Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-21 / 274. szám

2 B Itt-Hon 1995. November 21., Kedd NEKÜNK ÍRTÁK Véget ért a szüret az almáskertben „Vége felé tartott az almaszüret. Mi Kazincbarcikáról minden reggel hat órakor indultunk különbusszal, s út­közben sokszor találkoztunk egy má­sik brigáddal, akik integetve üdvözöl­tek. Imre - aki e hatalmas kertnek a gondos mérnöke, megmagyarázta, ho­gyan szedjük, osztályozzuk „őket”. Ez a szüret hosszan tartó, kemény munka volt. Brigádvezetőnk Annuska járta hét csoportjának területét, min­denre odafigyelt, aminek meg lett az eredménye. A mi csoportunk - napon­ta 80-90 ládát, 5-6 konténert „osztá­lyozott”, egyenként megforgatva a szí­nes almafajokat. Megteltek a ládák, konténerek, - Pista, a traktoros alig győzte elhorda­ni. Gyorsan teltek a napok, de soha­sem egyformán. Mindig volt valami szívderítő, vagy lelombozó élmény. Sü­tött a nap, „csattant” a vicc amihez Pista bácsi igencsak értett. Reggelenként friss lángossal vártak a sajószentpéteri piacnál, délben a fák között ebédeltünk almásláda asztalun­kon, aztán „nyomás”, nemsokára itt a négy óra, amikor felsorakozva indul­hattunk a buszhoz. „Külön élményt” jelentett, hogy kinek mennyire volt tö­mött, súlyos a szatyoija. Bizony előfor­dult, hogy „begorombult a tulaj” és ki kellett önteni az óvatosan összegyűjtött almát. Brigádyezetőnk mindennap kérte, hogy csak 10, de legfeljebb 15 darab almát hozzunk. Mindez hiábavalónak bizonyult... Többen úgy vélték, másnap sikerül bepótolni, hiszen még rengeteg volt a kertben. Vártuk a fizetés nap­ját. Szép summát kaptunk, ki-ki tel­jesítménye után (voltak azért elégedet­lenek is, és ráhajtottak.) Október vé­ge felé lassan elfogyott az alma, s szo­morúan árválkodtak a fák, amikor utoljára elmentünk közöttük. Megsajdult a szívem, oly szép volt itt lenni, kikapcsolódni mindenből, nem gondolni másra csak az almaszü­retre.” Zvadáné Farkas Erzsébet Kazincbarcika Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Fekete Béla. A borsodi melléklet címe: 3580 Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Telefon/fax: 49/343-316 Terjesztési panaszaival hívja a (49) 346-098, illetve a (46) 358-522- es telefonszámot! Honi hírek % Honi hírek > Honi hírek 9 Honi hírek > Honi hírek # Jubileumra készülnek Mezőkövesden Mezőkövesd (ÉM - R.Z.) - Jö­vőre lesz ezer éve annak, hogy Pannonhalmán - királyi okirat­tal megerősítve - megalapítot­ták a mai bencéskolostor isko­lájának ősét. Az országban számos kiál­lítással, (Győr, Debrecen, Bu­dapest) emléküléssel és isko­latörténeti kiadványokkal ün­nepük meg a milleniumot. A kezdetek óta sokat válto­zott az iskola, az oktatásügy. Büszkék lehetünk rá, hogy e té­ren hazánk sem maradt le Eu­rópától. Különösen a XVIII-XIX. századtól kezdve emelkedett Magyarországon az oktatás színvonala. Számos hazai isko­la vált híressé, számos tudóst, szakembert adtunk a világnak. Példák sokasága bizonyítja, hogy az oktatásra fordított költ­ség meghozza gyümölcsét. 1899-ben, a „Mezőkövesdi és Vidéke” című újságban az ak­kori népiskolai igazgató-tanító, Schimmer József erről így fo­galmazott: „Meg kell hát értet­nünk a néppel, hogy a népisko­lák és az azokra fordított költ­ségek az ő számára teremtik meg a legnemesebb gyümöl­csöt.” E gondolat máig érvé­nyes. Mezőkövesd is készül az évfordulóra. Az 1994-ben meg­nyitott Iskolatörténeti Múzeum már ennek jegyében készült el. A kiállításon látható egy, az 1920-as évek oktatását bemu­tató tanterem, tanítói és tanu­lói iskolaeszközökkel, tan­könyvtörténettel és a Szent László Gimnázium neves peda­gógusainak emlékét megörökí­tő tárgyakkal. „Megjárt utak emlékei” címmel pályázatot hirdetünk olyan iskolai emlé­kek leírására, amelyek hajdan meghatározóak voltak az isko­láskorban. A legjobb munkákat kiállítjuk, és - lehetőség szerint - megjelentetjük egy jubileumi számban. Ennek a megemléke­zésnek támogatói a Polgármes­teri Hivatal, a Pedagógusszak­szervezet, a Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület, a Közösségi Ház és a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat. A gimnázium méltóképpen kíván megemlékezni az elődökről Fotó: Szepesi Sándor Összehangolt polgárőri akció Ózd (ÉM) - Hosszú párbeszé­dek után a közelmúltban sike­rült egy asztalhoz ültetni a városban tevékenykedő polgá­rőr szervezetek vezetőit, akik megállapodtak, hogy ez­után együttműködnek a köz érdekében. Ennek köszönhetően no­vember 3-án közös járőrszolgá­latot szerveztek, ami este nyolc óra és éjjel egy óra kö­zött a település egészére kiter­jed. A műszakilag legjobban felszerelt Szabolcs-közi csoport biztosította valamennyi egy­ségnek a rádióösszeköttetést, s ennek segítségével összehan­golták a járőrök mozgását. Az akcióban részt vett Bárdos Ba­lázs alpolgármester is, akit a közbiztonsági feladatok koor­dinálásával bízott meg a kép­viselő-testület. Ebben az akcióban közvet­lenül nem kapcsolódott be a városi rendőrkapitányság, de együttműködési készségüket jelezte, hogy az est folyamán kérték a járőröző polgárőrök segítségét egy lopott autó meg­találásához és egy eltűnt sze­mély másnapi felkutatásához. November 3-án este és az éj­szaka viszonylag csendes volt a kohászváros. A portyázó polgárőrök együttesen a manapság hír­hedté vált Bánszállást járták be, de ezúttal csend és nyuga­lom honolt az egykor szebb na­pokat megélő telepen. Az egykori bölcsődéből gondozóház Ózd (ÉM) - Ápoló-gondozóhá­zat adtak át a közelmúltban Óz- don a Bulcsu utcában, egy meg­üresedett bölcsőde helyén. Ide azok az idős emberek kerültek akiknek otthoni ápolásuk meg­oldatlan, önmaguk ellátására képtelenek, kórházi kezelést nem igényelnek. Az intézmény lakóit szakképzett dolgozók ápolják, gondozzák. Az épület átalakítása pályázat útján, a Népjóléti Minisztérium segítsé­gével történt, belső berendezé­seit a Máltai Szeretetszolgálat biztosította. A ház legidősebb la­kója százéves. Az Ápoló-gondo­zóházat Benedek Mihály or­szággyűlési képviselő avatta fel. A képviselő-avatás utáni első vizitelése Fotó: Kerékgyártó Mihály 1995. November 21., Kedd Itt-Hon B 7 Francia népi sportot szeretnének meghonosítani Tiszaújváros (ÉM - F.B.) - Még az elmúlt nyáron a Ti­szai Erőmű Rt. műszaki klubjának vezetője Szabó József, egyik külföldi útja során a franciák és az ola­szok közkedvelt népi játé­kának, a péntanquénak a kellékeit hozta haza, hogy a Tiszavirág úti oktatási és szabadidő központban he­lyet kapó klub tagságának szórakoztatását, játéklehe­tőségét gyarapítsa. Nem sok időbe tellett, s az ér­deklődők tábora gyorsan nőtt, különösen a nyári hónapokban. Az épületegyüttes belső udva­rán kialakították a játékteret, lévén e sportágnak is beillő já­ték szabadteret igénylő. Az idei szezonban a péntan- que játékosai, kihasználva a kellemes délutáni napsütést, már csapatokba verődve gyako­rolták a fémgolyók dobását, a gurításokat, míg a többi klub­tag fenn az emeleti helyiségek­ben a jól bevált kártyapartik, a biliárd, a sakk mellett döntött. S hogy mit illik tudni e népsze­rű játékról, az a következő so­rokból megtudható. A temérdek segédeszköz nélküli golyós játékfajta azt sej­teti, hogy ősi szokásról van szó. A golyót ismerte az ókor és szinte valamennyi földrész né­pe. Az agyagból égetett, fából Ennél a játéknál a legfontosabb: faragott, esztergált, üvegből, fémből öntött golyó viszonylag egy későbbi találmány. Erede­tileg mindenféle gömb alakú terméssel: gubaccsal, almával, dióval játszottak az emberek. Eleinte ketten, majd két 3-4 személyből álló csapat játssza. A kisebb, a célnak szánt golyó fából, a többi fém­ből készül. A legismertebb sza­bály szerint a két csapat addig dob, amíg az ellenfélnek a cél­golyóhoz közelebb fekvő golyó­ja van. Ha elfogynak a golyók, megszámolják, hány helyezke­dik el közelebb a célgolyóhoz, a távolság felmérése mint az ellenfél legjobb golyó­ja, és ennyi pontot írhat a győz­tes. Nem ritkák az ettől eltérő szabályok sem. Francia- és Olaszországban a mai napig nem vesztett népszerűségéből a péntanque, s a kereskedők is jól járnak, mivel évente több­millió golyót adnak el a játékos kedvű embereknek. Ezekben az országokban több tucat péntan­que klub működik. De az is el­képzelhető, hogy hazánkban szintén meghonosodik, és az sem kizárt, hogy az elsők között éppen az ETE tiszaújvárosi tag­sága fogja megalapítani klubját. Mézeskalács szívet kapott a szívesektől Ózd (ÉM - K.M.) - Az idén nyáron rendezték meg a CA­MEL TROPHY MUNDÓ MA­YA ’95 elnevezésű nemzetközi versenyt. Az embert próbáló pokoli úton, amely Közép-Amerika több országát érintette, a ma­gyar csapat egyik tagjaként részt vett Nagy B. József, az ózdi Általános Művelődési Központ (ÁMK) igazgatója is. Hazaérkezése - megmérette­tése - óta számos helyre hív­ták már meg élménybeszámo­lót tartani. Legutóbb az Ózdi Szívbete­gek Klubjában tartott nagy ér­deklődéssel kísért előadást, s Fotó: A szerző felvétele ennek során bemutatott né­hány különös tárgyat is, ame­lyet a hosszú útról hozott em­lék gyanánt. A résztvevők sok-sok kér­dést tettek fel a „pokolból” visszatért fiatalembernek, amelyekre készségesen vála­szolt. Nagy B. József azzal zár­ta élménybeszámolóját, hogy néha szinte hihetetlennek tű­nik számára, hogy ő ennek a több hetes krokodiloktól sem mentes veszélyes kalandnak résztvevője volt. A szívesek stílusosan egy mézeskalács szívvel köszönték meg a felejthetetlen élménybe­számolót. Körzeti diákolimpia Mezőcsát (ÉM - T.M.) - November 3-án a város általános iskolájának tor­nacsarnokában rendezték meg a kör­zeti Diákolimpia asztalitenisz-döntőjét, amelyen Ároktő, Mezőcsát, Tiszatarján iskoláinak diákjai versenyeztek. A kör­zeti döntőn fiú, leány egyéni, páros és csapatversenyre került sor. Sajnos a gyér látogatottság annak is betudható, hogy az oktatási intézmények nem ren­delkeznek kellő anyagi eszközökkel mint Tiszakeszi illetve Sajószöged. Eredmények. Egyéni leány: 1. Kán­tor Laura, (Mezőcsát); 2. Liptai Kata­lin, (Igrici); 3. Kiss Andrea, (Mezőcsát); 4. Vancza Valéria, (Ároktő); 5. Visócz- ki Erzsébet, (Tiszataiján); 6. Nagy Ág­nes, (Ároktő). Egyéni fiú: 1. Gazdag Gábor, (Ároktő); 2. Kulcsár József, (Ig­rici); 3. Szopkó Balázs, (Mezőcsát); 4. ifj. Szopkó Tibor, (Mezőcsát); 5. Balogh Ferenc, (Tiszataiján); 6. Jánosi Imre, (Igrici). Leány páros: 1. Mezőcsát, 2. Igrici, 3. Ároktő. Fiú páros: 1. Igrici, 2. Ároktő, 3. Tiszataiján. Lányok csa­patversenye: 1. Mezőcsát, 2. Igrici, 3. Ároktő. Fiúk csapatversenye: 1. Igrici, 2. Ároktő, 3. Mezőcsát. Az év hátralévő részében megren­dezésre kerülő versenyek: November 23-án: fiú-leány játékos sportverseny Mezőcsát, december 15-ig. Fiú-leány úszóverseny Tiszaújváros, december végéig. Fiú-leány minikosárlabda, Me­zőcsát. Eredménytáblázat NB III Tisza csoport felnőtt 1. Tiszafüred 11 1 1 37-8 34 2. B.-újváros 8 3 2 31-10 27 3. Nagykálló 8 2 3 27-14 26 4. Tiszaújváros 7 4 2 30-14 25 5. Rakamaz 7 1 4 25-10 22 6. Kisvárda 6 4 3 23-18 22 7. Szikszó 6 4 3 16-15 22 8. Mádi KSE 6 3 4 18-17 21 9. BÉV SC 4 4 5 17-20 16 10. Mátészalka 4 2 7 17-25 14 11. Nyírbátor 4 2 7 21-35 14 12. B.-lórántháza i 4 1 7 24-22 13 13. MVSC 1 7 5 8-18 10 14. Ózdi FC 2 2 9 16-23 8 15. H.-böszörmény 2 1 10 11-27 7 16. Vámospércs 2 1 10 7-52 7 Válogatott lett... Budapest (ÉM) - November 11-én Bu­dapesten a Csili body klubban rendez­ték meg, az országos felnőtt fekvenyo- mó-bajnokságot. A TVK Rt. TEASZK színeiben indu­ló Jancsár Sándor első, Polonkai Lász­ló a harmadik helyen fejezte be a ver­senyt. Jancsár Sándor ez évi eredményei alapján tagja lett, a decemberi budapes­ti Éurópa-bajnokságra készülő magyar fekvenyomó-válogatottnak. Eredmé­nyek: 56 kg 1. Jancsár (120 kg), 82,5 kg 3. Polonkai (180 kg).

Next

/
Oldalképek
Tartalom