Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-24 / 277. szám
ELETMOD Az ÉszaK'Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1995. November 24. Nyugdíjas Gála ötödször Tiszaújváros (ÉM) - Immár intézményesült a dél-borsodi városban a Nyugdíjasgála. A minap - november 21-én ötödik alkalommal rendezték meg a nyug- díjásklubok amatőr művészeti együttesek találkozóját. A fő szervező természetesen a házigazda szerepet vállaló Tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület és annak vezetője, Tomorszky Istvánné. Az est folyamán húsz - helyi és környékbeli - csoport mutatta be műsorát. Száll a zene, a dal, több nyugdíjas saját versével szerepelt, voltak néprajzi ihletésű jelenetek, sőt a hölgyek tánca is segítette a jó kedélyt. Leginkább ez volt a jellemző az egész esten a Derkovits Gyula Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében. Annyi szeretettel, kedvességgel adták elő produkcióikat az idős emberek, hogy újra és újra felcsattant az elismerés tapsa. Megható jelenete volt a gálának, amikor a műsor elején Tóth Árpád az „Eletet az éveknek” nyugdíjasszövetség megyei elnöke díszoklevelet és ajándékot adott át Tóth Jánosnénak, aki 11 éve és Papp Lajosnak, aki két éve ápolja az önmagát ellátni képtelen súlyos beteg élete páiját. Nyugdíjashét Az ongai idősek klubja ezúton is szeretne köszönetét mondani mindazoknak a támogatóknak, akik ebben a nehéz gazdasági helyzetben sem feledkeztek meg arról, hogy milyenjóleső érzés másoknak (nyugdíjasoknak) örömet szerezni, és anyagi lehetőségeikhez mérten segítettek egy emlékezetes rendezvénysorozat összeállításában az idősek napja alkalmából. Október 16-án Nagy Zsuzsanna háziorvos tartott egészségügyi előadást, 17-én a gesztelyi idősek klubja volt a vendégünk. Fórumot tartottunk 18-án a klubban, ahová meghívtuk a házigondozottakat is, és kérdéseket tehettek fel a jelenlévők a polgármester úrnak és jegyző- nőnek, majd közös uzsonnával zártuk az összejövetelt. 19-én az önkormányzati képviselők voltak a vendégeink. Ezen a délutánon volt háziasszony-vetélkedő, az idősek klubja saját műsorral szórakoztatta a jelenlévőket, egy közös vacsorával, tánccal, dalolással ért véget az ünnepélyünk. Köszönet az Északtej Rt.-nek, a Hűtőipari Rt.-nek, a Sajó-Húsnak, a ti- szalúci pékségnek, a hernádnémeti pékségnek, Kozma Istvánnak az on- gaújfalui diszkont tulajdonosának, a budapesti Kaláris-Gyöngy Rt.- nek, valamint az önkormányzati hivatalnak, hogy támogatásukkal felejthetetlen hetet szerezhettünk nyugdíjasainknak, amit nélkülük nem tudtunk volna ilyen emlékezetessé tenni. Hadházi Ferencné az ongai nyugdíjasklub vezetője Új és régi klub Jó érzéssel közlöm a szerkesztőséggel és áz olvasókkal, hogy községünkben, Léhen megalakult a nyugdíjasklub, az „Életet az éveknek” országos szövetség keretében. Tóth Árpád és Csordás Imre megyei nyugdíjasvezetők segítségüket és tanácsaikat ezúttal is köszönjük. A helyi ön- kormányzat, a polgármester úr is támogatott bennünket, felajánlott egy helységet a klub számára. Ezt szeretnénk a továbbiakban szépen berendezni. Rusznyák József * Közismert régi helyén (Miskolc, Csengey Gusztáv út 3-5.) újból megnyílt a tiszti klub és otthont adott a Helyőrségi Nyugdíjasklubnak, mely november 9-től várja tagságát, valamint a - fegyveres erők- 6s testületektől nyugállományba került - újonnan belépni szándékozókat. A nyugdíjasklub csütörtöki napokon 15.00-19.00 óráig tartja rendezvényeit és a klubnapokat. Miskolc Helyőrségi Nyugdíjasklub vezetősége Bárcsak a fiatalok is énekelnének A Hernádnémeti Naplemente Hagyományőrző Pávakör. Középen Kerekes Jánosné. Nagy Zoltán Hernádnémeti (ÉM) - Ebben a községben megkülönböztetett figyelem veszi körül az idős embereket, a nyugdíjasokat. Már hagyomány az öregek napjának megrendezése, amikor az iskolások és természetesen saját, valamint a vendég nyugdíjasklubok kulturális csoportjai szórakoztatják őket. Szilágyi György polgármester minden alkalommal szívhez szólva köszönti az idősebb korosztály tagjait, tájékoztatja őket a község dolgairól. Aztán kellemes vacsora mellett beszélgetnek a hatodik X-en túllépett asszonyok és férfiak. Ezen kívül Hernádnémeti arról is nevezetes, hogy a szép kastélyparkban, vagy a modern iskolaépület aulájában gyakran rendeznek népdalköri, kulturális egyesületi találkozót. A rendezvények legfőbb összefogója, szervezője Kerekes Jánosné. Rengeteget dolgozik az idősekért, érthető hát, hogy szeretetnek örvend falujában, de gyakori szereplése folytán ismeri őt immár a megye nyugdíjastársadalma is. Kerekes Jánosné, Novák Ilona egész élete Hernádnémetihez kötődik.- Itt születtem 1941-ben. Édesapám postai altisztként dolgozott, anyám pedig a háztartást látta el. Hernánémetiben töltöttem a fiatalságomat, az egész életemet. Egészségügyi szakiskolába Miskolcra jártam, 1960-ban végeztem. Utána ugyanott, a Semmelweis Kórházban kezdtem dolgozni. ’62-ben kötöttem házasságot. Ezt követően hazakerültem, elhelyezkedtem a helyi körzeti orvosi rendelőben, ma is itt dolgozom. Féljem sajnos meghalt 13 évi házasság után. Három gyermekünk született, akiket 1975- től egyedül neveltem, most már felnőttek. A szakmámmal, a mindennapi munkámmal velejár az idősek gondozása is. így kerültem szorosabb kapcsolatba a nyugdíjasklubbal, amelynek 1989 óta elnöke vagyok. Azóta sok rendezvényt bonyolítottunk le, minden évben megrendeztük az idősek napját, sokat kirándultunk, nyáron fürdőbe mentünk, szalonnát sütöttünk, igyekeztünk szebbé tenni a faluban élő nyugdíjasok napjait. Ugyancsak ’89-ben kezdődött a „Ki mit tud” vetélkedő. A hemádné- metiek nem maradhattak ki belőle.- A nyugdíjasok alakítottak egy pávakört. Nagy szorgalommal tanultunk, sokat voltunk együtt, sokat tanultunk egymástól. Emlékszem Mezőkövesden léptünk fel először. Azóta sok helyen lépett fel a Her- nádmenti Naplemente Hagyományőrző Pávakör.- Járták a környékbeli településeket, majd ’ 92-ben meghívtak bennünket Ungvár és Munkács tájára. A polgármesteri hivatal nagyon szép ruhát készíttetett az együttes számára. Nagy szeretettel fogadtak bennünket Kárpátalján, többször felléptünk, találkoztunk ottani nyugdíjasokkal. A dalkör fejlődését bizonyítja, hogy ’92-ben a bogácsi találkozón megkapta az országos zsűri ezüst minősítését.- Legutóbb a nyáron rendeztünk egy dalostalálkozót a kastélykertben, ahova 16 együttes jött el. Ézen sorok írója is jelen volt, kitűnő szervezést, kedves vendéglátást tapasztalhattunk. Feltűnt, hogy a polgármestertől kezdve számos helyi lakos szorgoskodott azért, hogy gördülékeny legyen a csoportok fellépése és a vendégek, a közönség jól érezze magát. A község lakossága azonosult a rendezvénnyel, vigyázták, hogy szépen sikerüljön minden.- Ázt szeretném még elérni a pávakörrel együtt, hogy több fiatal kapcsolódna be a hagyományőrző dalkör, a tánccsoport tevékenységébe. Szeretnénk továbbadni tapasztalatainkat. A mi fiatalkorunkban többet adtunk erre, jártunk a fonóba, közösségekbe, szép mulatságokra. Az értéket jelentő hagyományokat jobban kellene ápolni, igényelni a mai fiatalságnak. Erre sajnos nem nagyon van példa. Mintha az ifjúságnak nem kellene a népdal... A Hernádmenti Naplemente Hagyományőrző Pávakör fellépésével minden esetre meghódítja a közönséget. A szorgos gyakorlásukat éppen az említett nyári találkozón arany minősítéssel ismerte el a zsűri. Van hát mit követni a fiataloknak. Elgondolkodtató, hogy az idősebbek jobban összetartanak, mint a fiatalabb korosztályok. A nyugdíjasklubnak 120 tagja van, a községben 8-900 nyugdíjas korú ember él, ez egyharmada a község lakosságának. Öregszik a falu. Kerekesné mindig nagy szeretettel beszél a népdalról, de nem csak szereti, kiválóan műveli is. Legutóbb szeptemberben egy megyei rendezvényen, a népdal kategóriában I. díjat nyert.- A szüleimnek köszönhetem a népdal szeretetét. Édesapám gyakran volt vőfély a lakodalmakban, édesanyám is énekkari tag volt az akkori református egyletben. Reméljük az unokák tovább örökítik ezt a népdalszeretetet... A klub gerjesztője a kulturális életnek Ormosbánya (ÉM - N.Z.) - Fazekas András Szabolcsból került Borsodba. A katonaévek után Ormosbányán talált munkát 1959-ben.- Akkor külfejtés indult ezen a vidéken, én kotrógépen dolgoztam. Később „igazi” bányában, a mélyben is termeltem a szenet. ’56-ban itt nősültem meg, egy fiunk és egy lányunk született. A fiam külkereskedelmi főiskolát végzett, cégvezető Budapesten, a lányom helyben dolgozik a nyugdíjasok házában. Dolgozott a bányában, emellett - ahogy akkor mondták - társadalmi munkában ellátta a szak- szervezeti titkári teendőket 12 évig.- 860 ember dolgozott akkoriban a VI. aknán. Én frontmester voltam. 32 évet húztam le a bányában, ’86-ban mentem el nyugdíjba, és átvettem a helyi nyugdíjasklub és az énekkar vezetését. Olyan száz körül van a klub létszáma. Fazekas András közéleti vénájú ember. Most is szakszervezeti tisztségviselő a nyugdíjas bányászok között, emellett képviselő a helyi önkormányzatban, elnöke az egészségügyi és szociális bizottságnak. Nemrég alelnökké választották az ,.Életet az éveknek” Nyugdíjasszövetség megyei szervezetében. Tevékenykedik a szövetség országos központjában az érdekvédelmi csoportban is.- Nagyon jól összeforrott társaság talált egymásra a klubunkban. Minden héten találkozunk, megbeszéljük, megtervezzük a dolgainkat. Tartottunk szüreti mulatságot, közeledik a Mikulás, a karácsony, együtt díszítjük fel a fenyőfát. Minden évben megtartjuk a nőnapot, aztán következik a farsangi mulatság. Hagyományosan megünnepeljük május elsejét és a bányásznapot. Az önkormányzat segít bennünket évente százezer forinttal, ebből meg a tagdíjakból gazdálkodunk. Kirándulunk, színházba megyünk, szívesen járunk strandra. Voltunk Bogácson, Hajdúnánáson, Nyíregyháza-Sóstón. Énekkar - 36 tagú - és tánccsoport teszi színesebbé az ormosbányai nyugdíjasok életét.- Nemrég citerazenekart alakítottunk a fiatalokkal az iskolával közösen. A klub tehát gerjesztője a település kulturális életének. Fazekas András nem unatkozik nyugdíjas bányászként, sok feladatot vállal, de szívesen csinálja. A családi hagyomány pedig folytatódik: egy fiú, egy lány fiánál is lányánál is. Négy unokával foglalkozhat így a nagyapa. Fazekas Andrást megedzette a bánya, 64 évesen is fiatalos Fotó: ÉM-repró Vigaszt ad a vers Tiszaújváros (ÉM - Tl-né) - „Felette elszállt az ifjúság, / a nehéz munkás hétköznapok, / de amíg csak bír, ő dolgozik, / utódain a szeme ott ragyog” Pásztor Istvánné született Károly Anna. Görömbölyön született 1920. február 14-én. Édesapja a MÁV-nál volt mozdonyfütő, édesanyja a háztartást vezette, és nevelte négy gyermekét. Annuska az általános iskolát befejezve dolgozni ment, majd fiatalon kedves férjére talált. Házasságukból egy kisfiú és három kislány született. Annuska sajnos 24 évesen özvegyen maradt. Soha többé nem ment férjhez, az idős szülei segítségével nevelte tovább és kiiskoláztatta gyermekeit. Versírással már gyermekkorától kezdve foglalkozik. Először csak a maga és az osztálytársai szórakoztatására. Tiszaújvárosba 1978-ban költözött, és az Öregek Napközi Otthonában talált a második otthonára. Aki először találkozik vele, egy végtelen egyszerű asszonynak látja, de szívében ott rejlik a szeretet és a tudás, amivel őt a sors megáldotta. Annuska köztiszteletben álló asszony, a klubban mindenkit ismer. Az ide járó embereket névnapjukon, saját maga által írt versekkel köszönti. A klubban megtartott ünnepségekre is verseket, vidám párbeszédes jeleneteket ír, és társaival elő is adja, közmegelégedésre. Ha felkérjük, szívesen szaval, nagyobb rendezvényeken is, például nyugdíjasgálákon már Budapesten is nagyközönség elé tárta ki szívét. Jellemző rá, hogy minden versét kívülről Uujja. Újságokban és a következő könyvekben jelentek meg versei: Az öt szív egyszerre dobog. Virágoskert. Meseország birodalma. A mi nagy családunk című országos antológiában Páros- rímes versei továbbgyarapodtak, mert magányos óráiban gyakran ír. Élismerésként 1994- ben Aranytoll oklevéllel tüntette ki a tiszaújvárosi Művészetért és Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnöke, de számos oklevele bizonyítja, hogy versei milyen értékesek. Beszélgetésünk során elmondta: „Szeretek verset írni, vele foglalkozni, mert az életem nagyon szomorú. Hat év alatt temettem el mind a három lányomat. Egyedül maradtam. így a versírásban, szavalásban találok egy kis vigaszt, örömet, mérhetetlen nagy bánatomra.” Pásztor Istvánné A mi családunk Miskolc (ÉM - Tl-né) - Öt országos szövetségünk: az Életet az éveknek, a Nyugdíjas Kamara, a Nyugdíjas Szövetség, a MSZOSZ, a TESZ B.-A.-Z. megyei szervezet, rendezésében és a szponzorok, köztük az OTP segítségével, felejthetetlen napokat éltünk át az idősek világnapja alkalmából szervezett programokon (szeptember 29-30.), s ezen belül a Nyugdíjas Versírók II. Országos Találkozóján. Meghívásunkra a miskolci Rónai Művelődési Központ zsúfolásig megtelt nyugdíjas barátainkkal. A 870 vendég országunk több településéről képviselt bennünket. Az első napon Kobold Tamás, Miskolc város polgármestere nyitotta meg az ünnepséget. Knoll István, az Életet az éveknek Szövetség országos elnöke köszöntötte az idős embereket, és átnyújtotta a megérdemelt elismeréseket azoknak a vezetőknek, akik B.-A.-Z. megyében a hivatalos megbízatásukon túl is sokat segítettek a nyugdíjasok érdekvédelmében és kulturális életében. Itt került sor a Nyugdíjas Versírók II. Országos Találkozójára is. A fent említett öt szövetség segítségével megjelenhetett új verseskötetünk A mi nagy családunk címmel. Ebben az antológiában 90 nyugdíjas versfaragó talált egymásra 216 verssel. Áz első napon 30 nyugdíjascsoport adta elő színvonalas műsorát. A miskolci Központi Leánykollégium adott otthont azok részére, akik messziről érkeztek. Este 500 nyugdíjas vett részt a bálon. Az étkezés teljes lebonyolításában az Avas Nyugdíjasklub tagjai állták meg a helyüket. Másnap tovább folytatódott az ünnepség. Miskolcról és a környék településeiről még újabb barátok csatlakoztak hozzánk, és együtt utaztunk a panorámás kisvonatta] Lillafüredre, ahol az ózondús levegőtől újabb erőre kaptunk. Másnap az Ady Művelődési Központ színháztermében 11 órától 41 nyugdíjasklub mutatta be csoportos, illetve egyéni produkcióját. Közben az ebédeltetést a Pálos étterem dolgozói folyamatosan biztosították a nyugdíjasok őszinte megelégedésére.
