Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-10 / 239. szám
6 Z Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd TOTH ISTVÁNNÉ Bodrogolaszi 64. születésnapja *» alkalmából sok szeretettel köszöntik. Gyermekei, menyei, vője és unokái ---------------------------------O ROSZ NORBERT Taktabáj Nagyon sok boldog szülinapot kívánnak Nagyiék, Margó és Karcsika ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Sátoraljaújhely, Dózsa György út 12.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy.apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért 1/16 oldal 2 600 Ft+áfa 1/8" 5 200 Ft+áfa 1/4" 10 500 Ft+áfa 1/2" 20 550 Ft+áfa 1/1" 41 100 Ft+áfa 2/2" 42 400 Ft+áfa 2/1" 84 800 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/47/321-926 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! k 3 HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! z öreg a sarokhoz közelítve lelassította lépteit, majd oly hir- ' '■' télén fordult vissza, amiként csak bírta fogyatkozó erejéből.- Megvagy! - kiáltotta messze hangzóan. Megvagy- tette hozzá csendes elégedettséggel. Tehette is, hiszen valóban észlelte, amint az árnyék nem tudott eléggé gyorsán elugrani, eresz homályába húzódni, hanem csak úgy hirtelenjében megmerevedett az üres, éjszakai járdán, a lámpaoszlop közelében, elnyúlva hosszan. Megvagy! Ismerd be, hogy elkaptalak! Az árnyék nem mozdult. Ott sötétlett a lámpa közelében, nem messze az öregtől, ámbár... mivel még a lámpán túl volt, nem emerre kellett volna esnie, hanem hátra. Az árnyéknak. Mármint: ha valami a lámpa mögött van, akkor miért esik mégis mifelénk az árnyéka? No, ugye! Azért, mert nem tudott elugrani. Nem hitte, hogy ilyen gyorsan Megfordulok és leleplezem, most aztán csak ott áll megmerevedve, nem áí tudva, mit kezdjen magával - kuncogott elégedetten az öreg. Az árnyékot kábé egy éve tapasztalja. Törzshelyéről indult haza, amikor szokása szerint hátra-hátra te- kintgetve egy keskeny, sötét csíkot látott mozdulni, majd megmerevedni. Semmire sem gondolva ment tovább. Pár hónap múltán ismét látta a sötét sávot, jóval közelebbről. Várakozott, figyelt. Ugyan ki követheti? De semmi sem történt, szerencsésen hazaért. Egy hete viszont mind közelebbinek érzi, látja az árnyat. Tudja, hogy ott lopakodik mögötte, bármerre is megy, ráadásul egyre vastagszik az árny, egyre erősödik. (Láttad te is már, barátom? Láttad a téged követőt?) Eddig a távolabbi utcákban megállt, eltűnt, most már követi majdnem egészen hazáig. Igaz, ha visszafordul, hogy megnézze, az árnyék mindig eltűnik, beleolvad a falba, a fa alá, vagy bárhová. Gondolja, valamely barátja, öreg cimborája tréfálkozik vele, ráijesztésként. Csakis valamely barátja somfordálhat utána csupán, és csakis a tréfa kedvéért. Ezért is kiáltotta elégedetten: Megvagy! A furcsa árnyék pedig most... Igen... Megmozdult. Simán, zaj nélkül, miként illik egy árnyékhoz, elin- . PRISKA TIBOR ■; *■ ' ;:r ■ Az árnyék (rémtörténeteink) <- V dúlt az öreg felé. Növekedett, vastagodott, felegyenesedett, emberformát öltött. Megállt az öreghez közel. Valami szerénység, valami nemakaromság érződött belőle, mint aki csakis kény- szerűségből állt elő.-Hát akkor... Nem lehetett pontosan tudni, ki mondta. Az öreg, vagy az árnyék. Az árnyék különben is egyre inkább hasonlóvá vált az öregre, fölvette kissé görnyedt, esetlen tartását is, csak éppen sötét maradt rajta minden.- Miért követsz? - kérdezte az öreg.„Mert az árnyékod vagyok”. Értette az öreg a választ, pedig nem hallotta. Az árnyék nem nyitott ki szájat, talán nem is volt neki, válasza mégis tisztán, érthetően szólt.- Az én árnyékom? Hogyhogy? Hiszen csak nem régóta látlak!- Akkor is messziről. Csak mostanában húzódtál közelebb... „Parancs szerint járok.” - Kinek a parancsa szerint, hé? ,Az Idő... Míg az Idő nem jelzi, nem jöhetek közelebb. De egyszer csak sürget az Idő, jöjjek közelebb... Közelebb.”Az árnyék zavartan izgett- mozgott, igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy a lámpa világításának megfelelő helyen sötétedjen. Az öreg észlelte, hogy közte és az árnyék között még jókora vi- lágos rész maradt.- Akkor is látnom kellett volna már téged és ismernem kellene! - zsörtölődött az öreg. Jsmersz.”Sóhajtotta kelletm lenül az árnyék, majd a földön elnyúló része valamivel közelebb húzódott az öreghez.- Ismerlek? Emeld fól a fejed, hadd lássam az arcod! „Igen... Eljött az ideje.” Mondta nagyon halkan, bocsánatkérően az árnyék. Az öreg oda figyelt, ahol az árnyék arcát sejtette... És meglátta benne a törzsasztalt, körötte az idős cimborákkal. Ni! Az meg én vagyok! Ismerte fól saját magát az asztalnál, ahol tegnap járt. Majd látta magát élete párjával, amint a kertben munkálkodik. Majd látta magát kipirult, boldog arccal, amint magasra emeli első gyermekét. Látta magát délceg legényként, amint menyasszonyával együtt áll a templomban. yorsulva pörögtek vissza-vissza a képek, felvillantva egy -egy kedves szép, vagy nem szép eseményt a korábbi évekből, és az árnyék, meg az öreg között már nem volt sávnyi világos rés sem, a képek meg pörögtek, pörögtek vissza... 1995. Október 10., Kedd Itt-Hon Z 3 Már folyóiratokat is kölcsönöznek A bestsellerekből mindenképpen kettőt kell venni Egyre gyakrabban és egyre többen keresik fel az újhelyi könyvtárat Mészáros István Sátoraljaújhely (EM) - A városi könyvtárban az egykoron kiépített elektromos hálózat kicserélése, korszerűsítése már elodázhatatlanná vált, hiszen tűz- és balesetveszélyessége elérte a kritikus határt. A könyvtárlátogatók örömére ez a munka augusztus harmincadikára elkészült, melyet követett még a festés, a takarítás, így aztán szeptember 18-án teljesen megújult helyiségekbe léphettek be. S egyre többen, mint ahogyan azt Vaskó Jánosné, a könyvtár igazgatója elmondotta.- Volt egy időszak, amikor lefelé ment a beiratkozok száma - idézi fel a még nem is olyan régmúltat - Aztán mind többen jöttek és jönnek. Igazán érezhetően 1994-tól emelkedett a létszám. Minderre néhány számadat: míg ’92-ben 3298-an iratkoztak be könyvtárunkba, ’94-ben ez a szám már 3854-re növekedett. Sokan vannak azonban azok, akik nem beiratkozott könyvtárlátogatók, csak a folyóiratokat, napilapokat - melyekből egyébiránt 150-160-féle jár az újhelyi könyvtárba - jönnek be elolvasni. Legtöbbnyire a nyugdíjasok, a munka nélkül élők. Mindez természetesen a mind magasabb újságárakkal, a megélhetési nehézségekkel függ össze. Éppen ezért a legújabb szolgáltatása a városi könyvtárnak, hogy folyóiratokat is kikölcsönöznek. Természetesen nem a legfrissebbeket, hanem a korábbi hetekben megjelenteket, hiszen akkor nem tudná a betérő elolvasni a legutóbbi számokat. Nos, ilyesmire azért régebben nem is gondoltunk volna, ugyebár...- Az, hogy napjainkban milyen fontos szerep jut a könyvtáraknak, éppen a felújítás kapcsán derült ki - mondja Vaskó Jánosné -, ugyanis amikor bezártunk a felújítás két hónapjára, többen jöttek, hogy mikor nyitunk már. Hiányzott a könyvtár az olvasóknak. Egy egyetemista, akinek fontos és sürgős kutatómunkát kellett végeznie, a pincében dolgozott ez alatt az idő alatt, ahol a könyveink voltak tárolva. Itt szólunk arról, hogy november elsejétől megváltozik a szombati nyitva tartás: délelőtt 9-13 óráig fogadják a látogatókat. Ugyanakkor a zenetár a heti két nappal szemben minden Fotó: Fojtán László nap váija a zene után vágyókat. Jelen pillanatban 111 155 kötet közül válogathatnak a könyvtárba beiratkozottak. Akiknek eddig száz forintot kellett fizetniük ezért (a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak csak 40 forintot) évente, nos, ezt a díjat január elsejétől fel kell emelniük 200, illetve 100 forintra (ez utóbbi összeget a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak kell majd fizetni egy esztendőre). Új könyv beszerzésre idén 600 ezer forint fordítódott, ami jelentette-az éves keretet is. Sajnos, a könyvárak igen magasak, így csupán egy-egy darabot tudnak vásárolni egyfajta könyvből, holott valójában legalább kettő lenne kívánatos... — Persze, vannak olyan könyvek, mint például a bestsellerek, melyekből mindenképpen kettőt kell venni, hiszen az olvasók ezeket valósággal „szétolvassák” - mondja az igazgatónő. A városi könyvtárban úgy prognosztizálnak, hogy a közeljövőben még többen fognak beiratkozni vagy éppen csak betérni újságot olvasni. Éppen ezért jó lenne, ha még több támogatást kapna ez az intézmény. _HETI IEGY7TT „Hidatatiasan" Mészáros István Ugye, tetszettek már tapasztalni, hogy vannak bizony olyan titkos dolgok, melyekről a köznek tudni nem szabad. Igen, a katonai és az államtitkokról van itt szó, melyek megsértése súlyos büntetésekkel jár. Ugye, tetszettek már tapasztalni, hogy egynémely településeken vannak bizony olyan, de olyan titkosnak minősített dolgok, melyek megsértése,... Nos, ez esetben nem kell rögvest a bíróság elé állni, de azért eléggé súlyos esetnek bizonyul azok kifecsegése, netán - Isten bocsássa meg! - közhírré tétele, úgyhogy ennek tudatában a rendes tisztviselő, mondjuk egy jegyző e szerint is jár el. Ugye, tetszettek már tapasztalni, hogy bizonyos hivatalokba betérve azon nyomban megszállja az embert valamiféle kisebbségi érzés, amit ott nem győznek megerősíteni, hogy tudniillik Te (Maga, Ón) itten egy olyan helyen vagy, ahol csak meghúzhatod magad... Ennek megfelelően aztán te (Maga, Ön) légy annak tudatában, hogy e helyen csak kérhetsz (könyöröghetsz, térden csúszhatsz, satöbbi), majd mi azt eldöntjük, hogy mire érdemesítünk... Ugye, tetszettek már találkozni olyan esettel, amikor valakit megkérdeztek és az illető a válasz elől úgy kacskaringózott, mint harmadnapos korcsmalátogató úgy hajnaltájt... Történt pedig egyszer, hogy az újságíró hallott valamilyen hírt egy faluból. No, ennek utána nézünk, kis hír, de legalább pozitív, amiből ugyebár manapság ugyancsak kevéske van. Idát nem nagy dolog, gondolta, elintézi röviden egy telefonbeszélgetés útján. FJi- vatalban jegyző vette fel (polgármester éppen nem lévén) a kézibeszélőt, majd újságíró otromba, eléggé el nem ítélhető módon a bemutatkozás után rögtön nekiszegezte kérdéseit (tessék mondani, mi is történt ott és akkor, valamint tessék már elmondani mennyibe is került az önkormányzatnak mindez?). Erre már jött is a viszont kérdések sorozata. Szóval, melyik újságtól, mit akar ebből kihozni (hűha!), kitől hallott erről, mikor akar erről írni, milyen színű az anyósának a szeme... Ja, ez utóbbit már nem kérdezte.meg a jegyző úr, ezt már az újságíró tette hozzá magában, mikor eléggé el nem ítélhető módon közbevágott: már elnézést, de esetleg megkaphatnám a választ, mielőtt a családfám taglalására térnénk, szóval, mi is... És mennyibe... Ugye, ki tetsze-. nek találni: végül kimerítő választ kapott kérdéseire, s részben a titkosságot is feloldotta jegyző úr, miért is újságíró nem győzi háláját leróni. Ja, hogy miről is volt szó? Ezt viszont már nem tetszenek kitalálni! Az óvoda burkolatának a kicseréléséről...
