Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-19 / 221. szám

4 Z Itt-Hon 1995. Szeptember 19., Kedd Szeptember 20. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV nűsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Tokaj reneszánsz- Szőlőfelvásárlási helyzet - Mini port­ré Keleti Györggyel - Sátor- aljaújhely-Sárospatak gázberuházás 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 Üzlet az üzlet - vállalkozói so­rozat - A marketing jövője - Számvi­tel: közvetlen információs rendszer 20.10 HTV-30 filmek - Kettő meg ket­tő az három - Három barát: Kahtka - Csók anyu (színes magyar szatíra) ; 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Éjszakai film Szeptember 21. (csütörtök) 9.00 A ZTV hétfői adásának ismétlése 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 ZTV szórakoztató összeállítás 22.00 Éjszakai film Szeptember 22. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó, Debrecen 18.13 ZTV magazin - Új békeszolgá­latosok - Zeneközeiben - Testvérvá­rosi képeslap - Toronya szüret 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mgső 19.30 HTV-30 filmek - Hogyan lett a kiscsacsi bánatos, - Ki a tisztább - Ná­poly aranya (színes szinkr. olasz vígjá­ték) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Éjszakai film Szeptember 23. (szombat) 9.00 A ZTV pénteki adásának ismét­lése 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Éjszakai film Szeptember 25. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.13 ZTV magazin - Kassa főiskola- Főiskola Bokros módra - Teljes ano­máliák - Cigány etnikai műsor 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV-30 filmek -Dunahercegnő XII/8. - PuffanoBill és az indiánok (szí­nes szinkr. USA szatíra) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismét­lés 22.00 Éjszakai film Ahol megkeresztelték a nagy hazafit „A tállyai ág. hitv. ev. Egyház több mint egy évvel ezelőtt „es- dö szózat”-ot intézett hazánk és az ev. egyház áldozatkész kö­zönségéhez, roskadozó templo­mának megujithatása érdeké­ben. Bizott benne, hogy vallá­sos érzés és hazafias lelkesedés egyaránt részt követelendenek a mentő munkáiból. Hisz e templom nemcsak imádságnak háza, melyben az evangyélium örök-igaz, örök-szép igéi hirdet- tetnek, de a hazafias ke­gyelet szent emlékhelye is kell, hogy legyen, melyet a késő maradék is áhítva ke­ressen fel és „saruit levet­ve” lépje át küszöbét, hogy e hely szemlélése által új tápot nyerjen szivében a hazaszeretet, mert hisz eb­ben a templomban keresz- teltetett meg hazánk nagy fia, dicsősége, Kossuth La­jos-, És az „esdő szózat” nem volt hiába való: édes ha­zánk minden tájékáról, fel­ekezet különbsége nélkül folytak be az adományok a szent czélra, mely ezen adományokból a múlt év deczember haváig befoly­takat a „Pesti Napló” 355. számában nyugtattuk is. Fogadják a kegyes adako­zók ez utón is forró hála köszönetünket. De a hála szívből faka­dó szavába fájdalmas só­haj is vegyül. Legyen áldás minden filléren, mely a szent czélra begyült! Ott ragyogy a legkisebb be­gyült adományon is há­lánk könnye! Oh, de fájdalom, a begyült összeg, az eddigi ki­adások levonása után 6456 fft 12 kr, kegyes czélu vállalatunk kiviteleiéhez nem elégséges. Nem rajtunk múlt. Úgy tet­tünk, mint a hajós, kinek ha­jója léket kapott s a ki egymás után dobja a tengerbe legérté­kesebb tárgyait, csakhogy ha­jóját a sülyedéstől megment­hesse: csak a legszükségesebb­re akarunk már szorítkozni, a lemondás tengrébe dobtuk ki mindaz, a mi eredeti tervünk­ben csak félig meddig is nél­külözhető, bármily előszeretet­tel karoltuk is fel kezdetben an­nak eszméjét, - lemondtunk a toronyról, le arról, hogy a temp­lomot vörös rézzel fedjük, le - legnagyobbrészt - a templom belsejének tervbe vett átalakí­tásáról is, csakhogy magát a templom épületet az elpusztu­lástól megmenthessük; lemond­tunk, ah elszorúlt szívvel mondtunk le arról, a mivel még egy évvel ez előtt reménykedve kecsegtettük magunkat, hogy t.i., a begyülendő adományok­ból némi csekély tartaléktőkét is megtakaríthatunk a zülló szegény egyház jövőjének biz­tosítására s íme, az összeg, mely rendelkezésünkre áll, még így sem fiatja ki. Lehető­leg takrékos újabb költségveté- süiik szerint, legalább is 12,000 írtra volna szükségünk. Mit tevők legyünk? Szakér­tőink véleménye szerint temp­lomunk némi igazítással ez év­ben még elállhat, de a jövő ta­vasznál tovább, közbiztonsági szempontból sem volna fentart- ható. Ez évben tehát minden előkészületeket meg kell az építkezéshez tennünk, a jövő tavaszszal pedig okvetlen hoz­zá kell látnunk a munkához. Úgyde a philloxera pusztítá­sa által tönkrejutott negyedfél- száz lélekből álló gyülekezet te­hetetlenül áll a nagy feladattal szemben; már is másfélezer fo­rintnyi régibb adósság terhe alatt nyög, s menthetetlenül tönkre kellene az egész gyüle­kezetnek mennie, ha ezen elke­rülhetetlen építkezés folytán újabb adósságba merülne. Egy reményünk van még: szétküldött aláírási íveinkből még vissza nem érkezett 5000 darab. Talán hogy azokhoz, kiknél még íveink künn van­nak, s kiket ezennel tisztelet- teljesen felkérünk, hogy az íve­ket legkésőbb f. é. október 1-ig visszaszármaztatni kegyesked­jenek - eljut s meghallgatásra talál ez utólagos esdő szóza­tunk, s begyűl még annyi ado­mány, hogy azok összege a leg­szükségesebbre szorítkozó, de így is tetemes és költséges épít­kezésünk kiadásait fedezni fogja. Oh legyen így az örök szere­tet nevében, de legyen így a nemzeti kegyelet érdekében is! A jövő 1892-ik évi szept. 19-ére esik Kossuth Lajos születésé­nek 90-ik évfordulója. Velünk együtt bizonyára millió magyar fog imádkozni azért, hogy a szabadság lángszavu pró­fétája e napot ép erőben elérhesse s szivünk forró óhajtása az, hogy templo­munk, ha már alapításá­nak századik évfordulójára (múlt 1980. okt. 31-ére) el nem készülhetett, akkorá­ra mindenesetre elkészül­jön, s ama minden magyar­ra nézve kegyeletes napon - Kossuth Lajos 90-ik szü­letése napján - legyen megfelelő ünnepélyesség­gel felszentelhető. Mely igaz magyar ne hozná meg e czélra ha mindjárt ismé­telt áldozatát is, csakhogy azt lehetővé tegye? - mely igaz magyar ne sietne e ke­gyeletes ünnepély lehetővé tétele által a lelki öröm egy sugarával deríteni fel még gondtalan nyugalmat sem nyújtó agg napjait annak, ki lángszavának erejével mintegy sebesen zúgó pün­kösdi szélnek zendülésével a jobbágyok millióira derí­tette fel hosszú szolgaság után a szabadság hajnalát. Mély tisztelettel, az ág. hitv. ev. egyíiáz megbízásából Tállyán, 1891. febr. 20. Fiedler Sándor, jegyző, Hajász Pál, lelkész Szirmay István, felügyelő. 318/01. E. f. A tállyai Kossuth-templomra beérkezett adományok fennti kimutatását ezennel hitelesít­jük, a „köszönet és kérelem”- ben felhozott ténykörül­ményeket igazoljuk s a szent ügyet a hivő és hazafias nagy közönség pártolásába melegen ajánljuk. Kelt Miskolczon és Nyíregyhá­zán, 1891. febr. 28. Farbaky József, a hegyaljai ág. hitv. ev. egyházmegye főesperesé. Radvány István, egyházmegyei felügyelő. Éppen ma, mellékletünk megjelenésének napján van Kossuth Lajos születésének a napja. Százkilencvenhárom esztendővel ezelőtt, 1802. szeptember 19-én született a nagy hazafi Monokon. Abban a házban, melyben jelenleg az Emlékmúzeum van. De mint azt sokan tudják, innen nem messze, Tállyán a kis evangéliküs templomban keresztelték meg a nagy hazafit. Ezt a templomot az idők során többször felújították. . Danes Imre, lelkes keszthelyi helytörténésztől kaptunk egy korabeli dokumentumot, mely 1891-ben íródott. Ezt idézzük most. 1995. Szeptember 19., Kedd Itt-Hon Z 5 A hazánkban honos mérges kígyókról Janisch Miklós - Virágh István (EM)-A mérgező kígyómará- sok címszó alatt az Egyesült Ál­lamokban honos kígyófajok ma­rásait ismertettük. Ezek a fa­jok azonban mind hazánkban, mind Európában legfeljebb ál­latkertekben, kígyófarmokon és terraristáknál fordulnak elő. Az elnevezéseknél szűkíte­nünk kell a „vipera” szó és a „viperamarás” értelmezését, ezeket ugyanis Európában csak a Viperidae család fajaira, illet­ve azok marásának megjelölé­sére használjuk. A Crotalidae család az USA-ban gödörkésar- cú vagy ragyás viperáknak ne­vezett csörgőkígyó fajait Euró­pában nem nevezzük viperák­nak. E rendkívül mérgező fajok Európában csupán fogságban fordulnak elő, Amerikában vi­szont ezek okozzák a mérgezé­sek zömét. Hazánkban két mérgeskí- gyófaj, (két viperafaj) él: az egyik a Vipera ursinii rakosi- ensis Méhely - a rákosréti vagy parlagi vipera. Alig 55 centimé­ter hosszú, s bár csöves méreg­fogú, letalis mérgezésről nincs adat. Ez a faj azonban élette­rének beszűkülése miatt ha­zánkban kihalófélben van, ezért kiemelten védett A má­sik faj, a keresztes vipera - Vi­pera berms berus L., amely a Zemplénben, a Tiszaháton, va­lamint Dél-Somogy és Dél-Za- la területein honos. A fekete színváltozat a három utóbbi el- teijedési területen él (Vipera berus varietas prester). Ezek­ről már szólnunk kell, mert ugyan nem hazánkból, lianem nagy eurázsiai elterjedési terü­letéről a statisztika 0,3 száza­lékos letalitást említ. A ha­zánkban készült eddigi egyet­len toxicologiai felmérés a 23 éves anyagban nem regisztrált halálos mérgezést. E kígyófa­junk kerüli az embert, ha vala­kit mégis megmar, azt mindig az ember provokálja. A marás során a kígyó csöves méregfo­gain keresztül mérget juttat az ember szervezetébe, egy-egy marással a letalis dózisnál hét­szer kevesebb méregmennyi­séget. A halálfélelem elvileg in­dokolatlan. Jellemző a marás helyén a méregfogak nyomán keletkező két kis véres pont, a maró fáj­dalom, a kisebb-nagyobb fokú ödéma, súlyos esetben pedig a sokkos állapot. Ha a gyerek megfogja, és nem engedi el a kí­gyót, az többször is visszamar­hat, úgy a méreg esetleg érpá­lyába is bekerülhet. A szakszerű beavatkozás, a megmart személy immobilizá­ciója és a marástól proximali- san alkalmazott nyomókötés, az érleszorítás nem sokat ért. Hasznos a toxin e célra készült gumigyűszűvel való kiszívatá­sa. (A Cutterkit for snakebite nevű készlet már hazánkban is beszerezhető.) A toxinnak száj­jal történő kiszívása tilos! Lo- calisan oxidálószereket: 3 szá­zalékos hidrogén-peroxidot vagy 1 százalékos kálium-per- manganátot is alkalmazha­tunk. Az antihistamin adása indokoltnak tekinthető. Kriti­ka tárgya viszont az úgyneve­zett ellenméreg. Serum-antive- nimeux injectio subeutan alkal­mazás egyéb formában törté­nő alkalmazását is ma már egyre többen megkérdőjelezik, nemcsak azért, mert silómará­sok esetén tévedésből is adják, hanem a súlyos anaphylaxia veszélye miatt a beavatkozáso­kat sokszor a sérültek, és rém­képeik nem az identificalás irá­nyítja. A gyakori halálfélelem miatt döntő a nyugtató és nyu­godt beavatkozás. Az ellenmé­reg adása még a sokkal veszé­lyesebb fajok, mint például a homoki vipera-CVipera am- modytes)marás esetén sem in­dokolt. Ez a faj hazánkban nem fordul elő, de sokan összeté­vesztik Magyarország homokos területein (például a bugaci vé­dett területeken) élő parlagi vi­perával, és marásakor 10 ml trivalens ellenserumot adnak. A homoki vipera tőlünk délke­letre a balkáni államokban él, orrán kis szarvacskát visel, a marása okozta mortalitás 5 százalék alatt marad. A halál­esetek még a homoki vipera marása esetén is 5 és 24 óra múlva következnek be, ennél­fogva elegendő idő áll rendelke­zésre a szakszerű beavatkozás­ra. Más a helyzet a sokkos ál­lapotok vagy a gyermeket ért és a többszörös marások ese­tén. Ilyenkor minden perc szá­mít. Elsődleges feladat a sokk elhárítása. Ilyenkor még az el­lenméreg beadása is javallt: 200-300 ml neutrális oldatban (2-3 ampulla) lassú cseppinfü- sióval. A toxicologiai vagy intensiv osztályon történő megfigyelé­sek során vérképvizsgálatot kell végeznünk leucocytosis vagy thrombocytopaenia irá­nyában. A vesefimetio beszűkü­lése esetén peritonealis dialízis választandó. Szükség lehet egyes esetben human-albumi- ninfiisio beadására. A mérgezé­sek esetén ne az ellenméreg adását, hanem a supportiv ke­zelést részesítsük előnyben. Persson és munkatársa évtize­des tapasztalataik alapján mondják, hogy „Az ellenméreg adása hatástalan, sőt veszé­lyes!” A WHO széles körű és gondos munkájában is korsze­rű és reális ismereteket és sta­tisztikákat olvashatunk. így például az Angol Királyi Tró­pusi orvoslás és Hygiéniai Ta­nács figyelmeztetését is: „A lós- vas serum alkalmazása több veszélyt rejt a betegre nézve, mint maga a kígyómarás!” Kor­szerűsítenünk kell a szemléle­tünket és a terápiát is. A be­avatkozásokkal ne a rizikófak­torokat növeljük, ne itassunk alkoholt és kerüljük az egyéb értelmetlen beavatkozásokat. Várakozással kell tekintenünk azokra a sikeres kísérletekre, melyek során nem lóserumból készítettek anaphylaxiamentes ellenanyagot. Az ilyen ellen­anyagok hozzáférhetősége és alkalmazása azonban még évek­be kerülhet. Fel kell ismernünk ugyanakkor a természeti kör­nyezetben azokat a veszélyeket, amelyek reálisak és nagyság­rendekkel nagyobbak, mint a vi­tatott - és viszonylag ritka - kígyómarások. Ilyen például a sérülések esetén a tetanusve- szély, vagy a vadméhek és da­razsak csípése, mely a WHO felmérése szerint is évente hat­szor több halált okoz világszer­te, mint az összes mérges kí­gyómarás okozta haláleset. Ezek toxinjainak hatására na­gyon gyorsan felléphet sokkos állapot, és sokszor már a szak­szerű beavatkozás sem segíthet a keringés összeomlásából adó­dó irreversibilis állapot miatt. (A szerzők közül J. M. nyugdí­jas professzor, míg V. I. sá­tor aljáújhelyi főgyógyszerész.) Az Itt-Hon konyhája Tartósítások A fagyasztószekiények, korszerű tar- tósítók idejében megkoptak a régi re­ceptek, az érdekesség kedvéért mégis hadd álljon itt most nehány „eltartási” recept a több mint száz éve megjelent Valódi Magyar Szakácskönyvből, mely­nek szerzője Zilahy Ágnes, erdélyi föld- birtokos család sarja. A dinnye eltartása ,A későn érő kemény héjú sárga- vagy görögdinnyét szárával együtt kell le­vágni és ruhával megtörölve egy falá­dába szitált hamu közé kell rakni, oly távolságnyira, hogy egyik a másikat ne érintse. Ezután még be is kell fedni ha- muval.Végül a láda fedelét borítsuk reá és a pinezébe rakjuk le. Az ilymódon elrakott dinnye egész késő télen is él­vezhető. Szilva Egy szóik szájú cserép edényt, a mely­nek fiile van, ollóval vágjunk tele fá­ról kézzel való érintés nélkül leszedett, szép érett, dé nem puha beszterczei szilvával.A száját dugjuk be jókora pa­rafa-dugóval és pecsételjük, vagy szur­kosuk le jól, hogy teljesen légmentes legyen.A szilvával tele rakott edényt kötélen vagy vékony lánczon eresszük le a kútba, egészen bele a vízbe, úgy eláll a tél közepéig. Citrom és narancs Pinczében, egy tiszta, száraz szögleten állítsunk fel nyelénél fogva a földre (seprőjével felfelé) egy tiszta uj, nyir- ágból kötött seprüt, annak gályái kö­zé rakjuk a czitromokat és a narancso­kat. így még meleg nyári napokon is eláll pár hétig s ennél jobb eltartási módot nem is ismerek. Tojás Egy cserép- vagy faedénybe egy arasz­nyi oltott meszet kell tenni, azután te­le kell önteni vízzel. A meszet a vízzel jól el kell kavarni. A téli eltartásra szánt tojásokat eresszük e meszes víz­be, a melyben 3-4 hónapig lehető fris­seségben is eláll.A mész leszáll az edény aljára időnként tehát fel kell ka­varni.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom