Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-28 / 229. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995, Szeptember 28-, Csütörtök „APROPÓ jó gazda Dobos Klára Napirenden a vár. A mai közgyűlésén. A történet hosszú és bonyolult. Arról szól, kié az anyagi felelősség: a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezeté (a Diósgyőri vár azok között a műemlékek között szerepel, amelyek nem adhatók ki állami tulajdon­ból), a megyei önkormányzaté (az ingye­nes használati jog - amely azonban fel­újítási kötelezettséggel is jár - őket illeti) vagy a kezelő Herman Ottó Múzeumé (persze ők is a „megyéből" gazdálkod­nak)? Ha azt is hozzávesszük, hogy a KVSZ és az önkormányzat között az ingyenes használati megállapodás a mai napig nem jött létre, sőt - mert a vár fenntartása és felújítása meghaladta a megyei önkor­mányzat erejét - a közgyűlés le is mon­dott a vár ingyenes használatáról, akkor teljes a káosz. A Herman Ottó Múzeum igazgatójának az első ezzel kapcsolatos megjegyzése, hogy a vár sorsa nem lehetne pénzkérdés - még ha ők is pénzből élnek. De még mennyire pénzből! Mutat is egy levelet, amely a KVSZ miskolci kirendeltségétől érkezett, „...tudomásunkra jutott, hogy a múzeum különféle kulturális célra bérbe­adással is hasznosítja a várat, melyből be­vételei is képződnek. A bérbeadással tör­ténő üzleti célú hasznosítással - mely a műemléki célú hasznosítástól messze áll, nem értünk egyet... Kérjük, hogy a továb­biakban a várat a jó gazda gondosságával kezeljék, illetve hasznosítsák." Már az is szép fogalmazás, hogy tudomá­sukra jutott (itt Miskolcon!), de nem ez a lényeg. Arról már volt szó, hogy a hasz­nálónak meg kell gondolnia, mire adja a várat, hogy a P. Mobil vagy az Edda nem éppen odavaló, de arról is írtunk sokszor, mennyire jó helyszíne ez különféle ren­dezvényeknek. Nem akarom sorolni megint a folkfesztivált meg a színházi elő­adásokat... Tudnivaló az is, hogy a bérle­ti díj nem volt magas, a múzeum nem gaz­dagodott meg ebből. S ha meg a KVSZ azt szeretné, hogy az önkormányzat - mint használó-az ingatlan hasznosításából be­folyó bevételének bizonyos százalékát is köteles legyen az ingatlan felújítására for­dítani (bár a Diósgyőri vár üzemeltetési költsége tavaly 4,2 millió forint volt, míg a bevétel 800 ezer), pláne miért kér ilyet. Azt mondják ugyan, hogy a jó gazda sze­me hizlalja az állatot, de azért nem árt eh­hez egy kis takarmány is... „MOZI Congo (EM - CsM) - A Congo történetéről nincs mit mondani. Aki látta egyszer is a televíziós kedv­csinálót, az tudja: a csúnya módon elpusztult őserdei expedíció helyére újat kell küldenie a gyémántra vadászó szupergazdag cégnek. Ugyanakkor Kongóba készül egy tudós az ame­rikai jelbeszédet ismerő gorillájával. Innen megy minden, mint a kalandfilmekben szokás. Persze előtte belép a képbe egy valódi kalandor, azután csak szaporodnak a megoldásra váró rejtélyek és problémák, egészen a világvégéhez hasonlító végkifejletig, amikor is már csak a legfőbb szereplők maradhatnak életben. Azért mégsem tudhatnak mindent a tévé­ből. A beszélő gorillalányt ugyanis úgy emlege­tik, mint aki jól jöhet „tolmácsként” a vadon élő gorillák és a Virunga vulkán környéke tit­kainak megfejtésekor. Tolmácsolásról azon­ban szó sincs, Amy csak akkor kommunikál vad társaival, amikor megmenti tőlük gazdi­ját, de korántsem úgy, hogy elmagyarázza ne­kik: Peter tudós és valójában nagyon jó ember. Azért Amynek mégis igen sokat köszönhe­tünk. Megtudhatjuk ugyanis általa, hogy az emberré válás útján a beszéd utáni két legfon­tosabb lépcsőfok a Martini és a St. Morris fo­gyasztása. Fontossága ellenére azért mégiscsak túlzás kiírni a szereplők közé: Amy, a gorilla. Ha a filmből nem is, a háttérinformációkból ugyan­is kiderül, hogy Amyt több gorilla játszotta. Sőt, (leginkább) a többi