Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-31 / 256. szám

A SZELLEM VILA.GA. ■ y% ■ Az Eszak-Magyarország keddi melléklete * 1 Hitélet „Dicsőség a Szeretetnek” A Katolikus Karizmatikus Megújulás országos találkozóján Protestáns napok Miskolc (ÉM) - Az Országos Pro­testáns Napok befejezéseként ma, kedden délelőtt 10 órától a Lévay József Református Gimnázium ün­nepi istentisztelete lesz. A záróren­dezvényt délután 5-től tartják: a Kossuth utcai református templom­ban Mészáros István püspök tart előadást A protestantizmus szelle­mi öröksége címmel. Szent Imre-búcsú Miskolc (ÉM) - Az újdiósgyőri ró­mai katolikus templom búcsúját no­vember 5-én, szombaton tartják. Az ünnepi szentmise délelőtt 11 órakor kezdődik. A szentmisét, valamint előtte, a pénteken és a szombaton este fél 6-kor kezdődő lelkigyakorla­tot Berkes László apát-kanonok, mindszenti plébános vezeti. Áldott közösség Ózd (ÉM) - Keresztes Szilárd mis­kolci apostoli kormányzó áldja meg ma, kedden délután két órakor a holland segítséggel épített közössé­gi házat. Az ünnepségen kíséretével részt vesz Hollandia magyarországi nagykövete is. Gazdaság és erkölcs Miskolc (ÉM) - Muszlay István S.J., a Leuveni Katolikus Egyetem volt tanára, a Collégium Hungari- cum igazgatója tart előadást Gazda­ság és erkölcs címmel a Fényi Gyu­la Miskolci Jezsuita Gimnázium nyilvános előadássorozatának kere­tében ma, kedden délután 5 órától a Miskolci Egyetem B/2-es épületé­nek „Kék termében”. Muszlay István első magyar nyelvű könyve Gazdaság és erkölcs címmel 1993-ban jelent meg a Pázmány Pé­ter Katolikus Egyetem Hittudomá­nyi Karának sorozatában. A professzor könyvét eredetileg tan­könyvnek szánta, és tárgyalja ben­ne a közgazgaságtan különböző kérdésköreit, a tudományterület nagyobb fejezeteit. Meggyőződése, hogy racionalitás nélkül nincs gaz­dálkodás, legfeljebb az emberi és anyagi értékek pocsékolásáról lehet szó, de legalább ilyen fontos az er­kölcs is. Hiszen erkölcs nélkül ke­gyetlen harctérré válik a közgazda­ság, vallja Muzslay István pro­fesszor. Miiidszenty-emlékiiap Felsőpetény, Rétság (MTI) - Mindszenty-emléknapot rendezett az elmúlt hét végén, szombaton a Nógrád megyei Felsőpetényben és Rétságon a bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek halálának 20. év­fordulója alkalmából a váci egyház­megye, a felsőpetényi önkormány­zat, a rétsági 31. Hunyadi János Gépesített Lövészdandár és a Szilá­gyi Erzsébet Független Segítő Nő­egylet. A felsőpetényi katolikus templom­ban szentnisén emlékeztek meg a váci egyházmegye politikai okokból üldözött, meghurcolt és meggyilkolt papjaira. A szentmisét celebráló Katona István váci segédpüspök a hívők figyelmébe ajánlotta: Mind- szenty apostoli feladatokra vállal­kozott, és Jézus nem ígért könnyű életet az apostoloknak. Az emléknap közössége innen az Al- másy-kastélyhoz vonult, melynek homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy a bíboros 1955. november 1-jé- től 1956. október 30-áig falai közt raboskodott. Az ünneplők elhelyez­ték koszorúikat az emléktábla alatt, majd Rétságon folytatódott az emléknap programja. A létsági 31. Hunyadi János Gépe­sített Lövészdandár díszkertjében megkoszorúzták az 1992-ben emelt Mindszenty-emlékművet, valamint elhelyezték az emlékezés virágait a bíboros kiszabadításában jelentős szerepet játszott Pálinkás-Pallavi- cini Antal őrnagy kopjafájánál. Az őrnagyot bátor tettéért később le­tartóztatták és kivégezték. Az ün­nepségen részt vettek a Pallavicini- család tagjai is. Balogh Andrea A meghívó mottója: „Örüljön a pusz­ta és a kiaszott vidék, ujjongjon a si­vatag és viruljon! Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Erősítsétek meg az-eler- nyedt kezeket, és a roskadozó térde­ket szilárdítsátok meg! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, Maga az Isten jön el, hogy szabadu­lást hozzon nektek.” (Izajás 35: l-2a,3-4) * * Szombat reggel kilenc óra. A Buda­pest Sportcsarnok bejáratához las­san ki lehetne tenni a táblát: meg­telt. Megtelt emberekkel és a Szent­lélekkel. A színpadon rákezd a ze­nekar, szól az énekkar, velük zeng a nézőtér, a karok az ég felé emelked­nek, szívből fakad a felszólítás és dalnak hangzik az ima: „Adjunk ha­lát az Úrnak, aki meghalt és feltá­madt. Ő a mennybe ment és a tró­non ül, onnan váijuk míg eljő. Alle­luja! Az Úr az Isten, alleluja! A Megváltó. Alleluja, az Úr az Isten, zengj alleluját! Ámen.” A sportcsarnok, mint Noé bárká­ja, amelyet Isten vezetett az esőben megtisztult szárazföldig. Mint Pé­ter bárkája, amely Jézus akaratára hallal telt meg. Mint a csónak, amely oly sokat volt színhelye Jézus és tanítványai találkozásának. A hívó szóra jöttek a csarnokba az or­szágból északról és délről, keletről és nyugatról, Budapestről, s a hatá­ron túlról: Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Újvidékről. Ameri­kából, Ausztráliából, Lengyelor­szágból. „Ne féljetek!” - buzdít a mikrofo­non keresztül Kunszabó Zoltán. És újra meg újra dicsőítés. Az Úrnak, a Teremtőnek, a Megmentének. Di­csőség a Szeretetnek. És újra és új­ra ének, közben ütemes taps. Kezek az ég felé emelkednek, a test ella­zul, az Öröm kiárad, szerteszéjjel szórja ajándékait. „Táncolj az Úrnak, dicsérjed nevét, ujjongj, Írisz Ő a te megváltód.” ,Az Úr hűséges az ö népéhez. így szól: neveden szólítlak, enyém vagy... Szeretlek” - tanít Jeleníts István, a piaristák magyar tarto­mányfőnöke, miközben beszél, töré­keny testéből árad a jóság. „Az Úr hűséges a népéhez” - iga­zolja tanúságtételével Eperjes Ká­roly színművész. Mert meghallgat­ta a halni készülő ember imáját. Lám, felnevelheti fiát, s művészeté­vel örömet okozhat közönségének. Jelenti hát: „megtért”. Az ember fe­lelőssége, hogy döntsön, öntörvé­nyű, avagy .Istentörvényű világban akar élni. Ö ez utóbbit választotta. Választás, szabad akarattal. Fe­lelősség. ,A püspök megkérdezte plébánosát: miért nem harangoz­nak. Annak harminchárom oka is van. Egyik, hogy nincs harang - fe­lelte a pap. Nos, most én kérdezlek benneteket. Mi az oka annak, hogy a Szentlélek adományai nem mű­ködnek” - szól a jelenlévőkhöz Ko­Hamburg (MTI) - Két hónappal 85. életévének betöltése után Kalkuttai Teréz anya közreadta szellemi végrendeletét: az el­múlt héten csütörtökön jelent meg a szegények Nobel-békedí- jas gyámolítójának első könyve: Az egyszerű út címmel. Teréz anya hívőknek és nem hívők­nek akaija megmutatni az utat a felebaráti szeretet által meghatáro­zott és egyúttal teljessé is tett élet­hez. Rámutat ugyanakkor, hogy ez­zel nem egyeztethetők össze az olyan nyugati „értékek”, mint a si­ker hajszolása, a materializmus és az egocentrizmus. Teréz anya szá­mára „az egyszerű út” több szakasz­ból áll: az ember a csenden keresz­tül jut el az imádsághoz; az imádság előfeltétele a hitnek, amely nélkül „Énekelj az Úrnak új éneket!" „Jelentem: megtértem" vács Gábor atya. - „Először is az - folytatja -, hogy nem is akarjuk megkapni ezeket az adományo­kat...” „Jöjj, heves Szélvész! Lobbantsd fel a vágy tüzét! Jöjj, Alkotó Lélek! Igazságnak Lelke, taníts meg min­denre!” A kezek megint felemelkednek, zeng az ének, és egymásba olvad a hangos ima: nyelveken szól a ma­gasztalás, áldás és köszönet. „Di­csőítelek téged, ő Uram...” És bo­csásd meg a mi vétkeinket, mert bű­nösök vagyunk. „...Ellene mondtok- e a Sátánnak? Ellene mondunk” - tör elő több ezer szívből a felelet. — Sokat töprengtem, mit üzent az Úr a balesetünk által - mondja Lauer Tamás, ki feleségével július­ban éppen nászútjára tartott, ami­kor Trabantjuk Gál Zoltán, az Or­szággyűlés elnökének kocsiját felve­zető motorossal ütközött. - Azt, hogy életünk ajándék, és újra az lett számunkra. S azt, hogy mi is aján­nem születhet igaz szeretet; a szere­tet elvezet a szegények legszegé- nyebbikeinek szolgálatához, s végül az ily módon szerzett tapasztalatok vezetnek el a belső békességhez. Az elméletet Teréz anya gazda­gon megvilágítja a 4000 tagot szám­láló missziós rendjének mindennapi életéből vett példákkal: a nyugati világ gettóiban a szegények legsze­gényebbjeinek - hajléktalanoknak, alkoholistáknak, AIDS-betegeknek, nyomorékoknak, haldoklóknak és prostituáltaknak - nyújtott feleba­ráti szeretet megnyilvánulásaival. „Nyugaton a legsúlyosabb betegség napjainkban nem a tébécé vagy a lepra, hanem az, ha valaki nem kí­vánt, nem kap szeretetet és senkije nincs, aki törődnék vele” - írja. A közérthető nyelven íródott könyv felidézi Assisi Szent Ferenc Fotó: Prenkiewicz Artur dékok legyünk mások számára. A baleset megerősítette hitünket, re­ményünket, szeretetünket, örö­münket. Istenben, egymásban, az életben. „O, Uram. néked zeng szavam, Téged áldalak, ó Uram! Ahová a ke­zed ér, ott gyümölcs saijad, amit megérintesz, életre fakad.” Jézus él! Meghalt bűneinkért, de feltámadt, és ma is köztünk él. Ör­vendjünk, örvendezzünk testvérek, emeljük kezeinket, mert feltámadt! És zúg a taps, amikor körbe viszik az Oltáriszentséget a sportcsarnok­ban. Kiszakad a sóhaj, kiáltás, kö­nyörgés, kérés és öröm: Jézus, Jé­zus! Zeng a dal: Csak Jézusnak szolgálok az Ó országát várom, mert eljön Ó az Üdvözítő, Ó Jézus, feltámadt Király. Közel száz pap vonul a színpad­ra, kezdődik az esti szentmise. Szentmisében az Ige, és találkozás a Jegyessel. „Énekelj az Úrnak új éneket! Énekelj az Úrnak egész föld! Éne­kelj az Úrnak, áldjad nagy Nevét! Hirdesd napról napra az O dicsősé­gét.” Hazafelé mindennapjaidban, mindennapjaiddal. Örökké! * MTI-hír: „A pápalátogatás óta az egyik legmagasabb szintű katolikus rendezvényt tartották meg október 21-én, szombaton 9 és 22 óra közt a Budapest Sportcsarnokban, ahol a Katolikus Karizmatikus Megújulás tartotta IV. országos találkozóját. Hazánkban 300 közösségben dol­goznak a megújulás tagjai, szegé­nyeket gondoznak, egyedülállókat segítenek, és imádságos együttléte- ket is tartanak. A katolikus egyház felismerte: nem elég arra várni, hogy az emberek bejöjjenek a temp­lomba, meg kell őket szólítani. En­nek jegyében a Sportcsarnokban a megújulásnak mintegy 5-6 ezer tag­ján kívül több ezer szimpatizáns is jelen volt. őskeresztény életelveit. De megszó­laltat olyanokat is, akik napjaink­ban világiakként nyújtanak segítsé­get Teréz anya és leányai missziós tevékenységének, köztük egy ame­rikait, aki évek óta dolgozik Bronx egyik menhelyén. Arra a kérdésre, hogy miként viszonyul a mai világ­hoz, a névtelenségbe burkolódzó amerikai így válaszol: „Ha a világ, úgy ahogyan van, nem felel meg ne­ked, akkor változz meg te magad.” Németországban Teréz anya könyvét a hamburgi Hoífmann und Campe Kiadó jelentette meg 75 000 példányban. (Ez a kiadó jelentette meg II. János Pál pápa Átlépni a re­mény küszöbét című kötetét is.) A példányonként 35 márkás bevétel­ből a kiadó öt márkát Teréz anya missziós nővéreinek támogatására utal át. Az egyszerű út - Teréz anya könyve Isten hívó szava ,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfá­radtatok és meg vagytok terhelve, és én meg­nyugvást adok nektek.”(Mt 11:28) Nagyszerű dolgot ígér itt Jézus, mely minden­kihez személyesen szól. Hadd meséljem el rövi­den, hogyan válaszoltam én Jézus hívó szavára. Olyan típusú ember vagyok, aki nehezen is­merkedik, ezért korábban nem voltak igazi ba­rátaim, sokszor éreztem magam egyedül. Élete­met a körülmények befolyásolták, alakították. Próbáltam a világra természettudományos szemmel nézni, úgy gondoltam, hogy az életnek nincs különösebb értelme azontúl, hogy érezzük jól magunkat. Isten létezéséről nem volt bátor­ságom elgondolkodni, mert féltem, a döntéstől, és nem volt elegendő információm ebben a kér­désben. Két évvel ezelőtt az egyetemen az egyik csoporttársam adott nekem egy könyvet (Josh McDowel: Több, mint ács), melyből néhány tu­dományosan bizonyított tényt ismertem meg a Bibliáról, Jézusról. Kezdtem felismerni, hogy létezik emberileg is érzékelhető bizonyítási anyag, és a Jézusban való hit értelmileg is elfo­gadható. Elkezdett érdekelni a kereszténység. Sok minden világossá vált számomra, amikor hívőkkel beszélgettem. Meg tudtam, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret, és csodála­tos terve van az életünkkel. Engem is szereti Én ezt eddig soha nem tapasztaltam! Azt gondol­tam, hogy csak azokat szereti, akik jó cseleke­detekkel kiérdemlik Istentől, ezért nem tapasz­talhatja az ő szeretetét. Nem volt nehéz belátni magamról, hogy én is bűnös vagyok. Isten még­is tudott segíteni rajtam: Jézus Krisztus az egyetlen megoldás a számomra és másoknak is. 0 meghalt a mi bűneinkért, eltemették, majd a harmadik napon fóltámadt, és megje­lent jó néhány embernek. Isten ezt ajándékba adja nekünk, de csak akkor lesz a miénk, ha el­vesszük: személyesen el kell fogadnunk Jézus Krisztust urunknak és megváltónknak, így ta­pasztalhatjuk Isten szeretetét. Egyik este leültem az asztalomhoz a kollégi­umban, újra átgondoltam, amit Jézusról hal­lottam. Meghoztam életem legfontosabb dönté­sét: elhatároztam, hogy azon az úton fogok ha­ladni, melyen Krisztus vezet. Egy rövid imá». ban lehívtam őt az életembe, elfogadva uram­nak és megváltómnak. Megköszöntem, hogy meghalt értem a kereszten, és örök életet adott nekem. Megszólítottam, és ő válaszolt, megvál­toztatta az életemet. Azóta vele járok, és folya­matosan formál engem, tapasztalom a szerete­tét. Tökéletes biztonságban érzem magam vele. Látom, hogy van értelme az életemnek, mert Is­ten fontosnak tart. Azt munkálja, bennem, hogy másokat is szeressek, így sokkal könnyebben tudok kapcsolatot teremteni, igazi barátokat szerezni. Sokat tanít a Biblián és más embere­ken keresztül arra, hogyan éljek. O adja az erőt is ehhez az élethez. Isten mindannyiunkat hív, de a döntés a mi kezünkben van! Kovács Attila egyetemi hallgató (Váijuk mindazok leveleit, akik megoszta­nák másokkal is, hogyan léptek a Krisztushoz vezető útra, hogy élik meg hitüket.) Mindenszentekkor, november 1-jén a dicső­séges egyházat ünnepeljük. Minden szentben Isten dicsőíttetik. November 2-án, a halottak napján a szenvedő egyházról, a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről emlékezünk meg. A holta­kért való imádság kedvesebb Isten előtt, mint az élőkért való, mondja Aquinói Szent Tamás. Fotó: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom