Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-08 / 185. szám

4 M Itt-Hon 1995. Augusztus 8., Kedd Jótett helyébe... Miskolc (ÉM) - Miskolc és a tőle tá­volabb lévő község végállomása között közlekedő autóbuszon sokan utaznak. Az egyik reggeli járaton katolikus pap is utazott. Vele szemben egy Mis­kolcra mindennap iskolába bejáró fia­talkorú tanuló ült. A kalauznő (akkor még volt ilyen) az előbbi utashoz is oda­ment és illedelmesen kérte őt a menet­jegy megváltására. Amíg á plébános zsebeiben pénztárcáját kereste, a di­ák váratlanul tisztelettudóan meg­szólalt:- Ha nincs a tisztelendő úrnál ele­gendő pénz, kisegítem. A lelkipásztor a fiúra nézett. Gon­dolkodott egy kicsit és ekképpen vála­szolt.- Köszönöm segítőkészségedet. El­fogadom a pénzt, és meg fogom adni. A pap és a tanuló beszélgetni kezd­tek. Az előbbi személy kérdéseire az utóbbi többek között elmondta, hogy gyermekkorában hittant tanult, áldo­zott, misére járt, amelyen gyakran mi- nistrált. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy ezt a tevékenységet nem folytatta. De mindez emlékeze­tes maradt számára. Másnap a plébános a diák apját fel­kereste munkahelyén. Elmondta neki a fiával történteket. Hozzátette, hogy volt nála elegendő pénz, de azért fogad­ta el tőle a menetjegy árát, mert örö­met akart szerezni neki ezzel. Úgy lát­ta, hogy a gyerek jó szándékának meg­valósulásával elérte azt. A menetjegy árát pedig most visszaadja. A felkeresett szülő kifeje­zésre juttatta, hogy tud az esetről, mert fia elbeszélte, s számára is jóleső érzés volt gyermeke segítőkész magatartása. A segítéskor azonban ő elfelejtette a tisztelendő úrnak mondani, hogy a pénzt nem kell megadnia, hanem he­lyette adományként tegye a templom perselyébe. . A plébános a diáknak egy könyvecs­két adott ajándékba. Amikor a meg­ajándékozott kinyitotta azt, egy kis cé­dulát talált benne, amire a következő volt írva: Jó tett helyébe jót várj. Jó tettért az Isten megáld. Jáborcsik Ágnes: Elmúlik valami Álldogálsz egy vén tölgyfánál. Tekinteted az égre mered, Ijedve nézed, mint az elröppenő madársereget. Elment. Úgy bíz, elhagyott, S szomorúság tükre nélkül távozott, se szó, se beszéd, faképnél hagyott. Te csak állsz és bámulsz, könnyeid peregnek, Nem érted a világot, hogy miért ily kegyetlen. Várod a tavaszt, A szép kikeletet, Hátha jön egy új barát, aki megvigasztalja szívedet. Az Egyetemváros, a Miskolci Egyetem épületei Horváth Béla Miskolc (ÉM) - A város szel­lemi életével a „genius loci”-val egyre többet foglalkozik a köz­vélemény, különösen mióta a társadalomtudományok műve­lőinek aránya erősödött a város lakói közül. Mégis - úgy tűnik - kevesen tudják, ismerik azok neveit, munkásságát, akik a város tör­ténelme során jelentősen járul­tak hozzá értékei növeléséhez. Érdemes tehát (betűrendben) a névsort válogatás jelleggel köz­zétenni, mert vonzó és új ku­tatásokra ösztönözhet. Ézek: Bajay Armand, Balázs Győző, Balogh Bertalan, Bartus Ödön, Bánk Sándor, Bárány Ágoston, Bársony János, Benedek Mik­lós, Benkő Sámuel, Bizony Ákos, Bródy Zsigmond, Buday József, Bruckner Győző, Csen- gey Gusztáv, Csorba György, Csorba Zoltán, Dayka Gábor, Déryné Széppataki Róza, Fehér Ödön, Fekete Bertalan, Feren- czi Károly, Ferenczi Sándor, Forster Rezső, Gállfy Ignác, Gállfy Imre, Gimes Lajos, Haj­dú Béla, Henszelmann Aladár, Herman Ottó, Hollósy Kornél, Horváth Lajos, Hunfalvy Já­nos, Kaffka Margit, Kalas Im­re, Karacs Teréz, Kelemen Di- dák, Király (Kőnigh) Lajos, Kis József, Klein Gáspár, Kiima Mihály, Kmetty János, Komá- romy József, Kozma Ferenc, Kun József, Kun Miklós, Küh­ne Adolf, Kruspér István, La­jos Árpád, Latabár Kálmán, Latkóczy Lajos, Leszih Andor, Lévay József, Lonovics József, Losonczi Farkas Károly, Man­del Dezső, Marjalaki Kiss La­jos, Meilinger Dezső, Mikszáth Kálmán, Nagy Ferenc, Nagy- váthy János, Nyíry Dániel, Pa- lóczy László, Pazár István, Pores János, Rácz Ödön, Rákos Raj mund, Reményi Hoffman Ede, Révész Kálmán, Sassy Csaba, Singer Henrik, Schnel­ler Károly, Schnirch Emil, Sol­tész Nagy Kálmán, Sugár Ig­nác, Szabó Lőrinc, Szalay La­jos, Szeghalmy Bálint, Szémán István, Szemere Bertalan, Szentpály István, Szepessy Or­bán, Szrogh Sámuel, Szűcs Sá­muel, Sztehlo Zoltán, Tauszig Mária, Tárkányi Béla, Thury József, Tóth Pál, Vadnay Lajos, Vadnay Károly, Vályi K. And­rás, Vándor Sándor, ifj. Ván- cza Mihály, Vucskits Jenő, Wit- tich Andor, Zsedényi Béla. A sor bizonyára nem teljes, de hivatásukat, munkásságu­kat, befolyásukat tekintve je­lentősen járultak hozzá a város értéknöveléséhez. A felsoroltak immár békésen kaptak helyet a lap oldalán, de életükben gyakran egymással, kortársa­ikkal is szemben állva, a pár­beszéd hiányával terhelten munkálkodtak. Mennyi veszte­ség, közösségi hátrány szár­mazhatott ebből? Ez is igényli a mérlegkészítést, a számve­tést, a tanulságok levonását. A város szellemi életét könyvtárak, gyűjtemények, képtárak, múzeumok; mint a szellemi töltekezés forrásai szolgálják. Teszik hivatásukat a különböző oktatási létesítmé­nyek az egyre több karral mű­ködő Miskolci Egyetem, a Böl­csészegyesület. Működik és elérhető módon létezik, lüktet: az irodalom, a képzőművészet, a színházművészet, a zenemű­vészet és az építészeti élet az alkotó műhelyek is. E tevé­kenységek és lehetőségek azon­ban jelentős mértékben - mi­ért, ki tudja - sok befelé for­duló elemből, szakmai vagy tár­sadalmi zártsággal terheltek. Szűk körök, csoportosulások, azonos érdeklődési kör és sze­mélyek, kevés párbeszéd és a kölcsönhatások hasznosítása jellemzi a rendezvényeket. Ki­emelkedő rendezvényeken (leg­utóbb a MAB kiválóan sikerült Széchenyi-emlékrendezvényén) üres helyek sora jelez és figyel­meztet. A városias városokban, ahol a hely szellemének ápolá­sa és művelése magasabb szín­vonalú, más a magatartás és a gyakorlat is. Valójában ez a mindenkor szegény város történelme során bizonyította, hogy ennél is na­gyobb szegénység és takarékos­ság mellett nagy szellemi erő­feszítésre, eredményre képes. A kérdés és egyben a megoldás kulcsa szemléletünkben, gya­korlatunkban keresendő. A vá­rosi élet ezen szelete az egyik, ha nem a legfontosabb és nehe­zen formálható. Hosszú az éré­si folyamat. Közel 50 éves a Miskolci Egyetem, amely akkor alakult, amikor a Jogakadémia megszűnt. Közel 15 éves a Vá­rosszépítő Egyesület, évtizedek óta működik a TIT és a MTESZ, 1979 óta jelentős sze­repet tölt be a MAB a város és a régió életében. Több mint 5 éves a Bölcsészegyesület. Mű­velődési és kultúrotthonok, könyvtári hálózat egészíti ki a sort, és valami mégis mintha hiányozna... Az a pezsgő, lüktető élet, az a lelkesedés, amely kortól és hi­vatástól függetlenül képes kö­zömbösséget oldani, szemléle­tet formáim, hinni és jobbítani, az egyén és a közösségfejlődé­sét egyaránt szolgálni. Egy ilyen jellegű szemlélet és ma­gatartás; a kisközösségekre épülve, intézményekhez és te­rülethez (településszerkezeti egységekhez) kapcsolódva jó eredményt érhet el. Mindezt parancsra, utasításokkal nem lehet megoldani, elérni. Az el­múlt öt évtizedben számtalan szerveződés szűnt meg, és az utóbbi években keletkező újak; érthetően csak nehezen tudnak lábra állni. Sok a tennivaló, és az idő is sürget, mert közben új korosztályok nőnek fel anélkül, hogy ma már emlékeznének szüleik, nagyszüleik egymást támogató, egyént és közösséget fejlesztő szervezettséget igény­lő, az egyének erkölcsi tartását is fejlesztő közösségekre, egye­sületekre és társulásokra. Ezek csak akkor működhetnek jól, ha működésükben a megértés és demokratizmus, az öntevé­kenység és az alkotókedv ki­bontakoztatása érvényesülhet. Hiba tehát, ha e szervezetek te­vékenysége és társadalmi tes­tületük öncélúvá válik, és kép­telen a szemléleti megújulásra. Sokoldalú természetes párbe­széddel, hagyományápolással és ébrentartással, új kezdemé­nyezésekkel, -tői várható for­malitásoktól és presztízstől mentes eredmény. 1995. Augusztus 8., Kedd Itt-Hon M 5 Nosztalgiázás közben diskurálva Antall Anetta színművésznővel Fotó: ÉM-archív Bíró István Miskolc (ÉM) - Nemrégiben városunkban lépett fel a Buda­pesti Evangéliumi Színház, Apáczay Csere Jánosról készült „Téli zsoltár” című darabjukkal, amelyben a művésznő egy szá­mára - szerintem - idegen fi­gurát, egy akamok úriasszony szerepét alakította. A régi szín­házba járók összesúgtunk - ez ő, aki meggyőző átéléssel ala­kította annak idején városunk színpadán Dreiser Amerikai tragédiájának elkényeztetett úrilány szerepét Markaly Gá­bor és Balogh Zsuzsa oldalán. A következő évadban egyik ki­emelkedő alakítása - a két évet nálunk töltve sokat játszott - megdöbbentő Melinda volt a Bánk bánban, Kovács Mária Gertrúdja ellenfeleként (ál­dozataként?!). Mosolyog. Még azóta is emlékeznek rám itt Miskolcon? Hiszen csak két évadot töltöttem itt. Rengeteg emlék fűz ide, a nagyszerű tár­sulat mellett - mondhatom, ak­koriban is országos hírű volt - itt találkoztam férjemmel Pá- kozdy Jánossal, aki sajnos már négy éve nem játszik e világi színpadon. És beszélgetésünk a továb­biakban csupán volt férje ered­ményeiről, sikereiről folyik. Mintha Anetta személyisége nem is lenne fontos, bár olyan hírességekkel végzett együtt a Színművészeti Főiskolán, mint Pálos Zsuzsa, Monori Lili, Gór Nagy Mária, Schütz Ila és a „fiúkat” sem kihagyva Balázso- vits Lajos, Körtvélyessi Zsolt, Benkő Péter.- János egy őstehetség volt. Olyan Lucifert alakított a Tra­gédiában, hogy Budapestről és vidékről is csodájára jártak. Mindemellett sokoldalú mű­vész volt, operaszintű ének­hangja, remek tánctudása, hu­mora a legkülönbözőbb szere­pekre predesztinálta. Soha nem felejtem el egyik kedvenc mon­dását: nem a lét határozza meg a tudatot, hanem a hollét!- El is került Miskolcról, kü­lönböző vidéki színházakban játszott. Egy színészfeleség ho­gyan viselte el ezt a vándor­életet?- Én már felismerve zseni­alitását - még a leánykérés Ez a kép a régi emlékeket idézi sem történt meg a színészklub­ban - tudtam, hogy egy kitű­nő emberrel és művésszel ho­zott össze a sorsom. Hozzá kö­tődtem. Volt amikor őt hívták csak a színházak, de nálam nélkül nem ment és voltak bi­zonyos konfliktusok, amikor én mondtam le egy-egy szerződést az ő kedvéért. Nekem többek között az volt a feladatom, ha már egy istenáldotta tehetség felesége vagyok, segítsem őt mindenben.- Pákozdy Jánost még jó né­hány oldaláról nem ismertük, színházba járók és talán kollé­gái sem...- Fantasztikus érzéke és tu­dása volt a fafaragáshoz. Ezt ő szülői ágon hozta magával. Tudják-e, hogy az ő anyai nagy­papája fiaival együtt készítet­te el annak idején a lillafüredi Palotaszálló faburkolatát és mindent, ami benne faműves munka? Családi házunk szé­kelykapuját, tornácát és az épület teljes famunkáit volt fér­jem alkotta. Szívem szerint múzeummá nyilvánítanám la­kásunkat.- Jánost szíve mindig visszahúzta Miskolcra, attól kezdve, hogy 1957-ben élete el­ső szerepét itt játszhatta el a Kazimir Károly rendezte Mol­nár Ferenc Liliomfijában - el­ső lovasrendőrt - a sok más ko- médiázó figurát alakítva úgy éreztem, igazán itt érezte jól magát. Kedves barátok, pálya­társak oldalán.- De ön, kedves Anetta, még nagyon keveset beszélt önma­gáról.- Miskolchoz kötődik a már említett két nevezetes alakítás mellett Örkény Macskajátéká­nak Bus szerepe (a kitűnő Má- thé Éva mellett játszhattam a Macskajátékban színdarab sze­rinti lányát). Hadd ne említsem a vidéki és fővárosi színházak­ban játszott szerepeim listáját.- Ön most van'abban a ked­vező korban, hogy eljátszhatná Dürenmatt öreg hölgyét, vagy Bernarda Albát, vagy Gertru- diszt, hiszen a színikritikusok, színházi szakemberek újabban a nagy tragikák - neveket most hadd ne említsek - utódaként emlegetik.- Köszönöm a bókot és az ő elismerésüket. Ez mind kevés lehet, ha nem figyelnek fel ránk, a mi korosztályunkra jó­szemű rendezők és színházigaz­gatók.- Szeretnénk újra színhá­zunk színpadán köszönteni va­lami nagyszerű szerepben.- Az sem baj egy színésznő számára, ha „eljátszották” már előle, szeretnék újítani. Sokan azzal kérkednek: nekem nin­csenek szerepálmaim. Nekem igenis vannak, amelyeket sze­retnék megvalósítani, ha mind­járt ezen a miskolci szín­padon is. Tnrnr zm\T Mi otthonában is JL1 vagyunk ___________________________________________________________________________ Az Itt-Hon konyhája Hozzávalók: 48 dkg liszt, 18 dkg zsír, 10 dkg porcukor, 2 dkg kakaó, 2 db cit­rom leve, 1 db citrom héja, 1 db tojás, 1 csomag sütőpor. Ezeket tejföllel összegyűljük. A lisztet a zsírral elmor­zsoljuk, a cukrot hozzáadjuk. A citro­mot, a tojást, a sütőport tejföllel köze­pes keménységű tésztává gyúijuk. Há­rom részre osztjuk, a középső tésztá­ba a kakaót belegyúrjuk. Az első la­pot beletesszük a tepsibe, lekvárral megkenjük, majd darált dióval beszór­juk, és a kakaós tésztát erre helyezzük. Ezután ismét lekvár, dió, és a harma­dik lappal beborítjuk. Tetejére a bevonat: 3 db tojássárgája, 1 tojásnak a fehérje, 1 csomag vaní­liacukor, 15 dkg porcukor. Ezeket ha­bosra keveijük és rákenjük a tésztára. Képviselőfánk Tészta hozzávalói: 20 dkg finomliszt, 10 dkg zsír, 5 egész tojás, 2 dl forró víz, kevés só. A vizet zsírral felforraljuk, majd beleöntjük a lisztet és simára ke­verjük, amíg összeáll. Tűzről levéve egyenként hozzáadjuk az 5 tojást és a sót. Jól kikeveijük. Tepsibe dió nagy­ságú (vagy ennél nagyobb) halmokat rakunk 6 cm távolságban. Előmelegí­tett lassú tűzön ropogósra sütjük. Ha megsült, kettévágjuk, a közepét kiszed­jük és krémmel betöltjük. Töltelék: 5 db tojás, fél liter tej, 15 dkg simaliszt, 20 dkg porcukor, 3 csomag vaníliacukor. A tojásokat, a cukrot, a lisztet és a vaníliát habosra keveijük, és a felforralt tejjel összeelegyítjük, majd lassú tűzön sűrűre főzzük. Rigó Jancsi 5 tojás súlyú porcukrot, A tojás súlyú lisztet, 4 tojássárgáját habosra keve­rünk. Hozzáadunk két evőkanál vizet, egy evőkanál kakaót, egy marék nagy­ra vágott diót, egy csomag sütőport és végül a négy darab tojásfehérje ke­mény habját. Lisztezett tepsibe öntve kisütjük. Krém: 2 dl tejbe 1 db tojást, 2 evőka­nál lisztet sűrűre főzünk és hagyjuk ki­hűlni. Később hozzáadunk 20 dkg vaj­jal kikavart 20 dkg porcukrot és 2 evő­kanál rumot. Mindezeket összekever­ve a kihűlt tésztára kenjük. Máz: 10 dkg margarint felolvasztunk, hozzáadunk 3 dkg kakaót és a meleg krémmel megkent tésztára öntjük. Me­legített késsel szeleteljük. A hely szelleme és szellemisége Citromszelet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom