Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-03 / 233. szám

8 B Itt-Hon 1995. Október 3., Kedd „BORSODI PORTRÉ A gyógymasszőr Mezőkövesd (ÉM - Bi.I.) - Keze ara­nyat ér - mondják egyöntetűen a Me­zőkövesdi Reumakórház betegei Tóth Gyulánéról, Editről, aki 22 éve dolgo­zik az egészségügyben, és gyógy­masszőr az említett kórházban. Nem­csak a kezelést végzi magas fokon, de nyilván tudja azt is, hogy egy kedves mosoly, egy jó szó szintén hozzájárul a gyógyuláshoz. A kezelés nehány perce alatt élettörténeteket hallgat végig, családi gondokkal, emberi sorsokkal érez együtt, vigasztal, bátorít. Valószí­nű, mindez is hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy kezelés után már nem is fáj annyira a kar, a gerinc, már a járás is könnyebben megy. Nem véletlen, hogy sok a visszatérő betege. Aki, ha baj van ismét őt keresi, és szívesen kiválj a sorát. Egerben végezte az egészségügyi szakközépiskolát és a miskolci Semmel- weisben kezdett dolgozni ápolóként. Az első évek mindenütt meghatározóak, ő is szeretettel, szívesen emlékezik az itt töltött időre, de a bejárás Kövesdről Miskolcra fárasztó volt. Jó lehetőség­ként kínálkozott a helybéli reumakór­ház megnyitása, ahol sikerült is elhe­lyezkednie előbb ápolóként, majd a kü­lönböző, szükséges tanfolyamok elvég­zése után gyógymasszőrként. Az orvo­sok is kedvelik, elismerik munkáját. Hogy mi szükséges a napi 15-20 beteg masszírozásához, gyógyításához? Sze­rinte erős kar, kitartás, türelem, meg­értés és talán az a bizonyos akarat, melyből a betegre is át tud plántálni va­lamennyit. Ha teljesülhetne egy kíván­sága? Eltörölné a pénteket és a hétfőt. A pénteket azért, mert ilyenkor mégis érez fáradtságot, érzi karjaiban is az el­múlt hetet, a hétfőt meg azért, mert ilyenkor még nagyon messze a hét vé­ge. Szombat, vasárnap az otthoni mun­ka ideje, a gyerekekkel való foglalko­zásé, a rengetek házi tennivalóé. Az­tán... ismét várják a betegek. Szépségverseny (ÉM) - Kisvárdán a Várszínház és Művészetek Házában tartanak majd november 25-én szépség\rersenyt ren­deznek. Jelentkezni november Tjéig le­het levélben Kisvárda, Pf 59., vagy te­lefonon 45/410-508 számon. Verik a diót - megéri Fahamus szódában fürösztik, és szétterítik (ÉM - KL) - Úgy tartja a né­pi megfigyelés, hogy Kisasz- szony napja után a diófa termé­se már betakarítható. Bár a mezőgazdasági munkák leg­többjét a gépesítéssel korszerű­sítették, maradt egy-két ága­zat, ahol napjainkban is még az ősi módi járja. Ezek közé tarto­zik a dióverés is. A diószüret ma is kézi mun­ka, s amolyan családi vigasság fé­le. Évszázados szokás szerint a termést most is hosszú póznák­kal verik le. Vigyázva, hogy a ter- mésthozó fát ne sértsék. A csont­héjas termést aztán megtisztít­ják a még zöld, vagy már fekete- dő héjától. Ha a burok nem repe­dezett meg, akkor késsel szabdal­ják meg, hogy megtisztíthassák. Az így megtisztított termést hi­deg vízben megfürdetik. Ebben fahamut vagy szódát oldanak fel, s a maradék héjat seprűvel ledör­zsölik. A megtisztított dió héja szép fényes, fehér-sárgás színű lesz. A termést aztán rétegesen szétterítik, s vagy a napon, vagy pedig a falusi házak padlásán megszárítják, szellős helyen meg­szikkasztják. Az így kezelt dió nem csak szép fényes lesz, de a belseje, a magja egészséges ma­rad, nem penészedik, nem ava- sodik. A diót a száraznak nevezett gyümölcsök között tartják szá­mon, holott a tudományos ne­vén „csontárosok” közé tartozik. Őshonos, a feljegyzések tanú­sága szerint eleink is igen ked­velték. A hazai diósokat már a középkorban is „elkertelték”, a termőhelyeket bekerítették. Ahol a szőlő megél, ott a di­ófa is biztosan és jól díszük, ter­mést hoz. Megyénkben például a történelmi borvidékeken, mind Tokaj-Hegyalján, mind pedig a dél-borsodi borvidéken, ahol tehát szőlőt termesztenek, mindenütt megtaláljuk. Nem csak a szőlőskertek lábjában díszlenek több évtizedes, száza­dos termőfák, hanem a bortá­roló pinceháznál, pincesoroknál is. Szinte elmaradhatatlan tar­tozéka a falusi portáknak is. A zempléni hegyektől a Bükk lá­báig mindenütt. Nem csak a termése, de értékes fája miatt is kedvelik és ültetik. Különös tisztasági szabályok Bibliai érdekességek, történetek (ÉM) - Nem meglepő, hogy az Ótestamentum milyen előírá­sokkal igyekszik biztosítani harci cselekmények idején a katonai tábor tisztaságát. Az alábbi szöveg (Deut. 23,10-15) első fele egy idézőjeles, a má­sodik része viszont egy tényle­ges tisztátalanság ellen lép fel, mondván: „amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartóz­kodj minden illetlenségtől. Ha akad közted valaki, aki éjsza­kai magömlés folytán be­szennyeződött, hágj ja el a tá­bort, s ne térjen vissza. Este­felé mosakodjék meg, aztán al­konyaikor visszatérhet a tá­borba. A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dol­godra. Fölszerelésedhez tartoz­zék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet. Mert az Űr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod le­gyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled.” (Az i.e. 7. században élt görög Hészio­dosz ugyancsak isteni hatal­makra hivatkozva igyekszik betartatni bizonyos tisztasági szabályokat, midőn így be­szél:,,... tilos az, ha vizelsz, hogy fordulj szembe a nappal, (hogyha lenyugszik a nap, for­dulj te keletre olyankor,) és ne az útra vizelj, se menetközben, se ruhátlan, (el ne feledd, hogy az éjszaka is szent isteneinké.) Istenes és megfontolt férfi le­guggol ilyenkor,) vagy keres egy kerítést, odaáll udvar fa­la mellé.” - Munkák és na­pok.” 727-732. sor, Trencsé- nyi-Waldapfel Imre fordítása.) Gyerekek honi rajzasztala Ilyennek képzelik a tardonai 5. osztályosok a Hétszünyü Kapanyányimonyókat a Fehérlófia mesében. Gázvezeték épül Farkaslyukon A fekete gyémánt helyét a kék láng veszi át A gáz meggyújtása ma ugyanúgy ünnep, mint évtizedekkel korábban a villany felgyulladása volt. Ha minden jól megy, nehány hónap múltán Farkaslyukon is tarthatnak ilyen ünnepet. Ké­pünk falusi gázátadáson készült. Fotó: Fojtán László Farkaslyuk (ÉM - KL) - Át­formálva az ókori mondást ír­hatjuk, hogy változnak az idők, és változnak az energiahordo­zók is. Az egykori, rangos bá­nyásztelepülésen, ahol jó minő­ségben és akkor látszatra vége- nincs mennyiségben hordták a föld mélyéből a fekete gyémán­tot, most a szénről a gázra kényszerülnek váltani. A tö­mör, súlyos fekete szén helyett a könnyű, kék láng adja majd a meleget, a világítást. Mint Bornemisza Bélától, a farkaslyuki gázvezeték terve­zőjétől értesültünk, a gázellá­tásra kiírt pályázatot a Főnix Gáz Kft. nyerte el, mint gene­rálkivitelező ez a cég készíti és bonyolítja le a térség gázellátá­sának tervezését, kivitelezését. Altervezőként részese a mun­kának a Térmű Kft., mely ép­pen ennek a településnek a ter­veit készíti el. Illetékes hatósá­gok a létesítmény munkálata­it már engedélyezték. Az elké­szült tervek szerint több mint 8000 méter vezetéket fektetnek le, ebből 430 leágazó vezetéket építenek ki a különböző intéz­ményekhez, valamint a lakóhá­zakhoz. Nehezítette a terve­zést, hogy a vezetéket alábá­nyászott területen kell lefektet­ni, figyelembe kellett venni a korábbi fejtések miatti geoló­giai hatásokat, hogy a munka mindenben megfeleljen a biz­tonsági követelményeknek. Természetes, hogy a kivitelezés is ennek alapján kezdődik meg, szigorú műszaki ellenőrzés mellett. A gáz nyilvánvalóan sok mindenben megváltoztatja az itt lakók életét. A porták bejá­ratánál feleslegessé válnak pél­dául a betonbunkerek, ame­lyekbe eddig az illetmény sze­net tárolták. A bunkerek mind ez ideig igen jó szolgálatot tet­tek, és ésszerűen alakították ki ezeket, hiszen a kocsi a kapu mellé állt, és máris zúdíthatta a bunkerbe a tüzelőt. Ezek most már szerepüket vesztet­ték, talán majd másra alkal­mazzák a lakók. Ámbár, bizonyára Farkas­lyukon is sokan vannak, akik hasonlóan más településekhez, óvatosak. Ki tudja, mire lesz még jó a bunker, ki tudja, nem lesz-e majd ismét szükség eset­leg szénre, fára? Bizonyos, hogy sokan megőrzik továbbra is a csikós tűzhelyet, a kályhát, me­lyekbe bármivel be lehet dur­rantani, de jó szolgálatot tehet­nek csupán a hulladék, az ilyen-olyan szemét elégetésénél is, melyekkel egyébként nehéz mit kezdeni. Állami támogatás az olajjal fűtőknek Az idei télen minisztériumi pénz segít meleget teremteni (3. oldal) _A TARTALOMBÓL Veszik a fát Több, külországi cég szívesen vásárol­ja megyénk fáit. Főként a pálházi, a szendrői, a putnoki, a parasznyai er­dőkből szállítanak az olasz, a svéd, az osztrák cégeknek, egyebek között gyer­tyánt, bükköt, kőrist. (2. oldal) Falusi vállalkozó Kis falu boltjában kezdett el dolgozni a fiatalasszony, majd pár éve elvállal­ta ugyanitt egy másik bolt megterem­tését, vezetését. Sokan bukást jósoltak, ám mára szép eredményekről lehet be­számolni. (4. oldal) Vendégjárás idején Mesefilmekhez illő csúcsos hegyek, tiszta levegő, gondozott, csinos falvak. Az ilyen szépséges helyeken járva rög­tön szóba kerül a manapság sokat em­legetett, sürgetett falusi turizmus. Egy rövid körút viszont jelzi, hogy mégsem annyira szép minden. (5. oldal) Petőfi is kóstolta Az Itt-Hon konyhája egy különlegessé­get, a Luby sültet ismerteti száz év­nél korábban írt szakácskönyvből. A Luby családnál Petőfi Sándor is gya­korta vendégeskedett, bizonyára szin­tén fogyasztotta az említett pecsenyét. (5. oldal) Vadászatról szólva Sok gond, tisztázatlan helyzet nehezí­ti az igazi vadászok mindennapjait. Várják a vadászati törvényt, mely so­kat segíthet. Megyénkben a megyei fő­vadász cikke olvasható. (7. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom