Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

8 B Itt-Hon 1995. Szeptember 5., Kedd _ BORSODI PORTRÉ A festőművész Kazincbar­cika (ÉM - Dl)-Az ötve­nes évek ele­jén egy tehet­séges fiatal­ember Buda­pestre ment, ott a Képző­művészeti Szabadiskola növendéke lett, ahol Hor­váth Géza festőművész egész életre szóló hasznos útravalókkal Fotó: Demjén István látta el. Ezen útravalók, ismeretek, tudás birtokában tért vissza szülőföldjére, pontosabban a Sajószentpéter melletti, az éppen vá­rosiasodás útjára lépő Kazincbarciká­ra 1955-ben. Azóta negyven év telt el, és ott él, dolgozik ma is Majercsik Já­nos festőművész. 1935-ben született Sajószentpéte- ren. Csaknem negyven évig Kazincbar­cikán talált kenyérkeresési lehetősé­get. Különösen kedvére való feladatot kapott a BVK-ban, ugyanis csoportjá­val évtizedekig végezhetett dekoratő­rt tevékenységet. Betegségei miatt kényszemyugdíjba ment ötvenhét éve­sen. Azóta a sok-sok keresztút, csaló­dás, konfliktus után megtalálta helyét a világban, a hazában, az otthont adó településben, az ismerősök és a bará­tok körében. Életrendje, életritmusa is gyökere­sen megváltozott. Számára a legfon­tosabb, hogy nincsenek korlátok. Per­sze most is hajnalban kel. Kisétál a vá­rosból a pincesoron lévő házába. Ott műtermében, elzárkózva a városi vi­lágtól, vázlatok, képek, festékek társa­ságában tölti a napot. Szereti a csöndet, a magányt, ami­kor a képekre hívhatja az emlékeket, akkor érzi, hogy együtt van azokkal, amik, akik az emlékeket, érzéseket szí­vébe palántálták. Témáit a falusi vi­lágban találja meg. Műtermében is ott van a falusi emberek között, mintha lába összenőtt volna egy vastag gyö­kérrel. Sok-sok csoportos és egyéni kiállí­táson mutatta be alkotásait. Nemcsak Miskolcon, Budapesten, Kazincbarci­kán, Szegeden, Tiszaújvárosban, Hat­vanban, de külföldön, Bulgáriában, Szlovákiában, Németországban, Len­gyelországban is. Rendszeres résztvevője a Hatvani Galéi'iában rendezett országos tájfes­tészeti és portrébiennáléknak. Rend­szeresen vállal kiállításokat a kistele­püléseken is. Majercsik János 60 éves. Ahogy mondja: „Szeretnék élni a szabadság lehetőségével és elérni céljaimat, meg­valósítani terveimet, vágyaimat. Csak alkotni akarok.” Őszi kirándulások idején (ÉM - K.L.) - A gépkocsival közlekedők mellett nagy szám­ban keresik fel a bakancsos tu­risták a természeti és történel­mi értékekben gazdag zemplé­ni tájakat. A természetjárók gyakran követett, felkeresett túravonala az országos kék, amely a vidék vadregényes he- gyein-völgyein át vezet. Ennek egyik festői szépségű része a Nagy Milic és a Pengőkút kö­zötti Füzér, Telkibánya, Holló­háza környéke, az Osva, a Ke­mence patak völgye. Az már csak természetes, hogy aki ezt az útvonalat követi, az felke­resi az istvánkúti nyíijest is. Aki itt barangol, hazánk egyik ritkaságnak számító és ezenkívül még az országban csak egy helyen élő különleges kis hüllőjével, a fején fehér ke­resztet viselő, s erről keresztes viperának nevezett kígyóval ta­lálkozhat. Mérgező marása mi­att veszedelmes, kisméretű vi­perák elsősorban a napos, szik­lás részeken, a köves hegyolda­lak erdeiben találhatók. Akik A keresztes vipera Fotó: ÉM-repró Aforizmák a Könyvek Könyvéből „Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, / s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.” (Sirák 20,6) „A vas keménységét a tűz pró­bálja meg, / a könnyelműek­nek a bor a nagy próbakő.” (Sirák 31, 26) „Kár csak bort inni és ugyan­így tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet.”(2 Mák. 15,39) „Ezután ne csak vizet igyál, ha­nem - gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintet­tel - élj egy kevés borral is.” (1 Tini. 5,23) tehát itt közlekednek, fokozott óvatossággal, lábuk elé nézve haladjanak. Ha pedig pihenő­helyet keresnek, ugyancsak óvatosan jár janak el. Alaposan nézzenek körül, nehogy ráta­possanak, ráüljenek, ezekre az egyébként rendkívül ritkán lát­ható állatokra. Mert a keresztes viperák nem támadnak, ha nem bánt­ják, nem zavarják meg őket. Nem agresszívek, ha csak meg nem riasztják őket, nem akar­ják megdobni, vagy tanyahe­lyük körül kotorászni, botokkal ingerelni. Ha valami miatt - mondjuk rálép valaki - mégis támad, akkor legtöbbször a bo­ka tájékába harap. Ez ellen a magasszárú bakancs elegendő védelmet nyújt. Ha a turistát mégis meg­marná, akkor a két piros pont­nyi sebet nem kell kiszívni, késsel felmetszeni, kiégetni, mert az ilyen beavatkozás töb­bet árt, mint használ. A legkö­zelebbi település gyógyszertá­rát kell felkeresni, ahol a ma­rás elleni orvosság meg­található. Kis figyelemmel, gondosság­gal a balesetet el lehet kerülni. Nehéz lenne megmondani, hogy utoljára mikor is fordult elő kígyósbaleset, ám az óvatos^ ság sosem árt... „Mint valami rubin az arany ékszeren, / olyan a szép nóta borozgatás közben.” (Sirák 32,5) „Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, / meg hát az orvos is Isten teremtmé­nye.” (Sirák 38,1) Gyerekek honi rajzasztala Nagyapám, amikor babot fejt. Cirkusz. Rajzolta Kukucska Petra, tízéves, Cserépfalu. Salló Mónika, 6 éves óvodás rajza, Kazincbarcika. Mezőkövesdi vigasság mazsoretekkel Mezőkövesd (ÉM - SZ.S.) - A város képviselő-testülete júliu­si ülésén együttműködési meg­állapodást fogadott el a len­gyelországi Zory várossal, test­vérvárosi kapcsolat kiépítésé­re. A testület egyben felkérte a polgármestert, hogy a kapcso­latok továbbfejlesztése érdeké­ben hívja meg a X. Matyóföldi Néptáncfesztiválra Zory város önkormányzatának küldöttsé­gét. A lengyel város vezetői el­fogadták a meghívást, és au­gusztusban Mezőkövesdre lá­togattak. A rendezvények és a programok szünetében rövid beszélgetésre invitáltam Zyg- mund Lukascykot, Zory város polgármesterét. Mint elmondta, jelenleg má­sodszor jár Mezőkövesden. Mostani látogatásának gya­korlati jelentősége is van, ugyanis - önkormányzatunk jóváhagyásával - visszahozta a két város közötti együttmű­ködési tervezetet. Több olyan dolgot is tapasztalt nálunk, melyet szeretne országukba „átültetni” - kiemelten a ha­gyományok és a folklór ápolá­sát, amelyre az itteniek nagy súlyt helyeznek. A lengyeleknél a nemzeti hagyományok ápolását, őrzését sajnos megszakította az ország többszöri megszállása, szétda- rabolása. Zory városának is na­gyon keserű sorsa volt, a II. vi­lágháború alatt például, több mint 80 százalékát lerombolták a németek. Zory, ez a 70 ezer lakosú város, egyébként Szilé­Fotó: Farkas Maya ziában ősi településnek számít, 1272-ben kapott városi rangot. Ama kérdésre, hogy milyen konkrét cél vezérelte őket a testvérvárosi kapcsolat létreho­zásánál, Zygmund Lukascyk el­mondta: A magyar és a lengyel nép barátsága nagyon régi időkre vezethető vissza, de még mindig nem ismerjük eléggé egymás hagyományait, törté­nelmét. Ok a magyar kultúra követei akarnak lenni Len­gyelországban, ezért is rende­zik megjövő év tavaszán váro­sukban a Magyar Kultúra He­tét. Ezenkívül persze még sok más területen - sport, idegen- forgalom, üdülés, gazdaság stb. - is szeretnénk megteremteni egy gyümölcsöző együttműkö­dés alapjait. Alacskai útkeresés a boldoguláshoz A szőlészeti kultúra felújítását is tervezik (3. oldal) _A TARTALOMBÓL Tanszerért táncoltak A mezőkövesdi Táncpajtában a romák jótékonysági estet tartottak, énekkel, tánccal szórakoztak. A bevétellel se­gítik a rossz anyagi körülmények kö­zött lévő gyerekek tanszervásárlását. (2. oldal) Nádfedeles tetők Megyénk déli részében ismét sok, szép nádfedeles ház látható. A folyók, holtágak mentén bőven termő nád év­tizedekre elveszítette rangját, napja­inkban viszont újra felfedezik ezt a rendkívül hasznos anyagot. Szerencsé­re még akadnak mesterek, akik értik a nádfedés módját. (2. oldal) Éled a gomba A forró nyárban sem a legelőkön, sem a kiszáradt erdőkben nem nőtt gomba, ezt az értékes csemegét csupán tavasz- szal, nyár elején láthattuk. Most a ke­vés eső után ismét kibújtak a földből. (3. oldal) Pávaköri szülinap Nemcsak a megyéből, az oi'szág távo­labbi részéből is érkeztek kórusok, tán­cosok Szögligetre, hogy a maguk mód­ján köszöntsék a helyi Pávakört 15. születésnapján. A jó hangulatú, vidám napról számol be tudósítónk. (4. oldal) Aratási muzsika Az egykor legnehezebb mezőgazdasá­gi munkához, az aratáshoz sokféle szo­kás kapcsolódik és történetek, anekdo­ták is.-Áz egyik tanulságos történést lapunk is közreadja. (5. oldal) Együttműködési megállapodás Mezőkövesd és Zory között

Next

/
Oldalképek
Tartalom