákjában a levelet, elolvasta, és meg van győződve róla, hogy félje kiváló körülmények között él lánya mellett egy velünk párhuzamos létben! Ä vörös sálról pedig tudja, hogy Martién viselte aznap, mikor eltűnt a hegyekben... Plazmaufók Budapest (MTI) - Áttörés az ufókutatásban - Plazmaufók Magyarországon címmel nemzetközi sajtótájékoztató volt nemrég Budapesten. Az újságírókat azért hívták meg, hogy - akadémiai minősítésű tudósok részvételével - bemutassák a Verőczei Ernő mérnök által felismert fényjelenségeket elemző bizottság értékelését. Elhangzott: Verőczei Ernő mérnök három éve foglalkozik bizonyos fényjelenségekkel, amelyek Eszak-Dunántúl egy pontosan meg nem nevezett területén tűntek fel. Ezekről videofilmeket készített, s értékelésükre akadémiai minősítésű tudósokból - fizikusokból, haditudósokból, kémikusokból - álló bizottság alakult. A tudós társaság közölte: tíz hónap alatt az észlelt jelenségek 10 százalékáról jelenthette ki, hogy azok a mai tudományos ismeretekkel megmagyarázhatatlanok. Beszámoltak arról is, hogy többször láttak a levegőben repülő, világító fénygömb-csoportot, valamint olyasmit is észleltek, mintha ezek a fénytestek válaszmozgással reagáltak volna. • Ezen az oldalon olyan írásokat közlünk, amelyek tartalma a tudomány mai állása szerint nem igazolható, más esetekben - legalábbis - vitatható. Miután ezek a kérdések sok embert foglalkoztatnak, igyekszünk kielégíteni ezt az olvasói igényt. - de szerkesztőségünk nem azonosul a konkrét, tudományos értékű bizonyítékokat nélkülöző állításokkal.
