Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-24 / 250. szám

4 B Itt-Hon 1995. Október 24., Kedd _MOZIMÍJSOROK Október 25-től 31-ig Kazincbarcika Október 26-27.: Rejtekhely. Színes amerikai thriller. Kiemelt helyár. Kez­dés 18.00 óra. Október 28.: Maugli, a dzsungel fia. Színes szinkronizált amerikai film. Ki­emelt helyár. Kezdés 16.00 és 18.00 óra. Október 29. és 31.: Az első lovag. Szí­nes amerikai kalandfilm. Kiemelt helyár. Kezdés vasárnap 16.00 és 18.00 óra, kedden 18.00 óra. Október 30.: A szabadság ösvényén. Színes amerikai történelmi film. Ki­emelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Mezőkövesd Október 27-28.: Crimson Tide (Az utol­só esély). Színes amerikai akciófilm. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Október 29.: Congo. Színes amerikai kalandfilm. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Ózd Október 26.: Miami rapszódia. Színes amerikai film. Felemelt helyár. Kez­dés 17.00 és 19.00 óra. Október 28.: Vírus. Színes amerikai film. Kiemelt helyár. Kezdés 17.00 és 19.00 óra. Október 30-31.: Congo. Színes ameri­kai kalandfilm. Kiemelt helyár. Kez­dés 17.00 és 19.00 óra. Putnok Október 26-27.: Congo. Színes ameri­kai kalandfilm. Kiemelt helyár. Kez­dés 18.00 óra. Október 28.: Miami rapszódia. Színes amerikai film. Felemelt helyár. Kez­dés 18.00 óra. Október 30-31.: A lény. Színes ameri­kai sci-fi horror. Kiemelt helyár. Kez­dés 18.00 óra. Tiszaújváros Október 26-27.: A lény. Színes ameri­kai sci-fi horror. Kiemelt helyár. Kez­dés 19.00 óra. Október 29-30.: Leon, a profi. Színes szinkronizált francia thriller. Alap- helyár. Kezdés 19.00 óra. Amatőr poéták Nézem a Napot Nézem a Napot és gondolkodom; miért van az, hogy O a két szemével az egész világot látja. Nekem is két szemem van, de néha még az orromig se látok el. Kékesi Mónika (19 éves) Mezőkövesd Fél évszázada alakult a gimnázium Mostoha körülmények közepette kezdődött a tanítás Kunt Ernő metszete a gimnázium avatásának tiszteletére Soltész József Ózd (ÉM) - Amíg a települé­sen nem volt gimnázium, a vá­ros társadalmát, a szülőket közvetlenül nem érintették olyan iskolai „kisugárzások”, amelyeket középiskolával bíró városok lakosai természetesnek tartanak. Mostantól a város életének részévé váltak. Erről folyamatosan tudósítottak a he­tenként megjelenő helyi újsá­gok, mert fontosnak tartották az eseményeket. Az első idő­szakban azonban nem a ro­mantika, hanem a rideg való­ság jellemezte a gimnázium életét. A szervezéssel hivatalo­san megbízott igazgató Peja Győzőt, két helybeli fiatal ta­nár várta: Bellér Béla és Mar- czis Vilmos. A minisztérium Takács Istvánt november vé­gén küldte Ózdra, de a továb­biakban csak budapesti lakás­címeket tudott mondani neki, ahol állás nélküli tanárok vol­tak. Az igazgató a kapott címek alapján lakásukon kereste fel a francia szakos Réthy Irént, a matematikus Patzkó Tibornét, a kémikus Rajczy Máriát. Á meggyőzés eredményes volt, mert már decemberben, janu­árban Ózdon tanítottak. 1946 januárjában jöttek a többi szak­tárgy tanárai is: Szabó Jolán, Varga József, Deák Jenő, Kunt Ernő. Február hónapban állt munkába a mindent tudó, min­dent ismerő hivatalsegéd Vozik József, aki 40 évig szinte a ha­láláig szolgálta az ózdi gimná­ziumot. Összeállt a csapat Március 1-jére a gimnázium személyi állománya 11 kineve­zett rendes tanárral és hat óra­adóval működött. Voltak közöt­tük, akik egyenesen a hadifog­ságból jöttek. Voltak olyanok, akik a lerombolt és még füs­tölgő fővárosi romok közül me­nekülve Ózdon kerestek meg­nyugvást. A tanárok a mosto­ha körülmények ellenére lelke­sek, optimisták voltak, pedig az egyre erősödő infláció miatt szinte egyik napról a másikra éltek, a családosok pedig még nélkülöztek is. Lakáshelyzetük