Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-02 / 207. szám
Szeptember 2., Szombat Műhely ÉM-hétvége VII „Itt, a Bódva-völgyeben érzem itthon magam” Nyárvégi, könnyed beszélgetés Kalász László költővel Szalonnán % Hajdú Imre A kézfogás és a baráti ölelés után - nem is Kalász Laci lenne, ha nem így történne! - mindjárt azt kérdezi: ismered azt a viccet? S mielőtt visszakérdeznék, hogy melyiket, már mondja is: „Két bolond kártyázik. A játék közben egyikük felkiált: Sakk! Mire a másik: Te tényleg bolond vagy! A dominóban nincsen gól!” Mint már annyiszor, most is megnevettet. S nemcsak a koccintásra nyújtott 15 éves, aszalt szilvával ízesített papramorgó- jától érzek kellemes melegséget. Lám, itthon érzem magam. Kalászéknál, Szalonnán. Mint minden betévedt vendég. Mert 0 már csak ilyen! Mindig képes derűt és szívmeleget nyújtani. Nála ez belülről jön. Természetes, emberi minden megnyilvánulása. Miért írom le mindezeket? Mert Kalász Lászlót, megyénk országosan is elismert és tisztelt költőjét én vicceivel, humorával együtt szeretem. Sőt, talán elsősorban ezért a nagy, mindig adni tudó emberségért - melynek része a humor is - szeretem igazán. Komoly(abb)ra fordított beszélgetésünk kezdetén azt kérdeztem tőle: az eddig megjelent nyolc verseskötetéből, amelyben sok száz költemény olvasható, kíváncsi lennék, most, itt, méghozzá kívülről melyiket mondaná, tudná elmondani nekünk?- Nem most írtam - válaszol elmerengve -, de pontosan tudom minden szavát. íme... „Anyámnak kontya van/ kerek/ sötét és dús mint egy meleg/ eső utáni éjszakán/ sötét és dús a lomb a fán // Anyámnak szíve van meleg/ piros és fáj ha nem merek/ időnként szemébe nézni/ Ő minden gondomat érti // Csak akkor leszek kedvesed/ ha kerek kontyod lesz neked/ ha mint anyám első jajomra/ gyógyírt találsz minden bajomra”- Mint egy gyönyörű népdal.- Igen. Nekem példaképeim a népdalok, az azokban megfogalmazott érzelemvilág. Természeti képekből építkezem én is, de úgy érzem - és szeretném, ha az olvasó is úgy érezné —, hogy verseimben mindig van egy mélyebb gondolatiság is.- A te hangod egyéni, mégis ez a hang, ez az érzésvilág, mintha egy kórus hangja, érzésvilága lenne.- Örülök, ha így érzed. Igen, én egy kórus, a kissé tétova, gyakran kiszolgáltatott, az apró dolgoknak is nagyon örülő, a valóságnál mindig szebbeket álmodó emberek érzéseit, vágyait, bánatát, örömét próbálom el- és kimondani. Mint a népdalok.- Melyik a kedvenc népdalod?- Kettő is van. Megkötöm lovamat, piros almafához, és a Lenn a vízen zereg ajég. Ismered őket? Ugye, hogy szépek?- Születtél Perkupán, élsz a szomszédban, Szalonnán. A világtól távol. Ennek ellenére ismernek országszerte. De ha - mondjuk - Pesten élnél...- Isten őrizz! - vág közbe.- Biztos, hogy még ismertebb lennél.- Talán igen, talán nem. Jobb költő nem igen. Én megpróbáltam városon élni. Voltam diák Miskolcon, Debrecenben. A városban soha nem érzem jól "magam. Mindig haza vágyom. Én mindig itt, a Bódva-völgyé- ben éreztem itthon magam. Pedagógusként, költőként egyaránt.- Szülőföldeden költőként, pedagógusként lehettél próféta? Azért kérdem ezt, mert általában a falu ítélete az értelmiségi létről sokszor könyörtelen, sőt, igazságtalan. Téged itt Szalonnán hogyan tisztelnek? S ha tisztelnek, mit tisztelnek benned jobban: a költőt, vagy a tanítót?- Szerintem, a Kalászt. A Laci bácsit, a Lacit, a tanítót, a tanár bácsit és a versírót. Nincs ez külön. Nincs bennem külön az ember, a tanító, a költő. Hogy ragaszkodom a szülőföldhöz, abban nyilván az is szerepet játszik, a szülőföld sem taszít el magától. Az itt élők olyanok, mint én. Ha mást csinálnak is, a gondolatviláguk hasonló. Ők kalapáccsal, kapával, sarlóval... Én tollal. Szóval, együtt, egymással jól megvagyunk.- Verseidet is olvassák?- Persze! Főleg azokat, amelyek újságban jelennek meg. Ezért is szeretek napilapoknak, így az Északnak is verseket küldeni. Hozzák kivágva. S nemcsak a gyerekek! Az öregek is!- Költői pályafutásod során mi volt a legnagyobb élményed?- Ez, hogy a földijeim elismernek, s azt hiszem, szeretnek is.- Ezt a szeretetet nem volt nehéz megszerezned. Hiszen Te egy nagyon barátságos, egyszerű ember vagy. Nincsenek pózaid, viszont van jó kedélyed. Afféle népfia vagy.- Aki még plakátrajzolást is szívesen vállal.- Miféle plakátrajzolást? s- Most, hogy pedagógusként már nyugdíjas vagyok, s van időm, én rajzolgatom a szalonnái futballcsapat plakátjait is.- Viccelsz? Melyik osztályban játszik Szalonna?- Legalul. De jó csapat. Néha csinálnak összejövetelt is, birkagulyással. Természetesen, arra is meghívnak.- Szereted?- Mit? A birkagulyást? Imádom.- És még mit?- Mindenevő vagyok. De nem mindenivó. Pálinkát - sajnos - már nem ihatok. Műtötték a torkomat, azóta nem.- Mondtad, már nyugdíjas vagy. Pedig te nagyon szerettél tanítani.- Amíg lehetett tanítottam. Valóban nagyon szerettem tanítani. Nagyon szerettem a gyerekeket. Persze most is szeretem őket. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzik a katedra. Nálunk mindenki pedagógus. A feleségem is, a három gyermekem is. Csak hát eljárt az idő, ezzel szembe kell nézni. A hangom sem a régi már.- A tanítást most mi pótolja?- Szoktam festegetni. Nézd ott a falon azokat a képeket! No mit szólsz hozzá? Tetszenek ? Ugye, hogy ki se nézted belőlem ?- Most egy közhelyszerű dolgot kérdezek. Ilyesmit kérdez a laikus közönség az író-olvasó talákozókon. A több száz versed közül - annak ellenére, hogy tudom, a vers is olyan, mint a szülőnek a gyermek, szóval, mind kedves -, melyik számodra a legemlékezetesebb, legkedvesebb?- Amelyiket legjobbnak tartom?- Például.- Azt még nem írtam meg.- S mikor fogod megírni?- Kilencvenkilenc éves koromban. Most vagyok hatvanhárom éves, számold ki, hogy mikor.- S addig?-Addig is írok. Karácsonykor jelenik meg a kilencedik kötetem. Természetesen szeretném, ha nem ez lenne az utolsó. Egyébként mi a véleményed a tizenöt éves szilvapálinkámról? Ne mondd, hogy nem ízlik! Kalász László Azt hitted hogy kiszáradtam a törzsökben a gallyakban? lám a holtnak vélt fa lobban: rügyet pattint ujjaim közt nézd: a gyáva-csöpp rügy robban s ujjam ezernyi szirmot lök hitted: halálba sirattam a velem-egy-fát: magamat? hajnalt nyújtózom a Napban s fricskázgatok madaraikat! Jochen Börner (német) Aki a feledés ellen ír Azt mondja: nappali pávaszem és megcáfolja a hóhérok egyenleteit. Azt mondja: tengercsillag és kivezeti hegyekből a gyerekeket. Azt mondja: tulipánzene és tudja rá a rímet: Ravensbrück. Es tudja: a hóhérok nem bénák. És tudja: a hegy nem tárul fel. És nyugtalanságtól reszkető kezével nyitva tartja a sebet. Fordította: Juhász József C hicago - mondta a neves filmproducer, hazánk jelenlegi állapotára utalva. Amin, sajnos, nem az értendő, hogy mi. is az úgynevezett „chicagói iskola” követői lettünk, akik ellenzik az állam gazdasági beavatkozását, s bíznak a szabad verseny önszabályozó hatásában. Nem! A magyar származású menedzser a korábbi Chica- góra gondolt, amikor a Michi- gan-tó partján még - különböző érdekcsoportokat szolgáló - alvilági bandák garázdálkodtak... A riporter tágra nyitotta szemét, mire a producer így folytatta: De hisz ez természetes, (értsd: a fejlődés velejárója) majd két generáció múlva minden, mindenki a helyére kerül. Tehát majd az én dédunokám - számolgat a riporter... Válasz: Már az unokája is... •A vendég persze nem tudhatja, hogy Szegvári Katalinnak már huszonéves fia van. így hát mégiscsak a dédunoka élhet majd normális polgári közegben. Ha minden jól megy. De hát mikor ment itt minden jól? Most tényleg Chicago van nálunk. Chicago-ország vagyunk. Persze pitiánerebb módon, mint egykor ott a nagy vágóhidak környékén. Mert nálunk már pár ezer forintért is leütnek egy cinkért, gyerekektől gyerekek biciklit, órát, edzőcipőt rabolnak. Az elmúlt hetekben a vonatdobálá- s°k keltettek félelmet, szánalmat, s csak úgy szórakozásból le- aöntötték Békéscsabán a Körös- Parti sétány szép Móricz-szob- ial. Megdöbbentő! De vannak , még megdöbbentőbb dolgok is. Például leszúrnak egy bírónőt. A legjellemzőbb azonban a különböző érdekcsoportok (milyen finoman fogalmazok) harca. Olykorfegyveres harca is. Rangos Katalin (Tizenhat óra, augusztus 19.) a Hajdú-Biliar Megyei Főkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjével beszélgetett, az emlékezetes debreceni eset kapcsán, mikor is géppisztollyal, pisztollyal, bokszerrel és vasrudakkal felszerelt verőlegények osztaga szakította félbe négy vállalkozó éjszakai tárgyalását. A rendőrtiszt így beszél a verőlegényekről: „Ők azok a budapesti személyek, akiket fel lehet hívni, ha valamilyen gond van az üzletben, hogy bizonyos helyeken jelenjenek meg, és bírják jobb belátásra az üzletfeleket...” A beszélgetés korábbi szakaszában kiderül, hogy a tarifa 20-30 ezer forint.. Mert Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen... Szóval havi nyugdíjamból félholtra verhetnék valakit. Vagy engem vernek félholtra akár a nyugdíjamért. \ Hát ez bizony már több, mint rendőrségi ügy. És nemcsak azért, mert - mint egy másik publikációban olvasom - némely rendőr is megvásárolható: kilóra, mint a liba. Mit tehet az ember, akinek már nincs ideje egyetlen generáció felnövését sem kivárni. Bezárkózik? Iszik? Káromkodik? Imádkozik? Az utóbbira teszek kísérletet, vagy legalábbis bemegyek a haj- dúszoboszlói templomba. Ott most éppen vendégpap - egy fiatal, szakállas, nagyon szép hangú -görög katolikus esperes misézik. Nagyon régen hallgattam ezt a liturgiát - belefeledkezem. Mise után a vendéglátó plébános is szól néhány szót. Elmondja, hogy mennyire erősíthetik egymást a - h itben egyesülő - felekezetek, s hogy ez a templom mindig nyitva áll a különböző vallások papjai és hívei számára. Az ökümenia - a különböző hitelvi alapokon való együttműködés - tényleg nagy dolog. És a II. vatikáni zsinat óta jelentősek az eredmények. Hallgatom az orgonával kísért templomi éneket, s már-már béke költözne belém, mikor eszembe jut Dabas-Sári. A FAL. amit felhúztak az állami és egyházi iskola tantermei közé - majd lebontatott. A bontás - mint ismeretes - felkavarta a kedélyeket. „Ilyen utoljára Kun Béla, meg Róth Matyi idejében történt” - fakad ki egyik helyi képviselő a kamerák, mikrofonok előtt. Kell- e kommentálnom? Akinek van füle a hallásra, érzékeli az antiszemita. indulatokat. De hát hogyan gyűlölködhet egy katolikus keresztény ember, aki Kun Béláról legfeljebb csak hallott valamit, s - életkorából ítélve - nem szenvedhetett Rákosi (helyesen Rosenfeld Mátyást kellett volna mondania) rendszerben sem. A reflexek... a történelmi reflexeink... Jó lenne már-az újabb és újabb nemzedékek számára is - tiszta vizet önteni a pohárba. Kétségtelen, hogy Kun Béláék, meg Rákosiék garnitúrája nem használt a zsidóságnak. (Boldizsár Iván szerint Rákosi sajátos cinizmusával egyszer azt mondta, hogy Garbai csak azért lett népbiztos a kommün alatt, hogy legyen, aki szombaton aláírja a halálos ítéleteket), de ezek az „elvtársak” - Kun Béláéktól, Péter Gábor, azaz Eisenberger Benjamin, verőlegényeiig - NEM A ZSIDÓSÁG! Mint ahogyan Héjjas Iván és Prónay, meg különítményesei, egészen a nyilas államtitkárokig, NEM A MAGYARSÁG! Kinek, kinek az érdeke lehet, hogy a nép tudatában összemosódjanak a dolgok?Nyilván azo- ké, akik a zavarosban akarnak halászni. S tényleg, hány nemzedéknek kell még felnőnie, hogy a tudatban, az életben - legalább többé-kevésbé - minden és mindenki a helyére kerüljön? Kik igazítanak el bennünket ? A nyilvánosság előtt eddig egyedül Gero András történész fogalmazta meg, hogy valamely politikus emberi, erkölcsi értéke nem attól függ, hogy a jobb, vagy a bal oldalon áll. Elgondolkoztam ezen. Deák Ferenc emlékét nemcsak közéleti tevékenysége, hanem kikezdhetetlen erkölcsi tisztasága miatt is tiszteljük. A lelkiisinere- ti szabadságról senki nem beszélt - azóta sem beszélt - világosabban, nyíltabban, nagyobb meggyőző erővel, mint ő - már 1873-ban, Mind. a papoknak, mind a politikusoknak ismerniük kellene ezt a parlamenti felszólalást. Mert mit várhatunk, majd felnőttként attól, aki most Dabas-Sáriban jár iskolába? Vicc! A hétévesek - felekezetek szerint- jön nek ki az első hittan óráról. Egy kisfiú neki esik - eddig - legjobb pajtásának: rángatja a lányka copfját, püfóli.-Miért bántasz engem?- Ti feszítettétek meg a Jézuskát! -De... de hát az már nagyon régen volt...-Mindegy, én most tudtam meg! Nem vicc! Barátom kislánya, édes göndör, fekete csöppség volt, úgy 3-4 éves korában. Te kis cigány- mondták neki sokan kedveskedve. Néhány pajtása ugyanezt talán más felhanggal mondhatta, mert a gyerek - egy idő után - már a becézésekre is robbant: „Én nem cigány vagyok, hanem zsidó, te pedig elmész a...” Tudod, hogy ez milyen veszélyes dolog? - kérdeztem az apától. Tudta, de belülről nézve más... Persze legalább ilyen veszélyes - ez is személyes tapasztalatom mikor a diplomázó fiatalember nem tudja, hogy ő voltaképpen zsidó: EZT TITOKBAN TARTOTTÁK ELŐTTE SZÜLEI. Hol kellene kezdeni az erkölcsi nevelést? Nagyanyám ágya fölött - hatalmas blondelkeretben - olajnyomat függött. Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt című kompozíciója. (Mostantól a debreceni Déry Múzeumban látható az eredeti.) Ha kisgyerekként felálltam az ágyban, éppen szemmagasságba került a kép. Biblikus ismereteim - nagyanyám magyarázata alapján - ez a festmény alapozta meg. Érdekes, hogy kezdettől Pilátus személyisége izgatott, s izgat máig is. A helytartónak (a helytartóknak mostanság is) nagyon nehéz. Különösen, ha meg akarja a helyét, meg akarják a helyüket tartani... S ki nem akarja ? Akkor pedig - ha tisztességes az ember - lelkiismereti konfliktusai lesznek. K i lehet itt elég bölcs? S mit tegyünk mi, akik nem akarunk bölcsek lenni, csak emberibb életet élni, Legfeljebb fohászkodhatunk, mint Öveges József (talán nem is rossz példa) a kiváló természet- tudós tette, aki nem falakat, hanem agyakat, lelkeket épített; nem nézve, hogy tanítványai milyen közegből jönnek. Nemcsak könyvek, tanulmányok őrzik talentumát, hanem ez a fohász is” „Segíts Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat, fölöslegessé teltessük a hóhérokat, és jószándékukat valóra válthassák a pilátusok”. j.. Gyarmati Béla Szó szólóban Vázlat Vörösmartyról... Barczi Pál rajza
