Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-19 / 195. szám

Augusztus 19., Szombat ÉM> ünnep ÉM-hétvége III Aranyvonat hozta Miskolcra a Szent Jobbot Az első magyar király, István — szentté avatásakor — 1083-ban felnyitott székesfehérvári sírjában a jobb kezét teljes épségben találták. E szent ereklye megőrzésére alapította I. László királyunk Bihar vármegyében a szentjobbi benedekrendi apátságot. Hajdú Imre A Szent Jobb a török uralom idején előbb Boszni­ába került, később a raguzai domonkosok őrizték. Mária Terézia - a jezsuita történészek kezdemé­nyezésére - az ereklyét visszaszerezte a raguzai- aktól, és előbb Schonbrunnba, majd Pannonhal­ma érintésével Budára szállíttatta, ahol az úgyne­vezett Zsigmond-kápolnában őrizték 1944-ig. A menekülő nyilasok a koronázási jelvényekkel együtt a Szent Jobbot is Nyugatra vitték. Onnan, Mindszenty hercegprímás kérésére az Amerikai Egyesült Államok illetékesei 1945. augusztus 20- án visszaadták nemzetünk eme jelképét. Augusztus 20-i nemzeti ünnepünk kiemelkedő eseménye immár 1891 óta a budapesti Szent Jobb- körmenet. Ilyenkor hívek ezreinek kíséretében hordozzák körbe a fővárosban e féltett ereklyét. Egyszer azonban elhozták e kincset megyénk­be is! Pontosan 1938. július 4-én. Ebben az évben - májusban - rendezték Magyarországon az eu­charisztikus világkongresszust, s ebben az évben volt szent királyunk halálának 900. évfordulója is. Ebből az alkalomból országjárásra indult a Szent Jobb. Hazánk 19 városába vitte el az Aranyvonat, amelynek díszkocsiját a MÁV 110 ezer pengős költséggel készíttetett el. Ennek az országjárásnak keretében 1938. július 4-én a reg­geli órákban Nyíregyháza felől érkezett az Arany­vonat mai megyénk területére. Tokaj, Tárcái, Me- zőzombor érintése után az első megállóhelye 9 óra 47 perckor a szerencsi pályaudvar volt. A Szent Jobbot nagyszámú zempléni közönség várta. A Him­nusz eléneklése után a vármegye képviseletében Fáy István főis­pán fejezte ki hódolatát. Rövid ideit tartózkodott az Aranyvonat a szerencsi állomáson, ezalatt a jelenlevő közönség egyházi éne­keket énekelt. Zemplén várme­gye tíztagú küldöttsége ezután felszállt a vonatra, s az továbbin­dult következő állomására, Mis­kolcra. A Szent Jobb miskolci dia- dalútjáról teijedelmes tudósítá­sokban számoltak be a korabeli lapok. A Katolikus Ösvény című társadalmi hetilap tudósítója Schirilla László ép­pen kezdte beszámolóját: „Az első magyar király­nak, apostolnak és szentnek, Szent Istvánnak csodálatosan reánk maradt ereklyéje, a Szent Jobb országjáró útján eljött Miskolc falai közé. Ez a szegény, sokat szenvedett város egy csodálatos délelőttre pompába és díszbe öltözött; ifjak és öre­gek, főrangúak és egyszerű közemberek belátha­tatlan tömegekben sereglettek össze.” A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap másnapi tudósítása szerint mintegy 80 ezer ember vett részt a miskolci ünnepélyen. „Tíz óra 38 perc. Eles kürtszó harsan. Néma csend követi a várakozás zsongását, majd a ka­nyarban megjelenik az Aranyvonat fehér kettős keresztes mozdonya. Felcsendül a Himnusz... Fotó: Megyei Levéltár Lassan, méltóságteljesen gördül a Gömöri pálya­udvarra az Aranyvonat” - írta a hajdani tudósító. A Gömöri pályaudvaron jelen volt mindenki, aki akkor számított valakinek Borsod-Gömör várme­gyében, illetve Miskolcon. S persze voltak itt más- felőlről mások is. Abaújból, Zemplénből, előkelő­ségek és egyszerű emberek, idősek és fiatalok, cé­hek és egyesületek képviselői, ki-ki a maga ünne­pi viseletében. „Tizenegy óra is elmúlt, amikor a Szent Jobb, a színpompás körmenetben megkezdi diadalútját Miskolc város ünnepi díszbe öltözött utcáin. Zen­genek, zúgnak a miskolci harangok, és amerre el­halad a menet az út két szélén, fekete, sűrű tö­meg, ember ember mellett, ezrek, tízezrek állnak ünneplő néma csendben... A Szent jobb a népkerti sporttrelepen Végig a Zsolcai kapun a Liechtenstein-, a Szé­chenyi-, a Szemere-utcan át fényes diadalmenet volt a Szent Jobb útja.” - irta a Felsőmagyaror­szági Reggeli Hírlap. A körmenet a népkerti sporttelepre tartott, ahol a pálya közepén - erre az alkalomra épített - hatalmas díszsátor várta az ereklyét. Útközben a tömeg megállt egy rövid időre a Népkertnél, az or­szágzászló előtt. .Egy pillanatra megpihent a bi­rodalmat alkotó Szent Jobb, a csonkaságunkat jelképező, félárbocon lengő Országzaszló előtt.” A népkerti sporttelepen a díszsátorba elhelye­zett Szent Jobbhoz elsőként Papp Antal cysicusi címzetes érsek, a miskolci görög szertartású apos­toli adminisztrátor, tapolcai apát járult. „...lilapalástos alakja odaroskad a Szent Jobb elé az imazsámolyra. A betegségéből felépült ősz érsek csendes, majd mindig erősödő hangon, a Szent Jobb fenségéhez és méltóságához illő gyö­nyörű imát mond.” Az érsek után vitéz Görgey László felsőházi tag lépett a szónoki emelvényre. Beszédét hangszórók közvetítették a pályán kívülre is. íme néhány gondolat ünnepi beszédéből: „Ma, ez ünnepi napon, nemcsak itt Miskolc- nak, mely város címerében őrzi a szent király arc­mását, nemcsak Borsod-Gömömek, Abaúj-Tomá- nak és Zemplénnek, melyeknek küldöttségei kö- rülállják ez emelvényt, területeit lengi át a Szent István emlékezetéből kiáradó történelmi erő, ha­nem ennek nem állja útját új országhatárok sem­miféle sorompója sem, mert mint a rádió villa­moshulláma, úgy repül a levegőn keresztül a Kár­pátok medencéjében mindenfelé, hol magyar szi­vek dóbognak.” Az ünnepi beszéd után a körmenet résztvevői vonultak el a Szent Jobb előtt. Előbb az előkelősé­gek, a küldöttségek, majd a nagyközönség. Fél há­romig volt közszemlére kitéve a Szent Jobb a nép- kerti sporttelepen - közben a vendégek és a város előkelőségei az erre a napra megnyitott Korona Szállóban közös ebéden vettek részt -, azt követő­en díszkocsira emelték a szent ereklyét, s vissza­szállították az Aranyvonathoz, mely időközben áttolatott a Tiszai pályaudvarra. Ott már nem volt hivatalos ünnepség, ennek ellenére itt is nagy tömeg gyűlt össze. Virág- és lobogóerdő borította a nagycsarnokot, hol vitéz Borbély-Maczky Emil fő­ispánnal az élen úgyszintén jelen voltak a megye és a város előkelőségei. „Az Aranyvonat három óra 15 perckor lassan, csendesen megindul. A díszszázad feszes vigyázzban tiszteleg az ereklye előtt. A katonazenekar a Himnuszt játssza. Egy­szer, kétszer, háromszor, amíg az Aranyvonat utolsó kocsija is eltűnik a kanyarban, hogy foly­tassa diadalútját Mezőkövesdre majd Egerbe.” Hajdú Imre A részletekben sok a talány, sok a homály. Vak ember módjára, bizonytalan járással, tapogat­va vizsgáljuk a múltat, miközben mindennél nagyobb vágyunk a ma már elérhetetlen: a rész­letek igazsága. Az egésszel hál’ istennek nincsen baj! Az egészben nincs talány, nincs kétely. Valóság volt Ó, létezett, mi több, nagy volt O a létezés­ben, léte tetteiben. Olyannyira nagy, hogy maradandó lett, híre, neve ércnél maradan­dóbb Királynénk volt, méghozzá a legelső, e ködbe veszett életraj- zú szent asszony: Boldog Gizella. Pon­tosan nem tud­juk mikor szüle­tett, férjhezme- nésének hiteles időpontjáról is vitatkoznak a történészek. El­veszett a mú­ló idő ködében gyermekeinek pontos száma is, s mai napig po­lemizálunk rajta, hogy hol hált meg és hány esztendős korában. Mellékesek. Mármint e részletek. A születés ténye a fontos, s nem az, hogy ez 980 körül, vagy egész pontosan 985-ben történt e. Ez vonatkozik a szent királyunkkal kötött házasságának idő­pontjára is. Nem mindegy, hogy 995-ben, 996- ban, netán 1000 után történt? A házasság té­nye, egész pontosan ennek a házasságnak a té­nye a döntő. Az a tény, hogy Civakodó Henrik bajor herceg és Welf Gizella burgundi hercegnő leánya, a későbbi II. Henrik német-római csá­szár testvére - aki nevelője Szent Wolfgang ben­cés szerzetes hatására egész kora gyermekkorá­tól Isten szolgálatára, kolostorba készült - vé­gül hallgatott Szent Adalbert püspök tanácsá­ba, aki értésére adta a földi szolgálat lényegét. Vagyis, hogy jobban tetszik Istennek, ha közre- aiűködik egy nép megtérésében, mintha kolos­tori elvonultságban él. S ez a gyermeklány hallgatott a tanácsra,'s vállalta a sokkal nehezebbet. Hazáját, rokonait elhagyva vállalta a „barbár herceget”, vállalta e barbár országot. Jött társnak, jött segítőnek, jött szolgálatra. Vállalta, amit rámért a sors. Vállalta a honvágyat, vállalta gyermekei halá­lakor érzett szörnyű fájdalmat, tűrte István ha­lála után a megaláztatást. Több mint négy évti­zedet élt közöttünk, s mint hitvestársnak része van az államalapításban, a rendben, a kiala­kult új világban. Azzal, hogy vállalta e házas­ság kötelékét, a XI. századi bizonytalan helyze­tű magyar nép számára, a legnagyobbat adta: békét nyugat felől. Gizella a krónikák hézagos, sejtető információi szerint példás feleség volt. Istvánhoz fűződő viszonyát a kölcsönös nagyra becsülés, a gyengéd megértés és tapintat jelle­mezte. A krónikás magasztalja vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és ven­dégszeretetét. Bajor volt, talán meg is maradt annak mindvégig, de itt nálunk, István mellett, a közel fél évszázad alatt magyarrá is lett. Fő­leg tettei tették azzá! A kolostor, amelyet Veszp­rémben alapított, kézimunkái, melyek miseru­hák, palástok ékei lettek, a már magyarnak született gyermekei, kik közül név szerint csak Ottót és Imrét is­merjük, s az a támasz, amelyet feleségként, társként Istvánnak mindvégig nyújtott. Gye­rekkorában - mint már említettem - kolos­torba készült. A sors úgy hozta, hogy ez a kolos­tori élet élete al­konyán jött el. Az utódkirá- lyocskák, Pé­ter és Aba Sá­muel sok-sok megaláztatá­sa után (nem­csak bevétele­it csökkentet­ték, hanem fogságba is ejtették) végül is vissza­tért hazájába, s Passauban belépett a bencés nővérek niedernburgi kolostorába. E kolostort bátyja, a megboldogult Szent Henrik alapította. Gizella itt sem lett más. A zárda vezetésében szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Passauban hunyt el, s a niedernburgi templomban helyez­ték örök nyugalomra. (Egyes történészek máig ál­lítják, hogy Veszprémben hunyt el, vagyis nem hagyta el az országot.) Mindenesetre passaui sírján kőbe vésett írás tudatja: itt nyugszik Gizella. A dátum 1095-öt jelez, ezek szerint 115 éves volt, mikor az Úr magához szólította. Sokan úgy vélik, e később odakerült sírkövön a kőfaragó felcserélte az utolsó két számot. Némi támpontul szolgál a homályban, hogy e század 80-as éveinek elején egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta a sírban található csontokat, s azt állapította meg, hogy ez egy 75 év körüli magas termetű nő csontjai. Megjegyzem: Regensburgban, az Alte Kapel­le nevű hercegi udvartemplom egyik falfestmé­nye ábrázolja Gizella eljegyzését, s azon egy fej­jel magasabb, mint leendő férje. No de ezek mind-mind mellékesek. Részle­tek. Az egész a fontos, az egész életmű, mely ködbe vesző részletekből áll ugyan össze, ám mégis napnál világosabb egésszé: történelmünk egyik legnagyobb nőalakja Boldog Gizella, Nem csoda, hogy halála után röviddel már szentként kezdték tisztelni az emberek. Bö1bo$ GirelU Isten szolgái, boldogok és szentek Beszélgetés P. Szőke Jánossal a szentté avatásokról Filip Gabriella P. Szőke János szalézi szer­zetes 1994-ben tért haza Nyugatról, hogy itthon szol­gálja egyházát. Jelenleg öt boldoggá avatási eljárás posztulátora. Mindszenty József, Scheffer János, Bog- dánffy Szilárd, Márton Áron és Romzsa Teodor ügyét képviseli. U Mi kell ahhoz, hogy valakit szentté avassanak? • Az első feltétel az életszentség híre. Nem képzelhető el, hogy egy bélyeggyűjtőszakkör tagjai elhatározzák: szentté avattat­ják az elnöküket. Mindenkép­pen arra van szükség, hogy a je­löltet a hívek a szentekhez ha­sonlóan tiszteljék, kéijék köz­benjárását Istennél, imádkozza­nak boldoggá avatásáért. Ha megindul az eljárás, melyet az illetékes egyházmegye kezde­ményez, először meg kell keres­nünk, hogy mi az életszentség hírének az alapja. Vizsgálnunk kell, hogy ajelölt, vagy ahogy mi nevezzük: Isten szolgája birto­kában volt-e az isteni erények­nek, ezek: a hit, remény és sze­retet, és ehhez jönnek még a sarkalatos erények, úgy mint: erősség, okosság, mértékletes­ség és így tovább. Ezt követően azt nézzük meg, hogy mindezt hősi fokon gyakorolta-e a jelölt. Az erények hősi fokon való gya­korlását bizonyítja, ha valaki a legmostohább körülmények kö­zött sem veszíti el a hitét. Példá­ul Mindszentynél is azt látjuk, hogy a fogságban, a megpróbál­tatások közepette is erősen bí­zott Istenben. Tudta, hogy a fáj­dalom nemcsak az ő, hanem a magyar nép lelkiüdvét szolgál­ja. Akkor is erős tudott marad­ni, amikor a felkorbácsolt han­gulatban azt kiabálta a tömeg: munkát, kenyeret, Mindszenty- nek kötelet. Ezek az esetek va­lóban megtörténtek, és a szem­tanúk vallomásai alapján meg­állapítható az erények hősi fo­kon való gyakorlása. Mind­szenty esetében eddig hetven tanút hallgattunk ki. Vala­mennyien eskü alatt tettek val­lomást. Az elfogultság fel sem merülhet, hiszen azok is jelent­kezhetnek, akik éppen az ellen­kezőjét akaiják bizonyítani. Megkülönböztetetten kezeljük azok vallomásait, akik szemé­lyesen ismerték, nemcsak futó­lag, egy-egy főpapi mise alkal­mával találkoztak vele, vagy mástól hallották, hogy Mind­szenty jó vagy rossz ember volt. Vizsgálnunk kell bogy a jelöli, vog}> ahogy mi nevezzük: Isten szolgája birtokában volt-e az isteni erényeknek., ezek: a hit, remény és szeretet, és ehhez jönnek még a sarkalatos erények., ágy mint: erősség, okosság, mértékletesség és így tovább. □ Mindszenty kortársai még él­nek, viszont a kassai vértanúk esetében hiába is keresnénk szemtanúkat. Ilyenkor mivel bi­zonyítják az életszentség hírét? • Áz újabb esetek mellett ott vannak a történelmi ügyek. Ez utóbbi esetben, tehát a kassai vértanúk szentté avatási eljárá­sa során is a történelmi doku­mentumok, a fennmaradt írá­sok elemzése alapján történt az életszentség bizonyítása. □ A szentek nevéhez csodák is kapcsolódnak. Csak az lehet szent, akinek az életében valami csoda történt? • Valóban ez is feltétele a bol­doggá, a szentté avatásnak... □ Boldoggá vagy szentté? • Régebben nem tettek különb­séget a két fokozat között. Az ar­ra érdemesek mindjárt szentek lettek. Most viszont szigorúbb az eljárás, és ez kifejeződik a kétféle szóhasználatban is. Az általunk benyújtott anyagot a Szentté Avatási Kongregáció megvizsgálja, esetleg újabb kie­gészítéseket kémek, ha megfe­lelőnek találják az előterjesz­tést, vizsgálóbíró elé kerül az anyag, és végül a pápa mondja ki a végső szót. □ De a boldogoktól és a szentek­től is elvárják a csodát? • Mindkét esetben szükség van a csodára. De ezt nem valamifé­le bűvészmutatványnak kell el­képzelni. Általában olyan gyó­gyulások tartoznak ide, melye­ket nem lehet megmagyarázni természeti törvényekkel. De a csoda nem érkezik megrende­lésre, ezért imádkozni kell. Ép­pen emiatt indítottuk el ima­hadjáratunkat is. Azzal segíthe­tik a hívek a boldoggá avatást, ha imádkoznak érte. □ Mennyi ideig tart. egy eljárás? • Ez nagyon változó. Ä kommu­nizmus idejében például re­mény sem volt arra, hogy itt bárkit is szentté avassanak. Vi­szont az adott történelmi hely­zeten kívül az eljárás idejét be­folyásolja a tanúkihallgatások hosszadalmassága, a szakértői vélemények elkészítése, a teljes anyag lefordítása érthető olasz nyelvre. Ehhez pedig pénz is kell. És nem kevés. De mindez ellenére sem mondhatunk le ar­ról, hogy az egyház- és a világ- történelem számára megerősít­sük ezeknek az embereknek a nevét. Persze nem szabad elva­kultnak lennünk, Isten szolgáin kívül nagyon sokan áldozták életüket a keresztény ideálo­kért. Csak nem írták meg élet­rajzukat, nem emeltek számuk­ra szobrot. Tulajdonképpen Is­ten szolgái csak mérföldkövek, ók állnak elől, de nagyon sokan sorakoznak föl mögöttük. Azért kell a példájukat felmutatnunk, mert az ó életükben kidomboro­dik és így jobban megfigyelhető, tanulmányozható az isteni di­csőség nagysága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom