Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-03 / 181. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Augusztus 3., Csütörtök _MOZJ Gyorsabb a halálnál (ÉM - CsM) - Magányos így a nyeregben, mióta meghalt a ló - mondhatnánk Sharon Stone-ra, a halhatatlan graffityt idézve, de hát az ő lova még él. Be is poroszkál rajta a Megváltás nevű városba, ami - nőmén est omen - valóban megváltásra vár. Sharon Stone viszont így is nagyon magányos. Mint a lovon poroszkáló westemfőhősök általában, akik jönnek, lőnek, elvégzik a dolgukat (értsd: ilyen-olyan okból elpusztítják a főgonoszt), azután pedig továbbállnak. De egyelőre még csak az érkezésnél tartunk, ami után röviddel igen sok minden kiderül. Például, hogy Stone kisasszony (a filmben nincs neve, egyszerűen csak Ladynek, azaz A hölgynek hívják) ügyesen használja az öklét; valamiért bosszút akar állni; a bosszúban érintett a várost félelemben tartó csillagsar- kantyús férfi; a Ladynek igazságérzete is van; ugyanolyan jól bánik a colttal, mint az öklével; nem kurva, de nem veti meg sem a férfiakat, sem az italt. És még a párbajversenyre is benevez. Azután jönnek a mellékszálak, és kiderül az is, hogy Isten igéje valószínűleg önmagában nem véd meg a golyótól. Az önvédelemhez jól jön még egy pisztoly is. De minden részletet nem árulhatunk el, így a bosszúvágy okát sem - csak annyit, hogy forgatókönyvíró valószínűleg látta a „Volt egyszer egy vadnyugat”-ot. Csak nem tanult belőle eleget. De amellett, hogy mindemiatt még nem nézhetetlen, van két nagy előnye is a filmnek. Egy: annyi benne a hulla, hogy előbb-utóbb úgyis eltéveszti az ember a számolást, hát abbahagyja. Kettő: nincs benne autós üldözés. Sharon Stone TÉKA Kritika Horpácsi Sándor Aki tud olvasni, és az emlékezete sem hagy ki, az csak ámul és bámul. Az a liberális sajtó, amely annak idején össztüzet zúdított az előző kormányra előbb rosszkedvűen fanyalogni kezdett, de ma már egyre hallhatóbban morog a szakértő kormányra. A Bokros-csomag, de más miatt is. Nagyon is rendjénvalónak tartom ezt, hiszen ez a kormány is mélyen lenézi az értelmiséget, fiskális szemléletével érdekeit sérti, létében fenyegeti. A Kritika legutóbbi számát lapozgatom. A folyóirat hátsó lapján Spiró György cikkének címe ugrik a szememnek. A nép kifosztása. Mladan Dinkic könyvét ismerteti. A szerb állapotokról szól. Arról a folyamatról, amelyet a nép kifosztásának nevez Spiró. A hajdani nómenklatúra - új maffia -- végzi ezt a gyalázatos műveletet, tetézve ezzel a gyalázatos háborúval, amely alibi, egyszersmint újabb alkalom a rablásra, amely ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen. Spiró jellegzetes analógiákat is lát a szerb és a honi állapotok között... A nemrég meghalt Milovan Gyilaszra emlékezik Hegedűs András és Végei László. Sokáig azt hittük a Tito vezette Jugoszláviáról, hogy emberibb, demokratikusabb bolsevizmus, mint a miénk. Gyilasz volt az, aki az egész világ előtt leleplezte ennek a lényegét, megjósolta Jugoszlávia szétrobbanását, a jelen tragédiáit. Börtönt kellett viselnie ezért, s megérnie, hogy jóslata beteljesül. Keserűen, magányosan halt meg. A magyar sajtóból az irodalomból is - hiányzik a szociográfia, a tényfeltáró irodalom. Nehezen értem az okát, hiszen a társadalmi változások felgyorsultak, régi és új ellentétei a szó szoros értelmében (lásd hajléktalanok) az utcára kerültek. Csalog Zsoltban megmozdult régi érzékenysége, s ha szociográfiára nem is vállalkozik, de inteijúra igen. Itt embereket kell megmenteni címmel Iványi Gáborral beszélget arról, hogy mit tesz, tehet a főváros a hajléktalanokért. Sokat nem tud, mert a pénz és a tapasztalathiány gátolja. Túl sokáig egyszerűen lesöpörte a létező szocializmus ezt a kérdést az asztalról, s most a krízis akuttá vált. Mint ahogyan a cigánykérdés is. Sándor Tünde a hajdúhadházi cigánysorra látogatott el (Az utolsó stádium), s megrázó képet fest riportjában az elesettségről és a reménytelen- ségróL Képzőművészek Európa közepén Méhes László Tállya (ÉM) - Geodéziai mérések - amelyeket a Honvédelmi Minisztérium és az ELTE földrajz tanszékének szakemberei is alátámasztottak - Európa közepét Tokaj-Hegyalján jelölték meg. Azt azonban, hogy hajszálpontosan hol is található ez a pont, nem tudni: egyszer itt, másszor ott a hegyaljai települések között. Valahogy úgy, mint a Közép-európai Művésztábor esetében, amelynek tokaji örökségét két évvel ezelőtt Tállya vette át. A festők, szobrászok, keramikusok, grafikusok, fafaragók így most ezen a központi helyen találkoznak... A falu lakosságának egy része ez évben vegyes érzelmekkel fogadta Tállyán a képzőművésztábort. Prózai dolog, de a pénzt féltették: sok errefelé a munkanélküli. Azt gondolták, hogy a mai, pénztelen világban netalán sokba kerül egy olyan tábor eltartása, ahol - július elejétől- mintegy hatvan kárpátaljai, erdélyi, felvidéki, szerb, horvát, lengyel, ukrán és persze magyar nemzetiségű művész fordul meg szűk egy hónap alatt. Akadt azonban helybeli, aki lép- ten-nyomon a fafaragók körül sün- dörgött, besegített nekik a munkába. A gyerekek pedig csapatostul jártak a Mailoth-kastély, a Balogh- kastély és az általános iskola tornacsarnoka - a tábor egyes színhelyei- között. Egyik helyen korongozni tanultak, máshol kisplasztikákat készítettek agyagból, festettek, rajzoltak ők is. A Közép-európai Művésztábor lakói nem alkotnak különálló „kasztot”. Ami pedig az anyagiakat illeti... „A tábor örökös szervezője” címet is kiérdemlő Kerékgyártó István (a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa, művészeti kritikus) - minden bizonnyal a művészet szere tététől vezérelve - az idén is minden pénzt előteremtett. A település ön- kormányzatának csupán a művészek elszállásolásában kellett segédkeznie.- Ez lesz Európa és Tállya egyik közepe - mondja Petrovics István Sepsiszentgyörgyből érkezett szobrászművész a Mailoth-kastély udvarán, miután leteszi kezéből a köszörűt. Az előbb még egy másfél méter magas, tojásforma alakot csiszolt. - Egy pincében állítják fel még ma délután. Egyébként még életemben nem csináltam szobrot a föld alá - majd elmagyarázza, hogy a tojásba fürt két lyuk metszéspontFotók: Fojtán László- Itt nincsenek olyan kötöttségek, mint a főiskolán - felel a kérdésünkre, bár valami miatt bizalmatlannak tűnik. Nem árulja el, miért. - Mindenki azzal foglalkozik, amivel éppen akar, és van idő arra, hogy letisztuljanak az élmények. Számomra ez „művi másságot” jelent. A Balogh-kastélyban Tamás Pál- miközben rézdomborításait, grafikáit és üvegfestményeit mutogatja- arról beszól, mint tör föl belőle az alkotni vágyás. A marosvásárhelyi „pofozkodás” óta él Magyarországon. Nem akadémiát végzett alkotó, munkáit azonban számos galériában fölfedezhetjük. Nagy János szobrászművész - műveit köz- és magángyűjteményekben őrzik, most éppen terrakottákkal foglalkozik - Komárom megye szlovákiai részéről érkezett. Jacobi Anna festőművész ugyanennek a megyének magyarországi oldaláról. A művésznő hatalmas, több négyzetméteres alkotásai tele szimbólumokkal. A festett fatáblák mindegyikének megvan már a helye: az egyik egy környékbeli falu házasságkötő termét díszíti majd, a másik a Közép-európai Képzőművészeti Múzeumba kerül...- A tábor a hét végén igaz bezárja kapuit, de azokat a lehetőségeket, amiket nyújtani tud, Tállyának jövőre sem szabad elszalasztania - halljuk Serfőző László véleményét. - Azon túl, hogy az alkotások jórésze itt marad, emelve ezzel a falu „szellemiségét”, ittjár- tukban a település értékeit is fölfedezik az idegenek. Hírünk így szájról szájra terjed... Készül Európa közepe A faszobrász jába hegyikristály kerül, amit ha ügyesen megvilágítanak, a fénysugarak szinte mennyei fénnyel játszanak körülötte. Az erdélyi művész a tábor előző helyén, Tokajban már többször járt, munkái közül néhány ma is ott áll a polgármesteri hivatalban. Tállyán most van először, de a falu fekvését - mint mondja - megkapónak találja. Sajnálja azonban, hogy több helyszínen, és nem egymás mellett dolgozhatnak a résztvevők. Széliéi Dovzsenkó Lellé érkezett a legmesszebbről Tállyára - mondja tábori kalauzunk, Serfőző László, az önkormányzat kulturális szervezője. Lellé Kijevből jött. Később kiderül - bár valóban kijevi születésű - jelenleg a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke. Leginkább tusrajzokat készít. Megújult a pataki Vörös-torony Sárospatak (ÉM) -1995 a Rákóczi Múzeum történetében kiemelkedő jelentőségű esztendőnek számít. A múzeum és a város egyik jelképe, a Vörös-torony 10 évig tartó felújítási munkálatai ebben az évben befejeződtek. A Vörös-torony, ünnepélyes átadása augusztus 18-án lesz, ekkor nyitják meg a Perényiek kora című kiállítást is. Hosszú évek kutatásainak eredményeként a kutatók megismerhették az épület pontos történetét, tisztázódtak a korábbi tévedések, a levéltári kutatások eredményeit bizonyították az épületben végzett feltárások. Világossá vált, hogy a Vörös-torony építése és a nagy pataki építkezések a XVI. század ’30-as éveiben kezdődtek. A nagyközönség ismereteiben azonban egy korábbi építkezés téves legendája él. Szakmailag fontos lenne, hogy a már tisztázott történelmi események meggyökeresedjenek, és felkeltsük az érdeklődést az építtető család iránt. Ezért a múzeum munkatársai feladatuknak tekintik a család és a kor kiállítás keretében történő bemutatását. A kiállítás a XVI. századi Magyarország, a reneszánsz emlékek bemutatása segítségével igyekszik megjeleníteni Perényi Péter és fia, Gábor korát. A család történelemformáló szerepet játszott e viharos évtizedekben, így jogos a család és az ország történetének összekapcsolása. A legpompásabb emlékek a reneszánsz épületek, a kőfaragványok és a síremlékek. Ezek Sárospatakon, Siklóson és Tőketerebesen szép számmal láthatók. Tárgyi anyagok is maradtak fenn országos múzeumaink tulajdonában. Ezek kölcsönzésével lehetőség teremtődött együttes bemutatásukra. Festmények a Tiszától a Dunáig Makoldi Sándor festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután 5 órakor Budapesten a Duna Galériában. A tárlatot Mezei Ottó művészettörténész ajánlja a közönség figyelmébe. Makoldi Sándor festőművész Tokajban él, de munkahelye Debrecenhez köti, az ottani tanítóképző főiskola docense. Érdeklődése hamar a magyar népi, nemzeti kultúra felé fordult. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a képzőművészeti tanulmányok mellett etnográfusi oklevelet is szerzett, publikációinak visszatérő témája a népművészet, nemzeti kultúránk vizuális jeleinek vizsgálata. Festményei, grafikái egyaránt az élet lényeges összefüggéseit mutatják, az emberiség közös, filozofikus kérdéseire keresik a választ. Lenau-tárlat Sátoraljaújhely (ÉM) - „Nyughatatlan lélek vagyok...” címmel Nikolaus Lenau, magyarországi származású osztrák költő emlékére nyílik kiállítás augusztus 6-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban. Az Országos Széchényi Könyvtár, Baden-Württemberg tartomány és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával létrejött kiállítást Daragó Ferenc, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója nyitja meg. A műsorban közreműködik: Terényi József nyugalmazott gimnáziumi tanár, Hőgye Zsófia, a debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke és Dankó Dénes gimnáziumi tanuló. Táncos követek Mezőkövesd, Kazincbarcika (ÉM) - A X. Matyóföldi Nemzetközi Néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitója augusztus 5-én, szombaton délelőtt 10 órakor a kövesdi Fő téren lesz, viszont már előző este 6 órától - a házigazda néptáncegyüttes bemutatójával - a Közösségi Házban megkezdődik a tánc. Sőt, a matyóföldi bemutatót megelőzően Kazincbarcikán vendégszerepeinek a fesztiválon részt vevő együttesek. Itt délután 4 órakor kezdődik a program, a táncosok felvonulását követően az Egressy Béni Művelődési Központ színháztermében dél • után 5 órától láthatják, az érdeklődők a gálaműsort. A Kövesdre látogatók szombaton délelőtt 10-től délután 4 óráig tekinthetik meg a bemutatókat, este 8-tól táncház lesz a Táncpajtában, Vasárnap délelőtt 9- től délután 3-ig tart a színpadi program, majd 5 órakor megkezdődik a táncos felvonulás, a díjkiosztó gálaműsor este 7 órától a Közösségi Házban lesz. Színészképző Békéscsaba (ÉM) - A békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány pótfelvételit hirdet (18-24 év közötti fiatalok számára) színészképző tagozatára. A jelentkezési kérelem mellé rövid önéletrajzot és egy felbélyegzett válaszborítékot kell mellékelni. Cím: 5600 Békéscsaba Pf.: 204. A felvételi időpontjáról és anyagáról a jelentkezők postafordultával kapnak értesítést. Új Larousse Budapest (MTI) - Várhatóan októberben jelenik meg a Magyar La- rousse-enciklopédiák következő - negyedik - kötete, a MEMO - tájékoztatta az MTI-t Kulcsár Zsuzsanna, a Magyar Larousse-kiadványok szerkesztőségének munkatársa. Mint elmondta: a MEMO kézirata már nyomdában van. A kötet felépítésében, szerkezetében, tartalmában eltér az eddig megjelent három Larousse enciklopédiától. Ez nem enciklopédikus szótár lesz, hanem valóságos enciklopédia, amely 20 témakörben, egyebek mellett a világ népeiről és nyelveiről, a föld államairól, a világgazdaságról, a stílusokról, viseletekről, egyenruhákról, valamint a tudományos és technikai felfedezésekről nyújt pontos ismereteket az olvasóknak több mint 700 témakörben. A kötet 3000 szócikke a legfrissebb információkat, számadatokat közli Földünk országairól, híres embereiről, eseményeiről. A kiadványt 4100 illusztráció és 320 térkép teszi színesebbé, áttekinthetőbbé. Budavári ásatások Budapest (MTI) - Folytatódnak a régészeti kutatások a budavári Szent György téren. A feltárást ez évben az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ végzi, Feld István régész irányításával- Az eddigi munkálatok során nagyrészt sikerült napvilágra hozni a XV. század elején emelt, háromajtós Szent Zsigmond-templom alapfalait és a déli oldalához csatlakozó lakóházak pincéit. Kiderült, hogy a valószínűleg az 1529. évi török ostrom során megsérült templomból származó törmeléket - a leégett tetőzet mázas cserepeit, megolvadt ólomkeretes ablaküvegeket, bronztárgyakat, finom gótikus építészeti tagozatokat - 1530 körül az egyik ház udvarába hordták.