majomnál a két végle­tet is igénybe vették - a beöltözött színészeket és a Jurassic Parkból emlékezetes számítógé­pes figurákat. És ha már a háttérnél tartunk. Persze ez már a filmből is kiderül, fantaszti­kus munka van a díszletekben. Csúcstechni­kát, a legújabb anyagokat használnak, renge­teg időt, energiát és pénzt fektetnek bele, bi­zony nem is haszontalanul. No már most csak az a kérdést - bár a Congo első három negyede igazán kellemes kalandfilm - mikor találnak ehhez a szinthez végre egy jó forgatókönyvet, meg egy jó rendezőt? Bánk bán, a nemzet(köz)i dráma Verebes István történelmi divatrevüje a kassai Tháliában Simon bán (László Géza) és Petur bán (Boldóghy Olivér) Fotó: Zsila Sándor Filip Gabriella Kassa (ÉM) - Legnagyobb nem­zeti drámánk, legsajátosabban nemzeti témájú alkotás - így szokás jellemezni Katona Jó­zsef Bánk bán című tragédiáját. Pedig már az iskolában is úgy tanítják, hogy az Erdélyi Múze­um 1814-ben megjelent felhívá­sára európai vándormotívum feldolgozásával pályázott a szerző. A kassai Thália Színház legújabb - Verebes István által rendezett - Bánk bán bemutató­ja viszont egyáltalán nem hang­súlyozza a „nemzeti jelleget”. A műfaji meghatározás - történel­mi divatrevü - könnyed szóra­kozást ígér. De a közönség csak zavartan mosolyog: most akkor síijon-é avagy nevessen nemze­ti tragédiáján?! A Bánk bán - kezdve az 1833-as kassai ősbemutatótól - kisebb-na- gyobb megszakításokkal jelen volt a magyar színpadokon. Nemzeti drá­mává - ha tetszik nemzeti szimbó­lummá - 1848 márciusában lett. Ugyanúgy elválaszthatatlan a tör­ténelmi eseménytől, mint Petőfi Nemzeti dala. A színházak hol ha­zafias kötelezettségüknek eleget té­ve állították színpadra a „kötelező olvasmányt”, hol üzeneteket közve­títettek a hatalmon lévők és a nép között. A Bánk bán minden időben megszólalt, és hozzásimult az adott történelmi helyzethez. Katona József 1213-ban történt eseményt választott ahhoz, hogy sa­ját koráról beszéljen. Később kide­rült: úgy lesz hiteles az előadás, ha hagyják a reformkort, és visszatér­nek a XIII. századba. Aztán hol Pe­tur volt a főszereplő, hol Bánk, hol a rebellis magyarságot ünnepelték, hol a reálpolitikus józanságát. De Peturról kiderült még az is, hogy a nagy célokért csak „szalmalánggal” égő, füstölgő magyar, hogy nemzet­rontó soviniszta gyűlölet homályosít- ja el szemét... Es így tovább. Mert változtak az idők, változtak a politi­kai divatok, és ezzel együtt változott a tragédia szereplőinek megítélése is. És most itt állnak előttünk mindannyian. Páncélban, atillában, kacagányban, bő bugyogóban, ró­zsaszín tüllben, aranyos cipellőben, kiskosztümben, fekete napszem­üvegben, ballonkabátban, konfekció öltönyben... A jelmeztervező, Dőry Virág (akit egyébként elsősorban színművészként ismer a hazai kö­zönség) „csak” annyit tett, hogy minden színészre más-más korra utaló jelmezt adott. A szöveg - né­mi átigazítással, és persze jelentős húzásokkal - lényegében ugyanaz, mint az elmúlt 100-150 esztendő­ben. így a revü színpadának forga­tagában is egymásra ismernek a szereplők, és a közönség is tudja: ki kicsoda. Mintha a (vendég)rendező, Vere­bes István (a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója) egyetlen színpadra idézte volna az összes eddigi bemutatót - és még néhány lehetséges olvasatot. A színpadi helyszín, Mira János (ugyancsak Magyarországiéi érke­zett vendég) díszlettervező fehér oszlopokból, függönyökből felépített labirintusa sem időt, sem helyet nem jelöl. Az egyetlen biztos jelzés, a zászló is határozottan bizonyta­lan: fehér, sárga, piros, zöld, kék... Mindenféle színhői varrtak egy da­rabkát a lobogóba. De ugyanilyen sokszínű a királyi palotában meg­forduló vendégsereg is. „Ah, hazám! Szerette jó hazám, Bojóth!” fakad ki a hazaszeretet érzése Mikhá] bánból. Mert bán ő is, mint Bánk vagy Pétur, és testvére, Simon. Mindezt eddig is tudtuk, vi­szont azzal, hogy veterán szabad­ságharcosnak öltöztették Simont, nyilvánvalóvá vált, hogy spanyol. Spanyol, akárcsak Mikhál és Melin­da. Mondhatnánk idegenek, mint a merániak: Gertrudis, Ottó és a töb­biek. És idegen az Ottóra áhítozó thüringiai Izidora is. Viszont Bibe- rach költött alak, ahogy Tiborc szin­tén az. Ellenben Endréről tudjuk, hogy Árpád-házi magyar király, ki­ről a krónikák feljegyezték, hogy Gertrud halála után még kétszer nősült. Második felesége Jolánta, Pierre Courtenay francia gróf leá­nya lett, a harmadik Beatrix, az es­tei őrgróf leánya - ebből a házasság­ból született István herceg, akinek fia III, András néven az utolsó Ár­pád-házi uralkodó volt... De erről nem szól a dráma, a kassai előadás sem idézi a történelemkönyveket. Csak a nézőnek juthat eszébe, hogy talán mindez a rendezőnek is eszé­be jutott, amikor a békétlenek összejövetelén egy zsidónak öltözött színésszel mondatja, kiáltja világ­gá: Sokáig éljen a magyar szabad­ság! Nesze neked magyarkodás! Mintha görbe tükörben és ráadá­sul alulnézetből látnánk saját, jele­nig érő történelmünket. Spagettit eszik a feleségé'halálhírére hazaér­kező király. Á békétlenek összejö­vetelén - mint egy többpárti egyez­tetésen, vagy valamilyen négyszög­letű nemzeti kerékasztalnál - meg- megreccsen a ropi. Öngyújtóból lob­ban fél a láng, a bálozók bécsi mu­zsikára 'táncolják körül a svédasz­talt. Sláger lett a „Hazám, hazám...” (Az egykori május elsejék tévés csú­csának, a „Felvonulók kérték”-nek, meg egyéb kívánságműsoroknak köszönhetően bárki el tudja dúdolni a nagyáriát.) Még Biberach is ezt fütyüli, pedig egyébként úgy tartja: „Ott van a haza, hol a haszon...” Verebes Istvánnak sikerült rneg- szabadítania a drámát az évek so­rán rátelepedett pátosztól. Hatal­mas játék lett a kötelező tiszteletet parancsoló merev szimbólumból. Ehhez kiváló játszótársakra talált a kassai művészekben. Minden sze­rep, minden figura „ki van találva”. Mindenképpen érdemes megjegyez­ni a Petur bánt alakító Boldoghy Olivér nevét, aki tudott lenni min­den eddigi bihari főispán, és azok karikatúrája is. Dudás Péter Bibe- rachként pontosan megmutatta mi­lyen is egy lézengő ritter - II. Endre udvarában, a reformkor idején és bárhol, bármikor. Kövesdi Szabó Mária ebben az előadásban örök Gertrudis, mindegy, hogy milyen jelmezt visel: ő az uralkodó. Fabó Tibor II. Endréje viszont mai „ki­rály”: mint egy maffiózó az éjszaká­ban, úgy jelenik meg a revü műso­rában. Bocsárszky Attila Tiborca inkább csavargó, vagy talán alkal­mi munkából élő szabadmadár; mint panaszát elsíró szegény pa­raszt. Ha már úgy is ott van a' Nagyúr mellett, mellesleg fertőtle­níti a meggyalázott hitvesi ágyat... Egyedül a Bánk bánt alakító Petrik Szilárd tűnik idegennek ezen a színpadon. Mintha csak szemlélőd­ne, mintha nem értené, mit csinál­nak itt a többiek. Elmondja a szere­pét, de sem a tragédiához sem a re­vü műsorához nincs köze. Hogy miről szól ma a Bánk bán Kassán? Ki tudja?! Innen nézve ezt nehéz lenne megmondani. De Vere­bes István sem vállalkozhatott ar­ra, hogy a közönség elé tárja az ott és most érvényes olvasatot... A „honmentő hivatásérzet” képei „Csóka Béla azon mesterek közé tartozik, akik - a maguk egyéni stí­lusával - nemzeti tradícióink nyo­mán váltak képessé egyetemes érté­kek megteremtésére. Széles körű szellemi igényesség segíti őt abban, hogy mind meggyőzőbb festői esz­közökkel érveljen mondanivalója mellett; műveltség, honmentő hiva­tásérzet, fáradhatatlan pedagó­gusszenvedély, hitbéli szent buzgó- ság sűrűsödik festményein művészi kifejezéssé, reményt keltő emberi együttérzéssé..." — írja a festőről Po­gány Ö. Gábor művészettörténész. Csóka Béla 1926-ban született Bu­dapesten, az egyes műfaji határok­hoz nem ragaszkodó festőművész - akinek stílusa önvallomása szerint „élethűségre törekvő valóságfesté­szet, több impresszionisztikus jegy­gyei" - a Magyar Képzőművészeti Akadémián olyan mesterektől ta­nult, mint Csók István, Szőnyi Ist­ván, Kisfaludy Strobl Zsigmond vagy Pátzay Pál. Csóka Béla képeiből ma délután 5 órakor nyílik kiállítás a sárospataki Művelődés Házában. A tárlatot Szádeczki Zoltán Miskolc város jegyzője ajánlja a közönség fi­gyelmébe. Várhegyi-színház Miskolc (ÉM) - Várhegyi Márta színházát nyáron már láthatta a kö­zönség a tapolcai Akropolisz Szín­padon. Október 2-án, hétfőn este 6 órától ismét találkozhatnak a mű­vésznővel és vendégeivel az érdek­lődők. Az est során bemutatkozik Olgyai Magda, Molnár Anna, Péva Ibolya, Harmath Albert, Ábrahám István, Kulcsár Imre, Tolnay Ákos és a táncosok. Zene: Herédy Éva, Kékes Zsuzsa, Lőkös Péter. Koreog­ráfus: Kónya Érzsébet. A műsorban népszerű dalok, operettrészletek hangzanak el. Öregdiákok Mezőkövesd (ÉM) - A Mezőköves­di Öregdiákok Baráti Köre szep­tember 28-án, csütörtökön a Szent László Gimnázium könyvtárában tartja soros talákozóját. Az esemé­nyen Cseh Károly költő mutatja be Pető Margit, Pázmándi László és Dudás Sándor kötetét, majd a részt­vevők megbeszélik a baráti kör kö­vetkező esztendei feladatait. Vásár az oviban Alsózsolca (ÉM) - Az alsózsolcai Fekete István Óvoda növendékei es nevelőtestülete hetek óta készül a Mihály-napi vasárra. Az egész na­pos rendezvényt negyedik alkalom­mal rendezik meg szeptember 29- én, pénteken. A programot délelőtt a Miskolci Szemere Bertalan Gim­názium tánc tagozatának tanúim nyitják meg. Őket az óvoda népi' tánc-csoportja követi, majd Lúdas Matyi meséje elevenedik meg az óvodások előadásában. Az műsor után a népi kismesterségekkel - szövés, bőrözés, hímzés, fafaragás, csipkekészítés, kosárfonás, nemeze­lés, könyvkötés - a miskolci Martin János Szakiskola diákjai és szakok­tatói ismertetik meg a kicsiket. A nap további részében a gyerekek a papírmakett-készítés rejtelmeiben kalandoznak majd, díszítenek mé­zeskalács figurákat, a Pöttöm Pódi­umon pedig a családdal kapcsolatos vidám hangvételű versek, játékok hangzanak el. Időjelek Ongán Onga (ÉM) - A Miskolcon megjele­nő Időjelek című irodalmi, művésze­ti folyóirat estjére váiják az érdek­lődőket szeptember 29-én, pénteken este 6 órától az ong’ai Csokonai Vi­téz Mihály Könyvtárban. Az On- gArt által szervezett összejövetel meghívott előadói: Vass Tibor, Fe­kete Péter, Kábái Zoltán, Székelyhí­di Zsolt és K. Kábái Lóránt. Tanulmányi verseny Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézet Hírlánc című in­formációs lapja is foglalkozik a ta­nulmányi versenyekkel, de ezenW- vül is szeretnék' felhívni az iskolák figyelmét, hogy a részletes tudniva­lókat a Művelődési Közlöny 21., 22-, 24., 25. száma tartalmazza. Kérik az intézményvezetőket, hogy a ver­senyfelhívásokban közölt határidő­ket az eredményes szervezés érde­kében kísérjék figyelemmel. Szüreti nap Kisgyőr (ÉM) - A kisgyőri szüreti nap szeptember 30-án, szombaton délután 2 órakor lovas felvonulással veszi kezdetét. Az ezt követő szüreti műsorban a répáshutai Velka Bu­kovina, a kazincbarcikai Garabon­ciás citerazenekar, Dsupin Pál du­dás, íürulyás, valamint a helyi ha­gyományőrző csoportok - a népdal­kor; a Motolla táncegyüttes és a kis- győrí folkegyüttes - műsorát láthat­ják az érdeklődők. Este 7 órakor táncházba várják az érdeklődőket, majd este 8 órától szüreti bált ren­deznek. A rendezvényeket egész na­pos kirakodóvásár kíséri. Művészeti iskola Szikszó (ÉM) - Önálló művészeti iskola működik ettől a tanévtől kezdve Szikszón. Az intézményben 276 gyerek ismerkedhet a tánccal, a zenével, a hangszerekkel - mini­mális térítési díjért, mert a többi költséget az önkormányzat bizto­sítja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom