Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-24 / 277. szám
4 ÉSZAK-Magyarország MSZP-Kongresszus " ~ ------ 1995. November 24., Péntek A bársonyszék nem olyan fontos Kongresszus előtti beszélgetés Kovács Pál volt népjóléti miniszterrel Kovács Pál: Tavasszal szükség lesz egy újabb kongresszusra Fotó: Lázár Zsolt D. Kiss Csaba Az ötvenöt éves orvos 1990 óta a Magyar Szocialista Párt ország- gyűlési képviselője. A Horn-kor- raány megalakulásakor az egészség- ügyi tárcát kapta, 1995. március 12-én mondott le. □ Ha igaz a szóbeszéd, akkor ön ama nevezetes ülésen felállt, és azt mondta: „Mától mm tekintem magam a kormány tagjának.”így történt? • így□ A kiváltó ok pedig a Bokros-csomag volt? • Igen, az. De máris szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdasági stabilitást én is rendkívül fontosnak tartom. Csakhogy szerintem nincs gazdasági egyensúly politikai és szociális stabilitás nélkül. Egyetértettem a Bokroscsomag céljaival, nem értettem egyet viszont azokkal a módszerekkel, főleg szociális technikákkal, amelyeket a csomag kidolgozói alkalmaztak. Vegyük példának a népjóléti tárca esetét. A kérdés úgy fogalmazódott meg, hogy akarunk-e jövedelmet átcsoportosítani a szegényeknek. Kormánydöntés született, ez idáig rendben is van. Innentől kezdve azonban az összes többi már szakmai kérdés, s ezeket a szakmának kell eldönteni. A csomagban volt tíz-ti- zenkét olyan pont, amely az én politikai és szakmai értékrendemet sértette. Mellesleg többségüket később az Alkotmánybíróság meg is változtatta. □ A Pénzügyminisztérium vagy Bokros úr a tervezet összeállítása előtt nem konzultált önökkel? • De. A kérésemre többször leültünk. Elmondtam például, hogy azok az eredmények, amelyeket várnak, nem jönnek be. Nyilvánvaló volt az is, hogy a tervezett intézkedések már középtávon olyan károkat okoznak, amelyek miatt nem érdemes bevezetni őket. S végül azt is megfogalmaztam, hogy a céllal egyetértünk, hiszen a magyar szociális rendszer átalakítása csakugyan sürgető, de a részletek kimunkálása szakmai kérdés. Ehhez sem a pénzügyminiszter, sem az apparátusa nem ért. □ De tulajdonképpen miért mondott le a miniszteri posztról? • A Bokros-csomagban volt néhány pont, amelynek végrehajtásáért a népjóléti miniszter felelős. Vagyis neki kell képviselnie a közvélemény, az Országgyűlés, a szocialista frakció előtt, neki kell meggyőznie mindenkit a megszorító intézkedések hasznosságáról. De ha szakmai okokból nem értettem egyet velük, akkor nyilván mások előtt sem tudtam volna képviselni a tervezett intézkedéseket. Egyetlen kiút maradt: a lemondás. A miniszteri bársonyszék nem lehet olyan fontos, hogy az ember saját meggyőződésével kerüljön szembe. □ Az ön által vezetett minisztériumnak mm volt saját elképzelése a csomagban meghatározott célok elérésére, a szociális és egészségügyi rendszer átalakítására? • Dehogynem. Ennek kidolgozására még két tavalyi kormányhatározat kötelezett bennünket. Mindkét tervezetünk részletes tennivalókat tartalmazott, számításba vette a magyarországi valóságot. Azt, hogy milyen a lakosság szociális biztonsága, ehhez hogyan viszonyul a szolgáltató rendszer, és így tovább. Tervezetünket a kormány nem vette figyelembe. Máig sem kaptam elfogadható magyarázatot arra, hogy miért nem. □ Ahogy a laikus látja, a gazdasági életben tűzoltó-munka folyik, s a kapkodás még inkább érvényes a szociális és az egészségügyi szférára. A kórházak bezárásáról hírek röppennek fel, aztán két hónap múlva következmk a cáfolatok. Mi enmk az oka? • Azt hiszem, a Népjóléti Minisztériumra még erőteljesebb pénzügyi nyomás nehezedik, mint az én időmben. Nagy baj, ha a humánellátást kizárólag pénzügyi szempontok alapján ítélik meg, ennél már csak az a nagyobb baj, ha a pénzügyi szempontok alapján hamisan értékelik. Mert annyi pénzből, mint amennyit nálunk az egészségügyre fordítanak, sehol a világon nem produkálnak ilyen szintű ellátást. Ennek az az ára, hogy a fizetéseket évtizedek óta rendkívül alacsonyan tartják, az itt dolgozók hivatásszeretetére alapozzák az ágazat működőképességét. □ Az utóbbi időben arra is gyakran hivatkoznak, hogy ez a rendszer a fejlett piacgazdaságokban hasonlóképpen működik. • Csak éppen nálunk nincs fejlett piac- gazdaság. Mert az igaz, hogy Németországban vagy Angliában ennyi meg ennyi az úgynevezett direkt hozzájárulás az egyes egészségügyi szolgáltatásokhoz, csakhogy a németek és az angolok jóval gazdagabbak, mint mi. Ott a direkt hozzájárulásnak az a célja, hogy az emberek ne igényeljenek fölöslegesen különféle szolgáltatásokat. Nálunk eme rendszer bevezetése azt jelenti, hogy bizonyos rétegek kimaradnak az indokolt és szükséges ellátásból is. Lásd a fogászat körüli cirkuszokat. □ Lehet, hogy a következmények helyre- hozatala még többe kerül majd? • És valamennyien fizetjük. Ugyanígy nem megoldás, hogy térképről jelölik ki a bezárandó kórházakat. Tény, hogy nagy teher hárul, jórészt szociális okból, a kórházakra. De ha nem építjük ki a színvonalasabb kórházon kívüli ellátórendszert, hanem rögtön az ágyak számát csökkentjük, akkor könnyen elképzelhető az „eredmény”. □ Mi lesz az önök által elkészített és asztalfiókban maradt tervezetek sorsa? • Őszintén szólva nem tudom, de én még nem temetném el ezeket az elképzeléseket. A Magyar Szocialista Párt novemberi kongresszusán az lesz az egyik feladat hogy kidolgozzunk egy olyan stratégiát, amely igazodik a megváltozott helyzethez. É program szociális, egészségügyi és társadalombiztosítási részét én írtam. Részt vettem egy országos vitasorozaton is, ami a napokban fejeződött be. Ez a stratégia az alapelveket jelöli ki, s ha a kongresszus elfogadja, rá kell hogy kényszerítsiik a napi politikára is. Itt az ideje, hogy ne csak paposunk a modernizációról, a demokratizálásról, a humán tőke jelentőségéről. QAhogy tudom, ezek a kedvem kifejezései. • Van még egy: a demokrácia-deficit. Ezt könnyebb kiküszöbölni egy jól működő jóléti rendszer szétverésével. Demográfiai csapdában vagyunk, amiből csak hatékony egészségügyi, szociális és gazdasági eszközökkel tudunk kikeveredni. Nem arról van tehát szó, hogy dániai szintű szociális biztonságot akarunk. Mindössze a mai Magyarországon és nem Etiópiában elfogadhatót. □ Erre az a legfőbb ellenérv, hogy mm bírja a magyar gazdaság. • Kénytelen bírni. Ahol törvények írják elő, hogy garantálni kell a szociális biztonságot, ott időről időre meg kell újítani az egyetértést. Illő megállapítani, hogy mi az a szint, ami még biztonságot jelent az állampolgár számára, s amit el tud viselni a gazdaság úgy, hogy ne kerüljön versenyhátrányba. A gazdaság nem lehet mindig elsődleges a szociális szférával szemben. Égy rossz szociális ellátottságú társadalomban nem lehet modem gazdaságot csinálni. Azzal, hogy a szociális szektorból pénzt vonok el, a gazdaság pozícióit is rontom, főleg ha kizárólag pénzügyi célra használjuk fel ezeket az összegeket. Rosszul képzett, rossz egészségi állapotú, bizonytalan szociális helyzetű emberekkel nem lehet modem társadalmat létrehozni, a gazdasági stmktúrát átalakítani. Azt ugyan kimondhatjuk, hogy csákányra kiképzett embereket ültetünk a számítógépek elé, csak éppen nem megyünk vele semmire. □ Vajon a szocialisták novemberi párt- kongresszusa kijelöli az új - vagy régi? - szempontokat? • Lesz valami értékelés az elmúlt másfél év kormányzati tevékenységéről. Nem hiszem, persze, hogy ez túl mély lesz, egy alapos elemzéshez ugyanis szakértőkből álló team munkájára lett volna szükség. Én inkább azt várom, hogy a kongresszus reálisan értékeli a helyzetet, s kimondja, hogy itt meg itt változtatni kell a politizálás gyakorlatán, a döntések előkészítésén, szakszerűségén. De ezt a munkát ez a tanácskozás nem tudja befejezni, ezért lesz szükség tavasszal egy újabbra. Erre a kongresszusra, sokunk véleménye szerint, már márciusban, nem pedig májusban kell sort keríteni. Szocialisták mondják „Az ország mai gazdasági helyzetének és a lehetőségeknek a tükrében minden pártnak csalódást kell okoznia, ha nem akar demagóg lenni.” Gál Zoltán Zalai Hírlap, 1993. november 6. „Nyerni fogunk, de nem biztos, hogy győznünk is kell”, Gellért Kis Gábor Heves Megyei Hírlap, 1994. január 10. HliüüÖP Js Szocialista Pártnak nem az a fontos, hogy ki akar a Szocialista Párttal kormányozni, hanem az, hogy az MSZP kivel akar kormányozni.” Szekeres Imre Somogyi Hírlap, 1994. február 15. „Mi az elmúlt négy évet sem akarjuk eltörölni, hanem folytatni akarjuk, de jobban.” Vitányi Iván Észak-Magva rország, 1994. március 19. JEgy párt sem lesz abban a helyzetben május után, hogy visszavágjon.” Szűrös Mátyás Pest Megyei Hírlap, 1994. március 25. ____MM > - .“'ŰZ I AKTUALITÁSSAL „Csak egy erős párt tud segíteni a gyengéken.” Florn Gyula Nap TV, 1994. április 11. „Á régi káderek visszatérésétől nem kell tartani, mivel sokan nem is mentek el.” Géczi lózsef Pesti Hírlap, 1994. április 22. „Tisztázni kellene végre, hogy a szocialista párt nem az állampártból alakult, hanem annak belső ellenzékéből.” Kovács Pál A Hírlap, 1994. május 10. „Az 54 százalék birtokában a szocialista párt nincs kiszolgáltatott helyzetben a tárgyalások során.” Baja Ferenc Kelet-Magyarország, 1994. június 14. „Ennyi vidám, dévaj, összekacsintó, jó kedélyű ember egyetlen pártban sincs.” Pécsi Ildikó Vasárnap, 1994. június 19. „Igazán nehéz helyzetben azok lehetnek, akik visszatérve azokra a helyekre, ahol kampányolni jártak, szembesülnek azokkal az ígéretekkel, amiket akkor tettek.” Csintalan Sándor Kelet-Magyarország, 1995. március 1. „Az MSZP programjával és nem nevével nyerte meg a választásokat, a program pedig most megváltozott.” Szöllősi Istvánná Dé I magyarország, 1995. március 24. ">Z ' :í , „Semmi értelmét nem láttam annak, hogy a különállásomat hangsúlyozzam a saját meggyőződésemtől.” Nagy Sándor Vasárnap, 1995. április 2. ' "Z<fyff Af m ff' „Nemcsak a választópolgároknak, nekem is az a véleményem, hogy a párt nem ezt ígérte a választások előtt.” Schalkhammer Antal 24 óra, 1995. június 14. ,A Horn-kormány legszínvonalasabb ellenzéki kritikája az MSZP padsoraiból fogalmazódik meg.” Flegyi Gyula Magyar Nemzet, 1995. június 17. EGY MINISZTERI LEMONDÁSRA „Távozásom jelzés a kormány számára, jelzés a vezetés számára, hogy a politikus sem olyan emberfajta, akinek mindig mindent el kell fogadnia.” Katona Béla Tolnai Népújság, 1995. június 17. MILYEN A PARLAMENTI FRAKCIÓ HANGULATA? „Röviden válaszolva: jó. Bővebben: nem jó.” Boros László Kisalföld, 1995. augusztus 17. „Élíene vagyok a címkézésnek, így csak annyit mondhatok: az MSZP-ben nincsenek liberálisok, ők az SZDSZ-ben és állítólag a Fideszben találhatók. A mi pártunkban szocialisták vannak.” Tompa Sándor Észak-Magyarország, 1995. október 14. „Mi nem ellenszegülünk, hanem ’érteszegülünk’”. Alföldi Albert Zalai Hírlap, 1995. november 6. MÍÍlGRESSZlJS;ELij* „Remélem, az idei nagy tanácskozásunkon elválik, kettébom- lik-e a szervezet avagy sem. A jövő tavaszi kongresszuson az is kiderül, melyik lesz az a gárda, amelyik együtt marad a következő választásokig.” Máté László Jászkun Krónika, 1995. november 18. A szocialistákról mondják NEM-E? ■ „Nem fog a nép még egyszer olyan kőművest megbízni, akinek építménye egyszer már rádőlt.” Horváth Balázs veszprémi ügyvéd, az Antall-kormány volt belügyminisztere, Pesti Hírlap, 1994. február 18. „Lehet, a szocialistákat úgy lehetett volna legyőzni, ha nem fekszünk keresztbe eléjük a sínen, hanem mi vagyunk a vonat.” Szájer József jogász, a Fidesz-választmány elnöke 168 óra, 1994. június 14. „Ez magas nekem.” Szuhay Balázs színész és humorista, konzervatív közíró Pest Megyei Hírlap, 1994. november 25. „A Szocialista Párt olyan gazdasági program megvalósítására kényszerül, amely nemigen ad mozgásteret ahhoz, hogy saját értékeit megvalósítsa.” Pataki Ferenc szociálpszichológus, Magyar Nemzet, 1995. március 18. ,Á magyar szocialista azit a különös feladatot kapta a történelemtől, hogy felépítse a kapitalizmust, ha már a szocializmus nem sikerült neki.” Majláth Mikes László humorista 168 Óra, 1995. március 21. PATT „Az MSZP-frakcióban a képviselők már nem érvelnek, de még bármit megszavaznak.” Giczy György a KDNP elnöke Nógrád Megyei Hírlap, 1995. július 18. „Úgy érzem, ha a szocialistáknak nem jut eszükbe semmi, átalakítják a kormányt.” Pokorny Endre országgyűlési képviselő, Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus 31. ,A Szocialista Párt Horn nélkül nem tud kormányozni, de Hornnal nem tudja megnyerni a következő választást.” Thürmer Gyula a Munkáspárt elnöke Dél magyarország, 1995. szeptember 13. HALLOMÁSBÓL „Ügy tudjuk, a párt képviselőinek egyharmada nem örül az ő miniszterelnökségének. S ez az arány a kongresszusig még romolhat is.” Für Lajos az MDF elnöke Hajdú-bihari Nap, 1995. október 27.- Az összeállítást készítette: Zöldi László _AZ OLVASÓ: mit vár a szocialisták kongresszusától? __ Balogh Károly (27), bolti eladó:- Semmi jóra nem számítok, amíg az MSZP van kormányon. Amikor hatalomra kerültek, szakértelmet ígértek a szocialisták, de annyira sem értenek a kormányzáshoz, mint a korábbi kabinet. Gál János (20), kereskedő:- Azf sem tudtam, hogy Miskolcra jönnek kongresszusozni mától a szocialisták. Nem foglalkozom a politikával, nem is érdekel a dolog. Csak árulom a piacon a halat. Ez szerencsére jól megy. Bakos Lászlóné (54), nyugdíjas:- Fordulatot várok a szocialisták tanácskozásától, mert nagyon nehéz már a megélhetéshez előteremteni a pénzt.. Talán jobb lenne, ha nem tor- zsalkodnának annyit az MSZP-sek és a többi pártok... Bállá József (26), vállalkozó:- Ha enyhítenének a vállalkozók terhein, többet tennének a munkanélküliség ellen, emelnék az alapbéreket - főleg az egészségügyben dolgozókét -, akkor a következő választáson rájuk szavaznék... K
