Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-19 / 221. szám
4 A ONGART-premier Onga, Miskolc (ÉM - B.Gy.) - Az on- gai ONGART Művészeti Egyesület alapszabályában is rögzítette, hogy működési területén szervezi a kulturális életet. Patronálja a tehetségkutatást- és gondozást. Az ongai művelődé-; si házban először Juhász Győző képzőművész „Szárítsd meg a képeim!” című kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. De a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajzszakos hallgatói is bemutatkoztak már. Az ONGART Művészeti Egyesület tervezte, hogy a nyár folyamán kilépnek a településen túlra is, hiszen meghívást kaptak a Miskolci Teleki Tehetséggondozó Kollégiumtól, a bodrogkeresztúri és a fóti művelődési háztól is. Szeptember 4-én realizálódott elképzelésük, és az ongai képzőművészek bemutatkozhattak Miskolcon is. Madzin Tibor, Onga polgármestere nyitotta meg a Teleki Tehetséggondozó Kollégiumban szép számú diáksereg és szüleik jelenlétében a „Keletkezett gondolátok” című tárlatot. Beszédében megemlítette, hogy az egyesület az év elején alakult. Alapítói ongai fiatalok. A miskolci bemutatkozásra ugyan egy esős délután került sor, de ez sem szegte kedvét az ONGART Művészeti Egyesület képzőművészeinek. Szekciójukból Huminilowicz Vanda, Juhász Győző, Halmai László, Kovács Zsolt és Laczkó László állította ki képeit, melyek azt mutatják: az egyéni szubjektum tárgyiasul ezekben a gondolatokban. A kiállítók célja, hogy a képkeret ne szabjon határt a szemlélők gondolatainak, hanem a művet továbbgondolva, részesévé váljanak az alkotásnak. Ilyen keletkezett gondolatokjegyében nyitotta meg a tárlatot Madzin Tibor ongai polgármester. Az a 14. életévét betöltött magyar állampolgár lehet az ONGART tagja, aki támogatja az egyesület célkitűzéseit és elfogadja az alapszabályt. Rendes tag az a természetes személy, aki a tagságot a belépési nyilatkozatban vállalja, s aktívan részt vesz a munkában, és megfizeti a tagdíjat. Pártoló tag az a természetes jogi személy vagy jogi személyekkel nem rendelkező szervezet, amely a kulturális fejlődés és elmélyülés érdekében vállalja az egyesület erkölcsi és anyagi támogatását. Tiszteletbeli tag az a természetes vagy jogi személyekkel nem rendelkező szervezet, amely patronáló tevékenységével elősegíti az egyesület céljainak megvalósítását. Madzin Tibor megnyitó beszédét tartja Fotó: Buzafalvi Győző Kisebbségi színpadon Az abaúji régió Kassát tartja természetes vonzáskörzetének ======= Itt-Hon = "=t="-—1995. Szeptember 19., Kedd Balassa Zoltán Kassa (ÉM) - Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád, a népszerű színészházaspár már hosszú ideje a kassai Thália Színház művésze. Kisebbségi sorsban ez a pálya még nehezebb, mint az anyaországban. □ Pólós Árpád, Ön ebben a korszakban került a színházhoz. Miképpen emlékszik vissza a kezdetekre? • Könyvtárosi és levéltárosi szakot végeztem Túrócszent- mártonban. A rimaszombati könyvtál’ metodikai osztályán helyezkedtem el. Közben meg amatőr színjátszó csoportot vezettem odahaza, Feleden. Csordás János, amatőr kollégám mindenáron a színházhoz kívánt kerülni. Többször kísérletezett, de mindhiába. Egy alkalommal engem kért meg, jöjjek vele. Sarkadi Kőműves Kelemenjét játszottuk akkor. Én Kelement, ő Boldizsárt alakította. Arra kért, a kassai felvételin egy dialógust segítsek neki előadni. Szegény Jancsit nem vették fel, engem igen. Hazajöttem, és bejelentettem igazgatónőnmek, hogy három hét múlva felmondok. A színházban Tóth László Kőműves Kelemenjét kezdtük próbálni. Közben egy évig tartották a helyemet a könyvtárban, hátha meggondolom magamat. Egy év után azonban megfertőződtem és már nem tudtam szabadulni. • Akkoriban a fiataloknak kötelezően ki kellett járni tájolni, hogy lássák az előadásokat. Férjem akkor látott egy előadást, amitől elment a kedve - mondja Kövesdi Szabó Mária. • Ez Klimits Lajos Névtelen komédiája volt. Amikor megnéztem, azt mondtam, vonatra ülök, és hazamegyek, mivel az előadás olyan szinten volt, hogy sokkal jobbakat láttam a komáromi Jókai Napokon az amatőröktől. □ Önnek miképpen sikerült felszámolnia azt a hátrányt, hogy nem áll Ön mögött főiskolai végzettségi • Az volt a szerencsém, hogy kevés színész állt rendelkezésre. A dramaturgiai tervet Csendes Lászlóra építették, de ő elment. így mindkét főszerepet át kellett tőle vennem a Kár- nyónéban és a Pityukéban egyaránt. Bedobtak a mélyvízbe, mivel korosztályomban nem volt tapasztalt színész. A közönségnek is velem kellett beérnie. Fél év alatt le kellett küzdenem a tájszólást. Abban a cipőben jártam, mint a többiek. Budapestre nem. lehetett ösztöndíjjal menni, mert a szlovák minisztérium letiltotta. Pozsonyban ugyan megindult a képzés, de nem engedtek, mert azt mondták: rád most van szükség, nem négy év múlva. Nagyón bánóin, mert bizony érzem a végzettség hiányát. • A másik dolog, hogy a végzettség egészséges önbizalmat ad. Átlendít a kezdeti nehézségeken - folytatta Árpád a válaszadást. O Vegyük most az eltelt legutóbbi öt évadot. A 89-es változás óta új lehetőségek jelentkeztek. A színház végre önállósult és az észak-magyarországi régió is nézőként bekapcsolódhatott bérletesekként és befogadóként. Ez milyen változást hozott életükben? • Huszonöt év után most a legnehezebb. Csak úgy lehetünk úrrá a helyzeten, ha emeljük a színvonalat. Célunk, hogy a magyarországi színjátszás szintjére emelkedjünk minden visszahúzó erő ellenére. • Szívügye kell', hogy legyen - kapcsolódik a témához Kövesdi Szabó Mária. - Korábban, ha egy rendező befejezte a munkát, kész, számára véget ért minden. Meg sem nézte az előadásokat. Nem érdeklődött. • Azért fontos Verebes István személye - mondja Pólós Árpád. - De nem csak az övé. Azoké is, akiket ő ajánlott. Fiataljaink kijönnek a főiskoláról és eltűnnek a süllyesztőben, ha nem kerülnek jó kezekbe. Egyszerűen jól kell indulniuk. Verebes István fölvállalta a kassai művészeti tanács tagjaként, hogy főrendezi a rendezőket. Megnézi a munkát és bele is szól. Dramaturgiai tervünket úgy próbáljuk összeállítani, hogy igényes legyen. Molnár Ferencet és Shakespeare-t kívánunk bemutatni. Már harmadik éve ilyen elvek alapján dolgozunk. De operett-paródiával is készülünk és egyfelvoná- sosokkal szintúgy. Verebes diplomáciája, hogy olyan szintet éljünk el, hogy egy budapesti rendező számára rang legyen Kassán dolgozni. A fordulat után első színházi fellépésünk Encsen volt, ahol augusztus 20- án Boráros Imrével és Marikával együtt félórás irodalmi műsort adtunk. Egyre több meghívás érkezett és csodálatos módon ennek hatására megindult a bérletvásárlás Kassán, ami ma már ezer bérletest jelent. Ez a régió napjainkig Kassát tartja természetes vonzáskörzetének és nem Miskolcot. Ezt nap-mint nap tapasztaljuk. Ha Kassa kerül szóba, az emberek felkapják a fejüket. A kulturális értékrend Szlovákiában igénytelenebb, mint Magyarországon. így nálunk jóval olcsóbbak a jegyek, ami szintén vonzerőt jelent. Az encsi gimnázium, az abaújszántói mezőgazdasági iskola, vagy a tokaji gimnázium és a sárospataki tanítóképző nagyrabecsült látogatóink. A Batsányi-bérletet Encs városa számára tartjuk fenn. Játszottunk a sportcsarnokukban is. Azért is vonzódnak hozzánk, mert mi vagyunk talán az egyetlen színház Kö- zép-Európában, ahol a büfé közös. Külön művészi bejáró sincs. Együtt tudunk az előadás után kávézni és a nagyérdemű közönség el tudja mondani véleményét a látottakról. Családi a hangulat - mondják -, ezért szeretnek bennünket. üHa elengedik a fantáziájukat, milyen vágyaik, álmaik lennének? • Politikamentes éveket szeretnénk - mondja gyorsan Marika, szinte gondolkodás nélkül. - Engedjenek élni, csinálhassuk azt, amihez értünk. Amikor Kolozsvárra mentünk a kétszáz éves ünnepségekre, mondtuk, örülünk, csak fárasztó. Annak idején hogyan tudtak lovaskocsival utazni, most meg majdnem ugyanannyi időbe telik? • Én pedig azt szeretném, ha színházunk olyan költségvetést kapna, hogy az igazgató méltányos fizetést adhatna és olyan szakembereket hívhatna meg, akik előbbre tudják vinni ügyünket és olyan kollégákkal játszhassak, akik jó játékosként adják vissza a „labdát”. Jó leime megtartani azt a csapatszellemet, hogy továbbra is összetartsunk. A jó előadásokat elszeretnénk vinni mindenhová, ahol lelkes közönség van. Erdélybe és Kárpátaljára is, de mindazokra a helyekre, ahol meleg szeretettel fogadnak bennünket. Bérletben tizenhárom előadást adunk november 11-e után a Semmi és végtelenből. Majd a budapesti Művész Színházban játszunk De a lényeg. Ne kelljen izgulnunk, hogy megkapjuk-e a fizetést és hogy igazgatónkat nem mozdítják-e el. Ne azon kelljen tanakodnunk, hogy felmegyünk-e Pozsonyba éhségsztrájkolni, hanem szerepeinken szeretnénk dolgozni. □ Ne az életben kelljen játszaniuk, hanem a színpadon1 • Pontosan erről van szó. 1995. Szeptember 19., Kedd Itt-Hon A 5 Szántó nekem a világ közepe Buzafalvi Győző Abaújszántó (ÉM) - Homon- nay István: Szántó nekem a világ közepe (Fejezetek Abaújszántó múltjából) című könyv augusztus 31-én elkészült. Ebből az alkalomból szeptember 8-án az Abaújszántói Polgármesteri Hivatal és a szervező bizottság rendezésében könyvátadó ünnepséget tartottak az Abaújszántói Helytörténeti Múzeumban. Trombitás Istvánná, a Zentó Bt. dolgozója szavalta el Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményét, majd Sóhajda Sándor, Abaújszántó polgár- mestere elevenítette fel Ho- monnay István életútját. Megemlítette, hogy Homonnay István a ritka polihisztorok egyike volt: földrajz-biológia szakos tanár, szakfelügyelő, fafaragó népművész, szőlész-borász, rajzolt, festett. Ábaújszántón született Homonnay István. Hátán hordozta, cipelte faluja történelmét. Az itt élő emberek sorsát. Szülőhelyéhez tartozott. Nem ment el. Ott élt születése óta. Mintha lába összenőtt volna egy vastag gyökérrel. Pista bácsit mindenki ismerte a községben. Szerették, becsülték az emberek. Az ő keze alatt a megrögzött iskolakerülők is rákaptak az iskolára. Élmény volt minden órája. Tanított, mesélt kifogyhatatlanul. Gyűjtötte a múlt értékeit. Szülőföldje történetét. Mondákat, népszokásokat, népjóléti értékeket. Szívesen beszélgetett az emberekkel. Nem nyilatkozott, hanem eszmét cserélt. Szerette az embereket. Szeretett találkozni velük. Kíváncsi volt mindenre, mindenkire. Igazi néptanító volt. A szó nemes értelmében a nemzet napszámosa. Egész falut nevelt, tanított. Birtokában volt valami nagy-nagy titoknak, amelynek nyitja alighanem a szeretet volt. A hét éve elhunyt Homonnay István - mondotta befejezésül Sóhajda Sándor polgármester - igazán sokat fáradozott szülőhelyéért. Az utódok a legkevesebb, amit tehettek: közkinccsé tették életművét, gondolatait azzal, hogy valóban széles társadalmi összefogással - a szántói szimpatizánsok támogatásával - megjelentették mindazt, amit tudni illik egy „szánti” embernek községéről. Ozv. Homonnay Istvánná, Mód néni meghatottan, elcsukló hangon köszönte meg mindazoknak, akiknek a segítségével teljesülhetett férje 1915- Abaújszántó - 1988 végakarata. Akik hozzájárultak adományaikkal, önzetlen munkáikkal, hogy ez a könyv napvilágot láthasson. Jó érzés, hogy a régi tanítványok ilyen nagy szeretettel gondolnak régi tanárukra. Földrajz, biológia órán a szülőföld, a hazaszeretet magját, melyet Pista bácsi elhintett, jó földbe hullt. A gyümölcse most élik be. Soltész Zoltán a szervező bizottság nevében felsorolta mindazok nevét, akik szép és nemes cselekedeteikért köszönetét érdemelnek. Kivétel nélkül mindenki szívesen adakozott Ábaújszántón annak érdekében, hogy Pista bácsi posztumusz kötete megjelenhessen. A szervezésből kivette a részét Kiss Tibor, a Gyárfás József Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. A könyv kiadását támogatták Abaújszántóról: a polgár- mesteri hivatal, az ABA Bau Bt., Orosz Dezső, ABA Bt., Plaszkó János, ABÁ Gumi Kft., ABA Komplex Kft., Popják Barna, az Ábaújszántói Áfész, Bényei Gábor, Égri Tibor, ifi. Ferenczi Zoltán, Gecse László, ifi. Kender János, Kiss Tibor, Kudzia László, Nektár Kft., Papp Sándor, Plaszkó László, Randi Tüzép Kft., Soltész Péter, ifi. Soltész Zoltán, Soltész Zoltánná, Stajzné Kender Ilona, Tóth István Tüzép, VASVILL Komplex Kft. és a Zentó Bt. Hozzájárult még a könyv megjelenéséhez: Birk Ferenené (Miskolc), Bodnár József (Budapest), Dankó István (Budapest), ÉMÁSZ Rt. (Miskolc), Feledi László (Miskolc), ÉSZAK PIÉRT Rt. (Miskolc), Fővárosi Kézműipari Rt. (Budapest), Hódy András (Kaposvár), Ivantsó Józsefné (Szolnok), Já- szay Mária (Miskolc), Kender Mária (Mezőcsát), Kienes József László (Miskolc), Korhűt János (Miskolc), Koscsó Gyula (Budapest), Kovács Béláné (Budapest), Kucsmái’ Imre (Tisza- újváros), LAMON Nagyker., Egri Dezső (Miskolc), OTP Bank Rt. (Miskolc), Rémiás Tibor (Miskolc), Sándor Endre (Vámosújfalu), Sárospataki Nyomda Kft. (Sárospatak), Simon Friderika (Hollóháza), Szerencsi Mezőgazdasági Rt. (Szerencs), Tarnóczy András (Rábapatona), Tarnóczy Balázs (Budapest), Thália 95 Bt, Bu- dányi Árpád (Tállya) és Várko- nyi Károly (Debrecen). Tévedésből kimaradt a kötetből, de szponzorálta a kiadást az Abaújszántói Sportegyesület és a Sidnex Kft. (Szerencs). A kötet - kétezer példányban - megjelentetése egyébként áfával együtt 840 ezer forintba került. Ä könyv a Sárospataki Nyomda Kft. üzemében készült Derda László felelős vezető értő és segítő támogatásával. Nyolcvanhárom fotót tartalmaz a Szántói hiteles monográfia és Kulcsár Géza fotózta. A képeslapok jelentős része a szerencsi Zemplén Múzeum tulajdona. A papírt Soltész Zoltán ajánlotta fel Az abaújszántói önkormányzat képviselőtestülete ötvenezer forintot szavazott meg. Rémiás Tibor szerkesztő, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese szakmailag is értékelte Homonnay István munkásságát. Fontos és alapvető helytörténeti kiadványnak nevezte a „Szántó nekem a világ közepe” című kötetet. Homonnay István 1986-ban kelt ajánló sorai ma is megszív- lelésre méltóak: „Hálás vagyok, hogy itt születtem és itt nevelkedhettem a Hegyalja gyönyörű, barátságos vidékén. Mi teszi számomra széppé, kedvessé? Az, hogy ismerem minden zegzugát. ABAÚJSZÁNTÓ nem a világ közepe - tudjuk ezt jól -, de nekem az. Összegereblyéztem igencsak ritkafogú gereblyével mindazt, amit egy vérbeli „szánti” embernek kell tudnia községünkről. Mivel tudom, hogy ez az iskola nevelőinek is betekintésre lesz jó, főleg azokat szedtem össze, melyek náluk kamatozik a legjobban. Kívánom használják, forgassák, és főleg alkalmas időben adják tovább a jövő nemzedéknek.Kérem, fogadják szeretettel.” Nos rohanó, érdekütközésekkel, sandaságokkal teli világunkban már önmagában az is nagy eredmény, hogy összefogással megjelenhetett Pista bácsi hagyatéka. Teljesülhetett végakarata. Most már csak rajtunk, kései utódokon múlik, hogy éljünk is e páratlan kincs nyújtotta lehetőséggel. Tanuljunk és okuljunk belőle. Az Itt-Hon konyhája Boszorkányleves májgombóccal Hozzávalók: 1 evőkanál Boszorkány- konyha ételízesítő. A májgombóchoz: diónyi margarin, 1 evőkanál vöröshagymakrém, 1 db, tejben áztatott, kifacsart zsemle, 10 dkg sertésmájkrém, 1 tojás, csapott kávéskanálnyi Boszorkánykonyha ételízesítő, kevés majoránna, mustár, őrölt bors, pirospaprika, 2 evőkanál zsemlemorzsa. Először a májgaluskát készítjük el. A margarinon a vöröshagymakrémet megfuttatjuk, a kifacsart zsemlét belemorzsoljuk, majd a májkrémet is hozzáadjuk. A tojást beleütjük, megfűszerezzük, és a zsemlemorzsával (amennyit felvesz) összekeverjük. A liszt is megfelelő. Hűtő- szekrényben 1 órán át pihentetjük. Ezután bő 1 liter vizet felforralunk. Az ételízesítőt beleszóljuk, majd a lisztes kézzel megformázott májgombócokat belefőzzük, ettől a levesnek tökéletesen hagyományos íze lesz. Kemencés burgonya Hozzávalók: 8-10 db burgonya, 12 dkg sonka, 1 toják, 5 dkg vaj, 2 dl tejföl, 8 dkg reszelt sajt, pirospaprika, só, őrölt bors. Az egyforma nagyságú burgonyákat héjukban, enyhén sós vízben megfőzzük. Megtisztífiuk, és hosszában kettévágjuk, belsejét kikapaijuk. A kikapart részt áttöijük, és összekeverjük a darált sonkával, tojással, piros- paprikával, őrölt borssal, sóval, és ezzel a burgonyákat megtöltjük. Vajjal kikent tűzálló tálba rakjuk, tejföllel körülöntjük, rárakjuk a burgonyát, tetejére reszelt sajtot és vajdarabkákat teszünk. Forró sütőben pirosra sütjük. Gombás sajtsaláta Hozzávalók: 20 dkg sajt, 20 dkg gomba, 1 citrom, 2 evőkanál ketchup, 1 fejes saláta, 1 főtt tojás, 12 dkg majonéz, 1 dl tejszín, bors, só. A kockára vágott gombát citromos, sós vízben megfőzzük, levét leszűrjük, és a gombát kihűtjük. A sajtot kockára vágjuk, a tojást felszeleteljük. A majonézt a tejszínnel simára kevetjük, hozzáadjuk a ketchupöt, sóval, törött borssal, citromlével ízesítjük. Az elkészített mártásba belekeveijük az összevágott anyagokat, és jól lehűtve, salátalevélen tálaljuk, citromkarikával díszíthetjük.
