Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-17 / 245. szám

4 A Itt-Hon 1995. Október 17., Kedd Megújuló régi múzeum Telkibánya (ÉM - N.Z.) - A Ruda- bányai Érc- és Ásványbányászati Mú­zeumnak a részlegeként működik a tel­kibányai Magyarország első kőedény­gyárának az épületében. Az emeleti ki- állítóteremben helytörténeti, bányásza­ti, erdészeti emlékek láthatók, vala­mint a térség ásványaiból rendezett be­mutató. Külön teremben helyezték el a Telkibányán készült kerámiákat, lé­vén, hogy itt gyártottak először kő­edényt az országban, 1824-ben alapí­totta egy osztrák hercegi család. 1906- ig működött. Nagyon szép anyagot gyűjtött össze a régi edényekből a Ká­dár család - papok, tanítók voltak. Év­tizedekig gyűjtötték a helyi emlékeket. Új fejlemény a múzeum életében, hogy 1993-ban magánkezdeményezés­re a bányászathoz kötődő emberek élet­re hívták az Aranygombos Telkibányá­ért Alapítványt. Azóta ennek kurató­riuma gyakorolja a kezelői jogot a he­lyi múzeum fölött. Céljuk az emlékek ápolása, karbantartása és az itt lát­ható bánya- és ipar, valamint helytör­téneti anyagok propagálása.- Tegnap este minden bizonnyal me- szet ettem! Abaúji rögök a házsongrádi temetőben Szenczi Molnár Albert (1574-1634) Gulyás János Abaújdevecser (ÉM) - Akkor 1590-et írtunk. A híres Hegyal­ját Kassával összekötő kereske­delmi út Gönc és Vizsoly közöt­ti szakaszát számtalanszor gyalog megjárta Szenczi Mol­nár Albert diák, aki másfél évet töltött Göncön az ide menekült sárospataki gimnázium tanuló­jaként. Az „istenes vénember”, Károlyi Gáspár gönci lelkész, őt találta legalkalmasabbnak a korrektúrák vizsolyi nyomdába való szállítására. Cserébe az ügyes, fogékony diák magába szívta azt a csodálatos magyar nyelvet, amely a tizenhat éves diákot megáldotta azzal a te­hetséggel, hogy később ragyo­gó stílussal lefordítsa francia nyelvből a 150 zsoltárt. Ennyi év távlatából is, mint távoli harangszó, megremegte­ti szívünket a Tebenned bíz­tunk eleitől fogva; a Mint a szép híves patakra, a Szívemet hozzád emelem kezdetű énekek remekmívű fordítása. Tavaly ünnepeltük születé­sének 420. évfordulóját, halá­lának 360., a zsoltárfordítás 388. évében. Abaúj tisztelegni kíván egy ember előtt, aki nyel­vünk szépségét a Hernád-völ- gyében melengette szíve mé­lyén, hogy egyházi irodalmi te­vékenysége kiállja az idő pró­báját és európai rangot adjon munkájának. 1606. március 9. és 24., va­lamint szeptember 1-23-a kö­zött, tehát nem egészen száz nap alatt mind a 150 zsoltár szövegét magyar nyelvre for­dította Marót Kelemen és Bé- za Tódor francia verseiből. Ha figyelembe vesszük, hogy a 150 zsoltár 1423 versszakot ölel fel, ami napi 15 versszakTefordítá- sát jelenti, óriási teljesítmény. Nem beszélve arról, hogy 289 év távolából is kiállta az idő pró­báját. Ennek bizonyítéka, hogy a legújabban kiadott (1948. ok­tóber 31.) református énekes­könyv előkészítő bizottsága a zsoltárok előkészítő szövegének megállapításánál Szenczi Mól­nál- Albert eredeti fordítását vet­te alapul, mivel a szöveg jelleg­zetesen református, a magyar nyelv ékessége, a keresztyén egyetemesség együttes kihang­súlyozása, igeszerúsége, formai színvonala rendkívül alkalmas az ébredő, református keresz- tyénség megújuló éneklésére. Ennyi év távolából a bizottság elismerőbb szavakkal nem mél­tathatta a szerzőt. Szenczi Molnár Albert zsol­tárfordítása európai mércével is mérve a halhatatlanság so­rába emelte ezt a példamutató és példanélküli teljesítményt. Zsoltárfordító munkája mellett nem feledkezhetünk meg az el­sőként elkészült magyar-latin és latin-magyar szótárakról. Emellett számos olyan latin nyelvű munkát is közreadott Németországban, amelyek az akkori Magyarország helyzetét, politikai és társadalmi törekvé­seit ismertették meg Európával. Tizenhat évesen Göncről in­dult el a protestáns lelkészek szokásos külföldi útjára, amit 31 éven át rövid megszakításokkal külföldön töltött. 1624-ben haza­jött. Kassán, majd haláláig Ko­lozsváron élt. Hatása a magyar irodalmi nyelvre hosszú időn át nyomon követhető. Életemben mindig vágyód­tam, hogy megláthassam Ko­lozsváron a házsongrádi teme­tőt. Az ősi temető nemcsak az elmúlás színhelye, hanem a kultúra gyűjtőhelye több mint négy évszázad történelemköny­ve is. A természetben és a tör­ténelemben látszólag az elmú­lás uralkodik: pusztulnak a fej­fák, a sírkövek, idővel porlad­nak az emberi csontok is. Csak az élet különféle területein vég­zett alkotások és annak emlé­kezete örök. Házsongrád a jel­telen elmúlás dacos cáfolata, szellemi öröksége nem csupán Erdély múltjának sugárzó em­lékműve, de jövőjének záloga is. Európa egyik legrégibb temető­je, neve, fogalma immár a kul- túrtáj része, darabja. Ki ne ismerné Áprily Lajos híres versét, amely Apáczai Csere Jánosnak állít emléket, s így kezdődik: „A tavasz jött a parttalan időben s megállt a názsongrádi temetőben Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét keresem..." Én a magyar művelődéstör­ténet nagy alakjának nevét ke­restem és megtaláltam a Lász- lóffy András által készített tér­kép 237. sírhelyén. Apa és fia. Szenczi Molnár Albert (1574— 1634) zsoltárfordító és fia Szenczi Molnár János (1612-1646) lelkipásztor. Mind­kettő a pestis áldozata. A tes­tes kopjafán a felirat: „Itt vár­ja Jézusát Szenczi Molnár Al­bert zsoltárköltő és bibliafor­dító (1574-1634), Szenczi Mol­nár János lelkipásztor (1612-1646). Mindössze egy abaúji tiszte­lő érkezett a professzorék sír­jához egy maréknyi főiddel, amit a sokat megtaposott Gönc-Vizsoly közötti ország­úton gyűjtött össze, hogy eggyé forrjon a süppedő sír porával. Fejlődő infrastruktúra Encsen Gázberuházás indult Abaúj térségében Fotó: B.Cy. 1995. Október 17., Kedd Itt-Hon A 5 Tudósítások - hazai tájakról A felújított kékedi kastély Fotó: PT Priska Tibor Mesefilmeken szokás ilyen csú­csos hegyeket rajzóim, mint itt, a Hegyközben. Mert a vulká­nok építgették, formálták, ké­sőbb az eső, a szél csiszolgatta ilyenre. És az itt lévő, tiszta le­vegőre szokás mondani: harap­ni lehet. Mert a hegyeket sű­rűn fedő erdők, fenyők, bükkö­sök, tölgyek, cserfák sokadal­ma szűri meg a szennytől, ad­ja hozzá dúsításként a maga termelte oxigént. És a nyugta­tó, gyógyító csendet is szokás említeni az ilyen helyeken, mert nincsenek gyárkémények, zuhogó, dörömbölő gépek, ellen­ben rengeteg a madár, a gyü­mölcsfa és a kékes, párás völ­gyekben ősrégi falvak lapulnak, a hegyoldalakban házak ka­paszkodnak. Természetes, hogy most, így az őszi, nagy kirándulások ide­jén eszébe jut az embernek a fa­lusi turizmus is. Minő jó is len­ne, ha az ország más részeiből, netán külországokból - minél többen látogatnának ide, meg­nézni hogy s mint. Éppen itt, hol jelenleg bámészkodunk, a nagy­hírű Hollóházán megnézhetnék a porcelángyár múzeumát, a kü­lönleges formájú, modem temp­lomot, sétálgathatnának, néze­lődhetnének erre-arra. Eszükbe juthatna az is - az ilyen sétafi- káló, messziről érkezettek között mindig akad nehány, kinek na­gyon is eszébe jutna -, hogy- aszongya, ha már itt vagyunk a szépséges Zemplénben, az ősz is kedvez, barátságos, süssünk va­lahol szalonnát a szabad termé­szetben, mely után egy pohár bor is leszalad. Legyen! Mond­ják ilyenkor többen is és meg­szavazva. Itt a korszerű ABC-áruház. Tágas, szép, melyben minden kapható. Azaz... Szalonna most éppen nem kapható. Még ma is legolcsóbb ennivaló a maga 32-35 forintjával, a nyárs ingyen len­ne az erdőből, tűz is keletkez­ne, sajna itt szalonna nincs. Bor? Az sincs. Semmilyen? Semmilyen! Hm! Fura ugyan, de ha nincs, hát nincs! Akad még erre sok, más falu, ha nem is oly rangos, mint Hollóháza. Például Kéked! Hát Kéked meg kifejezetten üdülőfalu! Nemi-ég fejezték be sok évtize­des munka végén a kastély helyreállítását, látogatható, csupán körbejárni is mutatós látvány, meg itt található egy rangos-híres fürdő, nem mesz- sze eme kastélytól, hol mindig is üdültek népek. Az innen ké­szült prospektusok, reklámfo­tók bejárták hazánkat, a legtá­volabbi országrészben is érdek­lődést keltenek, útrakelésre biztatnak. A falunak mindjárt a szélén is hívogat egy gusztu­sos faházikó, amolyan vendég­látóipari egység magánkézben, melyben kedves lány fogad, és mondja is rögtön, hogy se bor, se szalonna. Őszhöz képest igen melegen süt a Nap, ha már ennyit szaladgálunk és üveges bor nincs, hát legalább egy fröccsöt már megérdemel­nénk. Csakhogy eme faházikó­ban csakis egy bizonyos fehér „bort” kínálnak, melynek fo­gyasztásától a hozzáértők óva intenek. Pár napja a Falurá­dióban éppen erről az izéről be­szélt boros egyén, elmondta, hogy esszenciával, vagy bizo­nyos fűszerek segédletével ál­lítják elő, aki akarja, megihat- ja, egészségre nem ártalmas, de tudnia kell, hogy ez nem bor. Sebaj, itt a falu közepén a má­sik egység. A bolt éppen zár­va. Dél még nincs ugyan, de két lakat is tiltja a bemenetelt, a nyitva tartást meg a vendég nem tudhatja. Mellette italbolt, üresen, ugyanazzal az egyfaj­ta valamivel, amit itt „borként” kínálnak. Semmi vész! Itt van máris Telkibánya! Az aranygombos! Különben is itt volt az első cse­répüzem, ha igaz, még a nagy­ságos fejedelem idejében! Itt van az Ézüstfenyő turistaház, évtizedekkel korábban a ván­dorok csupán eme ház látvá­nyáért, konyhájáért is erre ala­kították útjukat, a ház télen- nyáron munkálkodott, fogadta a csoportokat, egyénieket. Ud­varán a vendégek még a régi aranybánya némely kellékét is megcsodálhatták. Sajnos, most ez a turistaház sem működik... Azért szalonna - mert az em­ber már ilyenkor megmakacsol­ja magát - csak akad valahol! Hát már mégiscsak...! A bolt éppen nyitva, de szalonna saj­nos... Hogy az a... A mellette lé­vő, tömött korcsmában fröccs- nekvalóként ugyanaz a... Odább egy magánvendéglő szintén tömött helyiségében sem igen más a helyzet. Ez hát nem jött össze. Egyébként pedig a sült sza­lonna egészségtelen, megüli az ember gyomrát, a rizling meg savanyú, mint a rosseb. A hegyek, a falvak viszont na­gyon szépek, a levegő harap­nivaló. Égy, mind ez ideig nyilván szundikáló egyén megemlíti, minő jó lenne a fa­lusi turizmust feltalálni, fő­ként az ilyen szép helyekre irányítani! Nem válaszol ne­ki egyikünk sem. Az Itt-Hon konyhája Balkáni csirketál Hozzávalók 4 személyié: 1 konyhakész csirke (kb. 1,5 kg-os), 50 dkg paradi­csom, 25 dkg közepes fej hagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 3 db zöld színű pap­rika, 4 dl csirkehúsleves (kockából ké­szült is lehet), 1 evőkanál liszt, 1 evő­kanál sertészsír, 3 babérlevél, só, fehér bors, 2 teáskanál édes-nemes pirospap­rika, a díszítéshez petrezselyem. A csir­ke combját és szárnyait levágjuk. A combokat a középső ízületnél szétha­sítjuk. Félbevágjuk a mellet és a há­tat. A hüsdarabokat- ezután jól meg­mossuk és leszárítjuk, majd sóval és fehér borssal bedörzsöljük. A zsírt föl­forrósítjuk, és a csirkét minden oldal­ról aranysárgára sütjük. Közben meg­tisztítjuk és cikkelyekre vágjuk a hagymát. A meghámozott fokhagymát felszeleteljük, majd mindkettőt a hús mellé rakjuk. A paprikát megtisztít­juk, csíkokra szeleteljük, és a nyolca- dokba vágott paradicsommal együtt ezt is a húshoz tesszük. Megszórjuk- az egészet pirospaprikával, összeke­verjük, és felöntjük a húslevessel. Be­letesszük a babérlevelet és fedő alatt jó félórán át pároljuk. A lisztet két ka­nálnyi pecsenyelével simára keverjük, majd besűrítjük vele a zöldséges már­tást. Sóval, borssal, édes-nemes pap­rikával fűszerezzük, és az egészet összeforraljuk. Petrezselyemmel dí­szíthetjük. Párolt rizzsel, vagy önál­lóan is tálalhatjuk. Hájas tészta 70 dkg lisztet és 50 dkg friss hájat mér­jünk ki. A hájat ledaráljuk húsdarálón, majd 3 evőkanál ecettel és 25 dkg liszt­tel jól kigyúrjuk. Laposra, téglaalakú­ra formáljuk és hidegre tesszük. A megmaradt 45 dkg lisztet 2 tojás sár­gájával, fél dkg sóval, 5 dkg cukorral és annyi langyos vízzel (kb. 2 és fél dl), hogy rétestészta keménységű legyen, kidolgozzuk hólyagosra. Leborítjuk lá­bassal, egy jó negyedórát pihentetjük, azután vékonyra kinyújtjuk, a tégla­alakú hájas tésztát a közepébe tesszük. Ráhajtogatjuk a kinyújtott tésztát, előbb a magunk felőli, azután a szem­ben levő részt, majd jobbról a tetejére, az alsót alá hajtjuk. Szépen elrendez­zük, hogy mindenütt egyenlő legyen a tészta. Fél órán át hideg helyen pihen­tetjük. Azután kinyújtjuk 1 cm vékony­ra és az előbbi módon újra hajtogatjuk. Még egyszer nyújtjuk, és újra pihen­tetjük. A harmadik nyújtás után süt­hetjük a tésztát. Jobb, ha este készít­jük el és csak másnap sütjük. Hideg helyen, letakarva, a nyers tészta 5-6 napig is eláll. Sütés előtt fél centimé­ter vastagra kinyújtjuk és hosszúkás darabokra vágjuk. Lekvárral, dióval vagy mákkal töltve, könyv alakúra hajtjuk. Tojásfehérjével megkenjük, darabos diós cukorba mártjuk, nyíló ré­szével egyfelé a tepsibe rakjuk. A tep­siben is hagyhatjuk fél órán át pihen­ni. Forró sütőbe tesszük, erős tűznél sütjük. Egészséges élet Intelmek a tanévre- Oké, papa, most beprogramozom az intelmeidet a számítógépbe, meglátjuk, mit szól hozzá!

Next

/
Oldalképek
Tartalom