Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-03 / 181. szám

10 SZABADIDŐ HI-FI 1995, Augusztus 3». Csütörtök Kvadrofonikus rádióműsorok Miskolc (ÉM) - Hat év elmúltával ismét meg­rendezik a Hangzáskultúra Napját a Magyar Rádióban, az éter hullámain. A különféle mé­rőjelek, hangeffektusok sugárzásán kívül a szeptember 16-i adásnap fénypontja a három­órányi kvadrofonikus, tehát valóban térhatá­sú műsor lesz. A hangtér első kettő csatornáját a Bartók rádió URH-sztereóhálózata, a hátsó kettő csatornáját pedig a Petőfi rádió URH- sztereóhálózata sugározza majd. Mindebben neves zeneművek és nívós hangjátékok szere­pelnek. Az objektív méréseik eredményeit, ill. a szubjektív élményeiket papírra vető és bekül­dő hallgatókat a rádió értékes díjakkal jutal­mazza. A részleteket a Rádiótechnika c. folyó­irat szeptemberi száma tartalmazza majd. Ér­demes tehát összefogni a szomszédokkal, ba­rátokkal szeptember 16-án, a hangzáskultúra napján. Kapj el! — musical a Madáchban Budapest (MTI)—A Kapj el! című musical be­mutatója augusztus 10-én lesz a Madách Ka­mara Színházban. A zenés játék főszerepeit Xantus Barbara és Csonka András játssza- énekli-táncolja. A darabban közreműködik a Gór Nagy Mária Színitanoda hat ifjú művész­reménysége is. Az új produkció születésének kulisszatitkait zenével és tánccal fűszerezett tájékoztatón ismerhették meg a minap az új­ságírók a budapesti Városligetben. Neil Simon nagysikerű játékához Marvin Hamlisch komponálta a muzsikát. A kissé bo­garas, nőtlen zeneszerző és a bohókás szöveg­író történetét Szurdi Miklós állította színpad­ra. Az alkotók köszönettel szóltak arról, hogy Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója ingyen bocsátotta a társulás rendelkezésére hűtött nézőterű kisszínházát. A produkció ál­lami mecenatúra nélkül, szponzorok támoga­tásával valósult meg. Augusztus 10. és szep­tember 3. között egyelőre húsz estén csendül fel A mi dalunk szól című játékbeli sláger. A Família Kft. csapata abban reménykedik, hogy ősztől a Kapj el! című musicallel esetleg bővülhet is a Madách Kamara Színház reper- toáija. Csonka András, az előadás férfi főszereplője próba közben Fotó: Balázs Attila (ISB) Tizenöt éve halt meg Viszockij Moszkva (MTI) - Tizenöt évvel ezelőtt halt meg Vlagyimir Viszockij, akinek emléke máig sem halványodott el Oroszországban. A nép­szerű énekes, tehetséges költő és színész mindössze 42 évet élt. Viszockij alaptémája Oroszország, a haza és a szabadság szeretete volt. Mélyen átélte és rettenetesen szenvedett az orosz nép fájdal­mai és gyötrelmei miatt. Dalait az őszinteség hatotta át, soha nem alkudott meg az embere­ket megalázó, kisemmiző és megnyomorító kommunista rendszerrel. Mély, rekedt hang­ján maga énekelte dalait, amelyeken nemze­dékek nőttek fel. , Viszockijnak nehéz élete volt. A szovjet ha­tóságok árgus szemekkel figyelték tevékeny­ségét, dalait csak házilag készített kazettákon terjesztették. Viharosan alakult magánélete is Marina Vladyval, akivel 12 évig voltak háza­sok. Egyik legjobb barátja, a Párizsban élő Mi­hail Semjakin úgy emlékszik vissza, hogy másfél-két évvel halála előtt Viszockij már be­teg volt. Fizikailag, idegileg és morálisan is be­lefáradt a szürkeségbe, a kilátástalanságba. Halálának évfordulóján ezrek vándoroltak ki a vaganykovói temetőbe, ahol virágokkal borították el Viszockij sírját. A Sztrasztnoj bulvár (Szenvedélyek körútja) és a Petrovka utca kereszteződésében, a Petrov-kapu néven ismert régi téren, ahol Viszockij valamikor an­nyit sétált feleségével, Marina Vladyval, em­lékművet avattak. A 2,4 méter magas bronz­szobor Viszockijt ábrázolja, amint hátán ked­venc gitárjával a két kezét kitárja. A megemlé­kezésen ott volt Jurij Luzskov polgármester, a költő Andrej Voznyeszenszkij és az orosz kul­turális élet számos kiemelkedő alakja is. Az egybegyűlt tömeg előtt felolvasták Marina Vlady üzenetét, aki betegsége miatt nem tu­dott Moszkvába jönni. Rod Stewart - 30 év a rockzenében ÉM-repró Budapest (MTI) - Egyesek sze­rint hangja leginkább a reszelő nyikorgására hasonlít, mások viszont esküsznek rá, hogy ő a legnagyobb soulénekes, akit a brit szigetek fel tudnak mutat­ni. Rod Stewartról van szó, aki immár harminc éve van a pá­lyán, és a brit popénekesek kö­zül vitathatatlanul messze a legnépszerűbb a világon. A skót Rober Joseph Stewart fia ma is hálás, amiért a papa 38 évvel ez­előtt nem modellvasútjához való ál­lomással, hanem gitárral lepte meg 14. születésnapján. Ez adta a döntő lökést ahhoz, hogy a jó hallású fiú komolyan a popzene felé forduljon. Kezdeti szóló próbálkozásait 1969- ben a The Faces együttes énekese­ként folytatta Ronnie Lane, Ian McLagan, Ron Wood és Kenny Jones társaságában. A Faces kétségtelenül zseniális banda volt, két zenésze, a gitáros Wood és a dobos Jones később a brit popzene két legmarkánsabb együt­tesét, a Rolling Stonest illetve a The Who-t erősítette. Neki (is) tulajdo­nítják a 60-as évek második felét uraló hippi-idill megzavarását, a vi- rágfüzérrel koronázott bálványok ledöntését. ,Amikor már úgy tűnt, hogy minden énekesből próféta, és minden együttesből önálló szekta válik, színre lépett a csibész Stewart, és odahányt a szőnyegre” - úja a fordulatról Nick Cohn angol szakíró. Az énekes azonban néhány év el­teltével belátta, hogy a Faces - bár­milyen zseniális volt is - csupán a Rolling Stones bepiált alteregója tu­dott lenni. így aztán Rod 1976-ban hátat fordított a többieknek és Bri­tanniának - utóbbira a magas adók kényszerítették -, és meg sem állt az Égyesült Államokig, ahol meg­kezdte szólókarrieije építését. Az­óta is ott él, bár azért Angliában is van némi birtoka, rajta egy futball- pályával. Stewartnak ugyanis három szenvedélye van: a zene, a sör meg a foci. Jellemző, hogy első, Ameriká­ban kiadott lemezének (Atlantic Crossing) borítóján kezében sörös­üveggel, hóna alatt pedig egy fut­ball-labdával ugrik át Nagy-Britan- niából az Egyesült Államokba. Bár Los Angelesben lakik harmadik fel­eségével, az új-zélandi születésű Rachel Hunterrel, minden reggel áttelefonál az óceán innenső partjá­ra, hogy megtudakolja a kertésztől, milyen állapotban van a focipálya. Nemrég az MTV Unplugged mű­sorában volt látható a szőke söré­Rod Stewart nyű, napbamította bőrű Stewart: egykori társával, Ron Wooddal ad­tak másfél órás estet, felidézve a Faces-korszak jobb nótáit is. Az 1971-ben komponált „Reason to be­lieve”^ bejelentve Rod szemmel láthatóan elérzékenyiilve kiáltotta oda Woodnak: „Cimbora, amikor