Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-09 / 213. szám
Si ÉM-hétvége ÉM-interjú Szeptember 9., Szombat Az élet dolgai Fecske Csaba Acskó Vadkörtefa alatt hevertem, már-már elszenderedtem, amikor megütötte fülemet a harangszó. Pedig templom se közel, se távol. A falu nevét egy XVII. századi okirat említi utoljára, egy kődarab nem sok, annyi sem maradt belőle. Gyanútlan rét van a falu helyén. Ki mondaná, hogy falu volt itt valaha? Mintha a föld nyelte volna el. Találkozás Ködös őszi estén L.-lel találkoztam az utcán. Örömmel, hosz- szan lapogtattuk egymás hátát, amikor eszembe jutott, hogy L. már évekkel ezelőtt meghalt. Az a másik szintén ismerősét láthatta bennem, úgy beszélgettünk, mint két jó ismerős, akik régen találkoztak. Beszélgetés közben jöttünk rá, hogy a másik nem az, akinek hittük. De vajon biztos-e, hogy azok vagyunk, akinek hisszük magunkat, és nem az, akinek a másik gondolt? Nem lehet-e, hogy csak a helyszín cserélődött, az itt odaátra, s mégiscsak L.-lel esett találkozása annak az embernek, aki én vagyok. Vagy nem én vagyok, s azért is nem L.-lel találkoztam. Alkalom- Nem ismersz meg? - kérdezte a cserebogár. Értetlenül bámultam rá, megismételte: - Nem ismersz meg? A nagyanyád vagyok.- Azt bárki mondhatja - mondtam.- Bárki, bárki, de én valóban a nagyanyád vagyok. Van egy forradás a bal térded alatt. Na?- Hát nem is tudom, mit gondoljak - mondtam bizonytalanul. A kézfejemre szállt. Meghatott a bizalma. Hittem is, nem is, amit mondott. Az ember nagyanyja mégse lehet egy cserebogár. De akkor honnan tudja a forradást? Hát ez az! Eközben a cserebogár elrepült. - Nagymama, nagymama!- kiáltoztam, de már késő volt, ügyet se vetett rám. Eltűnt a szemem elől. Csak a járókelők bámultak rám megütközve, mit kiabálok én itt összevissza. A barackfa A domboldalon állt, szőlőtőkék között. A szemközti telken, a másik oldalban szemrevaló kis barackfa nőtt. Szerelemre gyúlt iránta. Tavasz volt, mindketten virágba borultak. A szerelem nőttön nőtt, majd szétfeszítette évgyűrűit. Amikor úgy érezte, nem bírja tovább, roppant erőfeszítéssel kitépte gyökereit a földből és úgy, nyirkos, földes gyökerekkel elindult a szemközti domb felé. Mólóban volt az évszak, barackvirág lepte a földet. Szarka csörgött, mintha egy marék szeg gurult volna szét. Józan hang, mely figyelmeztet a valóságra. Reggel a gazda fejüvöltött a fájdalomtól, amikor figyelmetlenül a gödörbe lépett. Egyedül Gyerek vagyok. Felébredtem. A házban sehol senki. Átjárt a jeges rémület. Ajtó, ablak zárva. A sötétítőfüggöny miatt bent sötét. Úristen, elhagytak! - nyilallott belém. Amikor már teljesen átadtam magam a reménytelenségnek, hazajöttek a szüleim. Sírva fakadtam. Úgy éreztem, nem is hozzám jöttek haza, engem csak itt találtak. Láttam, nem is örültek nekem, fogalmuk se volt róla, hogy én el voltam veszve, hogy nekem mit kellett kiállnom, amíg ők oda voltak. Vonatok Vonatok mennek, ahova mennek. Csupán egyetlen egy, ahová te szeretnél. Vonatok. Vonatok jönnek-mennek. Váltók csattognak, szemaforok jeleznek, sínek futnak a végtelennek. Vonatok közlekednek menetrend szerint. Odaérsz egy helyre, ahová vonat megy. Szétnézel. Gyanús, hogy rajtad kívül senki sem jött, felszálló sincs. Hol vannak, akik hívtak? Elindulsz egy gazos gyalogúton. Nem, ez nem az a hely, ahová készültél. Ez bizony nem az. S a vonat már elment. Ki tudja, mikor jön a következő, s hogy jön-e? Egyik szemem Egyik szemem sír, a másik nevet. Birodalmam a jelölhetetlen határú emlékezet. Nevető szememet kölcsönadtam egy vak embernek, aki fehér botját szorongatva ácsorgott a forgalmas út szélén. Átment és nevetett. Én meg azóta csak sírok. Könnyeim álja már a települést fenyegeti. Homokzsákokkal megrakott teherautók zúgnak még éjszaka is. Tragikus ábrázattal sürgölődnek a fontos emberek. A csónakok őreit visszarendelték szabadságról. Posztot állítottak a templomtoronyba. Sok ember megjavult félelmében, még több pedig teljesen elzüllött. Hétfőn a kocsma előtt egy fehér botot találtak az iszapban. Kérdően néznek egymásra az emberek. Ipartelep Bozsik István rajza Az új haditechnikához kevesebb ember kell Keleti György: „Többen ugyanabban a boltban vásároltunk fegyvereket" Mészáros István □ Napjainkban a délszláv háború izgatja leginkább az embereket. Természetes az, hogy az emberek félnek, tartanak attól, hogy esetleg átterjedhetnek a harcok magyar területekre is. Ön hogyan látja: fennáll ennek a veszélye? • Annak nem látom a veszélyét, hogy a Magyar Köztársaság ellen irányulna katonai tevékenység. Annak viszont megvan a lehetősége - ha kirobban egy fegyveres konfliktus a határ közvetlen közelében, hogy a harcok során átkerülhetnek olyan alegységek, melyek nem veszik figyelembe az államhatárt, hanem katonai céljaikat akár ily módon is el akarják érni. Ugyanez vonatkozik a repülőgépekre is, vagyis megsérthetik a magyar légteret. Hangsúlyoznám: nem egy Magyarországgal szembeni támadásról van szó. Én az ország biztonságát nem látom veszélyeztetve. Azt hiszem, hogy azok az erősítések, amit a határőrség a határ mentén elvégzett - tíznél több határvadász- század van ott, szükséges technikával ellátva - elegendőek, hiszen az ott szolgálatot teljesítő határőrök megfelelően kiképzettek. A Magyar Honvédség szükség esetén természetesen segítséget nyújt ezeknek az egységeknek. □ Mióta kitört a déli szomszédainknál a háború, a határhoz közeli magyar települések lakói sokszor fizikailag is érzékelték a történéseket. Valójában voltak olyan időszakok - s nyilvánvaló, amíg tartanak a háborús események, lesznek is-, amikor szóba jött, jöhet a lakosság kitelepítése a veszélyeztetett övezetből. Az evakuálásra információink szerint részletes tervek készültek. • Nézze, nem árulok el titkot, hogy az országnak van egy védelmi terve, amelyik bármilyen szituációra alkalmazható - ilyenre is. A honvédelemnek az a feladata, hogy bármikor a legrosszabbra számítson. Tehát az ottani lakosság megfelelő körülmények között biztonságba lesz helyezve, ezt én garantálni tudom. Az ország védelmét minden időben biztosítani kell, és ez magában foglalja az állampolgárok védelmét is. Ezek a tervek s maga az esetleges kitelepítés nem adhat okot pánikra, hiszen mindez egy logikus, ésszerű lépésként fogható fel. □ A fegyverembargó ellenére a harcban álló felek modern fegyverzettel rendelkeznek, mi több, állandó utánpótlásuk is van, hiszen akkor nem lennének képesek a további harcra. Vajon honnan származhatnak ezek a fegyverek? S ide tartozik még a másik kérdésem: ezekkel a korszerű fegyverekkel szemben mire lenne elegendő a Magyar Honvédség jelenlegi technikája ? • A fegyver a világ egyik legjobb üzlete. Abból, hogy ott milyen gyártmányú, fajtájú fegyverek vannak, nem állapítható meg milyen csatornákon jutott be és hogy kik szervezték meg ezt az üzletet. Tény: ott nagy mennyiségben jut be nemcsak fegyver, hanem lőszer, javítóanyag is, hiszen ezeket az eszközöket használják, tehát karban kell tartani. Továbbá üzemanyag is, hiszen ezek a harckocsik mozognak. Sajnálatos módon a fegyverüzlet nagyságánál fogva megtalálják azokat a csatornákat, beszállítási módokat, melyek révén bejutnak oda ezek az eszközök. Egyet mondhatok: amióta én honvédelmi miniszter vagyok, Magyarországról egyetlen egy fegyvert nem szállítottunk déli szomszédainkhoz, mert mi betartjuk az embargót. Betartjuk nem csupán ebben a tekintetben, hanem más tekintetben is, ami - tegyük hozzá - rendkívül súlyos károkat okoz az országnak. Erre vonatkozóan semmiféle kártérítést, kárpótlást nem kapunk. Ami a másik kérdést, a mi hadseregünk technikáját illeti, én azt gondolom, hogy ezek az eszközök jól funkcionálnának - adott esetben. Mostanában elég sokat járok vidékre, zömében olyan alakulatokat keresek föl, amelyek ebből a szempontból számításba jöhetnek. Én nem tartok attól, hogy a Magyar Honvédség nem tudná ellátni feladatát. Ez a hadsereg elegendő és képes az előzőekben vázolt feladata ellátására. Természetesen itt még figyelembe vesszük az alakulatok technikai állapotát és ennek függvényében történnek meg az intézkedések. □ Hány évre tehető jelenleg a hadseregnél a technika átlagéletkora1 • Húsz év fölött van, de ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs a világon még egy olyan ország, amelyik megengedhetné magának, hogy ha megjelenik egy új fegyver, azt azonnal rendszerbe állítsa. Ezt azt hiszem, az Egyesült Államok sem teheti meg. S ha mi a környező országokkal vetjük össze magunkat, akkor azt kell mondani: a volt Varsói Szerződés keretén belül mindenki körülbelül ugyanabban a boltban, és ugyanolyan évjáratú fegyvereket vásárolt. □ A húsz év átlagéletkor feltételezi, hogy azért nem ártana a technika felfrissítése, persze mindenki tudja, ehhez pénz kell. Mégis, mi a legfontosabb, a legégetőbb sorrend a technikát illetően? Keleti György A honvédelmi miniszter nem látja veszélyeztetve az ország biztonságát. Bár déli szomszédainknál a magyar határhoz közel is folynak harcok, Keleti György elegendőnek tartja a határvadász- századok jelenlétét a térségben. Persze, ha úgy adódna, a hadsereg is lépne... Az ellenzéki megnyilatkozásokkal szemben a Magyar Honvédségnél elhatározott létszámleépítést sem tartja elhibázottnak a honvédelem első embere. • A legsúlyosabb gondunkat a légvédelmi rendszer korszerűsítése jelenti, tehát a légtérellenőrzés, -figyelés, erre nagyon rövid időn belül fogunk megoldást találni. Ez nem kis beruházás lesz, több tízmilliárd forint értékű. Ha megvalósítjuk, rendkívül nagy megtakarítás érhető el, hiszen a húsz-huszonöt évvel ezelőtti technikát szeretnénk felváltani egy sokkal kisebb energiát, kevesebb személyzetet igénylő technikával. Számításaink szerint a most, ebben a rendszerben szolgálatot teljesítő öt és félezer embernek csak a fele fog dolgozni az új technikával. Továbbá: huszonnyolc darab rendkívül korszerű MiG 29-es állt be, ami jelentős minőségi ugrásként könyvelendő el. Nem túl sokára, ha a Parlament jóváhagyást ad rá, be tudunk szerezni csapatlégvédelmi eszközöket, Még ebben az évben jönnek az orosz adósság fejében lekötött fegyverek. A napokban írtam az orosz partnernek egy levelet, hogy a szállításokat hozzák előbbre, ne az év végén, hanem már szeptember végén, októberben teljesüljenek. Tehát egy szervezeti átalakítás mellett végzünk egyfajta technikai korszerűsítést, ami többek között a NATO-hoz történő csatlakozást is megalapozhatja. □ Érintette, hogy az új felszerelés kezeléséhez kevesebb ember kell. A Magyar Honvédségnél jelentős létszámcsökkentés határoztatott el. Ellenzéki oldalról ezt eléggé elítélik. Ön szerint mi az a reális határ a' csökkentést illetően, ami még „belefér”, ami még nem. veszélyezteti az ország biztonságát, védelmét1 Fotó: Mészáros István • Amikor a kormányprogram megszületett, olyan értékelés is volt, hogy milyen veszély- forrásokat hordoz ez a térség magában. Alapmegállapítása volt: az országok közötti háború veszélye ebben a térségben minimálisra csökkent. Azért nem zárható ki, mert amíg vannak hadseregek ez a veszélyforrás megvan, de az esélye az prognosztizálható, ez pedig minimális. A délszláv stílusú konfliktust tartjuk meghatározónak, ami viszont háborús küszöb alatti, mert a mostani események is mutatják, hogy a kezelhetőség szempontjából a határőrségre számítunk elsősorban. Legföljebb minimális honvédségi erő bevonására lesz csak szükség. Ez a tény, hogy így prognosztizáljuk az eseményeket - függetlenül attól, hogy most Baranya környékén van feszültség, közvetlenül a határ mellett - lehetőséget ad a hadsereg átalakításra. Azt gondolom, hogy ennek az országnak - ha csak ez a biztonság- politikai veszélyeztetettség marad - altkor igenis ez a hatvanezer fős hadsereg elegendő. A nagyobb létszámelbocsátás egyébként a polgári alkalmazottaknál van és lesz. Nálunk ugyanis egy egészen abnormális helyzet alakult ki, ami a világon sehol sincs, a polgári alkalmazottak száma megegyezik a hivatásosokéval. Én azt hiszem, hogy az ellenzéknek ez egy propagandisztikus megnyilatkozása, mert könnyű azt mondani, hogy a határunk mellett háború van, ők nagyon jól tudják, hogy ha nem történik meg a létszámleépítés, és megtartjuk ezt a helyzetet, ez költségvetési szempontból kezelhetetlen helyzetet eredményezne, mert ebből a pénzből nem lehet ilyen hadsereget fenntartani, üzemeltetni. □ Borsod-Abaúj-Zemplénben már nincs katona. Hogy egy példát említsünk,- ott van a lillafüredi „szikla”, jelenleg diszkó van benne. Megyénk területén több olyan volt laktanya van, melyek hasznosítása csak részben oldódott meg. Nem tartja ezt veszteségnek, hiszen itt nagy értékekről van szó... • Nézze, amikor az elődeink a lillafüredi bázis bezárásáról döntöttek, annak az volt a magyarázata, hogy a Magyar Köztársaság területén egyetlen légvédelmi vezetési központot hagytak meg, ez Veszprémben működik. Az, hogy ennek a lillafüredi objektumnak a sorsa mi lett, az egy más kérdés. Azt gondolom, hogy nem ez az egyetlen - ahogyan ön is említette -, aminek a sorsa az elmúlt négy esztendőben nem oldódott meg. Az is ok persze, hogy ezekre vevő nincs. Egyébként nagy gondot okoznak nekünk, mert őrizni keli, ez költségeket jelent. Abban igaza van, hogy ebben lépni kell, folynak erről tárgyalások a privatizációs miniszterrel. □ Jelenleg egy esztendő a sorkatonai szolgálat ideje. A szándékok szerint ezt kilenc hónapra kívánják csökkenteni. Mire lesz ez elégi s Arra, vagy még többre lesz elegendő, mint jelenleg a tizenkét hónap. Ha most beszél egy leszerelő katonával, az elmondja, hogy az egy év jelentős részét feladat nélkül „átlógják”, mert a kiképzés nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Meggyőződésem, hogyha a kilenc hónapos képzés alatt a kiképzés intenzívebb lesz, úgy az a kilenc hónap legalább annyit fog érni, mint most az egy esztendő.
