Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-19 / 221. szám
6 Z Itt-Hon 1995. Szeptember 19., Kedd Magyarország édes oltalma Kilencszáz éve halt meg Szent László, a hős magyar király Salló László (ÉM) - Béla királyt (1060-63) némi viszálykodás után Géza fia követte a trónon. Aztán midőn 1077- ben meghalt, öccse, László követte a királyi székben. Őrá hárult a feladat, hogy a feudális rendet megszilárdítsa az országban. Az időpont kedvező volt, ugyanis IV. Henrik német-római császár a pápasággal küzdött, így nem volt ereje arra, hogy a magyarországi eseményekbe beavatkozzék. László ebben a küzdelemben VII. Gergely pápa mellé állt, arra azonban nem volt hajlandó, hogy a pápa hűbér- uraságát elismeije. László elsősorban a belső rend helyreállítására törekedett. Uralkodásáról három törvénykönyv tanúskodik. A kóborlókat összegyűjtötte és a királyi birtokra telepítette, szigorú törvényeket hozott, hogy a lopásoknak gátat állítson, megtiltotta a pogány szokások gyakorlását és terjesztését, összeíratta az egyházi ünnepeket. A korabeli krónikák így zen- gedeztek róla: „Magyarország édes oltalma. Szent-királyok közt drá- galátos gyöngy. Csillagok közt fé- nyességes csillag.” Legendákat meséltek életéről és cselekedeteiről, nem hiába avatták őt is szentté. Szentéletű bajnok volt, a keresztény lovagok példaképe. Ismeretes a tordai hasadék legendája, amikor a kunok által üldözött László király fohászára kettészakadt a tordai hegy és az üldözők visszatorpantak. A kunok által elszórt arany és ezüst pedig az ő kívánságára kővé változott... Aztán végtelen pusztákon bolyong seregével, nem találnak sem ételt, sem italt, százával hullanak el katonái. De László Istenhez fordul imájával, s ennek hatására üdítő források fakadnak, és vadászni való állatok bukkannak fel mindenfelé. De nem csak a legendák, a történelem tanúsága szerint is egyike volt a legnagyobb magyar királyoknak. Visszaállította a hosszas harcokban megrendült személy- és vagyonbiztonságot. Az országba minduntalan betörő kunokat leveri, s az ország szívében telepíti le. Uralkodása idején hazánkhoz csatolta Horvátországot. Amikor Európa-szerte megmozdult a keresztény világ, hogy a szentföldet elvegye a hitetlen mohamedánoktól, a közbizalom őt szemelte ki az európai hadak vezéréül. Vállalkozott is rá, de végrehajtásában megakadályozta a halál. Nagyváradon temették el, az általa alapított székesegyházban, s oly nagy volt a nemzet gyásza, hogy három esztendeig az országban tilos volt cifra öltözetet viselni, táncolni és vigadni. Jött, győzött - a legolcsóbb gyümölcs! Szívesen viszik Fotó: F. M. (ÉM - PT) - Mégsem panaszkodhatunk mindenre! A dinnyére például nem! Jött, látott, győzött. Legalábbis mi, vásárolgatok nem győztük mind elfogyasztani, oly bőséggel termett. Más kérdés, mit szólnak, hogyan látják a termelők, akiktől a forgalmazók már akkor 8 forintért kérték, amikor ők 60- ért árulták. A dinnyések lakókocsijai, erősen megépített, egy idényre szánt kunyhói már a kora tavasszal most is megjelentek a szokásos helyeken, kutyákkal, tyúkokkal, kerítésekkel együtt, ha úgy adódott, az apró gyerekekkel együtt, akik aztán a közeli faluba járták az iskolát, és megkezdődött a munka. Nem jól indult pedig a tavasz. Fóliát szaggató, erős szél, hideg, fagyos hózápor keserítette a palán- tázni akaró, ágyás készítéséhez fogó dinnyések munkáját, a Tiszán akkor tóhoz illő, jókora tarajos hullámok rohangáltak összevissza, azt sem tudva, igazából merre is folyik a víz. Mondják, hogy a soványabb emberek akkor csakis téglákkal a zsebükben, vagy kövekkel a hátizsákjukban mehettek át még a szomszédba is, néhányadmagunkkal, kik akkortájt arra kucorogtunk, dinnyéseket látogattunk, nem is igen hittük el, hogy idén megkóstolhatjuk ezt a csemegét. Most meg már ugye folyót rekeszthet- nénk vele! A barack szépje most is 200 forint, a bárhol megtermő szilva is a százat veri, almát ma is árulnak darabonként, az ember ezt restelli kimondani is, az árát pláne, hát ebben a gyümölcsínséges időben nagyon is jó hír, mármint a vásárlóknak a tíz forint körüli dinnyeár. A legolcsóbb gyümölcs az idén, és igen jó ízű. Igen, túl vagyunk már Lőrin- cen, darabra is kínálják a dinnyét, de azért most is jó, most is cipelgetjük jókora szatyrokban a piacokról. Lassan azért múlik az ideje. Lefut. Illő is, hogy megköszönjük ittlétét a dinnyének, a dinnyéseknek is, azt kívánva, hogy jövőre találkozzunk ugyanitt, ugyanennyiért! Miért? Mi a baj? Kívánni azért lehet, nem? Aztán, hogy mi lesz, hogy lesz... ONKORMANYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGANSZEMELYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Sátoraljaújhely, Dózsa György út 12.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 2 600 Ft+áfa 1/8" 5 200 Ft+áfa 1/4" 10 500 Ft+áfa 1/2" 20 550 Ft+áfa 1/1" 41 100 Ft+áfa 2/2" 42 400 Ft+áfa 2/1" 84 800 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/47/321-926 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! 5 HIRDESSENhogy HIRDETHESSEN! i A mellékletben megjelenő a megjelenést megelőző . . . / . -: ' . . ' ■ . . ■r ' ' ■ v /■ Säet Űb. ( Dúzsh Gy út í 1995. Szeptember 19., Kedd Itt-Hon Z 3 Országos Kossuth-tábor - negyedszer A siklósi vár után a történelmi emlékhely következett Koszorúzás a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen Fotók: Mészáros István (ÉM - M.I .) - A siklósi várba - melynek legkorábbi része, mint megtudtuk, egy téglalap alaprajzú román kori várpalota volt - éppen hogy odaért a csoport zárás előtt. Égy-két alkalmazott bizony morgolódott is kicsit, míg olyan is akadt köztük - a múzeumi részt bemutató néni aki oly lelkesen beszélt a várról, annak múltjáról a fiataloknak, mintha akkor fogadta volna az első látogatókat. Az ország minden részéből és a külhonból érkezett táborlakóknak remélhetőleg ez utóbbi, igazán kedves néni maradt meg emlékezetükben. Kirándulás a sorsdöntő helyszínre Kissé elhúzódott az idő, így igazán jólesett a vacsora, melyet szabad program követett. Ismerkedtek egymással az ifjak, ki-ki elmondotta honnan jött, milyenek a körülmények azon a tájékon, ahol laknak és így tovább. Hogy esetleg komolyabb kapcsolatok is szövődtek fiúk és lányok közt, nos ez talán majd később derül ki... Másnap a reggelinél Gavlik István, a Kossuth Szövetség elnöke valamint a házigazdák nevében az egyik legaktívabb szervező Nagy Kálmán ismertette az aznapi programot. Mire felcihelódött a társaság már várta a két busz a táborozókat, s irány a Mohács-Sátorhelynél található történelmi emlékhely. A várostól úgy hat-hét kilométerre található sík területen nemzeti történelmünk egyik sorsdöntő csatavesztésére emlékezhetnek az ide látogatók. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata előzményei közé tartozott, hogy Szulejmán szultán elhatározta, hadjáratot indít Magyarország ellen. Ennek híre 1526 kora tavaszán egy társadalmi, politikai, és gazdasági szempontból egyaránt legyengült országba érkezett. A sajnálatos „eredmény” mindenki előtt ismert. Kopjafák, faszobrok, lélekharang Az emlékhelyre érkezőt a bejáratnál Pölöskei József ötvösművész kapuja fogadja, mely mint egy felkiáltójel emelkedik ki a tájból, emlékeztetve az idegent: a kapun túl, ott bent valami más kezdődik... Az emlékezésé. Két kőtáblán, Rétfalvi Sándor szobrászművész gyűrött bronz falevélre írott soraiból tudhatjuk meg, hogy az emA kapu: mint egy felkiáltójel lékhely a mohácsi csata 450. évfordulójára készült el. Az átriumos épület (Vadász György Ybl-díjas építészmérnök tervezése) a török időkben elpusztult kolostorok emlékét idézi meg. Középen egy szökőkút (Illés Gyula alkotása) a három részre szakadt országot szimbolizálja. Az emlékpark szívét a Papp László régész vezetésével 1960-ban feltárt két tömegsír alkotja. A parkot tízezer tiszafa öleli körül. A kopjafákkal, faszobrokkal teletűzdelt parkban található egy lélekharang, hogy akik erre járnak, megkondítva azt tisztelegjenek és emlékezzenek elesett, hős katonáinkra, a szomorú eseményre, mely itt, a Drávától nem messze zajlott immáron 469 esztendővel ezelőtt. Az újabb állomás: a bolyi gazdaság Bár jellegében teljesen más, de arról is szót kell ejteni, hogy ugyanolyan, ha még nem pusz- títóbb, szörnyűbb háború folyik innen pár kilométerre - ismét. Hiszen az egyik, hovatartozását tekintve vitatott terület, a Dráva, Duna és az országhatár közti háromszög (ottj értünkkor még szerb megszállás alatti) éppen a horvátok és a szerbek közt kiújult harcok egyik tétje... Visszatérve a Kossuth-tábo- rozókhoz, miután az emlékparkban megfelelő keretek közt megkoszorúzták az elesettek sírhantját, Bolyba indultak, ahol a méltán híres Bolyi Mezőgazdasági Rt. történetével, gyönyörűséges lovaival ismerkedhettek meg. (folytatjuk) HETI 1EGYZFT Források Priska Tibor Örömmel fogadom szendrői olvasónk megtisztelő észrevételét, ki Víztérképek című jegyzetünkkel kapcsolatosan emlékeztet régebbi történésekre. Hírül adtuk, hogy hamarosan gyerekek, tanítók segítségét kérik eleddig csakis helybéliek által ismert, bárminő kis vizek feltérképezéséhez, megismeréséhez, hogy a már „beállt", tehát élettel teli holtágak, kubikgödrök, aprócska kiöntések is számba vétessenek. Nyilvánvaló, hogy az apró tocsogók, nem túl nagy nádasok, sással benőtt, vízi élettel gazdag süppedékes, mocsaras részek is értékeket őriznek, életeket nevelnek és az is nyilvánvaló, hogy ezeket a kis vizeket főként a helybéliek ismerik. Ezért is kérik majd a felmérők a gyerekek, az ügyszerető tanítók segítségét. Olvasónk - kissé rezignáltan - a források felmérésnek, megtisztításának, kiépítésének tervére emlékeztet. Mely ugyancsak szép tervhez szintén a gyerekek segítségét kérték, de sajnos - nem a gyerekek miatt - nem sok minden valósult meg belőle. Való igaz. Jómagam is - ott lévén, tehát tudósítva ama megyei tanácsülésről - emlékszem a sok évvel ezelőtti, talán tíz, vagy annál is régebbi felhívásra. Tanácstag javasolta: írjuk össze forrásainkat! Hegyek lábainál, csalitosok hűvösében, sziklás részeken, vagy bárhol fakadó, mégoly kicsinyke forrásainkat is jegyezzük fel, majd megfelelő terv alapján tisztítsuk meg, építsük ki és gondozzuk, vigyázzuk őket, mert kincsnek számítanak. Akkortájt esett sok szó a környezetvédelemről, vizeink szennyezéséről, kútjaink pusztulásáról. Nagyon is jó ötletként hangzott el a források felderítése, kiépítése, gondozása. Természetes, hogy a felszólaló is a gyerekekre gondolt, meg a természetet járó, kedvelő tanítókra, akik nélkül ez a munka el sem képzelhető. Mert igaz, hogy kirándulásnak, vidám napnak ígérkezik a forrás felkeresése, esetleg öregek elbeszélése, visszaemlékezése alapján felkutatása, kiásása, újjáélesztése, de egyben munka is. Méghozzá értékes, rangos munka! Melynek majd lesz látszata, eredménye! Akkor mindenki lelkesedett is érte, helyeselte, elvileg támogatta, de valamiért többre nem futotta. Hiányzott valami szervező erő, vagy ember, aki azt mondja, no, kezdjük el! A víz azóta drágult és egyre drágul, ma már végképp nem kapjuk ajándékba a természettől, hanem leginkább iparilag állítjuk elő, mint bárminő más terméket. Pedig...Pedig még körül lehetÍ ne nézni forrásügyben is sokszínű-megyénk bármely részén, és valószínű találnánk is...
