Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-20 / 222. szám
10 ELETMOD Nyugdíjas 1995« Szeptember 20., Szerda Színes virágok Tiszalúc (ÉM - T.I.-né) - Egyszer úgy hozta a sors, hogy vendégszerepelni voltunk Tiszalú- con az idősek otthonában. Itt ismerkedtem meg Pallai Imréné (Csáki Ilonával), majd a lakására invitált, és csodálkozva néztem a falakat, ahol körülbelül 200 darab olajfestmény és nagyon sok tányér volt felakasztva. A bútorok és amit csak lehetett, saját kezével, színes virágokkal festett át. Persze nálam a toll és a papír mindig kéznél van, így a következőket jegyeztem fel. Ilonka Tarcalon, 1922. július 4-én született, gazdálkodó család második gyermekeként. Már gyermekkorában rajzolt, írta és szavalta a verseket. Amikor az általános iskolát elvégezte Tiszalúcra költöztek, s 13 évesen abba kellett hagynia a „művészetet”. Minden nyáron hajnaltól késő estig napszámba járt, ősszel pedig idénymunkásként öt éven át a Szerencsi Csokoládégyár adott neki munkalehetőséget. A Diósgyőri Vasgyár hadi üzemében 1943-ban ment el dolgozni, ahol tizenegy hónapon keresztül nehéz körülmények közt kereste meg a csekély fizetését. Mint fiatal lány megismerkedett Pallai Imrével, aki a vasút alkalmazottja volt. A házasságukból két gyermekük született: Ilona és Imre. Ilonka férje 1951-ben meghalt, így egyedül nevelte, iskoláztatta az árván maradt gyermekeit. Az özvegyi sors teljes terhe rászakadt. Álmatlan, átvirrasztott éjszakáin újból előkerült a színes vízfesték, a toll és a papír. Az egyszínűre meszelt falakra szabadkézzel pingált, képeket festett és eladta. így próbált többet tenni a családi asztalra. Ahogy nőttek a gyerekek, segítettek neki, és áttért az olajfestészetre. A gyerekek lassan felnőttek, a lánya férjhez ment, a fia bevonult katonának. A teljes egyedüllét, a magányosság újból az íráshoz vezette, a belső énjéből, családi eseményekről páros-rímes verseket szerkesztett. Katona fiához a leveleket mindig versekben fogalmazta meg. Ma már egy kötetre való verse van, találhatók köztük vallásos strófák, megtörtént esetek, fantáziaversek szépen rímekbe szedve. Az olajfestményei láttán nem kell a nézőnek gondolkodnia azon, hogy mit ábrázolnak, mert Ilonka a gondolat és a színek világát élvezhetőén, közérthetően adja vissza. Irodalmi művei által került az országos nyugdíjas versírók népes táborába, ahol szponzorok segítségével kiadott antológiában olvashatók versei. Huszonöt évesek Mályi (ÉM - KM.) - Jubileumi ünnepségen emlékeztek meg a Miskolc Helyőrségi Nyugdíjasklub megalakulásának negyedszázados évfordulójáról a Magyar Honvédség mályi csapatpihenőjében, ahol a klub elnöke Nagy László nyugállományú ezredes mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen jelen voltak: a Honvédelmi Minisztérium és Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége képviseletében Faár Sándor alezredes, Papp Károly helyőrségparancsnok, a helyi katonai szervezetek és a bel- ügyminisztérimhoz tartozó testületek képviselői, valamint a meghívott társadalmi szervezetek vezetői és képviselői. Miskolcon a nagymúltú katonavárosban - különböző szintű katonai vezetők kezdeményezésére - 1970-ben alakult meg a nyugdíjasklub, az akkori Honvédelmi Minisztérium és a politikai főcsoportfőnökség támogatásával. A létrehozott klub célkitűzése volt a fegyveres erők és testületek állományából nyugdíjba kerülők szervezetszerű összefogása, részükre megfelelő kulturális és szabadidőprogram biztosítása, a velük való törődés és segítségnyújtás. Azóta a tagság létszáma szinte megtízszereződött, a klub folyamatosan működött, és a meghatározott célkitűzések megvalósultak, azonban gondok is jelentkeztek... 1992-ben a HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon, köznyelven a tiszti klub) lakat alá került, és a nyugdíjasok hontalanok lettek. Az illetékes katonai vezetőknek köszönhető, hogy- ideiglenes jelleggel - befogadták a „hontalanokat” és biztosították a klub folyamatos működését. A legújabb információk szerint a közeljövőben — vállalkozási alapon - a tiszti klub újra működni fog, ahol helyet kap a nyugdíjasklub is, mely nemrég — gondolva a nehéz szociális körülmények között élő nyugdíjas társaikra -, nemes gesztussal egy alapítványt hozott létre. E közhasznú alapítvány nyitott, ahhoz bárki, bel- és külföldi, természetes és jogi személy csatlakozhat, ha az alapítvány céljaival egyetért, és azt anyagi vagy bármely más módon támogatni kívánja. A létrehozott alapítvány címe: „Helyőrségi Nyugdíjasokért” Alapítvány, 3525 Miskolc, Hatvanötösök útja 2. szám. Csekkszámlaszám: OTP Bank Rt. 641-040996-2. Az eredményeket értékelve a jubileumi évforduló alkalmából kitüntetésben és egyéb elismerésben részesültek azok, akik a honvédelmi munkában és a klub folyamatos működése érdekében kiemelkedő tevékenységet végeztek — köztük a klub előző elnöke Macsek Antal nyugállományú mérnök ezredes -, és többen előléptek magasabb rendfokozatba. Köszöntötték a jubileumi születésnapjukat ünneplőket, és emléktárgyat adományoztak részükre. Ünnepi ebéddel, gazdag szabadidős és sportprogrammal ért véget a bensőséges ünnepség, hiszen sokaknak a klub adja az életet az éveknek. Verset, szociográfiát, riportot ír Tomorszky Istvánná Csilla, a könyvimádó Fotó: Farkas Maya Tiszaújváros (ÉM - N.Z.) - Tomorszky Istvánná - akit tninden ismerőse Csillának becéz - a legtöbbet utazó nyugdíjas a megyében, alighanem az egész országban. Ott van minden számottevő, az idősekkel, avagy a részükre rendezett kulturális eseményen, hol szereplőként, hol hallgatóként. Szaval, dalol, táncol társaival a kezdeményezésére alakult tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület tagjaival együtt. No és verseket ír, életútriportokat készít sok nyugdíjassal. Ezúttal arra kértük, ne a másokét, saját életútját vázolja fel.- Felsőábrányban - jelenleg Bükk- ábrány - születtem 1936-ban. Szüleim hentesek és mészárosok voltak, édesapám egy nagy üzletet vezetett, édesanyám pedig ott pénztá- roskodott és vigyázott ránk, gyerekekre. Hárman vagyunk testvérek. Egyikük nyugdíjasként Nyékládhá- zán él, a Tigáznál volt helyi gáztelepvezető. A másik testvérem Egerben lakik, a kereskedelemben dolgozik. Nyékládházán éltünk, ott jártam általános iskolába, majd középbe Miskolcra. Megismerkedtem Tomorszky Istvánnal és 1955-ben házasságot kötöttünk. Fiatal szakemberekként Tiszapalkonyára jöttünk dolgozni a postához. Felépült a Tiszai Vegyi Kombinát, a féljem a villamosvezérlőbe került. Ez volt a TVK szíve, nekem is megtetszett ez a munka, elvégeztem a Villamosipari Szakközépiskolát. Elektriku- sok lettünk mind a ketten. Közben, 18 évi házasság után, 37 éves koromban megszületett a kislányom, Ildikó. Mindig a családom volt az első, de szívesen vállaltam közösségi munkát is. Brigádvezetőnek, szak- szervezeti bizalminak választottak, a Vöröskeresztben is tevékenykedtem, harmincszor adtam vért. 1991 végén lettem nyugdíjas. Sosem foglalkozott direktpoliti- zálással, de az emberek között, a kis közösségekben mindig jól érezte magát. Örült, ha segíthetett másoknak.- Ezenkívül fiatalkoromban sem szerettem sokat aludni, felkeltem a hajnali órákban és olvastam, írtam. Tízéves korom óta írok verset. Eddig 18 könyvem jelent meg. A verseken, a rigmusokon kívül írok szociográfiát, riportot. A helytörténeti gyűjtemény igazgatónőjétől kapott egy megbízást: dolgozza fel a város kereskedelmének, szolgáltatásának a múltját, mivel 21 évig volt társadalmi, kereskedelmi ellenőr, illetve az aktivisták irányítója. Büszke rá, hogy 1993-ban a Herman Ottó Múzeum Istánfiy Gyula helytörténeti pályázatán első díjat nyert.- írtam eddig vagy nyolcszáz verset. Ezt én is szavalom... Csilla sokoldalú asszony, szívesen szerepel, több lakodalomban volt például nagyvőfély asszony létére. A sok kezdeményezése között a legszebb - szívügye is nagyon - a Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület életre hívása, amelynek most is az elnöke.- Nyugdíjba vonulásom után hoztuk létre, ’91-ben. A féljem 14 éve meghalt, a lányom férjnél van, itt laknak a városban. Kisunokám még nincs. Az emberektől nem akartam megválni, kerestem a közösséget, így jutottam el a városi gondozási központba. A munkanélküliség növekedtével mind többen lettünk fiatalabb nyugdíjasok. (Az egykoron fiatalok városának tartott Tiszaújvárosban ma már kétezemyi nyugdíjas él, ez a helyi lakosság 10 százaléka.)- Úgy gondoltam, érdemes létrehozni egy kultúrcsoportot, amely később egyesületté alakult át. Nagyon boldog vagyok, munkánk sok szép gyümölcsöt termett az elmúlt öt évben. Táncolunk, énekelünk, szavalunk, már igen sok helyen megfordultunk az országban, tavaly 54 helyen vendégszerepeltünk. Életünkről naplót vezetek, ezt jövőre szeretném kiadni. Tagja a helybéli Őszirózsa Nyugdíjas Klubnak. A versírás sok idős embernek kedvelt időtöltése. Csilla ezt látván, kezdte antológiákba gyűjteni a sorstársak rigmusait.- Az egyik nyomdától festéket, a másiktól fedlapot kaptunk, a harmadik ajándékként könyvvé formálta az idős amatőrök verseit. Ez Öt szív egyszerre dobog címmel jelent meg. Éladtuk a köteteket, a befolyt összegből összeállítottuk a Meseország birodalmában című újabb kötetünket. Munkánkra felfigyeltek a megyei nyugdíjasvezetők is. Segítségükkel összehívtuk a verse- lőket. Megszületett a „Virágos kert” antológia. A lektor - szigorú volt - 1600 beküldött versből 70-et válogatott ki. Nem szeretnék a többieknek fájdalmat okozni, igyekszünk még egy könyvet összehozni. A lektornak szigorúságával együtt abban nyilván igaza van, hogy egy mércét csak kell alkalmazni az ámatőr verselők esetében is. — Mintegy 90 rímfaragótól 2760 verset kaptam. Magányomban ezeket olvasom, átérezvén alkotóik életét. Olyan fájdalmas verseket írtak, nehéz életük lehetett. A mi nagy családunk címet választottuk a könyvhöz. Most ezt adjuk át nyugdíjas társainknak az Idősek Világnapja tiszteletére rendezett miskolci országos találkozón - szeptember 29-30-án - a Rónai Művelődési Központban, amely egyben a nyugdíjas versírók II. országos találkozója is. Tomorszkyné sokrétű tevékenysége során újabban gyakran keresi fel a nyugdíjasklubokat. Tanulságos életutakat formál riporttá, arcképpé, amelyet az Észak-Magyaror- szág nyugdíjasrovatának is megajánlott, majd könyvbe gyűjti össze. Módszeresen készült a sajtómunkára. Hét hónapig járt Budapestre tanfolyamra. A most újjáalakult „Életet az éveknek” nyugdíjasklubok megyei szervezetében ő a sajtó- bizottság vezetője. Kirándulás Lakitelekre és Rozsnyóra Szerencs (ÉM) - Helyi szponzorok támogatásával minden évben több helyre is ellátogatnak a városi nyugdíjasklub tagjai. Legutóbb augusztus közepén Lakitelekre utaztak, ahol a népfőiskola találkozót szervezett a nyugdíjasoknak. Az ország különböző részeiből érkezettek között ott voltak a szerencsiek is. A délelőtti megérkezés után a csoportot Lévai Judit a népfőiskola oktatási vezetője fogadta, aki tájékoztatást adott az alapítványról és az intézményről. Elmondta, hogy a Lakótelek Alapítvány kuratóriumának elnöke Lezsák Sándor 1969- ben jött Lakitelekre, és azóta él a településen. A Népfőiskola Alapítvány célja hasonló a Lakitelek Alapítványéhoz, azonban a fő tevékenység az oktatás, tanfolyamok, képzések szervezése, nyelviskolák működtetése. Hangsúlyozta, hogy a népfőiskolán a rendezvények mindössze nyolc-tíz százaléka politikai jellegű. Rendszeresek a gépírás, angol, német, francia nyelvtanfolyamok, gazdaképző, vállalkozói, számítástechnikai ismereteket nyújtó kurzusok, a szociális gondozóképző és pénzügyi szaktanfolyamok. A népfőiskola öt kollégiumában közel háromszáz hallgató részesül sokrétű képzésben. A tájékoztató után a jelenlévő nyugdíjasklubok nevében vezetőik mutatták be a közösségeket. A szerencsi csoport tevékenységét Lukács Illés ismertette. Ezt követően ajándékként nyújtották át a jelenlévőknek a klub két nyugdíjasa által bemutatott kis műsorukat. Mihályi Jánosné egy Várnai Zseni-verset mondott el, és elénekelte: „Az én anyámnak nincs selyem ruhája”, Belinszkyné Nagy Irén A szeretet asztala című versét adta elő, és a „Szerencs története” című kötetével lepte meg a házigazdákat. A program keretében a nyugdíjasok megismerkedtek Lakitelekkel és a népfőiskolával. Alig pihenték ki e kirándulás fáradalmait, szeptember elején újabb utazásra vállalkoztak. Ezúttal Szerencs testvérvárosába, a szlovákiai Rozsnyóra mentek el viszonozván az ottani Klub Dochodcov június-júliusi magyarországi látogatását. Megtekintették a rozsnyói bányász- várost, majd a vendéglátókkal közös ebéden vettek részt az ottani nyugdíjasklubban. Ezután Krasz- nahorkára utaztak. Nagy élményt jelentett a vár megtekintése, s az ezt követő zenés szalonnasütés. A szerencsiek vezetőit fogadta Rozsnyó alpolgármestere, és köszöntötte a vendégeket a. helyi újság is. (A Szerencsi Hírek és a Rozsnyói Újság nyomán) Harsányi István és Lukács Illés Lezsák Sándorral ÉM-repró Idősek világnapja Miskolc (ÉM - T.I.-né) - Megyénkben öt nagy szervezet gondozásában rendezik meg az Idősek világnapját és a Nyugdíjas Versírók II. Országos Találkozóját, melyre mindenkit szeretettel várnak 1995. szeptember 29-én 10 órára a miskolci Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermébe. Itt köszöntik az idős embereket, okleveleket adnak át, valamint az ország más részeiről érkeznek vendégelőadók, akik egész napos, színvonalas műsorral szórakoztatják a jelenlévőket. Szeptember 30-án a program tovább folytatódik. A reggel 9 órakor induló kisvonattal Lillafüredre indulnak a vendégek, majd megtekintik az Anna barlangot. Délelőtt 11 órától pedig a diósgyőri Ady Művelődési Központban harminc produkcióban gyönyörködhetnek. Erre az előadásra is minden érdeklődőt szeretettel várnak a nyugdíjastalálkozó szervezői. Énekes vetélkedő Miskolc (ÉM - T-né) Borsod-Aba- új-Zemplén megyében Lestámé Mater Mária megyei alelnök vezetésével „Életet az éveknek” megyei nyugdíjasszervet és a területi gondozószolgálat 1995. szeptember 3- án megrendezte a B.-A.-Z. megyei énekes előadó művészeti vetélkedőt a Miskolc, Corvin út 9. szám alatt. A felhívásra 30 előadó jelentkezett. Többféle műfajban nyolcvan főnyi drukkoló csapat előtt mutathatták be tudásukat. A vetélkedőn magyar nóták, népdalok, operettek, sanzonok, cigánynóták, slágerek, filmdalok és vallási énekek hangzottak el. A háromtagú zsűrire, Szántó Zol- tánnéra, Dunai Évára és Tomorszky Istvánnéra nem kis feladat hárult, mert el kellett dönteniük, kik vehetnek részt az országos vetélkedőn. Döntésük alapján műfajok és kategóriák szerint az elsők lettek; Magyar nóta I. kategória: Szedlacsek Lajos, Sajószentpéter; Ilkát. Nagy Jánosné, Varga Józsefné, Koleszár Istvánné, Nyékládháza; Népdal I. kát.: Kerekes Jánosné, Hemádnémeti; Sanzon I. kát.: Dobi Zoltánná (Méry), Edelény; Operett I.kat.: Homung Antal, Nyékládháza; Vallási ének I. kát.: Takács Zoltánná, Miskolc. 55 éves találkozó 1941-ben - a német-orosz háború kitörése napján - 38-an vettük át érettségi bizonyítványunkat a Miskolci Női Felsőkereskedelmi Iskolában. Itt olyan nagytudású tanáraink voltak, akikből hármat éppen a napokban soroltak fel a hely szellemiségei között: Bank Sándor igazgatónk, Király (Königh Lajos és Ta- uszig Mária tanáraink. A 38 volt diákból még 25-en élünk. Azonban a sátoraljaújhelyi Tótné Radnóti Éva hollétéről sokirányú keresésünk ellenére sem tudunk. Most tudott volna először részt venni találkozónkon az ózdi Bartáné Fugolyán Babi, aki pár nappal összejövetelünk előtt halt meg. Az előrehozott érettségi találkozót a Gössel étteremben tartottuk, ahol tizenöten jelentünk meg. Hollóházától Clevelandig, Ózdtól Budapestig, Egertől Balatonig voltunk itt a miskolciakon kívül. A tíz távolmaradottból Nedits Lenke Kunszent- mártonból telefonon, Légrádi Manyi, Lukács Pötyi Budapestről, Tóth Sárika, Dybas Edit Miskolcról, Szabó Mici Clevelandól küldte üdvözletét. A jelenlévők régi barátsággal köszöntötték egymást. Hangos nevetéssel emlékeztünk diákéveink derűs napjaira. Sajnos nemcsak vidámságok jöttek szóba, hanem visszaemlékeztünk a meghalt tanárokra és osztálytársakra is. így került szóba Szabó Ferenc tanár úr Mindszenti temetőben elkorhadt sírkeresztje, aminek pótlására gyorsan összegyűjtöttük a pénzt. Sajnos később tudtuk meg, hogy sírhelye megváltására nyolcezer forintra lenne szükség. Ha esetleg valaki rendelkezik ezzel az összeggel, kéijük jelentkezzék a temetőgondnoknál. Hosszas beszélgetés után jó ebéddel zártuk ezt a találkozót, aminek költségeit - az 50 éveshez hasonlóan - újra Elza és Mici fizették. Ezúton köszönet érte. Bollobásné Pollner Gizi Miskolc