Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-21 / 196. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995» Augusztus 21,« Hétfő Jogos-e a járulék? T. Tibor miskolci olvasónk nyugdíja mellett egyéni vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatott. Azaz csak folytatott volna, ha akad munkája. De mert „tétlensége” miatt semmilyen fizetési kötelezettség nem terhelte, úgy gondolta, fenntartja vállalkozását, hátha adódik menet közben valami. Sajnos a remélt feladat és bevétel elmaradt, helyette azonban a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Járulék és Folyószámla Főosztálya havi 1050 forint baleseti járulékkötelezettségről értesítette. A július 5-i keltezésű tájékoztató levelet augusztus 8-án kapta kézhez, s ment is azonnal az illetékes osztályra, hogy visszaadja engedélyét. De mint megtudta, a júliusi járulékát mindenképpen rendeznie kell. Vitatja ennek jogosságát, hiszen mint azt szerkesztőségünkben elmondta, ha előre tud erről, korábban dönt vállalkozása sorsáról. Nos az Országgyűlés 1995. május 30-i ülésnapján elfogadott, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló XLVIII. tv. 89. és 90. paragrafusa rendelkezik a baleseti járulékkötelezettségről, melynek mértékét 44%-ban szabja meg. Még a tv. július 1-jei hatályba lépését megelőzően foglalkozott az Alkotmánybíróság a Bokros-csomag ezen kritikus pontjával is, s a bírák hátrányos megkülönböztetésnek ítélték a kiegészítő tevékenységet végző vállalkozókat terhelő baleseti járulék több mint háromszorosára történő felemelését. Azonban az alaptörvény azon paragrafusa nem változott, hogy: havonta LEGALÁBB a tárgyév január 1-én érvényes (1995-ben 10 500 Ft) minimális bér összege után baleseti járulékot (10%) kell fizetni. Ez a tény érthetően kellemetlenül érintette azokat a vállalkozókat, akiket - köztük olvasónkat is - eddig adókötelesjövedelem híján ilyen kötelezettség egyáltalán nem terhelt. S mert a változásra a Bokroscsomag körüli közismert huzavona okán időben sem a TB, sem az érintettek nem készülhettek fel, bizony jó lett volna legalább annyi határidő-módosítás a jogalkotók részéről, hogy a kiegészítő tevékenységet folytatók átgondolják az új, pontosabban a végérvényes szabályozást, s kötelezettségvállalásukról maguk döntsenek. Sajnos a kialakult helyzeten az illetékes főosztály nem tud változtatni, hiszen a későn hozzájuk érkezett jogszabályok szellemében jártak el 80 (!) ezer vállalkozó esetében, de vezetőjétől azt az ígéretet kaptuk, hogy felsőbb fórumhoz továbbítják olvasónk vitatott kérdését, s javaslatot tesznek a határidő (július helyett augusztus) megváltoztatására. Időszámítás(ok) Az augusztus 7-i olvasói leveleket böngészve és mélyen együtt érezve azok megfogalmazóival, legyen szabad néhány rideg tényre is felhívni a figyelmet. Nagyon sokáig az iskolákban úgy tanították, hogy - némi túlzással — 1917. november 7-én kezdődött a történelem és előtte nem volt más, csak a sötétség. A felidézett olvasói levelek viszont nagyon sok hasonló írással együtt azt sugallják, hogy minden bajnak és rossznak a gyökerét 1994-re, vagy 90-re lehet és kell visszavezetni. Azok a felelősök mindenért, akiket öt évvel ezelőtt választottunk meg, illetve azok hagytak minket cserben, akik tavaly óta hozzák a törvényeket. A nagyon is szerteágazó okokat és okozatokat mellőzve és szigorúan a témánál maradva emlékeztetek mindenkit a következőkre. A négy évtizeden keresztül nálunk vendégeskedő szovjet hadsereg katonái és családtagjaik - cca. fél millióan - folyamatosan élvezték a magyar egészségügy valamennyi térítésmentes szolgáltatását, minden ellentételezés nélkül. Nyilván hasztalan lenne szabadjára engedni a fantáziánkat és azon merengeni; vajon hol állna a magyar egészségügy, ha ezek a megszámlálhatatlan milliárdok rendeltetésszerűen kerülnek felhasználásra. De azt a véleményt meg merem kockáztatni, hogy ez esetben most nem cserbenhagyó (?) fogorvosnőkről, térítéses betegszállításról és megfizethetetlen keserű pirulákról olvasnánk és hallanánk nap mint nap. Nálam sem a pénzügyminiszter vezeti a rokonszenvlistát. De az is tény, hogy nem ő osztotta ki annak idején az ideiglenesen hazánkban tartózkodó baráti hadsereg tisztjeinek az ingyen öröklakásokat. Továbbá nem ő volt az, aki a másfél évtizedes vietnami háború után kijelentette: „Semmivel nem tartoztok elvtársak!” Sajnos a gazdaság törvényei és tovagyűrűző hatásai sokkal kegyetlenebbek annál, mintsem közömbösítem lehetne azokat úgy, hogy kényesnek tűnő dolgokat agyonhallgatunk és az időszámítás kezdetét állandóan módosítjuk. Kiss József Szerkesztői üzenet Alsóhámori olvasónknak: Jó időben szólt, mert most kezdi meg virágzását a parlagfű, s így talán hatásos lesz a kaszálás. (Bár megszabadulni e kellemetlen gyomnövénytől gyökeres kiirtásával lehetne.) Mire ezek a sorok megjelennek, bizonyára nem veri már fel derékig érő, sokaknak allergiát okozó parlagfű a Losonczy utca egyik telkét. Az Északerdő Rt. — mint a terület jelenlegi tulajdonosa - vezetője kérdésünkre pénteki kaszálást ígért. „A józan ész dolgaink iránytűje” Többet ésszel mint erővel! - Évszázadok tapasztalata kövült meg ebben a közmondásban. A józan ész előbb-utóbb legyőzi az erőt, már csak azért is, mert az ész - bármilyen sokat használják is - nem fogy, az erő pedig előbb-utóbb kimerül, de addig hatalomra tör. Sikereket is érhet el, minél több a naiv ember a társadalomban, annál sikeresebb a növekedés. Jelenleg a balkáni példán láthatjuk, hamuvá égett városok, menekülő százezrek, vérbe fagyott hullák jelzik a politikai infan- tilizmus útját, amikor az idiotizmusból ideológiát faragnak, ezzel leplezik, hogy a Pénz vazallusai, mert ez az igazi ok, a rablás. (Ez nemcsak bűn, pszichikai zavar is.) Működnek a hadseregek, mégsem kérdezhetjük, kell-e az országnak hadsereg? Csak azt mondhatjuk, szükség van rá, de nem azért, hogy az infantilizmusban szenvedő politikusokat hatalomra segítse, hanem azért, hogy az emberi jogok érvényesülését oltalmazza. Örömmel tudósíthatok: ilyen is van. A miskolci Helyőrségi Klub vezetése levelet kapott a kassai Helyőrségi Klub vezetőjétől, hogy vegyék fel a személyes kapcsolatokat, fonják egybe a barátság fonalát. Nagyszerű gondolat, ha Európába akarunk menetelni, nem elég az árucsere, az emberi szellemnek is közös utat kell választani. Az ajánlat szívélyes fogadtatásban részesült. A kassai küldöttség Valenta Gusztáv vezetésével megérkezett, Magyar Géza helyőrségi parancsnok-helyettes, Nagy László ny. á. ezr. és a klub vezetősége fogadta őket egésznapos programmal. Jelen volt Iványi Nándor ny. á. alezr., a Bajtársi Égyesü- letek Országos Szövetségének képviselője is. A szlovák küldöttség vi- szontlátogatásra meghívta a magyarokat. Megállapodtak abban, hogy a kapcsolatot rendszeressé teszik és bővítik. Miért örvendetes ez? Azért, mert két szomszédos ország katonabarátsága a béke biztosítéka, ezt kell szélesíteni, észrevétetni a politikával, hogy a józan ész nem lett infantilis, hogy a történelmet nem lehet hűtőszekrényben tartani és szükség szerint elővenni, ha a hatalmi harc programja úgy kívánja. Az emberiség boldogulásához a közös érdek felismerése a legrövidebb út, de ezt csak józan ésszel lehet megtalálni. A szlovák küldöttség “Emléklap”-ot hozott magával, mindkét nyelven megírva. Komolyan vették küldetésüket. Legyen áldás rajta és maradjon a józan ész dolgaink iránytűje. Csapó András A tisztesseges nyugdíj remenye a múlté 35 év és 140 nap munkaviszony után mentem nyugdíjba 1976. február 28-án. Tehát ennyi évig fizettem és fizették munkaadóim az OTI-nak, illetve az SZTK-nak a járulékokat. Tettük, ill. tették annak tudatában, hogy: 1.) Betegség esetén táppénzt kapunk minden napra mindaddig, amíg munkaképesek nem leszünk. 