ezt a dalt írtam, a feleségem mindössze egyéves volt!.” Nemcsak elérzékenyülni és jól énekelni, hanem anekdotázni is tud Stewart. Egyik leghíresebb dalá­nak, a Saihngnek keletkezését, a szomorkás hangvételt a fölvétel helyszínének tulajdonítja. Mint me­sélte, a dalt egy alabamai stúdióban rögzítették, abban az államban, ahol ma is gyakorlatilag szesztila­lom van. „A felvétel délelőtt tíz óra­kor kezdődött, és én még színjózan voltam, ami másutt ritkán fordul elő velem. Érthető, hogy nem tud­tam hozni a csúcsformámat a mik­rofon előtt.” Ez persze húsz éve történt, azóta Stewart megkomolyodott. Mint iga­zi brit „lad” (legény), a családján kí­vül a régi cimborákkal, egy igazi pubban érzi a legjobban magát. Al­koholt azonban ma már csak nap­nyugta után fogyaszt, azt is csak mértékkel. Nemrég összefutott Hollywoodban a néhai Sex Pistols egykori gitárosával, azzal a Steve Jonesszal, aki társaival együtt egy­szerűen csak hájpacninak nevezte Stewartot a 70-es évek közepén. „Jones kövér és kopasz lett, és pórá­zon vezetett egy uszkárt” - meséli a kései elégtételtől fuldokolva Rod. A nyáron ő is nemzetközi kon- certkörutat tesz, akárcsak a brit rockzene élő legendája, a Rolling Stones. A turné célja a legújabb Stewart-lemez (A spanner in the works) népszerűsítése. A korong nemcsak lassú rockballadákat tar­talmaz (e téren Rod verhetetlen), de néhány harsány nótát is, amelyek­ben az énekes - korai slágereire, a „Cut across shorty”-ra vagy a „Street fighting men”-re emlékezte­tő módon - teh tüdőből fújja a ma­gáét. Úgy tűnik, Jaggerékhez hasonló­an ő sem hajlandó tudomásul venni az idő múlását, és 50 fölött is aktí­van gazdagítja a popzene kincsestá­rát. A nyár elején felröppent hírt, miszerint hamarosan visszavonul­na a pályáról, innsbrucki koncertje előtt nyilatkozva „a mesék birodal­mába illő kacsának” minősítette. Mint hozzátette, még legalább tíz évig kíván aktív szereplője maradni a popzenének. Kívánunk neki (mi­ként a többi veteránnak) további si­keres éveket, magunknak pedig olyan Stewart-dalokat, mint a Bro­ken Arrow, a Mandoline Wind, vagy az Every picture tells a story. Győrött kezdte próbáit a Donau Balett Győr (MTI) - A hat közép-euró­pai ország tíz balettegyüttesé­ből verbuválódott társulat, a Donau Balett első közös pro­dukciójának próbáit kedden kezdte meg Győrött. A cseh, a horvát, a lengyel, a ma­gyar, a szlovák és a szlovén baletto- sokból toborzott alkalmi együttes első premierjét június közepén tar­totta volna Zágrábban. A háború azonban közbeszólt, így a bemuta­tót szeptember közepére halasztot­ták, a próbákat pedig átköltöztették a horvát fővárosból Győrbe. Zágráb­ban ugyanis lehetetlenné vált a fel­készülés, mivel az ottani Nemzeti Színház balett-termét május 3-án rakétabecsapódás érte, éppen a Do­nau Balett próbája alatt, amikor is tizenhét táncos és egy koreográfus megsérült. Kiss János, a Győri Ba­lett igazgatója az MTI érdeklődésé­re elmondta: Győr város, továbbá a horvát kormány, a Holland Tánc­fesztivál és a Posta Bank anyagi ál­dozatvállalásának köszönhetően folytatódhat a munka. Csaknem öt­ven vendégművész készül a három egyfelvonásos koreográfia bemuta­tójára, amelyek a „Táncolj, ne hábo­rúzz!” gondolatát jelenítik majd meg a táncszínház színpadán. Kiss János közölte: az előpremier Győ­rött lesz szeptember 12-én, a premi­ert, amennyiben a háborús helyzet ezt lehetővé teszi, 15-én szeretnék megtartani Zágrábban. Budapesten szeptember 26-27-én mutatják be a kompozíciót, majd nyugat-európai turnéra indulnak a produkcióval, amelyben magyar részről a buda­pesti operaház és a Győri Balett művészei vesznek részt. Montreux, a dzsessz európai fővárosa Montreux (MTI) - Szép számmal vannak városok Európában és a nagyvilágban, amelyeket vala­milyen rangos esemény, feszti­vál kapcsán emlegetnek leg­gyakrabban. A németországi Bayreuthról és az ausztriai Salzburgról a rangos komolyze­nei ünnepi hetek jutnak az em­ber eszébe, Cannes-t és Velen­cét a filmmel azonosítják, a svájci Montreux-t - természete­sen más helyszínekkel együtt dzsesszfesztiváljai tették iga­zán ismertté. Montreux 1964 óta a legrangosabb dzsesszfórum, ahol a blues, a rhytm and blues, és olykor a popzene leg­jobbjai adnak randevút egymásnak. Az idei fesztivál a napokban ért vé­get, és a szervezők úagy örömére a dicsőség tisztességes és a várako­zást felülmúló anyagi hasznot is hozott. Mint Emmanuel Getaz, a feszti­vál igazgatója elmondta, 78 ezer je­gyet adtak el. Ez legalább tízezerrel haladja meg a legoptimistább vára­kozásokat, és 17 százalékkal a tava­lyi jegyeladásokat. A fesztivál jövője tehát a baljós előjelek ellenére is bizakodásra ad okot. A szervezők mindenekelőtt at­tól tartottak, hogy az erős frank, az általános gazdasági helyzet mér­sékli majd a műfaj kedvelőinek ér­deklődését. A tóparti város vendége volt az idén egyebek között a dzsesszgitá- ros George Benson, a blues egyik élő legendája, B.B.King, a soul és rhytm and blues királyának tartott James Brown, a még ma is szép hangú Marianne Faithfull. Az ifjab­bak közül fellépett Montreux-ben a szaxofonos James Carter, valamint az Ice T. nevű rap együttes, a The Neville Brothers. Váratlanul „beesett” Phil Collins is. Lehet, hogy ezúttal hiányoztak a Louis Armstronghoz vagy a Jimmy Hendrixhez hasonló muzsikus-óriá­sok, azért mégis szép volt ez a két júliusi hét az Alpok lábainál. A 140 ezer vendég 16 nap alatt 350 kon­certet láthatott-hallhatott. A publi­kum túlnyomórészt 20 és 35 év kö­zött férfiakból verbuválódott. Az idei fesztivál nem utolsósorban a jól szerkesztett, kiegyensúlyozott prog­ramnak is köszönheti sikerét. Bár ide leginkább kultúrszomját jön oltani a halandó, azért a vendég­látósoknak sem mindegy, hogy ki mit fogyaszt: a hosszú, az errefelé szokatlanul forró éjszakákon a kon­certekről az ivókba tódult a nép, és mintegy 75 ezer liter sört és 6 ezer liternyi bort és pálinkafélét fogyasz­tott. Noha nem ismeijük a város polgárainak átlagos kapacitását, a fenti „termeléssel” az ivótulajdono­sok igazán elégedettek lehetnek. Volt néhány letartóztatás kábító­szer-fogyasztás vagy -birtoklás kap­csán, nagyobb botrányokról azon­ban nem érkezett hír. Gary Moore gyengélkedik Münster (MTI) - Hátpanaszaira hivatkozva Gary Moore lemondta minden augusztusra tervezett né­metországi fellépését. Mint imp' resszáriója közölte, a lemondás nemcsak a zenész önálló hangverse­nyeire vonatkozik, hanem azokra a fellépéseire is, amelyeken a Rolling Stones együttes koncertjein, mint­egy „bemelegítőként” állt volna a közönség elé. A világhírű bluesgitá- ros minden bizonnyal hiányozni fog a Stones augusztus 8-i budapesti koncertjéről is, amelyen a tervek szerint ő lett volna az „előzenekar • Ifjú magyar hegedűs nemzetközi díjai Budapest (MTI) - Kelemen Barna­bás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatának ifin hallgatója nyerte el a második díjat a Stuttgart melletti Kloster Schön- talban rendezett nemzetközi hege­dűversenyen. Perényi Eszter tizen­hét éves növendéke — aki egyedül képviselte a magyar színeket - ve­hette át a legjobb virtuóz darab elő­adásáért járó különdíjat is. Az euró­pai hegedűsök versenyében többek között spanyol, belga, orosz, román, francia, lett, valamint a házigazda Németország fiatal művészremény­ségei vettek részt. Hazaérkezett a gyermekkórus Budapest (MTI) - Több mint öthe­tes japán koncertkörútjáról kedden hazaérkezett a Budapest Gyermek- kórus. Botka Valéria és Csányi László együttese 24 koncertet adott a szigetország három megyéjében és Tokióban, mindenütt nagy sikert aratott. Programjukban klasszikus és mai kórusművek mellett musi­calrészletek is szerepeltek. A Ja- pánban rendkívül népszerű, a ma­gyar zene nagyköveteként kezelt kórus két koncertjének bevételét a januári köbei földrengés következ­tében árván maradt gyermekek megsegítésére fordítják. A turné si­kerét jelzi, hogy a kórus újabb meg' hívást kapott: a japán szervezők máris hozzálátnak az 1997 nyarán, Kyoto, Kobe, Nara és Osaka kör­nyékére tervezett fellépéssorozat előkészítéséhez. Zongorakurzus Székesfehérvárott Budapest (MTI) - Hazay Tibor, a németországi Freiburgban élő, vi­lághírű zongoraművész vezetésével tíznapos nemzetközi zongora-mes­terkurzus kezdődött kedden Szé­kesfehérvárott. A helyi Hermann László Zeneiskola és a Zeneművé­szeti Szakközépiskola által szerve­zett, a város önkormányzata, vala­mint a Lánczos Komél-Szegfü Gyu­la Alapítvány által támogatott prog' ram huszonöt résztvevője Görögöt' szágból, Németországból, valamin! a hazai településekről érkezett a dunántúli nagyvárosba. Az esti ny1' tókoncerten Oromszegi Bence es Pátkai Imre zongoraművészek Mo­zart-, Liszt-, Schumann-, Chopin-» valamint Rossini-műveket adtak elő. A mesterkurzust hagyományte­remtő céllal rendezte meg Székesfe- hérvár, a városban ugyanis igea rangos zenei élet van, a település ad otthont több nemzetközi zenei ren­dezvénynek is. Heidelbergi Várjátékok Bonn (MTI) - Nagy tetszéssel fő- gadta a közönség az idei Heidelber­gi Váijátékok nyitódarabját, Peter Hacks drámaíró „Da Capo” című Mozart-paródiáját. A szabadtéri előadás négy női és férfi énekese, valamint az Eastman Philharmo- nia Orchestra Volker Christ ve­zényletével olyan színes produkciót mutatott be a heidelbergi vár udva­rán, amelyben a tréfa és a paródia játszotta a főszerepet. A szöveg­könyvet Mozart 1786-ban keletke­zett ,Á színigazgató” című vígopera- jának zenéjére Peter Hacks írta új­ra. A „Da Capo” mellett az augusz­tus 31-ig tartó váijátókok műsorán szerepel még Ambroise Thomas „Mignon” című operája, valamint Sigmund Romberg musicalje, a „The Student Prince”. A programot dzsesszmatinék, zenekari művek, koncertek teszik teljessé. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom