Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-28 / 280. szám

1995- November 28-, Kedd Megyei Körkép ÉSZAK-Magyarország 5 Meredek birtok a domboldalban Ötvenöt mintakertészt díjaztak tegnap a megyeszékhelyen Köpeczi Jánost már hatodszor ismerték el kertészként Fotók: Bujdos Tibor Holnap.... • UTAZÓK KLUBJA, A HAVA­SOKRÓL. November 29-én, szer­dán délután a megyei TIT Kazinczy Klubjában folytatódik az Utazók Klubja előadássorozata. Az érdeklő­dők ezúttal Erdély egyik legcsodála­tosabb részével, a Máramarosi Ha­vasok vidékével ismerkedhetnek meg. A diavetítéses előadást Farkas Gyula tanár tartja. A délután 5-kor kezdődő rendezvényre minden ér­deklődőt szeretettel várnak a mis­kolci Széchenyi utca 14. szám első emeletére, a Kazinczy Klubba. A be­lépés díjtalan. , • ÖNKORMÁNYZATI KÉPVI­SELŐI FOGADÓÓRÁK. Szente­siné Szilágyi Gizella a miskolci 12. sz. választókörzet szocialista önkor­mányzati képviselője november 29- én, szerdán fél öttől kezdődően foga­dóórát tart a 4. Sz. Bölcsődében a Hadirokkantak útja 26. sz. alatt. • BARTHA GYÖRGY, a miskolci 24. sz. választókörzet szocialista ön- kormányzati képviselője november 29-én, szerdán öt órától fogadóórát tart a Könyves Kálmán Általános Iskola 3. sz. tantermében. • VARGA ZOLTÁN, a miskolci 26. sz. választókörzet szocialista ön- kormányzati képviselője november 29-én, szerdán öt órától fogadóórát tart az Erkel Ferenc Zeneiskolában (Kiss tábornok u. 57.). • RIMÁN JÁNOS, a miskolci 13. sz. választókörzet szocialista önkor­mányzati képviselője november 29- én, szerdán öt órától fogadóórát tart a Bulcsu utcai óvodában a parkolási problémák megoldásának lehetősé­geiről. • INGYENES JOGTANÁCS­ADÁS AZ SZDSZ-NÉL. Ingyenes jogtanácsadást tartanak szerdán a Szabad Demokraták Szövetsége miskolci székházában. Bejelentke­zéseket egész héten a miskolci 348- 692-es számon fogadnak reggel 9-től délután 4-ig. • TRAFFIPAX. Szerdán délelőtt Encs térségében mér a traffipax. Délután Mezőkövesd környékén el­lenőrzik a forgalomban részt vevő járművek sebességét a rendőrök. (Változhat.) Miskolc (ÉM - ML, BA) - Köpeczi Jánosnak eredetileg nem sok köze volt a földhöz. A huszonki- lencedik éve kertészkedő nyug­díjas kovácsot azonban tegnap hatodszor ismerték el minta­kertjéért. i A harmincéves múltra visszatekin­tő miskolci kertbarátmozgalomban résztvevők tevékenységükkel hoz­zájárulnak a város ellátásához, kor­szerű termesztési technikák meg­honosításához, a zöldövezetek meg­őrzéséhez, ezzel együtt egy kultu­rált városkép kialakításához. Ezek­kel a szavakkal köszöntötte Csepre- gi Csaba, a miskolci városháza főta­nácsosa a városi kertbarátok szá­mára kiírt „Mintákért” pályázat eredményhirdetésén az egybegyűl­teket. Mint elmondta: a mintegy huszo­nötezerre tehető városi kistermelő közül kilencvenhat munkáját érté­kelte a bírálóbizottság. Mivel Fe- ledy Péter önkormányzati képviselő saját alapjából 100 ezer forintot ajánlott fel a „mintakert-tulajdo- nos” kertbarátok részére, Fejér Ist­ván alpolgármester ötvenöt kister­melőnek pénzdíjat is átadhatott a tegnapi ünnepségen. A díjazottak között volt Köpeczi János is. A nyugdíjas kovács hu- szonkilencedik éve kertészkedik. Eredetileg nem sok köze volt a föld­höz, de akkoriban juttatott telkeket a tanács. Nem tudott mit kezdeni a szabadidejével, így belevágott. Azt mondja: ma már nehezen tudna meglenni a kertészkedés nél­kül. Háromszázharminc négyszö­gölt művel. A telek az Egyetemvá­ros fölötti dombon húzódik merede­ken. Van itt szőlő, vetemény, man­dula, fügefa. Köpeczi Jánost kertészként teg­nap immár hatodik alkalommal is­merte el a város. Állítja: jólesik neki a dolog, de nem ezért csinálja.- Az ember magától is igyekszik. Egyszerűen szelhetek szétnézni a birtokon. Gyönyörködtet. Férfikönnyek a katonasírnál Bujdos Attila Sajógalgóc (ÉM) - Látott már maga lúdtojást? Na, pont olyan forma volt a német dög­cédulája. Középen kilyuggat­ták. Ott törték ketté. A fele ment a sírba, a másik felét a családnak küldték - így kezdő­dik az alkalmi történelemóra a sírok között. Toporgunk a hideg őszben. A ki­halt galgóci temető göröngyei las­san szétkenődnek kettőnk cipője talpán, amint váijuk az emlékező sokadalmat. Lipták Sándor, a he­lyi titkok tudója már mindent el­sorol, mire megérkezik a barcikai tévé stábja, hogy megörökítsék a fejfaavatást. A helytörténész újra kezdi a kedvükért. Magyarázza: merről jöttek az oroszok, merre menekültek a németek.- Itt nem volt csata. Ezt az őr­vezetőt is úgy hozták vissza Sajó- kazincról, állítólag ott lőtték ol­dalba. A tekintete a sírkerttel szom­szédos házra téved:- Onnan, a Jónyer Jóska portá­járól temették a szoldátot 1944. december 12-én. A csűr oldalából törték ki a deszkákat, abból ütöt­ték össze a koporsót. A gödröt a galgóciak ásták. A nagybátyám is itt volt... - folytatja, és hozzáteszi: a pap beszentelte a sírt, a németek meg lefotózták. Talán az övéi ked­véért. Csináltak valami fejfát is, ráégették, hogy: Max Scherny Gefr. 8 Alt 8.. vagyis akit ide föl­deltek valaha a Max Scherny ne­vet viselte, és tüzér őrvezető volt. A történet utolsó mondatait a sírástól elbicsakló hangon préseli ki magából a férfi. Lipták Sándor egészséges kinézetű ember, kacki- ás bajusszal. Nem volt a hozzátar­tozója Scherny őrvezetőnek. De a német testét befogadta a galgóci föld, históriáját pedig a helyű le­gendárium. A katona alakja ma is felidézhető. Kicsit később Sebők Gyula, aki gyermekként találko­zott vele piros, jóképű emberként íija le. A háború emlékeivel együtt azonban Scherny vonásai is halvá­nyodnak. A fiatalabb galgóciak már arról sem igen tudnak, hogy a domboldal aljába simuló temető­jükben egy idegen sírja bújik meg. így lesz a néhai konkrét emberből és történetéből elvont valami, azoknak a szimbóluma, akik ha­zájuktól távol, idegen földben alusszák örök álmukat. Ilyenekről éppenséggel Galgócon is tudnak: aki megúszta a háborút, azok kö­zül is elvitt néhányat az orosz, és nem mindenki térhetett aztán ha­za. Vagyis ismét konkréttá, átél- hetóvé válik a történet. Talán ezért készülnek előtörni a férfi­könnyek ötvenegy évvel a temetés után. Ezt erősíti az időközben megér­kező Sajógalgóciak Baráti Köre és a Kazincbarcikaiak a Német Kul­túráért Egyesület nevében szó­nokló Ivánfi Jenő. Szavaiból kide­rül: a sír gondozatlansága késztet­te őket, hogy új fejfát állítsanak.- Ez is emlékezteti majd az utó­dokat, hogy a háború értelmetlen, és áldozatokat követel. Bízzunk benne, hogy az emberiség a jövő­ben okosabban kezeli a problé­máit... Koszorúk kerülnek a hantra, gyertyák lángja lobban, majd bú­csúzkodnak az emlékezők. Ivánfi Jenő tulajdonképpen a beszédé­ben felvetett gondolatokat folytat­ja, amikor a kegyeletes aktus oka­iról kérdezem.- Higgye el: ha három sírral odébb egy orosz katona csontjai porladnának, neki is készült volna fejfa - bizonykodik. - De hát az a helyzet, hogy itt nincsenek orosz katonasírok. A németek nagy tem­póban ürítették ki a Sajó-völgyét. Az oroszok pedig ugyanolyan iramban nyomultak be a menekü­lők helyére. Aztán évtizedekig ezt a környé­ket sem kímélte az Európa na­gyobbik felére rátelepedett kény­szerű felejtés.- Az első háború után az eleset­tek közös sírján még a monarchia valamennyi nyelvén ott volt a hol­tak neve. De a második világhábo­rút követően nem volt szabad ar­ról beszélni, hogy magyar katonák estek el ukrán földön. A kollektív amnézia csak mostanában oldó­dik. Csak mostanában mondhat­juk el ezekről az emberekről, hogy áldozatok voltak - így Ivánfi Jenő. Az áldozati státust a német ka­tona esetében könnyű elfogadni Sajógalgócon, ahol a valaha itt ál­lomásozott németekről nem a ha­rag szavaival beszélnek. Lipták Sándor hosszan sorolja a gyer­mekkorában elraktározottakat.: a német nem bántotta a helyieket, nem fosztotta ki őket, meggyógyí­totta az ökör beteg nyakát. A történelem átértékelése ez? Sokkal inkább arról az ősi igényről van szó, hogy a halottat megilleti a tisztelet, akármiféle volt is életé­ben. Németországban is mostaná­ban ébrednek a. kollektív elfojtás­ból, mostanában alakult a háború halottait felkutató szervezet — nyomatékosítja Ivánfi Jenő, aki arról is beszámol: a barcikai egye­sület felvette a kapcsolatot egy ba­jor csoporttal. Hírét vitték Sch­erny őrvezető sírjának is. Ha van még valahol a világban valakije, aki elmormolna érte egy imát, úgy tehesse meg, hogy közben legyen hová gondolnia. Gyertyagyújtás Scherny őrvezető sírján Fotó: a szerző Szíriái famíliát fogtak a határon Bánréve (ÉM - KJ) - Múlt héten szomba­ton az éjszakai órákban a Bánrévei Ha­tárőrizeti Kirendeltség járőre a határtól mintegy 200 méterre elfogott egy szíriai famíliát: négy felnőttet és négy gyerme­ket, akik a zöldhatáron próbáltak átjutni Szlovákiába. A vizsgálat során megállapították, hogy a szí- riaiak november 22-én Ferihegyen legálisan léptek be Magyarország területére, majd egy' Gyöngyösön élő szíriai nemzetiségű, de ma­gyar állampolgárságú rokonukhoz utaztak. Itt találkoztak egy iraki emberrel, aki egyébként Németországban él, hogy majd ő segít nekik a továbbutazásban. A tervet tett követte: a gyön­gyösi rokon és az iraki két személygépkocsival Bánréve térségében a határ közelébe szállította a családot, ahol végül is lefülelték őket. A család végcélja egyébként Németország volt. Mivel Szíriában visszautasították a ví­zumkérelmüket, ezért választotta a - hazájá­ban egyébként gazdagnak számító - család még az egyik 20 hónapos gyermekével együtt is az illegális utat. Mivel a csoport tagjait rokoni szálak fűzik össze, így nem volt bizonyítható a szervezett embercsempészet (az anyagi ellenszolgálta­tás), viszont a tiltott határátlépési kísérlet an­nál inkább. Ezért a Miskolci Határőr Igazgató­ság idegenrendészeti osztálya megtette az ilyen esetekben szükséges intézkedéseket. Ma... • ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ-TES­TÜLETI ÜLÉS NYEKLÁDHÁZÁN. Nyék- ládháza nagyközség önkormányzati képviselő­testülete ma négy órától ülést tart a községhá­za tanácskozótermében. A tervek szerint meg­vitatják a település ivóvízellátásának lehetsé­ges megoldásairól készített tájékoztatót, az önkormányzat idei költségvetésének első há­romnegyed éri végrehatásáról szóló jelentést és az 1996-os költségvetés koncepcióját. • DROGMEGELŐZÉS. Kovács László, a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság mun­katársa Együtt a drog ellen címmel a szlo­vákiai Szepsi magyar anyanyelvű diákjainak tart előadást ma délután. _ÉM-portré Orosz Lajos Miskolc (ÉM - BA) - Akárcsak Minarik Ede - a mosodás Sándor Pál filmjében, a Régi idők focijában a miskolci Orosz Lajos is azt vallja: kell egy csapat. Az el­múlt hétvége is ebben a meggyőződésé­ben erősítette meg. Orosz Lajost (33) gyakorlatilag minden Mis- kolchoz köti: itt végezte az iskoláit, itt állt munkába annak idején az egyetemen, itt él feleségével és hétéves fiával, Tamással a Mar­tintelepen - „remélem, egyszer még Martin kertváros lesz belőle” -, s itt választották a Magyar Szocialista Párt megyei ügyvezető alelnökévé idén februárban, ellenszavazat nélkül. Azt mondja: eddig minden munkájából ta­nult valamit. Főleg a szervezés érdekli. Most volt alkalma megmutatni mire jutott az eddigi kurzusokon: az MSZP miskolci kongresszu­sának helyi szervezője volt. Augusztus óta ké­szültek erre a rendezvényre, az utolsó napok­ban reggel hattól éjfélig talpon volt. Hol egy monitorokkal teli targonca mögött tűnt fel ha­talmas alakja, hol iratokat hurcolt, hol eligazí­tást tartott. A kulisszatitkok közé tartozik: közel száz ember dolga volt elérni azt, hogy az 1400 ven­dégnek, a 300 érdeklődőnek és 140 újságíró­nak mindig az legyen az érzése, tökéletesen klappol minden. Szerinte olyan rendezvény volt a miskolci kongresszus, amelyiken egy pillanatig sem érződött, hogy nem mennek rendben a dolgok. Ebből a szempontból az volt á számára a legnagyobb tanulság, hogy' kell egy csapat, aki nemcsak fizikailag, de érzelmi­leg is kötődik ahhoz, amit csinál. Itt volt egy ilyen csapat, amelynek tagjai tudták, hogy mi a dolguk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom