Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

8 M ItT'Hon 1995. Szeptember 5., Kedd _ MISKOLCI PORTRÉ A polgármester Kistokaj (ÉM - N.Z.) - A bizalom drá­ga kincs. Erőt ad a munkához, geijesz- ti az alkotókedvet, az ambíciót. Kivált­képpen fontos, hogy egy vezető bírja az őt választó közösség bizalmát, tiszte­letét - enélkül aligha tud eredménye­sen dolgozni. Bajor Józsefné magabiz­tosan vezetheti a helyi képviselő-tes­tületet, fogadhatja a kistokaji lakosok kéréseit, javaslatait, hiszen nem csak ismerik a községben, de meg is kedvel­ték. Ezt bizonyltja, hogy vb-titkársá- ga, tanácselnöksége után, immár má­sodik ciklusban választották meg pol­gármesternek. Ez annál beszédesebb, mivel nem lakik Kistokajban, nem is ott született. Igaz, a közelben, Nyék- ládházán. Ma is tulajdonuk a szülői ház, ide járnak ki hétvégeken, a sza­badidőben miskolci lakásukról. Fiatalon, húszéves korában került a tanácshoz. Mindig a közigazgatás­ban dolgozott. Pénzügyi előadóként kezdte, csoportvezetőként folytatta. Vb-titkárként 1980-tól, majd tanácsel­nök, máig polgármester Kistokajban. Elvégezte a Tanácsakadémiát, az Ál­lamigazgatási Főiskolát. Félje a Fáy András Közgazdasági Szakközépisko­la tanára. Két gyermekük van. Ä fiuk most végzős orvostanhallgató, a kislá­nyuk otthon van - betegség után szé­pén javul. Miskolc vonzáskörzetében szépen fejlődő, lélekszámban is gyarapodó községben dolgozik. Igényesek az itt élő emberek. Ez a helyi képviselő- testület választásakor is megmutatko­zik. A személyes megmérettetés a mérvadó, és nem a pártirányultság. Nincs is párt viszály a testületben. A településért érzett felelősség, a tettek és természetesen az életút alapján ítél a lakosság. Az ilyen, kétezernyi lakosú faluban mindenki ismer mindenkit, a nem ép­pen a polgármesten’e tartozó gondok­kal is megkeresik Bajor Józsefnét. Ki­kérik véleményét, tanácsát. Mindenkit nagy türelemmel, érdeklődéssel hall­gat meg. A választópolgárok tudják, igent mond, ha tud, de tudomásul ve­szik a nemleges választ is. Tisztában vannak segítőkészségével. Emberek nyári villámközeiben Miskolc (ÉM - E.Gy.) - Az idei nyár egyik kora délelőttjén vi­har dúlt Miskolc légkörében. Erős szél fújt, dörgött, villám- lőtt, és az ég csatornái szinte megnyíltak, olyannyira esett az eső. Valóságos „égiháború” zaj­lott le, ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. A Petőfi tér felől a Széche- nyi-Kazinczy útkereszteződés irányába lassan haladtak a jár­művek. Vezetőik - közöttük én is - az időjárási viszonyoknak megfelelően vezették autóikat. A járdáról fedél alá húzódtak az emberek. Mi, a főposta előtti útszaka­szon haladó gépkocsikban uta­zók észleltük, hogy hirtelen va­kító fény töltötte be a térséget a másodperc ki tudja hányadik tört részéig. Mintha a fényké­pezőgép vakuja villanásának fénye egészen közelről szökkent volna a szembe. Hatalmasat villámlott. Ezt követően a szür­külethez hasonló színű légkör­ben a magasból fénycsóvasze- rű látvány ívelt alá. A fényje­lenséget ijesztő csattanás és egy-két másodpercig tartó sü­vítő, vijjogó hang követte, amely pillanatnyi idejű serce­géssel ért véget. A száguldó, félelmetes ter­mészeti jelenségre szimboliku­san talán illettek a költő sza­vai: „Repül a nehéz kő: ki tud­ja, hol áll meg?/Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” Am a nehéz kő, azaz a villám szerencsére senkit nem talált el, mert egy villámhárító meg­fogta, megszelídítette azt. El­lenkező esetben - ami sajnos nemegyszer előfordult már - csak bánatkönnyeket hagyha­tott volna maga után. A jelenség láttán felvetődik az emberben, milyen kár, hogy az ember ez idáig csak megsze­lídíteni tudja a villámot, s an­nak erejét önmaga számára hasznosítani még nem. Ami a legtöbb, a sötétben útirányt ke­reső felhasználhatja tájékozó­dásul a villámlás fényét. A köl­tő viszont már szolgálatába tudta állítani az említett jelen­séget, amikor például így ír: „S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,/Egy könny, kimondva ez­rek kínjait;/Kit nem hevít ko­rának érzeménye/Szakítsa ket­té iantja húrjait.” • Városi morzsák úton-útfélen Emódi Gyula Miskolc (ÉM) - Az Erzsébet tér gyakorta népes. Különösen akkor, amikor valamilyen ren­dezvény, „kirakodóvásár” szín­helye. Az emberek jönnek-men- nek itt, sétálnak és a padokon ülnek. Nézelődnek, beszélget­nek, vagy éppen pihennek. A téren egy idősebb férfi a zse­bébe nyúl, cigarettát vesz elő, hogy rágyújtson. Pénztárcáját véletlenül kirántja vele, az a földre esik. Meglátja ezt egy fi­atalember, felveszi és odaadja tulajdonosának. - Nézze, mi­lyen becsületes ember! Vissza­adja a pénztárcát - mondja az egyik járókelő. Mire a másik.- Igen. Ezt akár írásba is lehet­ne foglalni - majd szimbolikus értelemben, majd hozzáteszi:- A téma az utcán hever, csak fel kell venni. A Repülőtér és Hejőcsaba kö­zött közlekedő egyik autóbu­szon délutáni időszakban ellen­őrzik, hogy rendelkeznek-e az utasok érvényes menetjeggyel vagy bérlettel. Az ellenőr min­denkitől udvariasan kéri, hogy mutassák fel bérletüket, jegyü­ket. Ám egy' középkorú, kopott öltözetű férfi nem tudja felmu­tatni menetjegyét, mert anél­kül utazik. Az ellenőr erre meg­kéri, hogy fizesse meg á vitel­díjat. A férfi nemcsak megta­gadja, hanem a „hivatali sze­mély” újabb kérésére személya­zonossági igazolványát sem ad­ja oda. Az ellenőr felszólítja, hogy a következő megállóban szálljon le. A férfi ennek ele­get tesz, s leszállás közben szé- gyenkezően, halkan mormolja: - Gyalog nem mehetek He- jőcsabára. De majd felszállók a következő buszra. Ha arról is leszállítanak, az utána érkező­vel utazok tovább. A városban sok helyen árul­nak fagylaltot. Válogatni lehet a különféle kínálatból. Olykor sorban állnak érte. Vannak, akik egyszerre három- négy gombócot kérnek a töl­csérbe. Különösen nagy meleg­ben. Az egyik utcai árusítóhelyen egy kisfiú tágra nyílt szemek­kel nézi, hogyan szolgálják ki a vevőket, s szinte csurog a nyá­la, amikor látja a fagylaltozó- kat. Oda is szól az egyikhez, aki két tölcsért tart a kezében.- Ha nagy leszek, fagylaltos leszek.- Miért?- Szeretem a fagylaltot, s akkor sokat ehetek belőle. Most éppen nem jut rá, az idén még egy gombócot sem ettem:- Fogd hát akkor ezt a töl­csért! A fiúcska köszönettel, kissé restelkedve elfogadta. ­Gyerekek honi rajzasztala Hófehérke és a 17 törpe. Miért 17? Csak. Babindali Gyöngyvér miskolci III. osztályos rajza. A város keleti kapujának beépítése A keleti kapu szomszédságában fontos üzemek működnek Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM - KL) - Miskol­cot az ide érkezők akár a „ka­puk városának” is nevezhet­nék, hiszen hazánkban kevés olyan település van, ahol a leg­főbb utak ilyen megjelölést kap­tak. Mi, akik megszoktuk ezt, nagyon jól tudjuk, hogy az ég­tájak felőli bejáratot jelzik, mint a Győri kapu, a Szentpé- teri kapu, a Csabai kapu és a Zsolcai kapu. Az előbbi három útvonal környéke már ki- és be­épült, városi funkciója az idők folyamán kialakult. Közülük a Zsolcai kapu, amely a Sajón túli területre ve­zet, most van valójában kiala­kulóban. Nem mintha itt nem találnák semmilyen fontos lé­tesítményt, csupán arról van szó, hogy e terület átgondolt rendezésével adós még a város önmagának. A megváltozott gazdasági körülmények egyre több vállal­kozásra adnak lehetőséget. Ezek feszítik Miskolc város ha­tárát. így egyre nagyobb az épí­tési igény, és a 3-as főút Kassa felé vezető szakasza mellett is mind erőteljesebben jelentkez­nek a fejlesztés helyi igényei. A város önkormányzata ezért ha­tározott úgy, hogy' a fő közleke­dési út mindkét oldalára rész­letes városrendezési tervet ké­szíttet. Ennek elkészítésével a TÉRMŰ Kft.-t bízta meg. Dósa Károly tervezőmérnök a tervjavaslat készítője elmon­dotta, hogy a mintegy 30 hek­tárnyi területre részletes köz­műellátási, gyalogos és jármű- forgalmi tervet készítenek. Ja­vaslatokat adnak az ésszerű te­rületfelhasználásra, olyan épü­letek kialakítására, amely vá­rosképi és építészeti megjelené­sében is méltóképpen fogadja a városba kelet felől érkezőket. A tervben szerepeltetik a külön­böző kereskedelmi létesítmé­nyek kialakításának lehetősé­geit, a szolgáltatási funkciót el­látó létesítményeket, csak úgy, mint a vendéglátás szükségle­teit kielégítőket. A tervezés a Sajó-hídon túli területen átha­ladó 3-as út mindkét oldalára kiteljed. A tervezésnél figyelembe ve­szik a területén már meglévő intézményeket, mint többek kö­zött a Color Áruházát, építő­anyag és egyéb cikkeket árusí­tó kereskedelmi létesítménye­ket. Jószerivel kapcsolódik az említett területhez a szomszéd­ságában lévő ipari negyed, ahol különféle üzemek működnek, mint például a drótgyár. Ezek is jelzik, hogy a város e része is kinőtte a régi kereteket, hatá­rokat. Ezért szükséges az újabb vállalkozásoknak megfelelő he­lyet biztosítani. A tervezők el­képzeléseiket természetesen la­kossági fórumon is ismertetik, de addig is szívesen, fogadnak ötleteket. Ezeket a TÉRMŰ iro­dájában, Deák Ferenc u. 7., il­letve a 342-021 telefonszámon lehet közölni. Egy miskolci diák Kínában Féléves nyelvtanulás a sanghaji egyetemen (4. oldal) _A TARTALOMBÓL Nyéki tévés műsor Két hónapja kapta meg a nyékládhá- zi önkormányzat az engedélyt arra, hogyr kéthetente egyórás helyi műsort adjon a tavaly kiépített kábeltelevízi­ós rendszeren keresztül. A hálózatra való kapcsolódás egy-egy család szá­mára pár eze<- forint kiadást jelentett csak, a többit az önkormányzat állta. A műsorok fogadtatása kitűnő. (2. oldal) Megverték a tolvajok Gyakori tolvajlásokról érkeznek hírek a Miskolc szomszédságában lévő Ar- nótról, ahol az éjszaka leple alatt tyú­kokat vittek el több udvarból is, még­pedig úgy, hogy a kutyákat sprével le­fújták, és csendben kifosztották az óla­kat. Csakhogy egyik gazda a nyomo­kon utánuk eredt, rájuk is akadt vesz­tére, mert úgy összeverték, hogy' kór­házba került, a múlt hét közepén mű­tétnek kellett alávetnie magát, A falu tehetetlen a nyíltan elharapódzó tol- vajlásokkal szemben, ugyanis előfor­dul, hogy fényes nappal idegenek fel­szedik a falusiak burgonyatermését, és odébb állnak értékes zsákmányukkal. (2. oldal) Packázó képviselők A társasházak úgynevezett mellékvíz­óráit csak abban az esetben kell drá­ga pénzen hitelesíteni, ha a közös kép­viselő nem végzi el a főmérő állása alapján fizetett összeg továbbosztását lakásonként. így felmerülhet, vagy' a közös képviselő kell a lakóknak és négyévenként keményen zsebbe nyúl­nak, vagy kiválasztanak valakit, aki hajlandó a mellékmérők állása szerint összeszedni a vízdíjat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom