Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-27 / 253. szám
SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1995. Október 27. Kertbarát A „bordivatot” sem mi diktáljuk! Ne csodálkozzunk, hogy uniformizált lett a magyar bőr! Borászati kislexikon (XVHL) Rezes törés rézsók kicsapódása a borban Rézgálic kristályos rézszulfát Rókaíz néhány amerikai és direkt termő hibrid szőlőfajta borának a róka szagára emlékeztető kellemetlen íze Rókaszínű (fuxos) pirkadt, hagymaszínű Rozébor kékszőlő-fajták gyors feldolgozásával vagy rövid ideig tartó héjon erjesztéssel nyert világospiros színű bor Rozsólis fűszerekkel ízesített, édes szeszes ital Rózsamáli Gyulafehérvár környékén termett Kövérszőlőből, Királyszőlőből és Járdoványból készült borkülönlegesség Rövid bor olyan bor, amelynek íze röviddel a lenyelés után már eltűnik Rum cukornádból (ízesítőkkel) készült tömény szeszes ital Sáfrányos szeklice pórsáfrány Sajtó nedvek-például must-nyomással való kinyerésére szolgáló szerkezet Sampagner (champagne-i) pezsgő Sec száraz (nem édes) szeszes ital Sekt (német) pezsgő Seprő az újbor üledéke; főleg élesztőt és borkövet tartalmaz Seprőbor seprőből készült alkoholos ital, víz és cukor hozzáadásával (nem bor!), rendszerint hamisítvány Seprőpálinka a borseprőből főzött pálinka Seprőprésbor a borseprő kisajto- lásakor nyert bor (nem azonos a seprőborral) Siller (német-schillem=fénylik, csillog) világospiros (kástélyos) bor Sligovica kisüsti szilvapálinka Snapsz pálinka Solera a sherry borok tárolási és érlelési módszere Sósborszesz sós vízzel kevert, illatosított alkohol, amelyet eredetileg gyógyászati célra szántak Sózás konyhasó hozzáadása a borhoz derítési (?) céllal Elfelejtett fajta: Gömöri nyakas Bereczki szerint mint a besztercei szilvának változványa, valószínűleg Gömör megyéből származik. Augusztus végén, szeptember elején a besztercei szilvával majdnem egy időben érik. Minősége elsőrendű csemege, de kitűnőleg elsőrendű háztartási gyümölcs. Nagyságra általában a besztercei szilvához hasonló. Fája erőteljes, vígnövésű, igen edzett, korán, rendesen és igen bőven terem, elég lombos, de kellőleg szellős koronát alkot. Mindenütt jól díszük, de kötött, termékeny és kellőleg nyirkos földben terem legszebb és legtöbb gyümölcsöt, melyek teljes érésük után sem egykönnyen hullanak le a fáról. Alakja szabálytalan, nyakas, tojás alakú. Zöme középtájra esik, honnét száras vége felé eleinte szelíden gömbö- lyödik, aztán pedig hirtelen behajlással fogyva nyakat alkot és a gyümölcs előrésze felé görbülő tompa kúpos végben enyészik el, hegye felé pedig szelíden fogyva boltozódik és csaknem félgömb alakúlag végződik. Két oldala és előrésze csak szelíden domborodik ki, de hátsó vagy vágányos része a képtájon jól ki van duzzadva, és félhold alakot mutat. Vágánya igen sekély, alig észrevehető, többnyire egyenetlen félre osztja a gyümölcsöt. Szára rövid, vagy rövides, középvastag, finoman szőrös, kissé bunkósan végződő, a gyümölcs csúcsáról szűk mélyedécs- kéból kiálló. Bibepontja a gyümölcs hegyén csaknem a fóldszínen látható. Bőre elég vastag és szívós, a gyümölcsről, ennek értével jól lehámozható, csaknem teljesen kékesfekete. Hamva elég sűrű, világoskék. Húsa homályos zöldessárga, finom, sugaras, tömött; leve elegendő, igen cukros, gyöngéd savannyal emelt, ízében a jóféle besztercei szilvához hasonló. Magva, mely húsától köny- nyen elválik, a gyümölcs nagyságához mérve kicsinynek mondható, szabálytalan tojásalakú, laposág és csak kevéssé érdes pofás, keskeny, tompa tarélyos. Hajdú Imre A szőlőültetvények területi nagyságát figyelembe véve, Magyarország nem tartozik a szőlőtermelő nagyhatalmak közé. Minap egy borász szaktekintély előadását hallgatva jegyeztem fel, hogy a világ összes szőlőültetvénye 8 millió hektár (68 százaléka Európában van), s ebből hazánk papíron 138 ezer, valójában csak - az előadó szerint a kivágások és az elhagyott területek miatt - 100 ezer hektárral rendelkezik. Igaz, mi sohasem a mennyiséggel, sokkal inkább a minőséggel dicsekedtünk a magyar borokat illetően. Olykor talán túlzott mértékben, a kelleténél is jobban verve mellünket. Tény, a világon - legalábbis ott és azok, akik értenek a borokhoz - elismerik a magyar borkultúrát. Elismerik kitűnő termőhelyi adottságainkat, elismerően csettintenek egyik-másik magyar borkülönlegességet kóstolva. De ugyanők köntörfalazás nélkül azt is elmondják: mit kíván egy bortól ma a világ. Kezdve a csomagolástól a nedűnek az üvegen keresztül mutatott látványán át, az utolsó csepp zamatáig. Mi mondhatunk bármilyen szépeket, jókat saját borainkról, citálhatunk költőket, írókat, sőt, magát a napkirályt XIV. Lajost is, hogy mily nagyszerű dolgokat írtak, mondtak a magyar nedűkről, ettől a világ napjainkban nem esik hasra. Legfeljebb értetlenül bámulnak ránk: ezek mit beszélnek itt? Ezzel szemben tudomásul kell vennünk a megváltoztathatatlan tényt: nem mi diktáljuk a világ bordivatját! (A múltban sem mi diktáltuk.) Ez a nálunk sokkal nagyobb szőlőültetvényekkel rendelkező, s főleg sokkal gazdagabb országok jussa. Megjegyzem: ezek az országok nem csupán mennyiséget, hanem nagyon sokféle, méghozzá kitűnő minőséget is termelnek. S ezek az országok különösen az elmúlt negyven évben szinte állva hagytak bennünket a technológia, különösen a borászati technológia és a bormarketing területén. Következésképp arra a kérdésre: követi-e a magyar szőlészet, borászat a világot, s „vigyázó szemünket Párizsra vetjük-e?”, a válasz csak egy lehet. Muszáj követnünk! Az imént bírált negyven évben történt e téren egy és más (igaz, korántsem elég, s talán nem is mindig a legfontosabb területeken.) Tény, hogy új fajták honosodtak meg, világfajták, vagy azokhoz köMád (ÉM) - Az idei mádi szüreti napok keretében újra megrendezték a híres hegyaljai szőlőtermelő helyen a település jeles borainak versenyét. Az idei mádi borverseny aranyérmes borai a következők: 1. Lángasztronómia Kft. 1994-es zel álló, mint a Chardonnay, a Sau- vignon, a Cabernet sauvignon, a Cabernet franc, Zweigelt és még sorolhatnám. A szőlőművelésben is átvettünk divatokat Lenz Móser-, egyes függöny-, GDC- művelési módokat. Viszont a borászat területe a közelmúltig szinte konzerválódott! Nyilván tette ezt a kialakult piacstruktúra, az igénytelen keleti piac szinte mindent „lenyelt”. Tette ezt a monopolizált borvidéki rendszer, csaknem mindenhol egy feldolgozóval, végtermék-előállítóval, egy mamut borkombináttal. Ne is csodálkozzunk, hogy uniformizált lett a magyar bor! A rizüng íze Bükkalján, Egerben, Badacsonyban egyazon volt. Pedig már Márai is megírta évtizedekkel ezelőtt: „Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.” Ennek a „borászati konzerválódásnak” az előbb említetteken kívül természetesen gazdasági okai is voltak: a korszerűsödés drága mulatság. S innen, e területtől mintha mindig sajnálták volna a pénzt. Akárcsak a marketingtől! S nem jutott (vagy nem tartották szükségesnek, hogy jusson?) pénz csomagolásra, reklámra. Közvetkezés- képp a „királyok bora”, a tokaji is bizony koldusruhában jelent meg a nyugat-európai áruházak legalsó polcain, ha egyáltalán megjelent. Napjainkban a világ a könnyed, gyümölcsízű, reduktív jellegű borokat favorizálja. A nehéz oxidativ borok ideje mintha lealkonyulóban furmintja, 1988-as ötputtonyos aszúja és 1991-es aszú eszenciája. 2. Janka József 1992-es muskotály bora. 3. Rácz Zoltán 1992-es aszú eszenciája. 4. Nagy Béla 1994-es furmintja. 5. Koppány László 1994- es furmintja. 6. Mader Export-imlenne. Mi nekünk a teendőnk? Figyelni és követni kell a világot. De nem szolgai módon! Tavasszal két német professzor járt Tokaj-He- gyalján, a híres geisenheimi szőlészeti-borászati főiskolától. Kóstolva a hatputtonyos tokaji aszút, egyikük azt mondta: „Ez a bor hab a tortán. Ezt a bort egy emlékezetes, egy felejthetetlen összejövetel, esemény zárásaként, búcsúzáskor kell innia az embernek. Ennek ízével a szájában kell hazamennie, s akkor tényleg felejthetetlen emlék marad a találkozó.” Viszont ugyanők azt is mondták: Hegyalja döntő tömegét jelentő, furmint, hárslevelű borok esetében a világot, a világízlést kell követni. Mert ezek nem egyedi nagy borok. Összegezve: Őrizzük féltve, és tradícióinkat fel nem adva jellegzetes nagy borainkat (aszú, szamorodni, bikavér, badacsonyi szürkebarát, somlói furmint, stb.), a többi esetében viszont figyeljünk oda a világra. Bortermelő lévén magam is, gyakran mondogatom: legyen a pincémben egy hordó fanyar, száraz vörösbor, mert én azt szeretem. De a többi hordóba - érdekem - olyan, más karakterű bor kerüljön, amelyet megvesz tőlem - méghozzá jó áron - a vásárló. Látszólag ennyire egyszerű a dolog. A valóság persze ettől sokkal bonyolultabb és kínke- servesebb. Magyarország most 1995-ben „borügyben” is hátrányos helyzetű a világ fejlettebb feléhez képest. port 1993-as hárslevelűje, 1992-es hárslevelűje, 1992-es furmintja, 1991-es furmintja és 1994-es édes szamorodni bora. 7. Leskó István 1993-as édes furmintja, 1993-as édes furmintja. 8. Szabó Ferenc 1993-as 4 puttonyos aszúja. 9. Toldi István 1993-as édes furmintja, 1990-es édes szamorodnija és 1990- es 3 puttonyos aszú bora. 10. Molnár Károly 1992-es 5 puttonyos aszú bora. 11. Kovács Mihály Tamás 1994-es édes furmintja. 12. Galambosi Imre 1989-es 6 puttonyos aszú bora és 1992-es aszú eszenciája. 13. Monyók József 1983-as 5 puttonyos aszú bora, 1975-ös aszú eszenciája, 1983-as 6 puttonyos aszúja. 14. Szepsy István 1991-es 6 puttonyos aszú bora, 1989-es 6 puttonyos aszúja, 1993- as aszú eszenciája. 15. Visóczky László 1993-as 5 puttonyos mus- kotályos aszúja. 16. Royal Kft. 1991- es 5 puttonyos aszú bora, 1991-es 5 puttonyos aszú bora, 1991-es aszú eszenciája és 1992-es eszenciája. 17. Kubus János 1988- as 5 puttonyos aszúja, 1983-as 5 puttonyos aszúja. 18. Takács Miklós 1990-es 5 puttonyos aszúja, 1988-as aszú eszenciája. 19. Id. Orosz János 1991-es 4 puttonyos muskotályos aszú bora. Bor, bor, bor, de jó ez a mádi bor A zsűri a színt, a tisztaságot, az illatot, a harmóniát vizsgálta Fotó: F.L. Talajtisztító növények Hamburg (MTI) - Egy német biológus ócskavastelepen bukkant arra a növényfajra, amely jelentős segítséget nyújthat a környezeti ártalmak nehezen és drágán megszüntethető válfajának: a talajszeny- nyezésnek a felszámolásához. Roland Megnetnek föltűnt, hogy a telepen kizárólag egyetlen fajta növény élt - az viszont szemmel láthatóan kiválóan érezte magát. 3-4 méter magas szárain buján zöldeló levelek és hófehér virágfüzérek virítottak - holott a talaj telítve volt nehézfémekkel. A biológus kiásta az óriás keserűfű néhány tövét, majd laboratóriumi körülmények között tovább „edzette” ókét. Ennek eredményeként a még teherbíróbbá vált növények 50 százalékkal több nehézfémet képesek gyökereikben és leveleikben tárolni, mint vadon élő társaik. Szabadtéli kísérletek igazolták, hogy a gyorsan növekvő óriás keserúfu hektáronként és évente 1,3 kg kadmiumot, 24 kg ólmot s 322 kg horganyt képes kivonni a talajból. Időközben kiderült, hogy más növények is képesek a mérgező nehézfémek abszorbeálá- sára: az indiai mustár például a krómot és az ólmot kedveli; az alpesi tarsóka horganyt és kadmiumot, míg a hibiszkusz kobaltot képes leveleiben felhalmozni. Az óriás keserúfüt elsőként a Bundeswehr próbálta ki. Az alsó-szászországi Munster gyakorlóterén, ahol a két világháború idején vegyifegyverek töltése folyt, a telepített növény valóságos csodát művelt. Két évvel a kiültetés után már nem volt kimutatható mérgező anyag a talajban. Ez gazdasági szempontból is nagy siker, ugyanis a növénytermesztéses módszer csupán tizedébe kerül a hagyományos szanálási eljárásoknak. Ráadásul jóval kíméletesebb. A szokásos eljárás során a szennyezett talajt több méter mélységig kiássák, majd hatalmas mosóberendezésekben tisztítják, illetve különleges kemencékben 800 fokra hevítik. A fenti módszer alkalmazása azonban csupán elpusztítja a talajban élő mikroorganizmusokat is: biológiai szempontból halott föld kerül ki a gépekből. Az új módszer további előnye, hogy ha a termés beérése után elégetik a fémekkel telített növényeket, hamujukból visszanyerhetók a nyersanyagok. Vagyis a növények nemcsak megkötik, hanem vissza is szolgáltatják az értékes fémeket. A kaliforniai Sierra Névadóban kísérletképpen indiai mustárt, ültettek nikkeltartalmú talajon. Kutatók úgy számolnak, hogy e növény négyzetméterenként 11 gramm nikkelt képes tárolni. Egy négyzetkilométerre átszámítva ez 11 tonna nikkelt jelent. Ez a mennyiség a világpiacon mintegy 9000 dollárt ér! Mint a kísérletek megmutatták, a „fém- zabáló” növényeknek saját anyagcseréjükhöz csupán a fenti fémkoncentráció töredékére van szükségük. Hogy a fölösleges nehézfém- mennyiségtől ne kapjanak mérgezést, azt a ci- toplazmájukban tárolják. Hogy miért veszik föl egyáltalán a nehézfémeket a talajból, arra csak nemreg derült fény. Amerikai kutatók különböző talajokon termesztett mustárnövény leveleire rovarlárvákat helyeztek. A növények egyik része normális, míg a másik nikkeltartalmú virágföldön fejlődött. Két hét elteltével az első csoport növényeinek leveleit kopaszra rágták a lárvák. A másik csoport viszont virult: a lárvák, illetve az időközben kikelt rovarok döglötten hevertek a leveleken. Vagyis a mustár vegyifegyverként alkalmazta a fölszívott nehézfémet a mohó parazit ák ellen - olvasható a Der Spiegel ismertetésében. Kertbarát-dilemma Melyiket válasszam? Fotók: Farkas Maya
