Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-13 / 267. szám

4 ÉSZAK-Magyarország

Levelezés, Szólástér

1995, November 13., Hétfő

Továbbra is veszélyt „szagolok”

A nemdohányzók a megmondhatói, hogy a cigarettafüst mennyi bonyodalom okozója lehet. Hányszor hangzik el: már megint vágni lehet a füstöt! Hiszen magába szívja a függöny, a bútor, a ruháink is bűzlenek tőle, még a bőrünkbe is beleivódik. Egy-egy értekezlet után pedig mintha a füstölőből szabadultunk volna.

Nos, úgy tűnik, ennek vége. Az Egyesül Államokban egy titkos adalékanyag segítségével füstszagmentes cigarettát hoztak forgalomba. És ha használata elterjed, egyszeriben forradalmasíthatja a dohányzók és nemdohányzók társas kapcsolatát. Nem kell többé félrevonulni, gomolyoghat a füst, és nincs szükség a nemdohányzók részére fenntartott helyiségekre sem - vélem. (Pedig attól, hogy nem érezzük a füst jellegzetesen erős, büdös szagát, a károsító következményekkel még

számolnunk kell.) Persze jobban örültünk volna a nikotinmentes cigaretta felfedezésének. Ez mindenkorra megoldaná problémáinkat. Mert ha nincs nikotin, nem jöhet létre függőségi viszony sem. Ha nincs meg az elvárható hatás, a megszokott mozdulatok miatt aligha érdemes cigarettázni. Ha meg nem szívjuk, nincs füst. Csak azt nem tudom, mit szólna hozzá a dohányipar!?

Pásztor György

Egy városgondnoksági priusz ürügyén

A minap tértivevényes levelet kaptam „Fizetési felszólítás” címmel, a miskolci városgondnokságtól. A mellékelt csekken 506 forint mosolygott rám. Nem nagy összeg manapság, de ennyit sem szeretek kiadni, ha nem érzem szükségét, pláne ha esetleg nem is jogos, merthogy itt büntetésről van szó. Vajon milyen szabálytalanságot követtem el? A levél arról szólt, hogy a gépkocsimmal fizető parkolóhelyen, érvényes parkolószelvény nélkül tartózkodtam. Nocsak! Nem Miskolcon dolgozom, ritkán járok a városban, ezért vigyázok az ilyesmire - futott át az agyamon. Nézzük csak mikor történt az eset? A dátum egy három hónappal ezelőtti nap délutánját mutatta. Egyéb tudnivaló még, hogy a summa a 40 forintos parkolójegy, a 400 forintos büntetés és a 66 forintos postaköltség (tértivevény) összegéből adódik, amelyet a kézbesítéstől számított 3 napon belül kell befizetnem, mert ennek elmulasztása esetén az illetékes bíróság felé keresettel élnek.

Gondolkozzunk csak! Tudomásom szerint a városgondnokság emberei ha ilyen szabálytalansággal találkoznak, videóra veszik a helyzetet - bizonyítékul —, és az ablaktörlő alá helyezik a helyszíni bírságot jelentő 440 forintos csekket a felszólító levéllel együtt. És itt jönnek a bökkenők. Végül is előfordulhatott, hogy szabálytalankodj tam. Viszont az ablaktörlő alatt nem találtam felszólító levelet és csekket, nem 3 hónapra, de egy évre visszamenőleg sem. Egyébként biztos befizettem volna. Szerettem volna a végére járni az ügynek. Felhívtam a városgondnokságot, miszerint én nem vagyok annyira biztos a bűnömben, s kértem, mutassák meg számomra a bizonyítékul szolgáló videofelvételt. A vonal túlsó végén egy udvarias hölgy arról tájékoztatott, hogy az adataim alapján azonosította számítógépében az esetet, s hogy a felvételt a klienseknek nem szokták megmutatni, az, csak a bíróság előtt szolgál bizonyítékul. A levelet azért csak most kaptam meg, mert nyáron a szabadságolások miatt nem tudnák időben kifizetni a büntetést a páciensek, ezt tehát gesztusként értékeljem. Továbbá az, hogy a szélvédő alatt nem találtam felszólítást előfordulhat: akár maga a páciens, akár más is leszedheti. Végül is minden kérdésemre kaptam választ, de a lelkem nem nyugodott meg. Valóban vétkeztem volna?

Másnap - a 3 napon belül - még egy telefonpróbálkozás. Most egy férfihanggal beszéltem, áld szintén udvariasan az alábbiakat közölte mint újdonságokat ugyanazon kérdéseimre. Az esetről videofelvétel nem készült, mert abban az időszakban éppen javítás alatt volt a kamera. Ebben az esetben a bizonyíték - a bíróság előtt is - az, hogy az „ellenőrök” párosával járnak, így ketten tanúsítják az esetet. De csak a valót, mert az állásukkal játszanak.

Ezek után mit tanácsol? - kérdeztem. Természetesen fizetnék - felelte - hiszen semmi alapom arra, hogy kételkedjem a bizonyítékban, de emellett még fellebbezni is lehet. Valóban? - kapaszkodtam az utolsó lehetőségbe. Hátha kiderül, hogy kinek van igaza. A válasz most sem nyugtatott meg. A fellebbezést a városgondnokságon bírálják el a következőképpen: először is még egyszer megkérdezik az illetékes „ellenőröket” az esetről (mit is mondhatnának, ha az állásukkal játszanak), másodszor megnézik, voltam-e már büntetve hasonlóért. Ha igen, csak a fellebbezés elutasítása lehet a válasz.

Ilyen kilátások mellett nem hadakoztam tovább, hiszen nem voltam biztos a magam igazában, ráadásul 506 forintért jáijak bíróságra? Nem, inkább fizetek, hiszen már priuszom is van. Inkább vállalom, hogy bűnös vagyok egy jogállamban, és kiszolgáltatott.

(Név és cím a szerkesztőségben)

A számítógép ördöge

A számítógép „Fortuna” birtokában úgy működik, mint a varázspálca a bűvész kezében. A kalapba tett aranyóra eltűnik, s helyette egy értéktelen papírvirágot húz elő a mágus.

Vásárolj lottószelvényt, és ugyanígy járhatsz. Az ötvenesed - vagy ki tudja nem-é az ötezresed - tűnik el a süllyesztőben. És ha a mágus kegyes hozzád: az egy-két millió játékosból 60-70 szerencsés 4-es találattal akár 450-500 ezer forintot is nyerhet. A 3-asok ennek tört részét, 5-6 ezer forintot is zsebre vághatnak. A milliók meg csak gyűlnek, halmozódnak, és dől a pénz a Szerencse- játék Rt. kasszájába. A játékkedv ennek ellenére nem szűnik. Erről gondoskodik a reklám: most játssz, mert akár 500 müliót (mint pár héttel ezelőtt) is nyerhetsz! Megvetted már az e hetit?

A szerencsére vágyó talán nem is gondolkodik. Talán nem is tudja, nem ismeri, hogy mire képes ma a számítógép. Nehézségbe ütközik a gép számára, hogy a memóriájába bevitt 1-2 millió szelvény adatait feldolgozza? Kiválassza parancsra a

90 szám közül azokat, amelyek egyetlen szelvényen sem jelennek meg együtt? Nem okoz nehézséget! A többi már ismét a fizika törvényszerűségével megoldható... ,A varázsgömbbe” tett 90 darab számgolyócska súly- különbségének függvénye, hogy a levegóáram megszűnésekor, sebességének csökkentése következtében, melyek kerülnek alulra. Közülük végzi a kiválogatást az elmés emelőszerkezet.

Amennyiben a közjegyző a tv-nézők szeme láttára nemcsak azt ellenőrizné, hogy bent van-e a 90 szám a gömbben, hanem annak egyenkénti súlyát is, meg azt is, történt-e előre gépi feldolgozás: tisztességesebb lenne a játék. így bizony ezek hiányában nincs kizárva a bűvész és varázspálcájának jelenléte. Bizonyítsák be az illetékesek, hogy nem így van.

Illés Endre (Szerettük volna a Szerencsejáték Rt. Területi Igazgatóságának véleményét is közölni olvasónk észrevételével egyidejűleg, de sajnos a válaszlevéllel többszöri sürgetésünk ellenére is adósak maradtak. - szerk. megj.)

Megdöbbentő „hirdetés”

Érdeklődéssel olvasom a Nők Lapjában Vekerdi Tamás pszichológus rovatát, és mint pedagógus nagyon örülök, hogy a gyermekneveléshez sok segítséget nyújt. A napokban Miskolcon jártam, és a helyi Észak-Magyarországban egy „hirdető” cikkre lettem figyelmes: Nebuló-palánták címmel. Mikor elolvastam az írást az jutott eszembe:' vajon mit szólna hozzá Vekerdi Tamás? S azt sem tagadom, hogy kollégáimmal, akik elolvasták az írást - mély felháborodást éreztünk. Egy általános iskola angol nyelvi és komplex iskolaelőkészítő tanfolyamot indít nagy- csoportos óvodásoknak.

Aki ismeri az 5-6 éves, illetve az 1. osztályos gyermekek életkori sajátosságait, az óvodai nevelést és az iskolakezdés időszakát, annak furcsa gondolatai támadnak az ilyen jellegű tanfolyamok hallatán. Miért kell egy nagycsoportos óvodásnak komplex előkészítő tanfolyam az óvodai nevelés mellett? (Már az ún. iskolaelőkészítő az óvodába nem járó gyerekek számára is régen megszűnt.) Régóta tárgyalt téma, hogy az

óvoda ne legyen iskola az 5-6 éves számára. így is előfordulnak túlzások, de ahol szakértelem van, ott nem fordulhat elő. Ahol egy nagycsoportos óvodást komplex előkészítő tanfolyamra akarnak „bekény- szeríteni”, valószínűleg nem a kisgyermekek érdekeit nézik. (Ne csodálkozzunk, hogy már a serdülők között is mennyi a neurotikus!)

Tudjuk, hogy egyre kevesebb gyermek születik „ma” Magyar- országon. Mint ahogy ismeretesek egyes iskolák gyermekcsalogató „attrakciói” is. (Hiszen körzethatárok nincsenek megszabva.)

Véleményem szerint a jó hírű iskoláknak nem kell mindenféle újdonságot kitalálniuk, nem fognak gyermek nélkül maradni! Vajon a fentebb említett tanfolyamot indító általános iskola valóságosan a kisgyermek érdekeit nézi, vagy egyéb indíttatásai vannak?

Feltételezem, hogy a gyermekorvosok, a pszichológusok és a jól képzett pedagógusok osztják véleményünket...

(Név és cím a szerk.-ben)

Rendőrgesztus

Igaz a dolgát végezte, mégis elismerést érdemel az a rendőrtiszt, aki október 23-án délután 2 órakor a tiszakarádi „keresztútnál” a koccanásos balesetnél helyszínelt.Csak onnan távozva vettük észre, hogy a papírunk hiányosan lett kitöltve, ezért visszamentünk a tiszakarádi őrsre segítséget kérni. A helyszínelő tiszt szó nélkül indította a kocsiját és elvitt bennünket a károkozóhoz, hogy a papírom másodpéldányával a hiányosságot korrigálja. Köszönjük példamutató magatartását.

Hutka Csaba

Szerkesztőségi fogadóórák

Tájékoztatjuk tisztelt, olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig.

Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll. szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. November 13-ai, hétfői tanácsadásra a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők.

Tanszereket kaptak a képviselőktől

A miskolci 18. Számú Fazola Henrik Általános Iskola (Vasgyár) köszönetét fejezi ki a miskolci Független Cigányszervezet képviselőinek, Burai Aladárnak és Csóka Emilnek, akik 10 ezer forinttal segítették a cigánytanulók tanszervásárlását. A rászorulók füzeteket, tollat, ceruzát kaptak, s ezek birtokában aktívan részt vehetnek az órai munkában.

Volt egyszer egy juhar a Berettyó utcában

A martintelepi Berettyó utcában a napokban kivágtak egy juharfát. Az utca egyik lakója kétségbeesve hívta szerkesztőségünket, még mielőtt a juhar élete derékba tört, hogy próbálkozzunk „megmentésével". Mindössze annyit tehettünk, hogy megérdeklődtük a kivágás okát. Mint a polgármesteri hivatal illetékese elmondta, a „döntés" elkerülhetetlen volt, miután a zsákutca burkolatát teljesen felújítják. A korábbi kőzúzalékot elszállították, s már kialakították az új aszfaltos út alapját. Az út- szélen valamikor elültetett és mára nagyra nőtt fa törzse akadályozta volna az úttest szegélyezését, de legfőképpen a közlekedést. Ezért hát sorsa - sajnos! - megpecsételődött.

Fotó: Fojtán László

/ / /

SZOLASTER

/

írja: az Olvasó

A BŐSZ válaszlevele

A BŐSZ (B.-A.-Z. Megyei Össz- nyugdíjasok Szövetsége) a megyei bíróság által 1995. április 24-én 1879/95. szám alatt bejegyzett érdekvédelmi szövetség. Megalakulásunktól folyamatosan azon fáradozunk, hogy a megyében élő nyugdíjasokat felvilágosítsuk, tájékoztassuk a médián keresztül az őket érintő problémákról. Ugyan tudomásunk van arról, (mint Önök esetében is), hogy sok nyugdíjasszervezet tartozik más városok szervezeteihez. Ezek a szervezetek az utóbbiak irányításával dolgoznak, így akarva akaratlanul: a jó ügy sem érheti el a kívánt célt. Mi a nyugdíjasok érdekében egységre törekszünk, és azokat a nyugdíjasokat, szeretnénk magunknak megnyerni, akik nem értenek egyet a különböző kis és nagy nyugdíjasszervezetek halogató munkájával. A cikkéből világosan kitűnik, hogy az „Életet az éveknek” szervezet (a megyei cégbíróság által be sincs jegyezve) kizárólagosságra törekszik. Itt kérdezem meg: Szervezetük szót emelt-e valaha is (pláne eredményesen) hivatalos fórum előtt, és ha igen, miért nem hozta azt nyüvános- ságra?

Következésképpen így alakult ki a jelenlegi helyzet: Szót

emelt-e valaki a nyugdíjasok érdekében a nyugdíjkorhatár meghosszabbítása ellen? Tiltakozott-e valaki is, hogy az inflációs ráta különbözeiét minden évben a nyugdíjasoknak kompenzálják (lehetőleg a különbözet felét januárban, a másik felét júliusban)? Továbbá: Nem tájékozott a nyugdíjastársadalom abban, hogy különböző egyesületeknek mi a feladata, így nem tud hova fordulni; nem tájékozott, hogy a működő szervezetek demokratikusán megválasztott legális szervezetek-e? Kinek az érdeke a nyugdíjasok altatása, szétforgácsolása? Hogyan képviselték őket, mikor körülbelül 80 százalékuk nyomorog? Miért nem azért fáradozunk, (közösen is), hogy egységet alkossunk? így lennénk méltóak a nyugdíjasok szolgálatára.

A B.-A.-Z. Megyei Össznyug- díjasok Szövetségének alapszabályzatában rögzített feladatok igen sokrétűek, és a nyugdíjasok elvárásainak meg akarunk felelni, így más szervezetek munkájába nem kívánunk beavatkozni.

Jaczkó István BŐSZ ügyv. elnöke

A válaszlevél a Szólástér rovatban (nov. 6.) Kinek az érdekében címmel közölt írásra érkezett.

Internacionális csihi-puhi

Egyre többet csillogtatják a reményt, vagyis húzgálják a mézesmadzagot Európából, hogy bekerülhetünk a NATO-ba. Csak azt nem értem, miért kell nekünk egy ilyen igényes katonai tömbhöz tartozni, hiszen a feltételei nem éppen kedvezőek viszonyainkhoz, lehetőségeinkhez képest. Hát ki az a sült bolond, aki fegyverrel a kezében akarná meghódítani hazánkat? Hiszen már a törökök is tudták, hogy a féltve óvott Buda várát fegyvertelenül sokkal könnyebb elfoglalni. Nos, ez a számomra csöppet sem szimpatikus történelmi példa napjainkban is dívik.

Jönnek, áradnak az idegenek Magyarországra és kapnak letelepedési engedélyt. Miért ne kapnának, végtére nálunk demokrácia van. (Ahogyan ezt egy magasrangú rendőrtiszt mondotta volt szeptember 21-én a tv Kriminális című műsorában.) Persze komoly és szigorú szűrésen esnek át. Kizárólag csak azok kapnak letelepedési engedélyt a Kárpát-medencében, akik tudnak biciklizni és akik nem. Másokról szó sem eshet! Ráadásul ebből a drákói törvényből nem adhat kivételt senki. Elvégre nemzetünk biztonságáról van szó. Ha már választott kormányunk nem kérte ki a véleményünket a befogadásokról, azért a biztonságunkról igyekszik gondoskodni. Úgy mint általában, a maga módján. Erre mondta kedves jó barátom: amilyen virágot (vörös szegfűt) szakítottunk, most olyat szagolunk. Ez a piciny ország, mely a béke szigete lehetne, hála dicső politikusainknak - lassan nemzetközi hadszíntérré kezd változni. Vietnámiak, kínaiak, arabok, oroszok, ukránok meg még a jó ég tudja kicsodák öldösik itt békésen egymást, meg egy mást. Szamurájkardtól a páncélöklön keresztül a bombáig mindent elhoztak magukkal (ugyanis saját hazájukban már mindenki utálta őket), hogy nálunk sorompóba állhassanak. Nekem az az ukrán harcos a kedvencem, aki fővárosunkban zárt ablakon keresztül egy kibiztosított kézigránátot akart bedobni. Csak úgy üdvözlésképpen. A főbérlő meg is kérdezte: ki kopog, mi kopog, tán egy fekete holló? Nem - volt rá a válasz - egy kézigránát! Na, a nagy durranás elmaradt, mert a csodafegyver visszapattant az ablak üvegéről. El tetszenek tudni képzelni hősünk arcát, ahogy ezt a meglepetést konstatálta? Azon nyomban - nem hivatalosan - száz méteren világcsúcsot futott. Talán még ma is fut, ha le nem lőtték azóta. Lehet, hogy ekkor született meg a „Futapest” sportviadal gondolata?

A televízióban elhangzott a már említett rendőrtiszttől, hogy a rendőrség tehetetlen (ezt már régen tudjuk, de talán egy kis fizetésemelés majd hatékonyabbá teszi őket), jogalkotóink nem szülnek olyan paragrafusokat, amikkel kordában lehetne tartani, vagy esetleg kiebrudalni a nemkívánatos külországbelieket.

Már megint (és milyen sűrűn) bírálják jogalkotóinkat, pedig szilárd meggyőződésem, hogy nem szándékosan feledékenyek. Fel sem tételezném róluk, még álmomban sem. Talán inkább a tudatlanság, mely abból adódik, hogy az egyetemi évek alatt (valószínűleg) sokat hiányozhattak és a sok, vagy bokros tennivalók miatt a mai napig nem sikerült a hiányosságokat bepótolni. Erre kedves barátom csak annyit mondott: meghalt Mátyás király, oda az igazság - ez az igazság. Erről jutott eszembe annak az öreg magyarnak az esete, ki a világ nagy városaiban kereste lámpással az igazságot, de hiába. Visszatérve ide, már csak a lámpását.

Egy szó, mint száz: ha a haladás (?) a fentebb említett internacionalista lovagi tornákat, viadalokat és igazságtalanságokat tudja csak biztosítani, akkor én a mai napon ünnepélyesen lemondok a demokrácia utáni vágyamról. Ha lehetne, a saját hazámban inkább élni szeretnék, méghozzá emberként.

Kletz László