2.) Betegség esetén - életünk végéig, hacsak meg nem szűnik teljesen a munkaviszonyunk - ingyenes orvosi, kórházi, szanatóriumi ellátásban részesülünk, beleértve a szükséges műtéteket is. 3.) Mire eléijük a nyugdíjkorhatárt, tisztes nyugdíjat fogunk kapni. És most mi történik? A „csodálatos” Bokros-csomag besegítésével mindez felborulni látszik. Én, és ki tudja még hányán (netán közel kétmillióan?) nem tudjuk követni jogainkat, még az egészségügy területén sem. Közlönyöket beszerezni nincs pénzünk, de nem is volna érdemes, abból nem biztos, hogy megtudhatnánk a valót. (A nyelvezete egyébként is nehezen egyértelműsíthető.) Példa rá, hogy a nyugdíjasok fogorvosi kezelésével kapcsolatban is mennyi „baki” történt a Közlönyben is. Élírás? Téves adat? Vagy utólag gondolták meg magukat az illetékesek, a nagy felháborodás következtében? Ezt már talán soha nem fogjuk megtudni. Itt állunk megfürödve, és ráadásul - többek között - újabb és újabb egészségügyi megszorításokkal fenyegetnek bennünket, a népet, akinek a nevében hozzák azokat a rendeleteket, törvényeket, amikből mi ugyan semmit nem kívántunk. Ettől a kormánytól sokkal több jót és szépet reméltünk, mint amit kapunk. Hölgyeim és uraim, akik az ország ügyeit intézik: való ez amit most tesznek értünk, de sokszor úgy néz ki, hogy ellenünk?! És akkor még újabb riasztó, fenyegető lépésekre szánják magukat ahelyett, hogy jó szavakat, szép reményeket tárnának elébünk. Végül is szeretnénk tudni hol van a határ, meddig lehet minden fillért kivenni a zsebünkből, meddig mehet a szoronga- tás, fojtogatás azzal, hogy az árakat, adókat nyugati módon emelik az ún. piacgazdaságra való áttérés rímén, miközben a jövedelmünk „balkáni”. Könnyű a nyugati jövedelmek mellett nyugati módon adózni! Ezt talán elfelejtik azok, akiknek havi többszázezer forint, vagy éppen több millió is jut! Nem irigylem senkinek a magas jövedelmét, de bennünket is úgy fizessenek és úgy díjazzanak, hogy emberi módon tudjunk élni! Sok-sok mendemonda járja, hogy betegség esetén miért, mennyit kell fizetnünk. (így a kórházi ápolásért, egy-egy műtétért, korona vagy éppen híd készítésért stb.) És mindezt nyugati szokások szerint, balkáni jövedelem mellett. Ebben az országban a lakosság egészségi állapota olyan rossz - és várhatóan tovább romlik a csomag hatására -, hogy már kénytelen vagyok feltenni a kérdést: vajon nem azért történik- e ez a sok eü. megszorítás, az oktatás megnyomorítása, szétverése mellett, hogy hadd hulljon a férgese?! Nagyon szeretném, ha ezt a látszatot valaki hihető módon megcáfolná. Vajon nem lehet-e szerződésszegésnek tekinteni azt, hogy mi, akik azzal a tudattal fizettük az OTI-nak, SZTK-nak a járulékokat, hogy ne menjünk teljesen csődbe, ha bajaink orvoslására van szükség, - most mégis ilyen kiadásokra kényszerülünk? Nem akarunk meghalni idő előtt, csak mert nincs pénzünk a megfelelő orvosi, kórházi kezelések, s a gyógyszerek megfizetésére. Lassan kénytelenek leszünk vegetálni, esetlegesen a túlélésre koncentrálni megmaradt fizikai és anyagi erőnkkel. Rácz Ilona Már harmadik éve mozdulatlanságra ítélve Keresem a gazdáimat, akiknek hosszú éveken át jó szolgálatot tettem. Én kérem, csak egy szerencsétlen busz vagyok, akit a miskolci Vörösmarty Mihály Általános Iskola (Mádai Lajos u.) mellett felejtettek. Ismertető jeleim, már amik a homlokomra vannak írva: Borsod, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A személyi azonosító számom: BHY- 992. Pedig nem vagyok sem szent- páli oláh, sem esőemyő, akit-amit csak úgy ukmukfukk otthagyhatnak! Nagydarab járműnek készültem, s valamikor úgy vélem, nyilvántartásba is kerültem. Szomorú lennék, ha kiderülne, hogy a tudtom nélkül leselejteztek. De akkor sem ez lenne a módja likvidálásomnak. így hát e helyütt üzenek: Itt szobrozok már legalább három éve, vigyen el már valaki, mert lassan földbe gyökerezik a lábam. A mellettem elhaladó kocsik pilótáitól hallom nap mint nap „hogy aszon- gya”: „Ez a böhöm azt hiszi, hogy kiállításra hagyták itt.” Szitkozódnak - joggal -, hogy foglalom a helyet, zavarom a kilátást. És én csak néNem itt lenne a helye(m) zek körül, mint egy talált gyermek, s tűrök szótlanul. Vagy másfél éweí ezelőtt már írtak az újságnak az érdekemben, de kérésem pusztába kiáltott szó maradt. Most fényképes Fotó: Farkas Maya levéllel próbálkozunk, hátha így szemet szúrok valakinek. Sirámaimat közreadta: Nyíri Kálmán, miskolci olvasó. Köszönet Kieséről Történetemet - s egyben köszönete- met - mások okulására osztom meg az olvasókkal. Augusztus 10-én 3 gyerekkel indultam útnak Ricséről, hogy 5 és 8 éves unokáimat Miskolcra vigyem. Ebben segédkezett 11 éves itteni unokám. Beteg vagyok, cukor- és szívbeteg, nem lenne szabad idegeskednem. De amikor kiderült a sárospataki állomáson, hogy az autóbusz nincs a vonattal szinkronban, bizony izgatott lettem, mivel déíi 12 órára beszéltem meg az egri vömmel a miskolci találkozást. Ugyanakkor a ricsei unokám szülei 16.45- re vártak minket vissza. Mindebbe belegondolva úgy döntöttem, telefonon szólok haza, hogy ne nyugtalankodjanak a későbbi érkezés miatt. Csakhogy az utcai telefon rossz volt. Kétségbeesésemet látva a sárospataki vasútállomás vezetője és dolgozói készséggel lebonyolították helyettem a telefonokat, s így végre megnyugodhattam. Időközben az egri vöm is telefonált Miskolcról, hogy nem történt-e bajunk. Üzenetét szintén megkaptuk, s ő is értesült felőlünk. Ezúton illesse segítőinket köszönet. (Meglehet, mindez apró dolognak tűnik, de aki került már ilyen helyzetbe, s izgult már családtagjaiért jól tudja, hogy mit jelent ilyenkor a mielőbbi „egymásra találás”.) Harnóczi Zoltánné Kimérési díj A fele nyugdíjam gyógyszerekre megy el, így nem közömbös a számomra, hogy mi, mennyibe kerül. A hazavitt számlákat otthon mindig tüzetesen áttanulmányozom, s már nem először vettem rajta észre egy tételt, amellyel kapcsolatosan bizonytalan vagyok. Ez a magisztrális díj, ami valamikor 8 forint volt, de mostanában jóval többet taksál- Legutóbb a megszokott medicinák mellett sósborszeszt is vásároltam, amelyet az otthonról vitt üvegembe töltöttek. Igaz dugót nem tettem rá, de vélem, nem emiatt kellett 20 forintot fizetnem, hanem azért a bizonyos magisztrális munkadíjért. Milyen rendelet alapján kérik ezt tőlem, tőlünk, s egyáltalán mi kerül ennyibe? - kérdezi egy kisnyugdíjas olvasónk. A magisztrális díj ez esetben 3 kimérés díja, melynek különféle díjtételeit a jelenleg hatályos 9/1995.(11.24.) NM rendelet szabályozza. Levélírónk egykomponensu szert vásárolt, s töltetett gyógyszertári forgalomban lévő üvegbe. Ennek kiméréséért 1000 g-ig 20 Ft-t, 2000 g-ig 35 Ft-t, 2000 g felett 70 Ft-t kérnek el a patikákban március 1-jétől. Korábban sem volt ingyenes ez a „szolgáltatás”, amelyet az áremelkedési hullám ugyancsak nem kerül(t) el. De külön kell fizetni a helyben kapott üvegekért, kupakokért is, így érdemes azokat megőrizni, újra felhasználni. H3 szódabikarbónát, esetleg kamillát (hogy csak a legkeresettebbeket említsük) vásárolnánk, szintén az előbb felsorolt díjtételek valamely1" kével találkozhatnánk a számlám no meg a tasak árával. A magisztrális díjtétel ugyanakkor készítési díjtétel is, ezért más árak vonatkoznak az elegyekre, porokra, oldatokra, teakeverékekre, krémekre stb. Az MVK Rt. pótolta Augusztus 14-ei rovatösszeállításunkban Menetrend nélkül címmé* közölt olvasói levélre az MVK Rt- u- letékeseitől az alábbi választ kaptuk: „Társaságunk sajnálattal veszi tudomásul, hogy a város megállóhelyein lévő utastájékoztató berendezéseit egyre több esetben megrongálják, és sokszor eltulajdonítják- Törekvésünk az, hogy az utastáje- koztatási feladatainknak az elvárásoknak megfelelően eleget tegyünk- A megállóhelyi tájékoztatók állapotát évente 5-6 alkalommal ellenőrizzük, és minden felmérés után elvégezzük a szükséges karbantartásokat, mivel a folyamatos pótlás1 munkák nagy összegeket emésztenek fel. Ezért kéq'ük megértésüké és türelmüket. Ezúton is szeretnénk felhívni T. utazóközönség figyelmét az új menetrendfüzetúnkre, mely a jegy- és bérletpénztárainkban 40 forintos egységáron kapható. Az olvasói levélben jelzett He- jő-parti hiányosságot augusztus 14én megszüntettük.”
