Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-26 / 227. szám
4 M Itt-Hon 1995. Szeptember 26., Kedd Ifjú közlekedési rendőrök Miskolc (ÉM - NJ) - Fennállása óta sokféle módon, és sokféle eszközzel segíti elő a közlekedési balesetek megelőzését a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közlekedésbiztonsági Alapítvány. Mint arról a közelmúltben megtartott kuratóriumi ülésükön Pónus Ferenc nyugállományú rendőr alezredes, az alapítvány elnöke tájékoztatta lapunkat, nemrég készültek el azok a pele- rinek, sapkák és tárcsák, amelyek kiosztását ünnepi keretek között tervezik az ifjú közlekedési rendőrök között. Azokról az iskoláskorú gyermekekről van szó, akik vállalják gyermektársaik iskolába, illetve az iskolából haza vezető utakon, a nagyforgalmú szakaszokon és a különösen kritikus átkelőhelyeken való biztonságos áthaladását. Ruházatuk, sapkájuk, a kezükben lévő tárcsa alapján bizonyára hamar megismerik őket a közlekedés többi résztvevői és segítik őket szolgálatuk maradéktalan ellátásában. Pónus Ferenc elmondta, hogy ezt elváiják az autóban ülőktől is, s remélik a gépkocsi- vezetők is képesek lesznek reggeli sietségükben mérsékelni önmagukat és a járművek sebességét, hogy elkerüljék, megelőzhessék a gyermekbaleseteket. Az első felszerelések már el is jutottak a „kis rendőrökhöz”, akik a premiert jónak ítélték. A közlekedők többsége valóban átérzi az iskolások fokozott veszélyeztetettségét az utakon különösen a reggeli órákban, amikor mindenkinek sietős a dolga, persze a gyerekeknek is. Sajnos nem sokkal kedvezőbb a helyzet a hazafelé vezető úton sem, amikor valójában a délutáni csúcsforgalom kezdődik éppen az iskolákból kiáramló gyermekek miatt. Az alapítvány elnöke arra kérte a sajtó képviselőit, hogy a „kis közlekedési rendőrök” tevékenységének ismertetésével segítsék elő a forgalomban részt vevő iskolások biztonságos közlekedését, hogy adják tudtul: a tárcsával szabad áthaladást kérő gyerekek jelzéseit mindenki vegye komolyan, hiszen a tárcsa felmutatásakor elinduló gyerekek épségét onnantól kezdve már csak az autósok garantálhatják. Hasznos közlekedési alapítvány gondozása Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zeplén Megyei Közlekedésbiztonsági Alapítvány kuratóriumának elnöke Pónus Ferenc nyugalmazott rendőr a- lezredes a legutóbbi ülésen ismertette az alapítvány működési szabálytervezetének módosítását, s ezt a kuratórium tagjai elfogadták. Szólt arról is, hogy a nyáron gyermekek számára közlekedési szaktábort szei'veztek, és annak szakmai irányítását, költségeit is a jól hasznosuló alapítvány pénzéből sikerült finanszírozni. Mondhatjuk, az írás maga az ember Csapóné Kelemen Andrea Miskolc (ÉM) - Társaságban, beszélgetések során, ha elhangzik a szó, grafológia, sokan a mai napig is kétellyel tekintenek rá, rosszabb esetben tudomást sem akarnak venni róla. Pedig már századokkal ezelőtt orvosok, filozófusok, történészek felvetették, hogy az ember kézírása és jelleme között összefüggés van. Csak néhány névre hívnám fel a figyelmet az 1600-as évekből: Camillió Bal- di orvosprofesszor és Marcus Aurelius Severinus nápolyi orvos könyvet jelentetett meg e témában. Sőt, maga Goethe is érdeklődéssel mélyedt el kézírások vizsgálatában. Magyar- országon az elsők között tűnt fel kiemelkedő grafológiai tudásával az 1920-as években Románná Goldzieher Klára, akinek cikkei, művei a mai napig is elismertek és rendszeresen idézettek a szakirodalomban. Ma már tudjuk, hogy sokszor elárulják az ember hangulatát, fáradtságát, feszült lelki- állapotát mozdulatai, arckifejezései. Ugyanígy van ez a kézis>. * v.<. ^ . U. v. >i ■ . . . ös ; . K‘ L.' v ■ >- - *- ■ - > • -a £ . V V. - í * - írt Lí\ I .. L ^V- v ~~—irt __(-'■ r ír ásunk a jellemünk írással is, hiszen az nem más, mint rögzített mozgás, így sokkal mélyebbre áshatunk az ember lelkében. Világunkban fontos, hogy ismerjük önmagunkat, képességeinket, hajlamainkat, s ennek tudatában fejlesszük tovább egyéniségünket. Erre az „önismereti útra” í'álép- ve sokat segíthet nekünk e tudomány. A grafológusok előtt már az írás térbeli elhelyezkedése, irányultsága az első pillanatban árulkodik az írószemély múltjáról, anyával való kapcsolatáról, törekvéseiről, ösztönkésztetéseiről, s az esetleges készségekről, félelmekről a jövőre vonatkozóan. Az önbizalomról, az ember térfoglalási igényéről, feltűnni akarásról az írás nagysága mutat pontos képet, Az aktivitás, kezdeményezési készség mind-mind jelentkezik a grafikumban. A betűk kötöttségétől kezdve az írás szélességéig, kötési módjáig minden fontos a grafológus számára, még az olyan apró kis jelek is mint az ékezetek, „t” áthúzások, írásjelek, kezdő és végvonalak. Ezek az egyedi jegyek útmutatást adnak az egyéniség karakteréről, külvilághoz való viszonyáról, szellemiségéről, gondolkodásáról s érzelmeiről. Meg kell még jegyezni az aláírás fontosságát, hiszen azzal önmagunkat adjuk, állítjuk a világ elé. Terjedelmi korlátok határt szabnak a téma bővebb kifejtésének, de remélem az érdeklődés felkeltésére elegendő volt e néhány sor, s az elmélyülést is bátran ajánlhatom azoknak, akiket kíváncsiságuk létük e szegletének alaposabb megismerésére késztet. Válaszlevél egy kritikai észrevételre Kedves H. D.l Napok óta rakosgatom az íróasztalomon az Észak-Magyarország Itt-Hon mellékletében megjelent „Nekünk nem sikerül” című írását. Olvasás közben azon tűnődtem, lehet, hogy nem egy városban élünk? Vagy önnek a szomszéd rétje ennyivel zöldebb? Kollégáimmal együtt évek, évtizedek óta dolgozunk azért, hogy Miskolc ennek a régiónak a kulturális központja is legyen. Igenis meggyökeresedtek, miskolcivá, hagyománnyá váltak rendezvények városunkban. Ezek közül a legfiatalabb rendezvény a Miskolci Tavaszi Napok sorozat, mely Miskolc város ünnepe alkalmából városunk tehetséges fiataljainak adott bemutatkozási lehetőséget. Tíz éve visszatérő esemény a nyár elején a Diósgyőri Várjátékok, melyet az idén négy napon keresztül láthattak a hazai és külföldi vendégek. Ezen a nyáron tizenegyedik alkalommal került sor a Nemzetközi Dixieland találkozóra, tizenhatodik éve Miskolc, a Diósgyőri vár a helyszíne a Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválnak. A Nemzetközi Kamarakórustalálkozó is már hat éve hozzátartozik zenei életünkhöz. Harminc nyárra tekint vissza a Collegium Musicum orgonahangverseny-sorozat,. A nyári színházi előadásoknak is évtizedes hagyományai vannak. Tudja-e ön, hogy milyen rangos eseménynek számít a Grafikai Biennále, a Miskolci Téli Tárlat, a Formációs Táncfesztivál. Amíg ön a valóban csodálatos virágkompozíciókban gyönyörködött Debrecenben, az itthon maradt miskolciak hagyományteremtő rendezvényeknek lehettek részesei. A Nemzetközi Mazsoret Fesztivál megnyitója, az együttesek felvonulása, bemutatója maradandó élményt nyújtott. A Diósgyőri várban a diósgyőri vigasságok és Szent István király ünnepe alkalmából a középkor kultúráját idéztük, zene, tánc, mesterségbemutatók segítségével. Higgye el kedves H. D. a közreműködők között nem akadt „csepűrágó, kókler, tizen- hatodrendű mutatványos”. Bartók Béla tanítását nemcsak a zenében valljuk magunkénak. Arra törekszünk, hogy „csak tiszta forrásból” merítsünk. Miskolci vásárokban sem volt hiány a nyáron. Ennek is sok-sok évtizedre nyúlnak visz- sza a gyökerei. Kedves H. D.l Ez nem a reklám helye. így a vendéglátást kritizáló soraihoz csak annyit, hogy nagyon szívesen ajánlok önnek Miskolcon - az ön által említetten kívül is - éttermeket, ahol „kedves a vendég, illatos az étel” és ahol a terítés is kifogástalan. A felsorolásból nagyon sok kezdeményezés, már megvalósult rendezvény kimaradt. Nem említettem azokat a művészeti együtteseket, csoportokat, amelyek hozzátartoznak városunk művészeti, kulturális életéhez. Szó sem esett még a Miskolci Szimfonikus Zenekarról és a Miskolci Nemzeti Színházról. Kedves H. D.! Ne higgye azonban, hogy elégedettek vagyunk magunkkal, munkánkkal. Az egyre nehezedő gazdasági viszonyok között is töretlenül, optimistán tervezzük a jövőt. Megszállottan dolgozunk azért, hogy Miskolc kulturális kínálata mind szélesebb igényeket elégítsen ki, vonzó legyen városunk polgárainak, hazai és külföldi vendégeinknek egyaránt. Szeretném, ha ön is észrevenné, hogy a mi rétünk is zöld, csak más virágok nyílnak benne. Stehlik Ágnes a Kulturális Menedzser Iroda igazgatója 1995. Szeptember 26., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Itt még Borsod, amott Nógrád Fotó: PT Priska Tibor A tavalyi nyár tömény szárazságának idején megállapíthattuk, amit most szintén látunk: egy kis patakocska is csodára képes! Igen, ez a mélyre húzódott - maga tudja legjobban, miért is szükséges a mélyre húzódás -, aprócska patak, a Hangony a tavalyi kánikula idején is táplálta, életben tartotta közvetlen környezetét, füvet, fát, bokrot, de a közelében megtermesztett krumplit, kukoricát is. Igaz, főként a kukoricás megvédésére már a konzervdobozokból összeeszkabált riasztókat, rongyos kalapú, szélesre tárt kezű madárijesztőket is ide kellett telepíteni, mert éppen a jó termésre a vaddisznók, őzek, szarvasok is szívesen látogattak. Sajna, eléggé le is becsmérelve eme riasztóknak szánt valamiket, mert bizony ezektől már egyáltalán nem riadtak. Eleinte még csak-csak kikerülték, óvatosan átlépdelték a dobozos madzagot, de később már nem törődtek vele, a madárijesztőhöz meg szívesen hozzá is dörgölődztek, amíg föl nem döntötték. A Hangony völgyében a kis patak most is teszi dolgát, valamicskével könnyebben is, mint tavaly, ámbár most sincs megtelve, most sem bővelkedik vízzel. Hi- hetnők: a nagy záporok, zivatarok, égzengések óta igenis megtelt, de nem! Azt a vizet úgy elnyelte a sok száraz hegyhát, repedés, hogy alig jutott belőle a patakba. De azért a Hangony-völgy, a Hangony-pa- tak közelsége most is szépségesen dús, sok virágtól színes. Más életek is megszaporodtak az idei, már múló nyárra. Éppen Hangonyban a gólyafészek is szaporulattal gazdagodott, a fecskék is nehezen férnek el a drótokon, mivel az első eresztés, az első fészekalja már régóta kinn röpköd. Nem tűnik ez rossz nyárnak sem a gólyák, sem a fecskék szempontjából - ámbár mindeme megállapításra a gólyák, a fecskék nagyobb része is csupán messziről bólinthat -, de nemrég a láposabb, nedvesebb részek fölött bíbicek vijjogtak, csakis az általuk tudott vitorlázással röpködve, fenn, a magasban pedig most is ölyvek figyelnek, vércsék szitálnak. A három megyehatárnál lévő Domaházánál viszont ma sem jelzi mégoly kicsinyke tábla, furnérlemez sem, hogy melyik út vezet Budára, azaz Salgótarjánba. Egyáltalán sehol sem jelzi tábla ennek az útnak elkészültét. Megépült az évtizedek óta sürgetett, várt útszakasz, melynek használatával kikerülhető Heves megye és innen, Borsodból, annak is Do- maháza jelezte végéről közvetlenül, úgy hat-hét kilométer megtétele után Nógrádban vagyunk, Zabár akna névvel ismert, szép településén. Miskolc tájékáról, meg persze innen északra, keletre eső részekről ez a legrövidebb út a szomszédba. Szó, ami szó: nem kezdőknek vaíó! Nem, mert kanyargós, hegynek föl, hegynek le, nem igen engedi a nézelődést, csakis az út figyelését, a kormány forgatását, a sebváltó, a gáz kezelését, pedig lenne mit nézni, csodálni! Meg is éri irtott megállni, pihenőt tartani, különösen, ha valaki már Zabáron is túl merészkedik és fölkapaszkodik a Cerednél kezdődő magaslatra. Sötétzöld fenyők, fehérlő bükkfák - bizony, bükkfák! - most ismét virágzó akácok, a magas fákra felfutó, ott burjánzó iszalagok, az utak mentén, a hegyoldalakban bámulatosan szép lila virágok, de az ember bármerre tekint: a vegetáció szinte hihetetlen dús megjelenülése. És meredélyek, szakadékok, párába vesző hegyormok és keskeny, de még mennyire keskeny, kanyargós, tízméternyi egyenest sem produkáló utak, melyeken talán csak eleink apró, hucul lovai férhettek el tisztességesen és bizonyára az ő szívósságuk, erejük kellett eme kaptatok le- bírásához is. Ha másért nem, hát eme résznek a látványáért, csodálatáért is érdemes elmenni erre a vidékre. Különösen azoknak, akik oly nagy lendülettel, ámulattal tudják ecsetelni mondjuk az Alpok szépségeit. Ugyan, tekintsék már meg, mi van itt nálunk! Itt, a mi megyénk közvetlen szomszédságában! És vessenek egy pillantást majd azokra a libákra, melyeknek ezrei lepik el irtott a hegyoldalakat - úgy tűnik, valamiért itt jól érzik magukat a libák, megéri tenyészteni éppen itt őket - meg ha módjuk van, kóstolják meg az ugyancsak meredély hegyoldalakban könnyedén sétálgató tehéngulyák adta tejet, mert az itteni, tiszta, pormentes levegőn termett illatos fiivekből való tej, vagy éppen vaj semmivel sem alábbvaló, mint a mi, magyar televíziónkban olyannyira reklámozott svájci tehenek teje. De ugye nem is lennénk magyarok, ha nem a külországbéli termék előtt hajladoznánk. Azért, ha arra járnak, Do- maházának úgy a közepéről tábla híján is induljanak bátran jobbra, fölfele. Aztán, ha már elérik az emelkedőt, nincs is kedvük visszafordulni. Majd meglátják! Az Itt-Hon konyhája Alacskai finomságok Jön az ősz, - amely a mezei munkákban többek között a burgonya felszedésének, téli tárolásának is időszaka. Valamikor a szegény ember étke volt a krumpli, most azonban megugrott az ára. Nem mindegy hát, milyen ízletes ételeket készítünk belőle. Az alábbi receptjeink Alacskáról valók. Rakott rostélyos burgonya Fél kilónyi rostélyosból kiszedjük a csontot, megsózzuk és fél órát állni hagyjuk. Ez alatt két fej vöröshagymát karikákra vágunk, s megpároljuk olajban vagy zsírban, amíg meg nem pirul. A húst egyforma hosszúságúra vágjuk, majd a párolt hagymával, egy deciliter tejföllel leintve tovább pároljuk. Egy kiló burgonyát megfőzünk, meghámozzuk és karikákra vágjuk. Tűzálló tálat kikenünk zsírral, meghintjük zsemlemorzsával, kevés tejfölt öntünk bele, s megsózzuk. Rétegesen rakunk bele egy sor burgonyát, egy sor húst erre egy sor hagymát. így rétegezzük, míg a készlet el nem fogy. Tetejére burgonya keiül. Ezt a tejföllel összekevert tojással öntjük le, majd a sütőben pirosra sütjük. Aki szereti, sajttal is meghintheti. Töltött burgonya A szép nagy, egészséges burgonyákat héjában megfőzzük, majd meghámozzuk. Vigyázva, hogy szét ne essenek, azután levágjuk a tetejét, és a belsejüket kivájjuk. Az alsó végüket is egyenesre vágjuk, hogy arra ráállíthassuk. Elkészítjük a tölteléket: a kivágott részeket összemorzsoljuk (a tetejét nem!), megsózzuk, kevés zsiradékkal és reszelt sajttal, két tojás sárgájával és egy kevés tejföllel elkeverjük. Ezzel megtöltjük a burgonyákat és a tetejét visszahelyezzük a töltött burgonyákra. Tepsibe vagy tűzálló edénybe egymás mellé állítjuk, olvasztott zsiradékkal leöntjük és forró sütőben megsütjük. Tálaláskor reszelt sajttal meghintjük. Tepsis krumpli Héjában főtt krumplit nyomón áttörünk, egy kivajazott tepsibe mintegy ujjnyi-kétujjnyi vastagon elterítjük. Kanállal hat helyen mélyedést nyomunk bele, ebbe nyers tojást ütünk. A mélyedések köré fakanál nyelével árkot húzunk ezekbe zöldborsót rakunk, aki szereti, az egészre reszelt sajtot szórhat. Sütőbe az egészet átsütjük, de csak annyira, hogy a tojás ne legyen kemény.
