Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-10 / 239. szám
4 M ItT'Hon 1995. Október 10., Kedd Egy pályamunka eredménye Mint a Kossuth Szövetség tagja a felhívásra pályamunkát készítettem a ’48-49-es szabadságharc katonáinak sírjaival kapcsolatban. Mint kevesek előtt ismert, nálunk Miskolcon az Ava- si református temetőben nyugszik Butykay József, tüzér főhadnagy. Sírját az 1980-as évektől gondozom, bizony akkor még igen elhanyagolt állapotban volt. Pályamunkám a Nemzeti Pantheon Alapítványnál díjat kapott, 1992. november 18-án pedig egy kis pénz is érkezett. Ebből igen keservesen és nehezen elkészült a sírhely restaurálása 1995. július 2-án. A sír ünnepélyes átadása október 6-a körül lesz, amiről meghívót küldök az újságnak. Meditáció magunkról Miskolc ÍÉM - E.Gy.) - Szórakozni és derülni lehet(ett) a Magyar Televízióban időnként bemutatott No, megállj csak! című színes szovjet rajzfilmsorozat érdekes epizódjain. Ezek játékosan arról szólnak, hogy hogyan jár túl a nyúl a farkas eszén. A filmben látottak képsora a valóságban nem fordulhat(ott) elő. Valós történet azonban az az eset - s elképzelhető több is ilyen amely Miskolc közelében lévő egyik közút szélén nemrégen látható volt. Egy mezei nyúl nem farkassal ugyan, hanem egy nagy rókával játszadozott békésen, amin a mellettük elhaladó járművek utasai hasonlóan dex-ülhettek, mint a filmbeli jeleneteken. Az említett látványok képzettársítással egy kis meditációra késztetik az embert. Hogy a mesében a nyúl túljár a farkas eszén az érthető, hiszen a mesék világában minden lehetséges. Ki értheti azonban azt, hogy a valóságban a nyúl és a róka így viszonyul egymáshoz. A nem tudatos lények világában ugyanis meghatározott csoportok, egye- dek egymásra támadnak, az erősebbek legyőzik, sőt felfalják a gyengébbeket. Ez az állatokra vonatkozó törvényszerűség alapján érthető. Kevésbé nyugtázható megértéssel azonban az, hogy a tudatos lények világában emberek és embercsoportok egymásnak esnek, illetve élet-halál- harcban állnak egymással. Ez aligha lehet törvényszerű dolog. Miért ne lehetne viszont íratlan „törvény” az az óhaj, hogy rendelkezzenek a megegyezés készségével is? Mi otthonában is ITTHON ______T v agyunk Harc a vidéki labdarúgásért Jelenet a szikszói pályán Vitányi Mihály Több mint egy éve harcolunk kollégáimmal együtt a vidék labdarúgása érdekében. Számos tanácskozás, petíció, levél, de az MLSZ figyelmen kívül hagyva a „kis” csapatok érdekeit mindig kitalál valamit, amivel több bevételhez juthat, sarcolva a körzeti bajnokságban szereplő csapatokat. A bevételből viszont semmit sem juttat vissza az előzetes ígéretei ellenére. Előbb kivették a körzetek kezéből az igazolásokat, így a csapatoknak a megyére kell menni, sőt igazolási és átigazolási díjat kell fizetniük. Tavaly bevezették az úgynevezett játékengedélyi díjat is. A pohár betelt. Ezért fordultunk az MLSZ-hez, felelős állami szervekhez levelünkkel, amire sajnos másfél hónapja nem kaptunk még választ sem. Talán a nyilvánosság ereje segíthet! Megyei értekezletünkön óriási felháborodással és mélységes csalódással vettük tudomásul a B.-A.-Z. Negyei Labdarúgó-szövetség elnökének bejelentését, miszerint a jövőben változatlan összegben mégis meg kell fizetni a játékengedély- díját. Az MLSZ vezetése a kiscsapatok egyéves tiltakozását figyelmen kívül hagyva döntött így, holott év közben többször is azt ígérték csökkentik azt. Tekintettel arra, hogy változatlanul az a véleményünk, hogy amennyiben továbbra is az 1300 (ifiknél 700) forint díjfizetés marad, az a kis- és aprófalvas, valamint a hátrányos helyzetű települések labdarúgó-csapataik ellehetetlenüléséhez, megszűnéséhez fog vezetni. Mielőtt a játékengedélydíjfizetéssel kapcsolatos konkrét kérésünket megfogalmaznám, szeretnék említést tenni az előzményekről:- egy évvel ezelőtt, amikor tudomást szereztünk a*, díjfizetésről azonnal tiltakoztunk sportvezető kollégáimmal.- tiltakozásunkra közölték ez nemcsak díjfizetés, hanem magába foglalja a labdarúgók balesetbiztosítását is.- miután bebizonyosodott, hogy ez nem igaz, megtagadtuk a díjfizetést, és ennek megfelelően írtuk ki a körzeti labdarúgó-bajnokságokat.- MLSZ-válaszlépés: törölnek a nyilvántartásból, a körzeti bajnokságban szereplő csapatok játékosait nem tekintik igazoltaknak azonnal „szüzén” (új játékosként) igazolhatja bármely csapat. Továbbá nem indulhattak csapataink a Magyar Kupában sem.- a fentiekbe nem nyugodtunk bele. Folyamatosan „bombáztuk” a megyei LSZ-t, rajtuk keresztül az MLSZ-t. Kezdetben - mint utólag kiderült csak viharcsendesítőként - úgy tűnt sikerrel.- ez év márciusában a megyei LSZ valamennyi tisztség- viselője és a sportigazgatási társulások szakmai vezetőinek megbeszélésén az Amatőr Ligán keresztül olyan információt kaptunk, hogy kedvező döntés várható: 3-500 forint lesz a díjfizetés mértéke a kiscsapatoknak. Nos a megyei értekezleten éppen az előzőek miatt vált elfogadhatatlanná számunkra az az MLSZ-döntés, hogy továbbra is 1300, illetve 700 forint marad a díj mértéke. Az sem vigasz, hogy a magasabb osztályban többet kell fizetni, de annak aránya is elfogadhatatlan. Ott ahol köztudottan nem igazi amatőrök a játékosok a nincstelen, munkanélküli és többszörösen hátrányos helyzetben élőkkel szemben a megyei I. osztályban kétszáz, az NB Ill-ban ezer forinttal kell többet fizetni. A leírtakból is kitűnik, hogy az MLSZ egy évig játszadozott a körzeti bajnokságban szereplő csapatokkal. Hamis információkat adtak, félrevezettek, becsaptak bennünket. Belőlünk és nem értünk élnek. Sőt olyan információnk van nem is az MLSZ elnöksége, hanem egy szűkebb körű irányító csoport hozta meg a döntést. Nem merték a plénum elé vinni, féltek nem lesz támogatójuk. A nyolc társulásunk területén mintegy 170 felnőtt és több mint száz ifi csapat működik. Figyelembe véve azt, hogy hátrányos helyzetű településekről van szó sok a munkanélküli, hátrányos helyzetű fiatal, a díjfizetés ezen csapatok számának drasztikus csökkenéséhez, az ifi csapatok megszüntetéséhez vezetne. Miért nem belőlük él? Milyen a kapcsolata a körzetekkel, mit tesz az ottani labdarúgásért? Egyszóval semmit! Akkor ne is vegyen el, ne sar- coljon és „fejpénzezzen!” A közgyűléseiken nem adnak szót a kiscsapatok képviselőinek, nem mondhatjuk el véleményünket. Ebből nem kérünk! Demokratikusabb vezetést, a piramis elméletet tiszteletben tartó alulról fölfelé építkező szövetség lehet csak az egész labdarúgás gazdája. (A szerző társulatvezető, főtanácsos) 1995. Október 10., Kedd ItT'Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról A felújított kékedi kastély Fotó: PT Priska Tibor Mesefilmeken szokás ilyen csúcsos hegyeket rajzolni, mint itt, a Hegyközben. Mert a vulkánok építgették, formálták, később az e,ső, a szél csiszolgatta ilyenre. És az itt lévő, tiszta levegőre szokás mondani: harapni lehet. Mert a hegyeket sűrűn fedő erdők, fenyők, bükkösök, tölgyek, cserfák sokadalma szűrj meg a szennytől, adja hozzá dúsításként a maga termelte oxigént. És a nyugtató, gyógyító csendet is szokás említeni az ilyen helyeken, mert nincsenek gyárkémények, zuhogó, dörömbölő gépek, ellenben rengeteg a madár, a gyümölcsfa és a kékes, párás völgyekben ősrégi falvak lapulnak, a hegyoldalakban házak kapaszkodnak. Természetes, hogy most, így az őszi, nagy kirándulások idején eszébe jut az embernek a falusi turizmus is. Minő jó is lenne, ha az ország más részeiből, netán külországokból - minél többen látogatnának ide, megnézni hogy s mint. Éppen itt, hol jelenleg bámészkodunk, a nagyhírű Hollóházán megnézhetnék a porcelángyár múzeumát, a különleges formájú, modem templomot, sétálgathatnának, nézelődhetnének erre-arra. Eszükbe juthatna az is - az ilyen sétafi- káló, messziről érkezettek között mindig akad nehány, kinek nagyon is eszébe jutna hogya- szongya, ha már itt vagyunk a szépséges Zemplénben, az ősz is kedvez, barátságos, süssünk valahol szalonnát a szabad természetben, mely után egy pohár bor is leszalad. Legyen! Mondják ilyenkor többen is és megszavazva. Itt a korszerű ABC-áruház. Tágas, szép, melyben minden kapható. Azaz... Szalonna most éppen nem kapható. Még ma is legolcsóbb ennivaló a maga 32-35 forintjával, a nyárs ingyen lenne az erdőből, tűz is keletkezne, sajna itt szalonna nincs. Bor? Az sincs. Semmilyen? Semmilyen! Hm! Fura ugyan, de ha nincs, hát nincs! Akad még erre sok, más falu, ha nem is oly rangos, mint Hollóháza. Például Kéked! Hát Kéked meg kifejezetten üdülőfalu! Nemrég fejezték be sok évtizedes munka végén a kastély helyreállítását, látogatható, csupán körbejárni is mutatós látvány, meg itt található egy rangos-híres fürdő, nem mesz- sze eme kastélytól, hol mindig is üdültek népek. Áz innen készült prospektusok, reklámfotók bejárták hazankat, a legtávolabbi országi-észben is érdeklődést keltenek, útrakelésre biztatnak. A falunak mindjárt a szélén is hívogat egy gusztusos faházikó, amolyan vendéglátóipari egység magánkézben, melyben kedves lány fogad, és mondja is rögtön, hogy se bor, se szalonna. Őszhöz képest igen melegen süt a Nap, ha már ennyit szaladgálunk és üveges bor nincs, hát legalább egy fföccsöt már megérdemelnénk. Csakhogy eme faházikóban csakis egy bizonyos fehér „bort” kínálnak, melynek fogyasztásától a hozzáértők óva intenek. Pár napja a Falurádióban éppen erről az izéről beszélt boros egyén, elmondta, hogy esszenciával, vagy bizonyos fűszerek segédletével állítják elő, aki akaija, megihat- ja, egészségre nem ártalmas, de tudnia kell, hogy ez nem bor. Sebaj, itt a falu közepén a másik egység. A bolt éppen zárva. Dél még nincs ugyan, de két lakat is tiltja a bemenetelt, a nyitva tartást meg a vendég nem tudhatja. Mellette italbolt, üresen, ugyanazzal az egyfajta valamivel, amit itt „borként” kínálnak. Semmi vész! Itt van máris Telkibánya! Az aranygombos! Különben is itt volt az első cserépüzem, ha igaz, még a nagyságos fejedelem idejében! Itt van az Ezüstfenyő turistaház, évtizedekkel korábban a vándorok csupán eme ház látványáért, konyhájáért is erre alakították útjukat, a ház télen- nyáron munkálkodott, fogadta a csoportokat, egyénieket. Udvarán a vendégek még a régi aranybánya némely kellékét is megcsodálhatták. Sajnos, most ez a turistaház sem működik... Azért szalonna - mert az ember már ilyenkor megmakacsolja magát - csak akad valahol! Hát már mégiscsak...! A bolt éppen nyitva, de szalonna sajnos... Hogy az a... A mellette lévő, tömött korcsmában fröccs- nekvalóként ugyanaz a... Odább egy magánvendéglő szintén tömött helyiségében sem igen más a helyzet. Ez hát nem jött össze. Egyébként pedig a sült szalonna egészségtelen, megüli az ember gyomrát, a rizling meg savanyú, mint a rosseb. A hegyek, a falvak viszont nagyon szépek, a levegő harapnivaló. Égy, mind ez ideig nyilván szundikáló egyén megemlíti, minő jó lenne a falusi turizmust feltalálni, főként az ilyen szép helyekre irányítani! Nem válaszol neki egyikünk sem. Az Itt-Hon konyhája Luby sült Ismét Zilahy Ágnes, erdélyi író, több mint száz évvel ezelőtt írt szakácskönyvéből idézünk, most a művelődéstörténeti különlegességnek is számító Luby sültet, melyet az erdélyi családok jeles ünnepeken, tisztes vendégek ér- keztekor kínálták. A Szatmár megyei Luby családnál többször vendégeskedett Petőfi Sándor is, lehetséges, hogy Zilahy Ágnessel olyasvalak ismertette eme receptet, aki egy asztalnál ebédelt a költővel. Sajnos, eme étel elkészítésének ideje ma leginkább a fizetéskörüli időszak lehet. „Vegyünk egy fél kiló tiszta sovány felsár pecsenyét és verjük ki fa bunkóval, a lehető legvékonyabbra. Azután megint vegyünk fél kiló disznóhust a mely egy kissé kövéres legyen, legalkalmasabb e czélra a faijából vágatni. Ezt is meg kell laposra verni gondosan, hogy széjjel ne rongyoljuk, végre egy fél kiló borjufelsár pecsenyét is egy darabba hagyva, laposra kell verni. Sózzuk meg és tegyük deszkára, legalul a marhahús szeletet, tegyük rá a disznóhus szeletet, végre a bornyu- pecsenyét. Mindezt göngyüljök szorosan össze, henger alakúra, majd jó szorosan csavargassuk körül tiszta lapos zsineggel. A sima részét meg kell két sorosan vékony szalonna szeletekkel tűzdelni, mint a nyulat szokás. Egy lábasba tegyünk tojásnyi zsírt, ha felolvadt tegyük bele a pecsenyét, mikor a lábasba tettük a húst, tegyünk reá hat fej laskára vágott versehagy- mát és egy pohárnyi gyönge eczetet. Fedjük be a lábast és tegyük egyenlő, de erős tűzre. Ha leve elapad a húsnak, de még nem pirul, vegyük le a tűzről és a hagymás levet át kell szitán törni, ha áttörtük tegyük vissza a lábasba egy koczka czukorral együtt és . a húst is tegyük megint hozzá, fedjük be újra és csak addig süssük gyors tűznél, míg a pecsenye kezd kissé megpirulni. Ezután vegyük ki a lábasból, a fonalat szedjük le róla, vágjuk kerek szeletekbe, rakjuk hosszú tálba, körit - sük egészbe megpirított apró burgonyával.”
