Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-03 / 233. szám
4 B Itt-Hon 1995. Október 3., Kedd _mozjmCsorok Október 4-től 10-ig Kazincbarcika Október 5-6.: Leon, a profi. Színes szinkronizált francia thriller. Alap- helyár. Kezdés 18.00 óra. Október 7-8.: Casper. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. Kiemelt helyár. Kezdés 16.00 és 18.00 óra. Október 9.: Farinelli, a kasztrált. Színes belga zenés film. Felemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Október 10.: Báránybőrben. Színes szinkronizált amerikai film. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Mezőkövesd Október 6-7.: Aludj csak, én álmodom. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Október 8.: Tank Aranka. Színes amerikai akció-vígjáték. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Nyékládháza Október 6.: Gyújtóhatás. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. Kiemelt helyár. Kezdés 17.00 óra. Ózd Október 5. és 10.: A lény. Színes amerikai sci-fi horror. Kiemelt helyár. Kezdés 17.00 óra. Putnok Október 5.: Streetfighter. Színes amerikai sci-fi akciófilm. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Október 6-7.: Mindörökké Batman. Színes amerikai sci-fi. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Október 9.: A három testőr. Színes amerikai kalandfilm. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Október 10.: Jim Carrey - A maszk. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Tiszaújváros Október 5-6.: Az új rémálom. Színes amerikai horror film. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Október 8-9.: A vírus. Színes amerikai film. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Aforizmák a Bibliából „A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja.” (Péld. 19,19) „Igaz vagy, uram, ha periek is veled. / Hadd beszéljek veled mégis / az igazságszolgáltatásról! / Miért szerencsés a bűnösök sorsa? / Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?” (Jer. 12,1) „Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, / mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.” (Péld. 15,17) A félrehúzódást nem díjazza az élet Ónod (ÉM - NJ) - Ha harmincegy évvel ezelőtt egy faluról indult keres- kedötanulót megkérdeztek, milyen karriert képzelt el magának, akkor nagy valószínűséggel tízből nyolc azt felelte volna: szeretne visszatérni a községbe, és ott megbecsült boltosként élni az életét egy jó félj oldalán szép, egészséges gyerekeket nevelve. S ha az álmok még ennél merészebbek lettek volna, talán szóba kerül a boltvezetői beosztás. S persze semmi váltás, semmi próbálkozás más munkahellyel. Plósz Béláné ezt nem egészen így gondolta, amikor 1964-ben elhagyta a tokaji szövetkezeti kereskedelmi iskola padjait. Eredményei, rátermettsége alapján tanárai azt .javasolták, ne érje be ennyivel, mindenképpen tanuljon tovább. Ám ezt sem a munkahelye, az akkori miskolci ÁFÉSZ, sem a szűkebb-tágabb környezete nem támogatta. • Utólag azt mondhatom, az utam ki volt jelölve, visszatértem a kis helyi szövetkezeti boltba, és igyekeztem belőle jó üzletet csinálni. Ennek azonban számtalan akadálya volt, s lenne ma is, ha végleg ott maradok. Emlékszem, hogy a sima napi cikkekért is a járdán, árokparton várakoztak az óno- diak, amit teljes képtelenségnek tartottam már akkor is. Hiányoztak azok a feltételek, amelyekkel a korszerű, gyors kiszolgálást, a „flott” kereskedést megvalósíthattuk volna. □ Mégis éveket, évtizedeket lehúzott ott az igazi változtatás esélye nélkül. • Áz emberek többsége a mai napig tele van nálunk félelmekkel, bizonytalanságokkal és Plósz Béláné Fotó: Farkas Maya mindig szívesebben elfogadja a biztos szűkös megélhetést, minthogy változtasson. A változtatásban előre félnek a kudarctól, és dehogy adnak még ötven-ötven százalék esélyt is a sikernek. □ Szavaiból úgy érződik, gyökeresen megváltozott az élet- szemlélete. • Ma már tudom, hogy a jó döntések alapvetően megváltoztathatják az ember életét, és azokat kihagyni nagy könnyelműség. A nyolcvanas évek végén kerestek meg a volt Borsodi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, ma Orient 2000 vezetői, s az iránt érdeklődtek, eltartana-e a falu egy másik boltot, illetve egy áruházát. Tapasztalataim alapján akár fogadást is köthettem volna a sikerre. Nyomban meg is kértek a leendő áruház vezetésére. Ennek már négy-öt éve, és a váltás egyértelműen igazolta, ennek a falunak szüksége volt az áruházra, hiszen a forgalmunk még most is növekvőben van, amikor ismert, a lakosság pénzügyi helyzete. Persze, hogy tartóztattak volna a régi munkahelyemen, sót volt, aki a vereség esélyeit vázolta fel. □ Ami az egyéb álmait illeti, mit adott meg belőlük az élet? • Két lányom van, Zsuzsika 23 éves, itt dolgozik mellettem az áruházban, Enikő másodikos Sárospatakon. S mikorra a férjéről szólna, épp csengetnek, a családfő érkezik. Pár falatot vesz magához, némi szerszámot, és siet vissza társaihoz. A szelíd kora ősz hagyott időt arra, hogy minden órát, minden percet jól kihasználhassanak. A kemény hidegek beállta előtt Plósz Béláék fedelet szeretnének kanyarítani egy csöpp kis épülő ház fölé. A kis közösség minden jóérzésű tagja azért drukkol, dolgozik most, hogy egy a munkájával, emberségével elfogadottságot, elismertséget kivívó, Erdélyből ide települt férfi számára otthont készítsenek Ónodon. Ezen szorgoskodik napok óta Plósz Béla is, aki, ha társaival elakadnak, hol ezért, hol azért szalad haza, hogy semmiféle késedelem ne hátráltassa őket. • A mi családunk nem ismeri a bizonytalankodást, a visszalépést - mondja Plószné mert tudjuk, azt az élet nem díjazza. Helyette elébe megyünk a tennivalóknak, keressük, mit tehetünk magunkért és embertársainkért. Egy ilyen szellemű társaság tagjaiként megfizethető áron járjuk Európát családostól, visszük magunkkal a „gyerekeket” is Rómába, Velencébe, Lourdes-ba. Mi az utakat is egy-egy kisebb vállalkozásnak fogjuk fel, s amit élményként hozhatunk haza magunkkal, azt tiszta nyereségnek könyvelhetjük el. Megjelent a Szülőföldünk újabb száma Ózd (ÉM - KM) - A napokban jelent meg a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Honismereti Bizottság kiadványa a Szülőföldünk. Ezúttal összevont számát veheti kezébe az olvasó (23-24-es), amelynek nyomdai munkálatait az ózdi Polip Nyomda végezte igényes, szép kivitelben. Ez az egyetlen megyei periodika, amely közvetlenül is segíti a pedagógusok honismereti oktató munkáját, hiszen a megye minden tájegységéről jelennek meg benne írások, tanulmányok. E hasznos kiadvány a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés Mecénás Alapja támogatásával jelenik meg. Főszerkesztője Rémiás Tibor, felelős kiadója Nagy Károly. Ä Szülőföldünk legújabb számának első írásaként Szecskó Károly foglalkozik a mezőcsáti református lelkészek irodalmi munkásságával. További téma, tanulmány címszavakban: Egy pataki költőnő, a Bódva-völgy szép- históriása, Tollas Tibor, akit a börtön tett költővé, Husziták a Sajó-völgyben, Ungvái-- tól a Don-kanyarig, Ünnepek, jeles napok, vallási szokások Múcsonyban, Kender termesztés és feldolgozás Bőcsön a háború előtti időkben stb. A tallózó rovat az 1993. október 1. és 1995. április 1. között megjelent megyei vonatkozású honismereti írásokból közöl fontos tudnivalókat. A 120 oldalas kiadvány utolsó oldalain megyénk két kiváló honismereti kutatójának Ko- váts Dánielnek és Nagy Ká- rolynak portréja látható és olvasható abból az alkalomból, hogy mindketten Alkotói díjban részesültek. 1995. Október 3., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások - hazai tájakról A felújított kékedi kastély Priska Tibor Mesefilmeken szokás ilyen csúcsos hegyeket rajzolni, mint itt, a Hegyközben. Mert a vulkánok építgették, formálták, később az eső, a szél csiszolgatta ilyenre. És az itt lévő, tiszta levegőre szokás mondani: harapni lehet. Mert a hegyeket sűrűn fedő erdők, fenyők, bükkösök, tölgyek, cserfák sokadalma szűri meg a szennytől, adja hozzá dúsításként a maga termelte oxigént. És a nyugtató, gyógyító csendet is szokás említeni az ilyen helyeken, mert nincsenek gyárkémények, zuhogó, dörömbölő gépek, ellenben rengeteg a madár, a gyümölcsfa és a kékes, párás völgyekben ősrégi falvak lapulnak, a hegyoldalakban házak kapaszkodnak. Természetes, hogy most, így az őszi, nagy kirándulások idején eszébe jut az embernek a falusi turizmus is. Minő jó is lenne, ha az ország más részeiből, netán külországokból - minél többen látogatnának ide, megnézni hogy s mint. Éppen itt, hol jelenleg bámészkodunk, a nagyhírű Hollóházán megnézhetnék a porcelángyár múzeumát, a különleges formájú, modem templomot, sétálgathatnának, nézelődhetnének erre-arra. Eszükbe juthatna az is - az ilyen sétafikáié, messziről érkezettek között mindig akad nehány, kinek nagyon is eszébe jutna -, hogya- szongya, ha már itt vagyunk a szépséges Zemplénben, az ősz is kedvez, barátságos, süssünk valahol szalonnát a szabad természetben, mely után egy pohár bor is leszalad. Legyen! Mondják ilyenkor többen is és megszavazva. Itt a korszerű ABC-áruház. Tágas, szép, melyben minden kapható. Azaz... Szalonna most éppen nem kapható. Még ma is legolcsóbb ennivaló a maga 32-35 forintjával, a nyárs ingyen lenne az erdőből, tűz is keletkez- ne, sajna itt szalonna nincs. Bor? Az sincs. Semmilyen? Semmilyen! Hm! Fura ugyan, de ha nincs, hát nincs! Akad még erre sok, más falu, ha nem is oly rangos, mint Hollóháza. Például Kéked! Hát Kéked meg kifejezetten üdülőfalu! Nemrég fejezték be sok évtizedes munka végén a kastély helyreállítását, látogatható, csupán körbejárni is mutatós látvány, meg itt található egy rangos-híres fürdő, nem mesz- sze eme kastélytól, hol mindig is üdültek népek. Áz innen készült prospektusok, reklámfotók bejárták hazánkat, a legtávolabbi országrészben is érdeklődést keltenek, útrakelésre biztatnak. A falunak mindjárt a szélén is hívogat egy gusztusos faházikó, amolyan vendéglátóipari egység magánkézben, melyben kedves lány fogad, és mondja is rögtön, hogy se bor, se szalonna. Őszhöz képest igen melegen süt a Nap, ha már ennyit szaladgálunk és üveges bor nincs, hát legalább egy fröccsöt már megérdemelnénk. Csakhogy eme faházikóban csakis egy bizonyos fehér „bort” kínálnak, melynek fogyasztásától a hozzáértők óva intenek. Pár napja a Falurádióban éppen erről az izéről beszélt boros egyén, elmondta, hogy esszenciával, vagy bizonyos fűszerek segédletével állítják elő, aki akarja, megihat- ja, egészségre nem ártalmas, de tudnia kell, hogy ez nem bor. Fotó: PT Sebaj, itt a falu közepén a másik egység. A bolt éppen zárva. Dél még nincs ugyan, de két lakat is tiltja a bemenetelt, a nyitva tartást meg a vendég nem tudhatja. Mellette italbolt, üresen, ugyanazzal az egyfajta valamivel, amit itt „borként” kínálnak. Semmi vész! Itt van máris Telkibánya! Az aranygombos! Különben is itt volt az első cserépüzem, ha igaz, még a nagyságos fejedelem idejében! Itt van az Ézüstfenyő turistaház, évtizedekkel korábban a vándorok csupán eme ház látványáért, konyhájáért is erre alakították útjukat, a ház télen- nyáron munkálkodott, fogadta a csoportokat, egyénieket. Udvarán a vendégek még a régi aranybánya némely kellékét is megcsodálhatták. Sajnos, most ez a turistaház sem működik... Azért szalonna - mert az ember már ilyenkor megmakacsolja magát - csak akad valahol! Hát már mégiscsak...! A bolt éppen nyitva, de szalonna sajnos... Hogy az a... A mellette lévő, tömött korcsmában fröccs- nekvalóként ugyanaz a... Odább egy magánvendéglő szintén tömött helyiségében sem igen más a helyzet. Ez hát nem jött össze. Egyébként pedig a sült szalonna egészségtelen, megüli az ember gyomrát, a rizling meg savanyú, mint a rosseb. A hegyek, a falvak viszont nagyon szépek, a levegő harapnivaló. Égy, mind ez ideig nyilván szundikáló egyén megemlíti, minő jó lenne a falusi turizmust feltalálni, főként az ilyen szép helyekre irányítani! Nem válaszol neki egyikünk sem: Az Itt-Hon konyhája Luby sült Ismét Zilahy Ágnes, erdélyi író, több mint száz évvel ezelőtt ú-t szakácskönyvéből idézünk, most a művelődéstörténeti különlegességnek is számító Luby sültet, melyet az erdélyi családok jeles ünnepeken, tisztes vendégek ér- keztekor kínálták. A Szatmár megyei Luby családnál többször vendégeskedett Petőfi Sándor is, lehetséges, hogy Zilahy Ágnessel olyasvalaki ismertette eme receptet, aki egy asztalnál ebédelt a költővel. Sajnos, eme étel elkészítésének ideje ma leginkább a fizetéskörüli időszak lehet, „Vegyünk egy’ fél kiló tiszta sovány felsár pecsenyét és verjük ki fa bunkóval, a lehető legvékonyabbra. Azután megint vegyünk fél kiló disznóhust a mely egy kissé kövéres legyen, legalkalmasabb e czélra a táljából vágatni. Ezt is meg kell laposra verni gondosan, hogy széjjel ne rongyoljuk, végre egy fél kiló boijufelsár pecsenyét is egy darabba hagyva, laposra kell verni. Sózzuk meg és tegyük deszkára, legalul a marhahús szeletet, tegyük rá a disznóhus szeletet, végre a bornyu- pecsenyét. Mindezt göngyüljök szorosan össze, henger alakúra, majd jó szorosan csavargassuk körül tiszta lapos zsineggel. A sima részét meg kell két sorosan vékony szalonna szeletekkel tűzdelni, mint a nyulat szokás. Egy lábasba tegyünk tojásnyi zsírt, ha felolvadt tegyük bele a pecsenyét, mikor a lábasba tettük a húst, tegyünk reá hat fej laskára vágott versehagy- mát és egy pohárnyi gyönge eczetet. Fedjük be a lábast és tegyük egyenlő, de erős tűzre. Ha leve elapad a húsnak, de még nem pirul, vegyük le a tűzről és a hagymás levet át kell szitán törni, ha áttörtük tegyük vissza a lábasba egy koczka czukorral együtt és a húst is tegyük megint hozzá, fedjük be újra és csak addig süssük gyors tűznél, míg a pecsenye kezd kissé megpirulni. Ezután vegyük ki a lábasból, a fonalat szedjük le róla, vágjuk kerek szeletekbe, rakjuk hosszú tálba, körit- sük egészbe megpirított apró burgonyával.”
