Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-17 / 245. szám

A SZELLEM VILAGA Perzselő vágy, hideg szenvedély Phaedra és a Pincér, avagy guminő az öltözőszekrényben Csipkerózsika Budapest (MTI) - A koboldok és a tündérek mellett a bűvészek, vala­mint az artisták is porondra-szín- padra lépnek a Csipkerózsika című előadáson a Fővárosi Nagycirkusz­ban. Az október 19-étől látható pro­dukció szervezői a Grimm testvérek klasszikus meséjének különleges feldolgozását kicsiknek és a szüleik­nek egyaránt ajánlják. A mesejáté­kot naponta játsszák — hétfő és kedd kivételével - a városligeti cir­kuszban. A királyt Nagy Zoltán, hitvesét Gór Nagy Mária alakítja. Csipkerózsikát Farkasházi Réka, a királyfit Nagy Balázs, a G.N.M. Színitanoda növen­dékei játsszák. A dajkát Béres Ilona, Ágoston varázslót Puskás Tivadar formálja meg. Az előadás tündérei Incze Ildikó, Téli Márta, Venczel Ve­ra és Csákányi Eszter. A díszleteket Takács Sándor, a jel­mezeket Kemenes Fanni tervezte. Az előadás rendezője: Magács László. Barbara énekel Budapest (MTI) - Megjelent Xan- tus Barbara első szólólemeze. A Barbara című tizenhárom dalt tar­talmazó CD, illetőleg magnókazetta zenéjét Döme Zsolt komponálta, a dalszövegek írója Szurdi Miklós. Az újdonság a Poligram-Zebra gondo­zásában látott napvilágot. Xantus Barbara rajongói élőben is hallhatják kedvencüket. Az új szer­zeményeket több vidéki nagyváros­ban, majd Budapesten mutatja be a decemberi koncertsorozaton. Nyírségi premierek Nyíregyháza (MTI) - Októberben újabb két premier szerepel a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház műsorában. Alfred Jarry: Übü ki­rály című színdarabját az elmúlt héten csütörtökön mutatta be a tár­sulat, Megyeri Zoltán rendezésé­ben. A főbb szerepeket Gados Béla, Pregitzer Fruzsina, Bede-Fazekas Zsolt, Horváth László Attila, Felhő- fi-Kiss László, Csorba Ilona és Ró­bert Gábor játssza. Október 28-án Shakespeare: Velen­cei kalmár című színműve lesz a premierdarab. Telihay Péter rende­ző a főbb szerepeket Bajzáth Péter­re, Kerekes Lászlóra, Petneházy At­tilára, Dóczy Péterre, Róbert Gábor­ra, Avass Attilára, Gazsó Györgyre, Tóth Tiborra és Tóth Károlyra bíz­ta. A társulat saját nevelésű, fiatal színészjelöltjei közül Tűzkő Sándor, Mészáros Árpád, Gyuris Tibor, Pipó László, Pásztor Zoltán, Horváth Ré­ka, Kövér Judit és Járó Zsuzsa ugyancsak fellép a Shakespeare-da- rabban. Bajor-show Miskolc (ÉM) - A Nemzetközi Ke­reskedelmi Központ (ITC) Humor­színpadán legközelebb október 20- án, pénteken este fél 7-től és 9 órá­tól Bajor Imre műsorára váiják az érdeklődőket. A népszerű színmű­vész ezúttal a show műfajában mu­tatkozik be. Othello a Várban Budapest (MTI) - Az új évadban is folytatja Shakespeare-sorozatát a budapesti Nemzeti Színház. Ezút­tal az Othellót tűzte műsorára - ok­tóber 13-án - a Várszínház, amelyet harminchárom éve játszottak utol­jára, még a Blaha Lujza téri egyko­ri Nemzeti színpadán. A velencei mór szerepét Oszter Sán­dor alakítja. Hitvesét, Desdemónát Juhász Judit, Jagót Rubold Ödön játssza. Emíliát Bartal Zsuzsa, Cas- s.iót ifj. Jászai László, Rodrigót Öze Áron formálta meg a premieren. Cassio szerepét a későbbiekben játssza majd Tóth Sándor, Rodrigó- Ként pedig Bordás János is színpad­ra lép. A tragédiát Kardos László fordítot­ta- A produkció díszlettervezője Tú­ri Erzsébet (vendégművész), a jel­ezek Tordai Hajnal munkái. Az , e'őadást Ivánka Csaba rendezte. Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Mindenkinek van egy csontváz a szekrényé­ben. A közkeletű mondás azt hi­vatott igazolni, hogy vala­mennyiünknek van valamiféle rettenetes titka, ami részben meghatározza, illetve megma­gyarázza tetteinket. Theseus athéni király fiának, Hippolytus- nak a szekrényében egy öröm­szerző guminő lapul a miskolci Csarnok Seneca Phaedrájából és Forgách András ősbemutatós Pincéréből gyúrt előadásában. A műnő jelképezi: Hippolytusnak komoly - szexuális? érzelmi? - de­fektusai vannak. Jelentős fogódzó ez a darab megértéséhez, hiszen a közönség - többnyire - valószínűleg nem mitológiai ismeretekkel felvér­tezve ül be az előadásra. így fogal­ma sincs róla, hogy Hippolytus erő­sen terhelt családból származik: például anyját Theseus a gyermek szeme láttára mészárolta le. Zsótér Sándor - ezúttal mint vendég - ren­dezőnél mindennek azért nincs is különösebb jelentősége, hiszen nem egy antik történetet akar elmesél- tetni szereplőivel. Zsótér talán nem eléggé tiszte­Bernáth László Budapest (MTI) - A tavaly meg­jelent Magyar színházművésze­ti lexikonnak van egy kivehető és szétnyitható nagy térképmel­léklete. Címe szerint: A törté­nelmi Magyarország színházai és színkörei 1930-ig. Az egyes városok mellett ott a színház­épületek kis rajzolata a megnyi­tás évszámával együtt. Innen is kiderül, a legtöbb színházunk körülbelül száz évvel, az elmúlt század végén épült. Pécsett éppen 100 esztendeje nyi­tották meg a nemrég renovált épü­letet. Jövőre a Vígszínház lesz 100 esztendős, mint ahogy a kecskeméti színházépület is. Sajnos már nem áll a Városligetben a Magyar Mű­színkör, amelynek az alapítási éve ugyancsak 1895. Természetesen nem egy vagy két esztendő volt, ami alatt megépült Budapest és az or­szág színházainak sora. Mint isme­retes a budapesti Nemzeti Színhá­zat 1837-ben építették, a miskolcit pedig már 1823-ban, Kassának 1788-tól volt állandó színházépüle­te, s Győrnek is 1798-tól, Debrecen­nek meg éppen 130 esztendeje. Mégis azt lehet mondani: Thália állandó hajlékai Magyarországon többségükben a múlt század ’80-90­lettudóan, ám annál célirányosab­ban kezeli Seneca szövegét, amikor különös sztorit kreál. Ebben a válto­zatban a vágyait elfojtó Hippolytus iránt szerelemre gerjedő Phaedra - az ifjú mostohaanyja - nem képes - és nem is akar - kitérni saját érzel­mei elől. Amikor visszautasításra talál, bűnösnek gondolt szenvedé­lyét bűnnel próbálja leplezni: be- árulja Hippolytust Theseusnál. Csakhogy szenvedélye nem csupán őt tereli bűnös útra: Hippolytus - félvén a beárultatástól - saját apjá­nak adja ki magát, így Phaedra ná­la árulja be őt. Az öngyilkosságba kergeti Phaedrát, aki halála pilla­natában rádöbben: többszörös bűn - és átverés - áldozata lett. Az egyfelvonásossá húzott-átírt Phaedrával egy előadásban játszott Pincérben mintha - tükröződve, for­dítva - ismétlődne meg az előbbi történet. Itt is sok a talány: nem tudjuk meg például, hogy kicsoda a titokzatos pincér és ki az előadás után lévő színésznő, csupán annyit látunk, hogy az utóbbi magát kerge­ti az őrületbe, rettegésbe. Seneca és Forgách András nem egy súlycsoport. Míg az előbbiről a színházi szakirodalom azt állítja, nélküle nem lenne újkori tragédia, addig Forgách saját maga is elisme­es éveiben kaptak tetőt a fejük fölé. Az ok, a magyarázat is elég nyilván­való. A kiegyezés után húsz-har­minc évvel e számban és jólétben egyaránt gyorsan gyarapodó pol­gárság, presztízsokokból, meg a szó­rakozásigényei miatt is, bőkezűen vállalta a színházépítés akkor sem csekély költségeit. S ez akkor is így van, ha a polgárok nem közvetlenül, a saját bukszájukból guberálták elő a pénzt, hanem a város kasszájából került ki az, hiszen oda is ők fizet­ték be az adókat. A másik ok is kézenfekvő: a ma­gyarul beszélő polgár számára a színház volt a nyelv temploma. S ez akkor is igaz, ha közülük sokan ak­kor hagyták oda szüleik - leggyak­rabban német-anyanyelvét. S még akkor is igaz, ha ebben a „templom­ban”, magyarul ugyan, de igencsak sikamlós - főleg francia - darabok uralták a színpadot, mert még a prűd polgár is szerette, főleg ha fér­fi volt, ha egy kis pikantériával csik­landozták látó- és hallószerveit. Most, egy évszázad után, nem kis örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek az épületek általában jól bírták a 100 éves „kihordási időt”, s az elmúlt évtizedben sorra-rendre meg is újultak, hogy a következő 100 (50?) évben is használhatók le­gyenek. A 100 éves pécsi színházat éppen a centenáriumra varázsolták ri: az ő darabjában legfeljebb annyi történik, hogy két ember beszélget az éjszakában, ami közben az egyik ember rendet rak a másik életében, a másik pedig feldúlja az előbbi éle­tét. így az ő figurái - szemben a Phaedra szereplőivel - kifejezetten antihősök. Hogy mégis egy élvezhe­tő színházi estévé áll össze a Phaed­ra és a Pincér, az Zsótér érdeme. A két darabból szőtt előadás nem rengeti meg a lelkeket. Zsó- térnak vélhetőleg nem is ez volt a szándéka. Hol van már a Woyzeck őrületes tempója, a Hölgy kaméliák nélkül sodrása? Zsótér ma már elemzőbb, higgadtabb, tárgyszerűbb. A rende­ző felfogása szerint különös emberi játszmákat látunk: pusztító és ön­pusztító szenvedélyt, majd szenve­dély nélküli önpusztítást. Amíg Phaedra szenvedélye - a perzselő vágy ellenére is - hideg, kiszámított - tudja, hogy küzdenie kellene elle­ne, de nem teszi -, a színésznő ki­számíthatatlan. Hippolytus - The- seusként is - pontosan tudja, mit kell tennie, a pincér egyik mondatá­ból viszont nem feltétlenül követke­zik a másik. A játék terét ezúttal is Ambrus Mária - Zsótér rendszeres alkotó­társa - a végtelent és a határokat, múltat és jelent egyaránt idéző dísz­letei jelölik ki. Az athéni nyaraló és a kis vidéki szálloda oldalt labirin­tusban végződik. Itt bolyonganak a két egyfelvonásos szereplői: az egy­mást kerülgető, az egymáson örökö­sen fogást kereső Margitai Ági és Quintus Konrád (két nagyszerű szí­nész!), akik az útvesztőből olykor kitalálnak ugyan, de saját sorsuk labirintusában végleg eltévedtek. Lehet-e tovább gondolni e törté­neteket? Zsótér feltétlenül erre késztet. Tűnődjünk csak el azon: van-e szavunk rá, milyen is az igazi szenvedély, saját tapasztalataink alapján vitaképesek vagyunk-e Zsó- térral szemben abban, hogy a szen­vedély nem jeges, hanem mondjuk mindent felégető? Amivel csak arra akarok célozni, hogy a világban mind kevesebb helye marad az ér­zelmeknek, a ráció mindennél előbbre való lett. Vagy itt van az az etikai alapkérdés, amit a gyors íté­letalkotást sürgető korban mind ke­vesebbszer teszünk fel akár csak magunknak is: több-e az ember, mint a saját tette? Zsótérnál még akkor is igen a válasz, ha közben tudtunkra adja: ót most inkább a tett és a lehetséges indítékok érde­kelték. újjá, de Kaposvár, Szeged, Veszp­rém, Miskolc, Nyíregyháza, Győr, Budapesten a Vígszínház, az Öpe- raház bizonyítják, hogy a XX. szá­zad végének magyar polgára is sze­reti a színházat. Olyannyira, hogy még most is évente mintegy ötmillió jegyet adnak el pénzért. Éz termé­szetesen nem ötmillió állampolgárt jelent, de legalább 4-500 ezret és ez sem kevés egy tíz és fél milliós or­szágban. Marad azonban a nagy kérdés: megmarad-e a színháznak sajátos varázsa mellett — hogy tud­niillik egy légtérben vagyunk az élő, mozgó szereplőkkel - az a nyelvvé­dő szerepe, ami 100 évvel ezelőtt még oly fontos volt? Valószínűleg nem. Sem a nyelv védelmét, sem a nyelv terjesztését, elsőrendűen nem a színházaknak kell manapság vál­lalnia. Az ápolást viszont igen. Al­kalmazkodni kell a ma élő magya­rok beszédéhez, Íriszen máskülön­ben hiteltelenül ágálnának a színé­szek a deszkákon. Az alkalmazko­dás azonban nem azt jelenti, hogy minden nyelvi divatot el kell fogad­ni. Azt viszont igen, hogy őrizni kö­telessége minden műben, ahol ez csak lehetséges, az anyanyelv hang­súlyait, ízeit, zamatát. Nagyon so­kat tehet, hogy az idegen hatásokat megszűrje, s csak azt engedje át, ami szervül, illeszkedik közös kin­csünkhöz, az anyanyelvhez. Margitai Ági és Quintus Konrád Színházak százada - és felelőssége My Fair Lady A Miskolci Nemzeti Színházban az elmúlt héten mutattál^ be a My Fair Lady című musi­calt, Horváth Péter rendezésében. „Egy szót szólj, megmondom, ki vagy..." Hig­gins professzor (Matus György) és Pickering ezredes (Dézsy Szabó Gábor) találkoznak, s megegyeznek abban, hogy az emberek - köztük Eliza, a virágáruslány - nem beszélik szépen Shakespeare nyelvét. „Nekem az a szép, hurrá, az tesz igazán úrrá, hogyha engem gyűr le egy kis snapsz". Eliza apja, és barátai (Kulcsár Imre, Szegedi Dezső és Masa Attila). „Lenn délen édes éjen, édent remélsz..." Eliza (Nagy Ibolya) és a professzor munka közben. „Ma éjjel táncolnék..." Amikor Eliza nem azt gondolja, hogy „várj, te gaz, Henry Hig­gins..." „Beszédes" siker... - avagy minden jó, ha jó (lesz) a vége. Mert még néhány jelenet azért „eltelik", míg Eliza a happy end biztos reményében a professzor fejéhez vágja a papucsát... Fotók: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom