Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-13 / 267. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1995, November 13., Hétfő Továbbra is veszélyt „szagolok” A nemdohányzók a meg­mondhatói, hogy a cigaret­tafüst mennyi bonyodalom okozója lehet. Hányszor hangzik el: már megint vág­ni lehet a füstöt! Hiszen ma­gába szívja a függöny, a bú­tor, a ruháink is bűzlenek tőle, még a bőrünkbe is bele­ivódik. Egy-egy értekezlet után pedig mintha a füstölő­ből szabadultunk volna. Nos, úgy tűnik, ennek vé­ge. Az Egyesül Államokban egy titkos adalékanyag se­gítségével füstszagmentes cigarettát hoztak forgalom­ba. És ha használata elter­jed, egyszeriben forradalma­síthatja a dohányzók és nemdohányzók társas kap­csolatát. Nem kell többé fél­revonulni, gomolyoghat a füst, és nincs szükség a nem­dohányzók részére fenntar­tott helyiségekre sem - vé­lem. (Pedig attól, hogy nem érezzük a füst jellegzetesen erős, büdös szagát, a károsí­tó következményekkel még számolnunk kell.) Persze jobban örültünk volna a ni­kotinmentes cigaretta felfe­dezésének. Ez mindenkorra megoldaná problémáinkat. Mert ha nincs nikotin, nem jöhet létre függőségi viszony sem. Ha nincs meg az elvár­ható hatás, a megszokott mozdulatok miatt aligha ér­demes cigarettázni. Ha meg nem szívjuk, nincs füst. Csak azt nem tudom, mit szólna hozzá a dohányipar!? Pásztor György Egy városgondnoksági priusz ürügyén A minap tértivevényes levelet kaptam „Fizetési felszólítás” címmel, a miskolci vá­rosgondnokságtól. A mellékelt csekken 506 forint mosolygott rám. Nem nagy összeg manapság, de ennyit sem szeretek kiadni, ha nem érzem szükségét, pláne ha esetleg nem is jogos, merthogy itt büntetésről van szó. Vajon milyen szabálytalanságot követ­tem el? A levél arról szólt, hogy a gépko­csimmal fizető parkolóhelyen, érvényes parkolószelvény nélkül tartózkodtam. No­csak! Nem Miskolcon dolgozom, ritkán já­rok a városban, ezért vigyázok az ilyesmire - futott át az agyamon. Nézzük csak mikor történt az eset? A dátum egy három hónap­pal ezelőtti nap délutánját mutatta. Egyéb tudnivaló még, hogy a summa a 40 forintos parkolójegy, a 400 forintos büntetés és a 66 forintos postaköltség (tértivevény) össze­géből adódik, amelyet a kézbesítéstől szá­mított 3 napon belül kell befizetnem, mert ennek elmulasztása esetén az illetékes bíró­ság felé keresettel élnek. Gondolkozzunk csak! Tudomásom sze­rint a városgondnokság emberei ha ilyen szabálytalansággal találkoznak, videóra ve­szik a helyzetet - bizonyítékul —, és az ab­laktörlő alá helyezik a helyszíni bírságot je­lentő 440 forintos csekket a felszólító levél­lel együtt. És itt jönnek a bökkenők. Végül is előfordulhatott, hogy szabálytalankodj tam. Viszont az ablaktörlő alatt nem talál­tam felszólító levelet és csekket, nem 3 hó­napra, de egy évre visszamenőleg sem. Egyébként biztos befizettem volna. Szeret­tem volna a végére járni az ügynek. Felhív­tam a városgondnokságot, miszerint én nem vagyok annyira biztos a bűnömben, s kértem, mutassák meg számomra a bizo­nyítékul szolgáló videofelvételt. A vonal túl­só végén egy udvarias hölgy arról tájékozta­tott, hogy az adataim alapján azonosította számítógépében az esetet, s hogy a felvételt a klienseknek nem szokták megmutatni, az, csak a bíróság előtt szolgál bizonyítékul. A levelet azért csak most kaptam meg, mert nyáron a szabadságolások miatt nem tud­nák időben kifizetni a büntetést a pácien­sek, ezt tehát gesztusként értékeljem. To­vábbá az, hogy a szélvédő alatt nem talál­tam felszólítást előfordulhat: akár maga a páciens, akár más is leszedheti. Végül is minden kérdésemre kaptam választ, de a lelkem nem nyugodott meg. Valóban vét­keztem volna? Másnap - a 3 napon belül - még egy te­lefonpróbálkozás. Most egy férfihanggal be­széltem, áld szintén udvariasan az alábbia­kat közölte mint újdonságokat ugyanazon kérdéseimre. Az esetről videofelvétel nem készült, mert abban az időszakban éppen javítás alatt volt a kamera. Ebben az eset­ben a bizonyíték - a bíróság előtt is - az, hogy az „ellenőrök” párosával járnak, így ketten tanúsítják az esetet. De csak a valót, mert az állásukkal játszanak. Ezek után mit tanácsol? - kérdeztem. Természetesen fizetnék - felelte - hiszen semmi alapom arra, hogy kételkedjem a bi­zonyítékban, de emellett még fellebbezni is lehet. Valóban? - kapaszkodtam az utolsó lehetőségbe. Hátha kiderül, hogy kinek van igaza. A válasz most sem nyugtatott meg. A fellebbezést a városgondnokságon bírálják el a következőképpen: először is még egy­szer megkérdezik az illetékes „ellenőröket” az esetről (mit is mondhatnának, ha az állá­sukkal játszanak), másodszor megnézik, voltam-e már büntetve hasonlóért. Ha igen, csak a fellebbezés elutasítása lehet a válasz. Ilyen kilátások mellett nem hadakoztam tovább, hiszen nem voltam biztos a magam igazában, ráadásul 506 forintért jáijak bíró­ságra? Nem, inkább fizetek, hiszen már pri­uszom is van. Inkább vállalom, hogy bűnös vagyok egy jogállamban, és kiszolgáltatott. (Név és cím a szerkesztőségben) A számítógép ördöge A számítógép „Fortuna” birto­kában úgy működik, mint a va­rázspálca a bűvész kezében. A kalapba tett aranyóra eltűnik, s helyette egy értéktelen papírvi­rágot húz elő a mágus. Vásárolj lottószelvényt, és ugyanígy járhatsz. Az ötvene­sed - vagy ki tudja nem-é az ötezresed - tűnik el a süllyesz­tőben. És ha a mágus kegyes hozzád: az egy-két millió játé­kosból 60-70 szerencsés 4-es ta­lálattal akár 450-500 ezer forin­tot is nyerhet. A 3-asok ennek tört részét, 5-6 ezer forintot is zsebre vághatnak. A milliók meg csak gyűlnek, halmozód­nak, és dől a pénz a Szerencse- játék Rt. kasszájába. A játék­kedv ennek ellenére nem szű­nik. Erről gondoskodik a rek­lám: most játssz, mert akár 500 müliót (mint pár héttel ezelőtt) is nyerhetsz! Megvetted már az e hetit? A szerencsére vágyó talán nem is gondolkodik. Talán nem is tudja, nem ismeri, hogy mire képes ma a számítógép. Nehéz­ségbe ütközik a gép számára, hogy a memóriájába bevitt 1-2 millió szelvény adatait feldol­gozza? Kiválassza parancsra a 90 szám közül azokat, amelyek egyetlen szelvényen sem jelen­nek meg együtt? Nem okoz ne­hézséget! A többi már ismét a fi­zika törvényszerűségével meg­oldható... ,A varázsgömbbe” tett 90 darab számgolyócska súly- különbségének függvénye, hogy a levegóáram megszűnésekor, sebességének csökkentése kö­vetkeztében, melyek kerülnek alulra. Közülük végzi a kiválo­gatást az elmés emelőszerkezet. Amennyiben a közjegyző a tv-nézők szeme láttára nem­csak azt ellenőrizné, hogy bent van-e a 90 szám a gömbben, ha­nem annak egyenkénti súlyát is, meg azt is, történt-e előre gé­pi feldolgozás: tisztességesebb lenne a játék. így bizony ezek hiányában nincs kizárva a bű­vész és varázspálcájának jelen­léte. Bizonyítsák be az illetéke­sek, hogy nem így van. Illés Endre (Szerettük volna a Szerencsejá­ték Rt. Területi Igazgatóságá­nak véleményét is közölni olva­sónk észrevételével egyidejűleg, de sajnos a válaszlevéllel több­szöri sürgetésünk ellenére is adósak maradtak. - szerk. megj.) Megdöbbentő „hirdetés” Érdeklődéssel olvasom a Nők Lapjában Vekerdi Tamás pszi­chológus rovatát, és mint peda­gógus nagyon örülök, hogy a gyermekneveléshez sok segít­séget nyújt. A napokban Mis­kolcon jártam, és a helyi Észak-Magyarországban egy „hirdető” cikkre lettem figyel­mes: Nebuló-palánták címmel. Mikor elolvastam az írást az jutott eszembe:' vajon mit szól­na hozzá Vekerdi Tamás? S azt sem tagadom, hogy kollégáim­mal, akik elolvasták az írást - mély felháborodást éreztünk. Egy általános iskola angol nyelvi és komplex iskolaelőké­szítő tanfolyamot indít nagy- csoportos óvodásoknak. Aki ismeri az 5-6 éves, illet­ve az 1. osztályos gyermekek életkori sajátosságait, az óvo­dai nevelést és az iskolakezdés időszakát, annak furcsa gondo­latai támadnak az ilyen jellegű tanfolyamok hallatán. Miért kell egy nagycsoportos óvodás­nak komplex előkészítő tanfo­lyam az óvodai nevelés mellett? (Már az ún. iskolaelőkészítő az óvodába nem járó gyerekek számára is régen megszűnt.) Régóta tárgyalt téma, hogy az óvoda ne legyen iskola az 5-6 éves számára. így is előfordul­nak túlzások, de ahol szakérte­lem van, ott nem fordulhat elő. Ahol egy nagycsoportos óvo­dást komplex előkészítő tanfo­lyamra akarnak „bekény- szeríteni”, valószínűleg nem a kisgyermekek érdekeit nézik. (Ne csodálkozzunk, hogy már a serdülők között is mennyi a ne­urotikus!) Tudjuk, hogy egyre kevesebb gyermek születik „ma” Magyar- országon. Mint ahogy ismerete­sek egyes iskolák gyermekcsa­logató „attrakciói” is. (Hiszen körzethatárok nincsenek meg­szabva.) Véleményem szerint a jó hí­rű iskoláknak nem kell min­denféle újdonságot kitalálniuk, nem fognak gyermek nélkül maradni! Vajon a fentebb emlí­tett tanfolyamot indító általá­nos iskola valóságosan a kis­gyermek érdekeit nézi, vagy egyéb indíttatásai vannak? Feltételezem, hogy a gyer­mekorvosok, a pszichológusok és a jól képzett pedagógusok osztják véleményünket... (Név és cím a szerk.-ben) Rendőrgesztus Igaz a dolgát végezte, mégis elismerést érde­mel az a rendőrtiszt, aki október 23-án dél­után 2 órakor a tiszakarádi „keresztútnál” a koccanásos balesetnél helyszínelt.Csak on­nan távozva vettük észre, hogy a papírunk hiányosan lett kitöltve, ezért visszamentünk a tiszakarádi őrsre segítséget kérni. A hely­színelő tiszt szó nélkül indította a kocsiját és elvitt bennünket a károkozóhoz, hogy a papí­rom másodpéldányával a hiányosságot korri­gálja. Köszönjük példamutató magatartását. Hutka Csaba Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt, olvasóinkat, hogy la­punk levelezési rovatában a következő idő­pontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll. szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. November 13-ai, hétfői tanácsadásra a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők. Tanszereket kaptak a képviselőktől A miskolci 18. Számú Fazola Henrik Általános Iskola (Vasgyár) köszönetét fejezi ki a mis­kolci Független Cigányszervezet képviselőinek, Burai Aladárnak és Csóka Emilnek, akik 10 ezer forinttal segítették a cigánytanulók tanszervásárlását. A rászorulók füzeteket, tol­lat, ceruzát kaptak, s ezek birtokában aktívan részt vehetnek az órai munkában. Volt egyszer egy juhar a Berettyó utcában A martintelepi Berettyó utcában a napok­ban kivágtak egy juharfát. Az utca egyik la­kója kétségbeesve hívta szerkesztősé­günket, még mielőtt a juhar élete derék­ba tört, hogy próbálkozzunk „megmen­tésével". Mindössze annyit tehettünk, hogy megérdeklődtük a kivágás okát. Mint a polgármesteri hivatal illetékese elmondta, a „döntés" elkerülhetetlen volt, miután a zsákutca burkolatát teljesen felújítják. A korábbi kőzúzalékot elszállították, s már ki­alakították az új aszfaltos út alapját. Az út- szélen valamikor elültetett és mára nagyra nőtt fa törzse akadályozta volna az úttest szegélyezését, de legfőképpen a közleke­dést. Ezért hát sorsa - sajnos! - megpecsé­telődött. Fotó: Fojtán László / / / SZOLASTER / írja: az Olvasó A BŐSZ válaszlevele A BŐSZ (B.-A.-Z. Megyei Össz- nyugdíjasok Szövetsége) a me­gyei bíróság által 1995. április 24-én 1879/95. szám alatt be­jegyzett érdekvédelmi szövet­ség. Megalakulásunktól folya­matosan azon fáradozunk, hogy a megyében élő nyugdíjasokat felvilágosítsuk, tájékoztassuk a médián keresztül az őket érintő problémákról. Ugyan tudomá­sunk van arról, (mint Önök ese­tében is), hogy sok nyugdí­jasszervezet tartozik más váro­sok szervezeteihez. Ezek a szer­vezetek az utóbbiak irányításá­val dolgoznak, így akarva aka­ratlanul: a jó ügy sem érheti el a kívánt célt. Mi a nyugdíjasok ér­dekében egységre törekszünk, és azokat a nyugdíjasokat, sze­retnénk magunknak megnyer­ni, akik nem értenek egyet a kü­lönböző kis és nagy nyugdí­jasszervezetek halogató munká­jával. A cikkéből világosan kitű­nik, hogy az „Életet az éveknek” szervezet (a megyei cégbíróság által be sincs jegyezve) kizáróla­gosságra törekszik. Itt kérdezem meg: Szervezetük szót emelt-e valaha is (pláne eredményesen) hivatalos fórum előtt, és ha igen, miért nem hozta azt nyüvános- ságra? Következésképpen így ala­kult ki a jelenlegi helyzet: Szót emelt-e valaki a nyugdíjasok ér­dekében a nyugdíjkorhatár meghosszabbítása ellen? Tilta­kozott-e valaki is, hogy az inflá­ciós ráta különbözeiét minden évben a nyugdíjasoknak kom­penzálják (lehetőleg a különbö­zet felét januárban, a másik felét júliusban)? Továbbá: Nem tájékozott a nyugdíjastársada­lom abban, hogy különböző egyesületeknek mi a feladata, így nem tud hova fordulni; nem tájékozott, hogy a működő szer­vezetek demokratikusán meg­választott legális szervezetek-e? Kinek az érdeke a nyugdíjasok altatása, szétforgácsolása? Ho­gyan képviselték őket, mikor kö­rülbelül 80 százalékuk nyomo­rog? Miért nem azért fárado­zunk, (közösen is), hogy egységet alkossunk? így lennénk méltóak a nyugdíjasok szolgálatára. A B.-A.-Z. Megyei Össznyug- díjasok Szövetségének alapsza­bályzatában rögzített feladatok igen sokrétűek, és a nyugdíjasok elvárásainak meg akarunk felel­ni, így más szervezetek munká­jába nem kívánunk beavatkozni. Jaczkó István BŐSZ ügyv. elnöke A válaszlevél a Szólástér rovat­ban (nov. 6.) Kinek az érdekében címmel közölt írásra érkezett. Internacionális csihi-puhi Egyre többet csillogtatják a reményt, vagyis húzgálják a mé­zesmadzagot Európából, hogy bekerülhetünk a NATO-ba. Csak azt nem értem, miért kell nekünk egy ilyen igényes ka­tonai tömbhöz tartozni, hiszen a feltételei nem éppen kedve­zőek viszonyainkhoz, lehetőségeinkhez képest. Hát ki az a sült bolond, aki fegyverrel a kezében akarná meghódítani ha­zánkat? Hiszen már a törökök is tudták, hogy a féltve óvott Buda várát fegyvertelenül sokkal könnyebb elfoglalni. Nos, ez a számomra csöppet sem szimpatikus történelmi példa napjainkban is dívik. Jönnek, áradnak az idegenek Magyarországra és kapnak letelepedési engedélyt. Miért ne kapnának, végtére nálunk demokrácia van. (Ahogyan ezt egy magasrangú rendőrtiszt mondotta volt szeptember 21-én a tv Kriminális című műso­rában.) Persze komoly és szigorú szűrésen esnek át. Kizáró­lag csak azok kapnak letelepedési engedélyt a Kárpát-me­dencében, akik tudnak biciklizni és akik nem. Másokról szó sem eshet! Ráadásul ebből a drákói törvényből nem adhat ki­vételt senki. Elvégre nemzetünk biztonságáról van szó. Ha már választott kormányunk nem kérte ki a véleményünket a befogadásokról, azért a biztonságunkról igyekszik gondos­kodni. Úgy mint általában, a maga módján. Erre mondta kedves jó barátom: amilyen virágot (vörös szegfűt) szakítot­tunk, most olyat szagolunk. Ez a piciny ország, mely a béke szigete lehetne, hála dicső politikusainknak - lassan nemzet­közi hadszíntérré kezd változni. Vietnámiak, kínaiak, ara­bok, oroszok, ukránok meg még a jó ég tudja kicsodák öldösik itt békésen egymást, meg egy mást. Szamurájkardtól a pán­célöklön keresztül a bombáig mindent elhoztak magukkal (ugyanis saját hazájukban már mindenki utálta őket), hogy nálunk sorompóba állhassanak. Nekem az az ukrán harcos a kedvencem, aki fővárosunkban zárt ablakon keresztül egy ki­biztosított kézigránátot akart bedobni. Csak úgy üdvözlés­képpen. A főbérlő meg is kérdezte: ki kopog, mi kopog, tán egy fekete holló? Nem - volt rá a válasz - egy kézigránát! Na, a nagy durranás elmaradt, mert a csodafegyver visszapat­tant az ablak üvegéről. El tetszenek tudni képzelni hősünk arcát, ahogy ezt a meglepetést konstatálta? Azon nyomban - nem hivatalosan - száz méteren világcsúcsot futott. Talán még ma is fut, ha le nem lőtték azóta. Lehet, hogy ekkor szü­letett meg a „Futapest” sportviadal gondolata? A televízióban elhangzott a már említett rendőrtiszttől, hogy a rendőrség tehetetlen (ezt már régen tudjuk, de talán egy kis fizetésemelés majd hatékonyabbá teszi őket), jogalko­tóink nem szülnek olyan paragrafusokat, amikkel kordában lehetne tartani, vagy esetleg kiebrudalni a nemkívánatos külországbelieket. Már megint (és milyen sűrűn) bírálják jogalkotóinkat, pe­dig szilárd meggyőződésem, hogy nem szándékosan feledéke­nyek. Fel sem tételezném róluk, még álmomban sem. Talán inkább a tudatlanság, mely abból adódik, hogy az egyetemi évek alatt (valószínűleg) sokat hiányozhattak és a sok, vagy bokros tennivalók miatt a mai napig nem sikerült a hiányos­ságokat bepótolni. Erre kedves barátom csak annyit mon­dott: meghalt Mátyás király, oda az igazság - ez az igazság. Erről jutott eszembe annak az öreg magyarnak az esete, ki a világ nagy városaiban kereste lámpással az igazságot, de hi­ába. Visszatérve ide, már csak a lámpását. Egy szó, mint száz: ha a haladás (?) a fentebb említett in­ternacionalista lovagi tornákat, viadalokat és igazságtalan­ságokat tudja csak biztosítani, akkor én a mai napon ünne­pélyesen lemondok a demokrácia utáni vágyamról. Ha le­hetne, a saját hazámban inkább élni szeretnék, méghozzá emberként. Kletz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom