Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-22 / 197. szám
6 B Itt-Hon 1995. Augusztus 22., Kedd Életerőssé csupán Zamenhof nyelve vált (ÉM - SL) - Hosszú időkön keresztül a népek közötti érintkezés legfőbb akadályának a nyelvi kommunikáció nehézsége bizonyult. A „bábeli zűrzavarban” mindenekelőtt a nyelvi közlés problémáját kellett megoldani ahhoz, hogy az egyes nemzetek kapcsolatba léphessenek egymással. Ez különösen a múlt század vége felé vált égető kérdéssé, amikor a kapitalizmus fejlődése, a munkásmozgalom kibontakozása fokozta a nemzetközi együttműködés ütemét. E szükségletet felismerve kísérelték meg sokan létrehozni azt a nemzetközi segédnyelvet, amely lehetővé tenné a népek közti optimális nyelvi érintkezést. A megalkotott mesterséges nyelvek különféle - főleg latin, újlatin és germán - elemekből alkotott, egyszerű nyelvtanú nyelvek, amelyeket a nemzetek közötti kapcsolatteremtés megkönnyítésére szerkesztettek. Közülük a legfontosabbak a volapük, az eszperantó és származékaik. A volapük nyelvet Johann Martin Schleyer állította össze 1879- ben. Az eszperantó származékai közül említhető az időt (Louis de Beaufort), és az eszperantidot (René de Sausure). A kevésbé jelentős világnyelvek a mundolingue (Julius Lott, 1890), az interlingua - ragozás nélküli latin (Giuseppe Peano, 1903), a novial (Otto Jespersen, 1928), a Basic English - egyszerűsített angol (C.K Ogden, 1930) és a romanid (Magyar Zoltán, 1956). A kísérleti világnyelvek közül a legéleterősebbé az eszperantó vált, amely többé-kevésbé az egész világon elterjedt, és háttérbe szorította többi versenytársát. Az eszperantót Ludwik Zamenhof varsói orvos szerkesztette 1867-ben. Sikerét főként annak köszönheti, hogy élő (újlatin és germán) nyelveket egyszerűsített. Nyelvtana egyáltalán nem nehéz. így minden főnév o-ra (lampo - lámpa, tabló - tábla), minden melléknév a-ra végződik (bela - szép, bona - jó). Az ige jelen idejét „as”, a múlt időt „is”, a jövő időt „os” végződés jelzi. A személyt és a számot a személynévmásoknak az ige elé tételével kell kifejezni. Zamenhofnak és követőinek köszönhetően az eszperantó mozgalom széles körű tevékenységgé nőtte ki magát. Az eszperantó nyelv használatára az egész világot átfogó szövetségek és egyesületek létesültek. A legfontosabb az Egyetemes Eszperantó Szövetség, az UEA, amely közel kétezer helyen tart fenn delegátust, akik felvilágosítás, kalauzolás, tolmácsolás tekintetében a tagok szolgálatára állnak. Itt említendő meg, hogy a vakok nemzetközi kongresszusaikat csupán eszperantó nyelven rendezik, s évtizedek óta nemzetközi és nemzeti lapokat adnak ki pontírásban, számos könyvet eszperantóul pontírásban olvasnak, és általában a nemzetközi érintkezésben is fő nyelvünk az eszperantó. A mozgalom legfontosabb törekvése az eszperantó iskolai tanítása. Ez viszont nehezebb, mert kevés ország egyezik bele, hogy oktatási intézményeiben e nyelven tanítsanak. Egyes államokban viszont a rádióadásban is helyet kapott. A varsói rádió például naponta sugároz műsort eszperantó nyelven! Magyar viszonylatban az első jeles eszperantista Bálint Gábor egyetemi tanár volt a múlt század végén. Hívei voltak még az új világnyelvnek többek között Hámán Kató és Karinthy Frigyes író. Megjelent már eszperantó nyelven Az ember tragédiája, a János vitéz, Karinthy több műve, Darvas József két regénye és a Pál utcai fiúk. 1 IRl m KOCSIS IMRÉNÉ sjh4 Szendrőlád Névnapja alkalmából sok boldogságot Ég; és hosszú, békés életet kíván sok szeretettel: Xa;V J lánya Marika és veje Tibor. BraKÍ'iAV- - J^+aRflF-1 KENÉZ LAJOST és feleségét FÓRIS S. IRMÁT Szuhogyon 60. házassági évfordulójuk alkalmából szeretettel köszönti: 8 gyermeke, menyei, vejei, 18 unokája és 16 dédunokája. KÜRTI LAJOS » » ES FELESEGE S20M0LYA ANNA SZENDRŐ házassági évfordulótok alkalmából szivünk minden melegével gratulálunk és még sok boldog, házasságban eltöltött évet kívánunk: gyermekeitek és unokáitok. ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Tiszaújváros, Bártók Béla út. 7.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 050 Ft+áfa 1/8" 6 100 Ft+áfa 1/4" 12 100 Ft+áfa 1/2" 23 950 Ft+áfa 1/1" 47 900 Ft+áfa 2/2" 48 600 Ft+áfa 2/1" 97 200 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/47/321-926 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Augusztus 22., Kedd Itt-Hon B 3 Eltűnt települések után kutatnak a régészek Az M-3-as autópálya nyomvonalán leleteket mentenek A feltárás, leletmentés nagy körültekintést, szakmai rutint igényel. Muhi (ÉM - F.B.) - A 35. sz. főközlekedési úton Nyék- ládházát elhagyva - főleg fiatalokból álló - embercsoportot figyelhet meg az utazó, akik reggeltől estig serényen dolgoznak az út jobb oldalán. Az egykori Poga-ős- település (ma Muhi) feltárását végzik, mentik a föld őrizte, még megtalálható leleteket. Az ásatást irányító Pusztai Tamás régész foglalta össze az ásatások szükségét, fontosságát. Az ásatás ez év áprilisában kezdődött, s várhatóan 1996 végéig tart, az ELTE Régészeti Tanszékének és a Herman Ottó Múzeum szakmai együttműködésének köszönhetően. A feltárást, leletmentést végzők többsége az ELTE és a JATE, illetve a Miskolci Egyetem hallgatói. Számukra ez a munka óriási előnnyel jár, hiszen „élesben” élik át mindazt, amit eddig csak a szakirodalomból, tankönyvekből tanultak.- A feltárás területe az épülő M-3-as autópálya leendő nyomvonalára korlátozódik. Az autópálya a mai 35-ös útra (Nyékládházától Keletre, 5 km- re) nagyjából merőleges, a jelenlegi területen két lehajtósávval. Az építkezésekkel elpusztítják a középkori Muhi mezőváros nagy részét. A középkori Muhi falu a XIII. század óta lakott település. A XTV-XV. században mezővárossá fejlődött. A XVI. században többször elpusztult, utoljára 1596-ban, de mindig újraéledt. Végérvényesen (valószínűen) az 1640-es években néptelenedett el. Muhi falu a tatárjárás során elpusztult, ám a csatamező, és a csata halottjait rejtő tömegsír nagy valószínűséggel nem a település területén keresendő. Az ásatásnak tehát nem célja a tömegsír feltárása. Szintén semmi köze az ásatásnak a mai Muhi településhez, ami nevét a század elején változtatta Po- gáról Muhira. Ez idáig két helyen folytattunk feltárásokat. A már kibontott felszínen, telkeket egymástól elhatároló árkokat láthatunk, amelyek minden bizonnyal nem egyidősek, (a különböző korokban ásott árkokat most egyszerre láthatjuk, ezért tűnnek első látásra olyan össze-vissza rendszerűnek). Egy helyen négyszögletes cölöpkonstrukciós építmény nyomai kerültek elő, amelyhez szintén árkok kapcsolódnak. Ez egy ka- ram, valószínű, hogy egy ólas kert része lehetett. Áz árkok az állatok elkódorgását voltak hivatva megakadályozni, a téglalap alakú épület az állatok és esetenként a rájuk felügyelő férfiak szálláshelye lehetett. Itt csak XVI-XVII. századi leleteket találtunk. A mezőváros fő települési területe a 35-ös úttól északra található domb, illetve annak folytatása az úttól délre. A település a késő-középkorban utcás szerkezetű. Felmenőfalú, tapasztott-, kőfalú, helyenként pincés házakból állt. A város főutcája a XVI. században készült, az úgynevezett II. katonai felméréskor készített térképeken már mint postaút látható, de ekkor már Muhi nem létezett. Az utca, illetve a házak és a templom elszántott nyomai jól megfigyelhetők a mai légifényképeken is. A domb déli nyúlványán található a másik feltárási terület. Itt már Árpád-kori településrészleteket és leleteket is találtunk. Földbe mélyített Árpád-kori házat, külső kemencéket. Pusztulási, égési rétegek alatt láthatunk, az Árpád-kort követő időszakokból származó, alapozási árokkal épített, cölöpszerkezetes házakat, bennük kemencékkel. Fa ácsolattal megerősített késő-középkori kutakat (bennük a vízhordó korsók törött darabjaival). A felső rétegek alatt az Árpád-kort követő időszakból származó, alapozási árokkal épített, cölöpszerkezetes házakat láthatunk, bennük kemencékkel. Fa ácsolattal megerősített késő-középkori kutakat (bennük a vízhordó korsók törött darabjaival). A település felső rétegsorait az intenzív mezőgazdasági művelés elpusztította, ezért az ásatás előtti terep-bejárás igen sok segítséget nyújtott abban, hogy hol számíthatunk objektumokra a föld alatt. Ennek során a feltárandó területet meghatározott egységekre bontva minden leletet, melyet az eke kiszántott, összegyűjtöttünk. Ahol sok cserép és egyéb lelet volt a felszínen, ott a föld alatt is gazdagabb leletanyagra száihítottunk, ami az ásatás során be is igazolódott. A legtöbb lelet és épületmaradvány a 35-ös úttól északra várható. E helyen már Leszih Andor, a miskolci múzeum tudós igazgatója is végzett ásatásokat a század első felében. A településnek ezen a részén volt a templom is, ami azonban nem esik bele az autópálya nyomvonalába, ezért nem tárhatjuk fel. Munkánkban eddig is sokat segített a technika: a területről készített légifelvételeken jól látható a település utcája, a házak, a templom nyomai. A régebbi, középkori lakóházakat a földbe mélyítették, paticsfalat készítettek hozzá, a két végébe ágasfát állítottak, azokon keresztül egy rudat, és náddal befedték. Ezek a házak egyetlen helyiségből álltak, bennük kemencével. Későbbi korokból már kő- és téglaház alapjai is találhatók. Minden leletanyagot összegyűjtünk, de ezek sorsa az enyészeté lesz, mert tudományos feldolgozásuk után már nem tudjuk hol tárolni. A templom dombot nem érinti az autópálya, azt sem most, sem a közeljövőben nem fogjuk feltárni. Ennek ellenére a jövő történész kutatóinak, a régész nemzedéknek még bőven akad munkája Muhi térségében. HETI IEGYZF.T Árpátját érő Priska Tibor Megjelent a piacokon ismét, mostanra persze már le is fut, az árpával érő körte! Bizony ez a fajta nem valami mutatós, nem nagy szemű, a legtöbb ember nem is tartja sokra, hosszú évekig nem is igen piacoztak vele, most viszont itt van. Miért is ne lenne bátorsága a megjelenéshez, amikor a hullott, ütődött, gubacs nagyságú nyári almát, mit eleddig soha sehol föl sem szedtek, most íme, 120 forintokért árulják! Igen, az ütődött, félig tehát máris megrohadt, diónyi almát! Persze az is ütődött kissé, aki megveszi, de hát ugye ez van! Illetve nagyobbacska nyári alma is van, föltehetően fáról szedett, az úgy 180- 200 forintért, meg barack is 250-ért. Itt van hát a helye az árpával érő körtének is, gyerekkorunk kedvelt, jóízű gyümölcsének, mely mindenképpen a nyár első termékei közül vétette magát észre, elsőként adott ízelítőt az idei gyümölcsökből. A gyümölcsről persze már annyi mindent tudunk! Mindenekelőtt azt, hogy nem termett, és a messziről érkezett banánt, narancsot olcsóbban lehet vásárolni, mint a hazait. Ez ugyan eléggé furcsa, érthetetlen, de magyarázat mindenre van. Például a fagy, a drága vegyszer, meg hogy korábban nem volt ára, ezért kivágták a fákat. Mindebben van is igazság, különösen a kivágásokban, hiszen bármerre is járunk csupán a mi megyénkben, itt is láthatjuk a pár éve még gazdagon termő fák tar helyét. Azért emberek a 120 forintos hullott gubacs, meg a 200 forintos ugyancsak gyengécske alma is jelzi: nem kéne rögtön a fűrészt, fejszét felkapni első dühünkben. Vagy legalább utánoznánk-de vajon ki, hogyan, mi módon ? - egykori öregjeinket, akik két falu, vagy város közötti úton gyümölcsfát ültettek. Aki arra járt, megszomjazott, szedett róluk. Úgyis letördelnék, kivágnák még a fákat is tűzre? Sajnos, lehetséges! De tessenek mondani, miért állnak ott és teremnek most is a fák kilométerek hosszúságában az Ipoly túlsó partján, úgy Litke, Ipolytarnóc magasságában, de már igen, a túloldalon, Losonc felé haladva?Méghozzá aranyre- nát, meg bőralma, meg ki tudja minő régi fajták, melyeket nálunk egyértelműen kiszorította jonathán, meg a delicsesz. Nemrég jómagam is végigmentem ezen az úton, és ha kívántam, szedtem a fáról. Magyarlakta vidék ez, miért lehetséges pár kilométerrel odább, ami itt nálunk nem? A mi útjaink széléről az eperfák is eltűntek. Vajon miért? Az árpával érő körte amúgy jóízű, akinek van ilyen fája, legalább vigyázza, őrizze meg.