megoldatlan volt. Érdemes itt megállni és visszapillantani a tanárok 50 évvel ezelőtti anya­gi helyzetére. A hatóság 1946 tavaszán a gimnázium tanári kar tagjainak egy üresen álló többszobás épületet utalt ki szükséglakásként. Vozik Jóska a padláson talált egy hányódó ajtót, azt tették az ágyba, ami­be valahonnan szalma is ke­rült. Négy helyszín A padlásszobába Kunt Ernő vo­nult be. Egy nagy közös kony­hájuk volt egy tűzhellyel, de gond ebből nem adódott, se főz- nivalójuk, se tüzelőjük nemigen akadt. Étkezni a Kaszinó föld­szinti helyiségébe jártuk, ahol kedvezményesen kaptunk kosz- tot a Vasas Szakszervezet jó­voltából. Néhány szó a tanári fizetésről. 1946 márciusában az első fizetés: hétmillió 800 ezer pengőt volt. Ebből a kedvezmé­nyes étkezés négymilliót tett ki. 1946 áprilisában a fizetés már 31 millió pengő volt. Az árak napról napra duplázódtak. A tanítás az első évben négy, egy­mástól távol eső különböző he­lyen folyt. Az óraközi szünetek­ben néha 300-400 métert is kel­lett gyalogolni az egyik „tan­teremből” a másikba. Felszere­lés semmi. Padok, szekrények, könyvek, szertári állomány semmi, vagy kölcsönben a pol­gári és elemi iskoláktól. Ekkor jött a segítség a Kohászat ré­széről. Ugyanis befejezés előtt állott a gyár újonnan épülő anyagvizsgáló laboratóriuma - ózdi elnevezés szerint az Új la­boratórium -, amelynek föld­szintjét a szerveződő gimnázi­um rendelkezésére bocsátotta, így egy helyen, a minisztériu­mi kikötésnek megfelelően, egy épületben folyt a tanítás 1946 szeptemberétől. Ózd nagyköz­ség munkaasztalokkal, székek­kel szerelte fel a tantermeket. Ebben az épületben működött az iskola 1950 nyaráig, innen költözött át a modern, új, két­emeletes épületébe, a Bem ut­cába. Önálló épület Az önálló iskola tervét a Ma­gyar Tervezőiroda készítette Dávid Károly tervezőmérnök irányításával. A Tervezőiroda a tervdokumentációt két pél­dányban készíttette el, mert a diósgyőri Kilián és az ózdi gim­náziumot egyformának képzel­ték el. A diósgyőri az eredeti terv szerint készült el sík te­rületre, az ózdi azonban módo­sult. Ugyanis eredetileg az épü­letet Ózdon a Velence-telep melletti területre képzelték el. Az iskola alapkövét ide is he­lyezték, az acélhengerbe zárt okirattal együtt. Azonban a Ko­hászat erre a helyre egy hatal­mas víztornyot tervezett, ezért felszedték az alapkövet öt hét múlva, és a mai helyén lévő épület alapjába falazták. Ez a terület azonban lejtős dombol­dal, ezért az eredeti tervet mó­dosították, a tantermi szárnya­kat 2 emeletesre emelték. Vé­gül mégiscsak elkészült a mo­dern új épület, és az ifjúság nagy ünnepség keretében vet­te birtokába a régen várt isko­lát. Ekkor vette fel a gimnázi­um, József Attila nevét. (folytatjuk) 1946-ban az óriási infláció miatt a pengőnek nem volt értéke. A tanárok fizetését ilyen értéktelen pénzben folyósították. 1995. Október 24., Kedd Itt-Hon B 5 Köszöntötték a legidősebb polgárt Mezőkövesd (ÉM - Sz.S.) - A tágas porta és a régi ház még őrzi hagyományos, paraszti jel­legét. A „modem kor” körülfoly­ta, de nem borította el a múlt kis szigetét, mely fakerítésével, barátságos lakóival, utánozha­tatlan illatú tisztaszobájával talán egy évszázada ugyanúgy várja a vendégeket. Itt, az Alkotmány út 74. sz. alatt lakik a város legidősebb polgára, a 95 esztendős Lukács Antal, aki idestova 70 éve él boldog házasságban feleségé­vel, Murányi Máriával. Antal bácsi 1900-ban született Me­zőkövesden, viszonylag jómódú, banktisztviselő családban. Is­kolába hat elemit járt. 14 éves korában rámaradt a család gazdasága, a 25 hold föld, így korán meg kellett tanulnia gaz­dálkodni. Feleségével a „fonóban” ismerkedtek meg, és még ugyanabban az évben - 1925 - össze is házasodtak. Mari néni akkor 16 éves volt. Igazi matyó lakodalmat tar­tottak - nagy mulatsággal, re­zesbandával - mely egy hosszú, boldog házasság kezdetét jelen­tette. Nyolc gyermekük szüle­tett. Megélték a háborút, majd az azt követő politikai átalakulá­sokat, melyek az ő életükre is kihatással voltak. Antal bácsi­ék emlékezetében máig is ele­venen élnek például a tsz-szer- vezések körülményei, az agi- tálás, melynek ők igen sokáig ellenálltak, és csak 1961-ben léptek be a „közösbe”. Itt Antal bácsi még 10 évig dolgozott, s 1971-ben ment nyugdíjba. Visszaemlékezésük szerint a nagy család és a nehéz körül­mények ellenére is békés, jó há­zasságban éltek, november 11- én ünnepük 70. házassági év­fordulójukat. Öt unokájuk és hat déduno­kájuk van, akikről nagy szere­tettel beszélnek. Törődnek velük, látogatják őket, minden szempontból meg vannak elégedve a viselkedé­sükkel. Szeptember 22-én a Családsegítő Központ munka­társai virággal és ajándékko­sárral köszöntötték a város leg­idősebb polgárát. Szokások a Hangony völgyében Id. Dobosy László (ÉM) - Mindenszentek (no­vember 1.): Ezen a napon az egész temető olyan, mint egy gondozott virágoskert, amely estefelé fényárban úszik. Min­den síron több-kevesebb gyer­tya ég, amit körül raknak a sír­hanton. Akinek idegenben van halottja, az a temetői nagy ke­resztnél gyújt gyertyát, de van aki otthon égeti. Helyenként szokásban volt az ablakban is gyertyát gyújtani, különösen ott, ahol a templomból búcsú­val mentek ki a falun keresz­tül a temetőbe. Ma már ezt nem látni. A temetőben a sír mellett csendesen beszélgetve állnak, az idősebbek imádkoz­nak. Régebben addig álltak ott míg a gyertya el nem égett. Az idősebb asszonyok a temető nagy keresztjénél összegyűltek, és az előimádkozó hangjai után imádkoztak. Régebben nem­csak az idősebbek, hanem a fi­atalok is feketébe öltözködtek. Ma már az öltözetre nem ügyel­nek. Az, hogy mikor és hogyan mennek a temetőbe, falvanként változó. Hangonyban egysége­sen délután gyújtottak gyertyát régebben, de ez már megszűnt, ki mikor tud, egyénileg gyújt gyertyát. Este hat órakor itt a templomban litániát tartottak. Ezt követően körmenetben kö­rül járták a temetőt kezükben tartott égő gyertyával. Urajban kora délutánra tették a litáni­át, mivel itt helyben pap nem volt, azt a kántor tartotta meg. A litánia után a templomban lévők a kántor vezetésével ki­mentek a temetőbe, s a nagy­keresztnél elénekelték a libe­rót, a Ments meg engem Uram kezdetű éneket, mely után visszamentek a templomba. Később egyénileg mentek ki a sírokhoz, hogy gyertyáikat el­égessék. Mióta Uraj az ózdi anyaegyházhoz tartozik az óz­di káplán kimegy Urajba, s a templomból a pap által vezet­ve, búcsúval mennek ki a teme­tőbe s a keresztnél együtt éne­kelnek és imát mondanak. Utá­na külön kérésre az új sírokat és újonnan állított síremléke­ket beszenteli a pap, halotti énekek éneklése közben. A sír tulajdonosa ezért tetszés sze­rinti összeget ad a papnak. Szentsimonban a pap a litá­niát a temetőben mondta el. Utána történt a gyertyák elége­tése, többnyire egyszerre. Az egyháztársulati asszonyok a fa­luban lévő útszéli kereszteken is gyújtottak gyertyákat. Susán a református csalá­doknál nem volt szokásban a gyertyagyújtás. A sírokat rend­behozták, de nem tűzdelték te­le krizantémmal, hanem a fej­fákra egy-egy koszorút helyez­tek, amelyet maguk készítet­tek. Fűzfa karikára az erdőből szedett télizöldet csavarták, s közé selyempapírból készített színes virágokat raktak. Idő­sebbeknek sötét, fiatalabbak­nak világos, színes virágot ké­szítettek. Újabban kezd elter­jedni közöttük is a gyertyagyúj­tás, a nagyszámú vegyes házas­ság miatt. A cigányok sírján a művirágból készült koszorú a jellemző. Akinek hallottja nem itt nyugszik, az ablakban gyújt gyertyát. 1945 után ezen a szokások erősen módosultak. Litániára csak nagyon kevesen, többnyi­re az idősebbek mennek. Nem­csak mindenszentek napján a délutáni órákban, hanem már napokkal előbb megkezdik a gyertyák gyújtását a sírokon, amikor a szabadidejük azt en­gedi. A temetők arculata is meg­változott az utóbbi évtizedek­ben. Az 1960-as években meg­kezdődött a műkőből készült síremlékek, sőt az utóbbi évti­zedben a kripták készítése is. Susán régebben a református sírokra fejfákat faragtak, a fej­fára fölül az A.B.F.R.A. betű­ket vésették (A boldog feltáma­dás reménye alatt). Újabban a maradandó fejfa állítása telje­sen megszűnt. A katolikusok­kal egyező műkő síremlékeket készíttetnek a sírköves iparos­sal. A környéken egyedi jelen­ség, hogy a temető külön terü­letén vannak a reformátusok, más területen a katolikusok és külön temetőrészben temetkez­nek a cigányok, rendezett soro­kat alkotva. Ehhez a naphoz is fűződik időjósló mondás: „Ha ez a nap nedves, lágy lesz a tél; ha tiszta, esős, havas lesz” ol­vasták fel Susán a protestáns naptárból. Halottak napja (no­vember 2.): Általában ezen a napon koporsós miséket mond­tak a katolikus templomokban, s aki csak tehette feketébe öl­tözve vett részt a misén. Uraj­ban újabban a szentély elé nem tesznek ki koporsót, hanem a húsvéti vastag gyertyát gyújt­ják meg. E napon a szegénye­ket, régebben a koldusokat megajándékozták, kenyeret és terményeket, vagy ami éppen volt otthon adtak nekik. Külö­nösen Sajópüspökiben volt ez szokás, messze híre is volt, ezért más faluból is jöttek a ta- lyigás cigányok muzsikáltak, énekeltek utcahosszat. A máso­dik világháború után ez meg­szűnt. Ma már csak Hangony­ban járnak a cigányok házról- házra. Az Itt-Hon konyhája Töltött paprika Hozzávalók: 8 cső húsos paprika, 50 dkg sovány sertéscomb vagy lapocka, 7 evőkanál főtt rizs, só, őrölt bors, 1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma. A mártáshoz: 1,25 kg érett paradicsom, 2 evőkanálnyi cukor, kb. egy csapott evőkanálnyi só, 1 szál zellerzöld, 2 evő­kanál liszt, vagy 1 evőkanál étkezési kukoricakeményítő. A paprikát kicsu- mázzuk, vastag ereit kivágjuk, és a csö­veket megmosva félrerakjuk. A comb­ról a zsiradékot lefejtjük, a húst meg­mossuk, földaraboljuk, majd kis lyu­kú tárcsán ledaráljuk. A főtt rizst hoz­záadjuk, megsózzuk, megborsozzuk. Ezt a masszát a paprikába töltjük és villával vagy hústűvel néhány helyen megszurkáljuk, nehogy szétrepedjenek. A paradicsomot megmossuk, szárát ki­metsszük, majd a szemeket turmixol- juk és lábasba szűrjük (így sem a mag­ja, sem a héja nem kerül bele). A cu­korral ízesítjük, megsózzuk, majd be­letesszük a zellerzöldet is. 1 deci vizet hozzáöntünk, a paprikát belefektetjük (akkor jó, ha a paradicsomlé a töltött paprikát ellepi) és nagy lángon rázo- gatva felforraljuk. Utána letakarjuk, majd kis lángon kb. 30 percig főzzük. Amikor kész, a töltött paprikákat a lá­basból kiemeljük és az 1 deci vízzel simára kevert lisztet a levéhez öntjük. 2-3 percig forralva besűrítjük. Tálalás előtt a paprikát a mártásba visszarak­juk és megforrósítjuk. Puha kenyérrel önmagában is tálalható, de igazából sós vagy petrezselymes burgonya illik hozzá. Jó tanácsok:- ha a töltelékből gombócokat is ké­szítünk, akkor 1 tojást is adjunk hoz­zá, nehogy szétfőjenek.- a mártást cukor helyett mézzel vagy mesterséges édesítőszerrel is ízesíthet­jük, amit csak a végén, a már besűrí­tett paradicsomlébe keverünk.- párolt rizst kis mennyiségben ne­héz főzni, ezért készítsünk „normál” adagokat, ami marad, az másnap kö­retnek jó, de le is fagyaszthatjuk.- amikor még, vagy már nagyon drága a paprika, csak 1-2 csövet tölt­sünk az íze kedvéért, a többi tölteléket gombócként főzzük a mártásba tojás hozzáadásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom