Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-18 / 272. szám

II ÉM-hétvége ÉM-Snterjú November 18., Szombat Hogyan neveljük le magunkat a tévénézésről? Nógrádi Gábor Péntek este nyolc órakor, miközben a vibráló képernyőre me­redek és remegő gyomorral várom a Dallast, hirtelen villám- csapásként döbben belém a kérdés: tulajdonképpen mit csi­nálok én itt? Miért kell nekem folyton a tévé előtt ülni és bámulni ezt a homályos üveget?! Hát meg vagyok én babonázva?! Hiszen annyi, de annyi szép dolog van a világon! Madarak, fák, fiúk, lányok, lepkék, múzeumok, Shakespeare, Mozart!... Nem nevetséges?! Az élet tele van meglepetéssel, szépséggel, élménnyel, és akkor én félig kifolyt szemekkel egy erőszakos texasi olajmil­liárdos nyavalygásait figyelem? Nem! Ebből elég! - kiáltom és kikapcsolom a tévét. Eljött az idő, hogy leneveljem magam erről a káros szokásról. Van akaraterőm? Van. Úgy döntök, hogy azonnal lemegyek az utcára és sétálni fogok. Egészen felvillanyozódom. Igen, sétálni fogok és né­zem a fákat, ahogy virágoznak, meg hullik a levelük, meg alkony van, meg Hold, meg csillagok! Igen, ezt fogom élvez­ni, ahelyett, hogy Pamela vagy Samantha riszálásait fi­gyeljem! Vagy nem is! Inkább játszom a húgommal. Nusika kétéves és másfél éve játszottam vele utoljára. Ki nekem ez a két nőszemély, hogy nagyobb figyelmet fordítsak rájuk, mint a húgocskámra, akit imádok?! Kit érdekel, hogy Pa­mela haragszik a bátyjára, mert az el akarja adni a gyárat, hogy az adósságait kifizesse? Mit érdekel engem, hogy azt a gyárat a mamájuk hagyta rájuk? Csak haragudjon Pame­la! Felőlem pofán is vághatja a bátyját! Én többet nem né­zek Dallast! Fogom Nusikát és megyek vele sétálni! Naná! Mert majd itthon maradok! Mi az? Már negyed kilenc? Hogy szalad az idő! Na jó, mondjuk most már késő van a sétához. Majd in­kább játszani fogunk az én drága, kicsi húgocskámmal. Persze, ha mondjuk most meg akarnám nézni a Dallast, akkor biztosan nem ülnék le Nusikával öt percre játszani. De erről szó sincs. Nem akarom megnézni ezt a barom­ságot! Nekem van önfegyelmem! Nincs Dallas, nincs tévé! Hol­nap rábeszélem anyámékat, hogy adják el a készüléket. Kit érdekel, hogy Pamela összevész a bátyjával, vagy nem vész össze? Na, jó, mondjuk összevész. És akkor mi van? Cliff Barnes egyedül marad. Merthogy meghalt a fele­sége is. Vagy nem is halt meg? Ebben a Dallasban minden­ki folyton feltámad. Az persze érdekes lenne, ha Cliff fele­sége, a Dzsémi feltámadna. Te jó ég!... Lehet, hogy éppen ma este fog feltámadni. Akkor ezt mégiscsak meg kellene nézni. Nem azért, hogy érdekel, de mért aludjak én rosszul, mert nem tudom, hogy Dzsémi feltámadt vagy nem tá­madt? Mennyi az idő? Nyolc óra huszonöt perc?! Na, tessék! Már meg is kezdődött! Miről vari szó? Az örökségről? Na, hál Isten, akkor még nem támadhatott fel a csaj. Mi van Nusika? Menj innen, jó! Mit akarsz? Majd játszunk! Nem látod, hogy Dallas van?! Most mit sírsz! Igen, igen, azt mondtam, hogy abbahagyom a tévézést. Na és? Abba is ha­gyom! Én nem hazudok! Ézt a folytatást még megnézem, de aztán nincs több Dallas jövő péntekig, az biztos! (A humoreszk a szerző Hogyan neveljünk... ? című könyvében jelenik meg.) Fotó: Bácsi Krisztián „Visszatérni az ártatlanság állapotába” Csintalan Sándor reményei az MSZP kongresszusa előtt Dombrovszky Adám Budapest (ISB) - November 24-26. kö­zött Miskolcon lesz a Magyar Szocialis­ta Párt IV. kongresszusának második ülésszaka. Az ország jövője szempont­jából is nagy horderejű eseményre való készülés jegyében kerestük meg a párt ügyvezető alelnökét. Csintalan Sán­dortól először azt kérdeztük, hogy a helyszín kiválasztása során mi döntött Miskolc mellett. • Az egyik szempont az volt, hogy olyan ré­gióban rendezzük IV. kongresszusunk foly­tatását, ahol még nem voltunk - kezdte vá­laszát az ügyvezető alelnök. - Másrészt e térségben a párt és a lakosság kapcsolatai közvetlenebbek, mint másutt. Fontos szem­pont, hogy gyarapítja regionális ismeretein­ket a borsodi részvétel. Miskolc és az ország északkeleti része most ráadásul igen nehéz helyzetben van. Azt gondolom, hogy ránk fér a nehéz helyzetű régiók még közelebbi megismerése. Arra is számítok, hogy a tér­ség fejlesztését illetően a napokban konkré­tabb előrelépésről is számot tudunk adni. □ Kialakult már a kongresszus végső menet­rendje, vagy ez még változhat a napokban? • Talán a közvélemény számára nem egé­szen érthető ez a helyzet, hiszen bonyolul­tak a játékszabályok. Ez nyilván a párt tör­ténelmi-politikai hagyományaiból is adódik. A párt szervezetileg is úgy épül fel, hogy szinte lehetetlen a belső centralizáció. Ebből következően az utolsó pillanatig is vannak nyitott kérdések. A kongresszus végső me­nete mindig a kongresszus első napirendi pontjaként tárgyalandó ügyrendi vitában szokott eldőlni, éppen ezért mindig lehetnek módosulások. Ezzel együtt azt hiszem, hogy az érdemi ügyek tekintetében eldőlt a kong­resszus témája. Kongresszusunk az 1994 őszi kongresszusnak a második fordulója. Ebből adódóan múlt ősszel eldöntöttük, mi fog a második fordulóban történni. Egyfelől az elmúlt egy év kormányzati munkájának, a párttestületek, s ezek együttműködésé­nek lesz egy nagyon konkrét elemzése. Nyil­vánvalóan szó esik a személyek tevékenysé­gének a minősítéséről is. De hangsúlyoz­nám: a személyekkel összefüggő döntés nem tárgya a kongresszusnak. □ De mintha egyszer éppen ön mondta vol­na, hogy egy kongresszuson minden megtör­ténhet. Ad abszurdum még fel is oszlathat­nak egy pártot. Ehhez képest a pártelnök-mi­niszterelnök szerep kettéválasztása nem is olyan nagy dolog. • Vannak a pártdemokráciának alapvető szabályai. A kongresszuson biztos, hogy szó lesz erről a kérdésről. Ha netalántán a több­ség a szétválasztás mellett érvel, akkor a kongresszus hoz egy ilyen határozatot. De ez csak a tárgyalások végén születhet meg. Kérdés, hogy erre az érintett személy ho­gyan reagál, másrészt pedig ekkor jelölteket kell állítani, s ennek meg vannak a maga szabályai. Egy-egy ilyen döntésnek pedig lesz legalább néhány hetes átfutása. Nálunk olyan nem létezik, hogy ott a „vérmezőn” emelnek pajzsra valaki mást. Annyit egyéb­ként még hadd tegyek hozzá: véleményem szerint semmiképpen nem lenne szerencsés egy ilyen kettős hatalom kialakulása. □ Térjünk vissza tehát a kongresszus felada­taihoz. • Megvitatjuk a párttestületek együttmű­ködését, a párt és a média kapcsolatát, az önkormányzatokkal kialakult viszonyt. Vi­ta lesz olyan érdemi kérdésekről is, mint a Választási program és az elmúlt hónapok döntéseinek viszonya. □ Ez utóbbival kapcsolatban rögtön megkér­dezném, hogy sor kerül-e a kongresszuson új programalkotásra. Hiszen a március 12-ét követő intézkedések érzésem szerint teljesen felborították azt a programot, amivel az MSZP megnyerte a választást. Csintalan Sándor • Ez ügyben sokféle vita van, egyesek sze­rint teljesen új program kell, de én nem ezek közé tartozom. Én azt mondom, hogy az írni-olvasni tudó ember láthatja, hogy a választási programban az alapkonfliktusok, a tendenciák, az átalakulás iránya benne volt, csak hát azt sokkal könnyebb leírni, mint megcsinálni. Szerintem nem új prog­ram kell, hanem csak korrigálni szükséges a régit, s a már jól ismert helyzethez kell igazítani. Illetve a társadalommal kommu­nikálni kell arról, hogy hol és miért vannak eltérések. Én nem hiszem, hogy ez a kor­mányprogram megbukott volna, az alapten­denciák véleményem szerint nagyon ponto­san meg voltak határozva a választási prog­ramban. Azt világosan kell látni, hogy az élet mindig komplikáltabb, mint egy válasz­tási program. □ Ezt nem kétlem, de amit önök - hogy egy konkrét példát mondjak - a választási prog­ram családpolitikai részében leírtak, abból - családi pótlék, gyes - a lényegi elemek hom­lokegyenest megváltoztak... • Leülhetünk majd egy alkalommal, s végig­olvashatjuk ezt a programot, de most nem hiszem, hogy részleteibe bele tudnánk men­ni. Addig is, hiszen most ön kérdez, s én vá­laszolok, hadd mondjam azt: nem úgy van! □ Ez az állítás nyilván alapos indoklást kí­vánna, hogy kellően meggyőző legyen - de majd élek a lehetőséggel, és egy másik alka­lommal végigolvassuk a programot. Most vi­szont térjünk vissza a kongresszushoz: be­széljünk a. párt belső helyzetéről, állapotáról! • Tény, hogy át kell élnünk egy népszerű­ség-csökkenést. Ez kire-kire másképp hat. A pártokra biztosan szavazni kívánó válasz­tók körében változatlanul őrizzük a vezető pozíciónkat, de más oldalról tényleg van egy bizalomvesztés. Példátlan volt a politikai kihívás, amit el kellett vállalni. A piacgaz­daság intézményeit azonban mindenkép­pen létre kell hozni, át kell alakítani az egész társadalom és gazdaság szervezését. □ Egységes ebben a párttagság? • A párttagság nehezen éli meg ezt a hely­zetet, különösen hogy most mindenki min­ket figyel. Egyébként addig a határig a párt egységes, ameddig szükséges egy kormány­zópártnak annak lennie. Arra kell felké­szülni, hogy a következő két és fél évben a párton belüli érdekkülönbségeket, szövetsé­geket nap mint nap újra fel kell dolgozni. Ez Fotó: Nagy Gábor (ISB) a kongresszus végül is arról szól, hogy minő­sítse ezt a másfél évet és döntést hozzon ar­ról, hogy milyen legyen a támogatandó poli­tikai koncepció. Lázas platformalakítások is folynak, de ezek többsége alkalmi jellegű, épp a konkrét helyzetre reagál. □ Osztja-e azt a nézetet, miszerint a hátrá­nyos helyzetű térségek párttagsága nehezeb­ben viseli a gyűrődéseket? • Tapasztalatom szerint annak semmi köze a regionális politika aktuális állásához, hogy egy adott körzet párttagsága meny­nyire frusztrált. Északkelet-Magyarorszá- gon talán éppen a legnagyobb a támogatott­sága a pártelnök-miniszterelnöknek vagy akár a pártelnökségnek. □ Az egyik televíziós műsorban hallottam, hogy a frakcióelnökség megmérettetése ügyében kezdeményezett aláírási akció nyo­mai Eszakkelet-Magyarországra vezetnek... • Én is láttam azt a műsort, ahol erről volt szó. Egyszerűen az a véleményem, hogy aki ezt a kérdést felvetette, annak nincsenek igazán információi az MSZP-ről, vagy mondjam ügy: ahhoz gyűjti az adatokat, amit bele akar szugerálni saját verziójába. □ Végezetül személyes véleményére vagyok kíváncsi. Mit vár a kongresszustól, reményei szerint mi dől el a jövő hét végén Miskolcon? • Azt szeretném, ha lezárulna az a vita, ami egy kormányzati funkcióban lévő párt poli­tikai magatartásáról és mechanizmusairól szól. Nem hiszek abban, hogy a pártnak le­het egy külön politikája saját kormányával szemben. Remélem, hogy megerősödünk abban a hitünkben, hogy a vállalt feladatot jól'el tudjuk végezni. Alapvető változásra van szükség a kormányzó párton belüli kommunikáció ügyeiben. A kormány és a társadalom közötti kommunikáció viszony­latában radikális fordulatot kellene elérni, s jó lenne visszatérni az „ártatlanság” állapo­tába, abba a régi bizalmi viszonyba. Tragi­kusnak tartom, ahogy a sajtóval, a médiá­val való kapcsolatunk alakul. Meggyőződé­sem, hogy ez lényegében a mi hibánkból tör­tént így. Ugyanakkor nem szabad a párton belül átvenni az ellenzéki szerepet, mert különben működésképtelenné tesszük ma­gunkat. Ha tartósan a bizonytalanság, a ve­szekedés, a viták, az önmarcangolás pártja leszünk, akkor előbb-utóbb el fogják hinni az állampolgárok, hiszen mi mondjuk ma­gunkról. Egy szép könyv a könyvnyomtatásról Eszenyi Miklós Bizonyára sokak előtt ismerősnek tűnik Ké- ki Béla neve, aki Az írás története című, több nyelvre lefordított és több kiadást meg­ért könyvével nagy elismertséget szerzett magának. Kéki Béla (1907-1994) évtizede­ken keresztül a művelődés területén dolgo­zott, a kolozsvári Lyceum Könyvtár, majd az Erdélyi Múzeum című lap munkatársa, ezt követően a Pásztortűz és a Hitel lapok szerkesztője. Később a kolozsvári egyetemi könyvtár munkatársa, majd az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese, s végül a Budapesti Műszaki Egyetem Köz­ponti Könyvtára igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Halála előtt nem sokkal fejezte be újabb munkáját, amely - ha úgy vesszük - Az írás története folytatásának tekinthető. Jelen műve, amely posztumusz kiadásban jelent meg a Miskolci Bölcsész Egyesület Böl­csész-Könyvek sorozatának 3. tagjaként, A latin nyomdabetű rajzának fejlődése Guten­berg óta címet viseli. Igazából mégsem Gu- tenberggel kezdi könyvét, hanem előbb: a XIII. század elejénél, az úgynevezett textú­ra betűtípus kialakulásánál. Megismerked­hetünk az antikva fejlődésével, a fraktúrral, a klasszicista betűvel, a szecessziós és a gro­teszk betűtípussal. Mindemellett bepillan­tást nyerünk olyan híres nyomdászok életé­be és munkájába, mint például Nicolas Jen­son, Aldus Manutius, Geofffoy Tory, Chris­toph Plantin, Tótfalusi Kis Miklós, William Morris - és még sorolhatnánk. A könyv szövegének végső formába önté­se, az illusztrációk válogatása Somkuti Gabriella, az ismert könyvtártörténész munkáját dicsérik. A Bölcsész Egyesület pe­dig méltán tisztelgett szép könyvével Kéki Béla emléke előtt. (Kéki Béla: A latin nyomdabetű rajzának fejlődése Gutenberg óta. - Miskolc MBE, 1995.- 67. oldal.) Könyvmásoló szerzetes Fotó: ÉM-repr°

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom