Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-18 / 194. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Augusztus 18., Péntek „APROPÓ Utóétet Balogh Andrea Néha megdöbben a jegyzet író, mert gyakorta értetlenül áll napjaink jelenségei előtt. Azt gondolná, egy nemes kezdeményezés mögött felvonul a város, aztán látja az érdektelenséget, máskor meg azon lepődik meg, hogy a kevésbé értékes mögött nagy tömegek állnak. Azt, hogy egy tárlaton lézengenek a látogatók, már megszokta, azt, hogy kevésbé látogatottak a könyvtárak, megemésztette. Persze magyarázza a magyarázhatatlant, ott fizetni kell, a pénztárca meg szűkös. De hogy egy nyilvános és ingyenes szabadtéri koncertre sem igen mennek el az emberek ezeken a kellemes nyári estéken, nos, erre nem igazán találni indokot. Az az igazság, hogy az augusztus 14-én és 15-én este fél nyolctól megtartott, a miskolci minorita szerzetesek által szervezett nemzetközi szeretetkoncert hétfőn este nagyfokú érdektelenségbe fulladt. Ha nem lettek volna itt a városunkban lengyel turisták, talán üresen tátongott volna a Hősök tere, s nem lett volna kinek játszania a hazájában hallatlan népszerűségnek örvendő, és roppant jó zenét játszó Pokoj i Dobro együttesnek. így viszont felhőtlenül tudott örvendezni, táncolni száznál több fiatal. Kedden este aztán kisebb csoda történt. A minorita templom azon a napon tartotta búcsúját, a szentmise végén kiözönlők megálltak a téren. Lehet, hogy csak bámészkodni. Aztán megkezdődött a koncert, s hiába a nem poprajongó korosztályról volt szó, a felcsendülő dalok maradásra késztettek. Meg táncra. Végül ropták a talpalávalót még a hatvanévesek is. „Csak a szeretet épít"- hirdette Szent Ma- ximillian Kolbe gondolatát az előadás transzparense. S hogy ez mennyire igaz, bizonyította a koncert is. Az első este miskolci érdektelenség okán, akár el is maradhatott volna a második. Ám a szerzetesekből álló együttes a szeretetre építve kiállt a pódiumra, s a siker nem is maradt el. Fogytak az együttes kazettái iS, az árusok nem győztek csodálkozni. A vásárló- közönség elsősorban az idősebb korosztályt képviselte. A koncert utóélete számukra most kezdődik. Otthon hallgatva a dalokat bizonyára visszaemlékeznek az estére, a táncra, nahát, hogy mire voltunk ebben a korban még képesek, ha csak néhány percre is... „TÉKA Filmkultúra Miskolc (ÉM - M.L.) - A film, az ember képzeletvilágán száz éve uralkodó média, illetve a számítógépes multimédia egymáshoz való viszonya - ha a celluloidszalagot csupán mozgóhangzó képfelületként értelmezzük - szervesnek tekinthető - állítja a Filmkultúra augusztusi számában megjelent előadás szövegében Komár Erzsébet, a Magyar Filmintézet munkatársa. Tétele igazolására - mely szerint „a számítógép az analitikus gondolkodás szimbóluma” - elsőként a hetvenes évek közepén, a Balázs Béla Stúdióban kísérleti jelleggel készült alkotásokat veszi számba. Említi Bódy Gábor Pszichokozmoszát, Száva Gyula Eset című tizenegypercesét, s kitér Maurer Dóra filmjére is, amely egy régi arab matematikai játék egyetlen, audiovizuális nyelvre lefordított játszmájának menetét mutatja be. Igaz, a számítógépes multimédia - mint a többdimenziós tér és idő .jelölésére” is alkalmas közeg - a filmkészítőknek ma egyre nagyobb szabadságot ad, a mozgókép-művészet új generációja (pusztán szintetikus képekkel) a jelen valóságában mégsem helyettesítheti teljes egészében az „élő” mozit. Talán majd akkor a kollektív mozizás élményére nem lesz igény. Ahogy a festészetet sem szorította ki a művészeti ágak közül a fénykép megjelenése, úgy a számítógépes „képképző” művészet sem valószínű, hogy populáris műfajjá válik a közeljövőben. Viszont az, hogy miként használható egy számítógépre írt algoritmus a művészetben, erre próbál rávilágítani a Goerge Legrady (Lég- rády György?), az első nemzetközileg is elismert multimédia-művésszel készült interjú. Normális ember nyáron nem megy moziba - jelenti ki Kuczogi Szilvia, aki a hajdan volt kertmozik bájáról kesereg kissé szabadszájú, könnyeden szatirikus írásában. Fölemlíti, hogy annak a néhány kertmozinak (ha léteznek még egyáltalán) a sajátossága ma a limonádé-vetítés, az év közbeni bukások újrajátszása - mert „kertmoziba nem a filmért megy az ember”. Nincs olyan kellemetlen filmes élmény - mondja -, ami a kertmoziban „levés” kellemes varázsát el tudná rontani... Az évszázadok is köteleznek Találkozás a sárospataki református gimnázium igazgatójával Fotó: Dobos Klára Filip Gabriella Mfiskolc (ÉM) - Szeptember elsején új igazgató, Lénárt Attila köszönti a sárospataki református gimnázium közel hatszáz diákját. A 465. tanévnyitóval nemcsak új tanítási év, hanem új korszak kezdődik az ősi iskola életében. • Nem jó ez a kifejezés, hogy új korszak — helyesbít az igazgató. - Nekünk olyan évszázados hagyományaink vannak, melyekre bátran építhetünk, és joggal lehetünk büszkék. Mindössze azt szeretném, ha újra és újra tartalommal telítődnének ezek a formák, ha még gazdagabbakká válnának a hagyományaink, ha tovább tudnánk éltetni a pataki szellemet. Úgy érzem, nagyon sokan nem ismerik eléggé az iskolánkat. Azt tudják, hogy visszakapta a református egyház, és emiatt úgy képzelik, valami nagyon szigorú egyházi nevelés folyik itt. Holott a pataki gimnázium mindig is híres volt szakmai eredményeiről, és ehhez jött a hit, a keresztény szellemű nevelés ereje. Köztudott, hogy soha nem csak református diákok tanultak Patakon. Szívesen jöttek más vallásúak is, éppen a tanítás színvonala es persze a pataki szellem miatt. És természetesen most sem csak református diákjaink vannak. Talán az utóbbi években mi is visszahúzódtunk egy kicsit. Szemérmesen hallgattunk a sikereinkről. Pedig az elmúlt évben a felvételik alapján összeállított rangsorban a megyéből csak a miskolci Földes Ferenc Gimnázium előzött meg bennünket. Az egyházi iskolák közül pedig a budapesti piarista gimnázium. □ Július 1-jétől áll az iskola élén, a szünidő miatt a gyerekekkel még nem is találkozhatott, a tantestületet sem ismerheti, mégis első személyben, a „mi iskolánkról” beszél! • Attól a perctől kezdve, hogy igent mondtam a felkérésre, vállaltam a feladatot, sajátomnak tekintem ezt az iskolát. Ez nem jelent számomra nehézséget, mert annak idején magam is pataki diák voltam... □ Azóta sok minden történt! • Olyan, mintha mindig itt lettem volna. Pedig harminc éve érettségiztem. Utána a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem magyar-orosz szakos diplomát. Régi iskola új igazgatója Tizennégy évig Miskolcon a gépipari szakközépben tanítottam, közben aspiráns voltam Moszkvában, az irodalomtudományok kandidátusa lettem. A következő állomás a Herman Ottó Gimnázium volt, ahol öt évig tanítottam. □ És ahol mint musicalrendező is híressé vált. A színjátszástól kicsit távolinak tűnik az egyházi iskola! • Ez nem így van. Diákkoromban én is színjátszó voltam, és a legtöbb iskolában - legyen az állami vagy egyházi - működik ilyen kör. A musicalrendezőségről meg csak annyit, hogy nagyon sok diákot éppen a színjátszás tartott meg. Hatalmas nevelőereje van a színháznak. Persze örültem, hogy ilyen sikere lett a bemutatóinknak. Sokfelé hívtak bennünket vendégszerepelni, a szakemberek szerint is színvonalasak voltak ezek a produkciók. Talán ezért is érzem úgy, hogy a szívem egy része a hermanos diákoké marad. □ Alakít-e színjátszó kört Patakon? • Nem, mert már van. Egyébként az igazgatás mellett, legalábbis az első időben, nem is nagyon tudnék ezzel foglalkozni. Ennél egyelőre fontosabbnak tartom, hogy a következő tanévtől újabb tagozatos osztályokat indíthassunk. A két tannyelvű angol tagozatos osztályok mellett meghirdetjük az emelt szintű német osztályt, az emelt szintű matematikát és a számítástechnikát, valamint a kántorképző osztályt, a követkő terv pedig a hat- osztályos képzés megszervezése. □ Mindehhez adottak az anyagi és a személyi feltételek? • Igen. A technikai háttér adott, nagyon sok segítséget kapunk az egyháztól. Ezért is szeretném, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki a gimnázium és az egyes gyülekezetek között. Egyébként az anyagi helyzetünkkel mi sem dicsekedhetünk, viszont nálunk még mindig van lehetőség a csoportbontásra, a szakkörökről sem kellett lemondanunk. De a pénznél is fontosabbnak tartom a tantestület erejét. És nagyon sokat köszönhetünk az egykori diákoknak. Például az 1941-ben beiratkozott 1/a osztály minden évben 20 tehetséges, rászoruló tanulót támogat évi 500 dolláros ösztöndíjjal. Ez csak egyetlen példa arra, hogy mit is jelent a pataki szellem. Dilemma az irodalom és olvasója körül írótábori beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtörténésszel Tokaj,(ÉM - M.L.) - A tavalyi Tokaji Irótábor zárásakor az a gondolat merült fel, hogy a magyar költészet helyzetének és szerepének megvitatása után a következő tábort az olvasónak szentelik. Feltették ugyanis a kérdést: „miért hallgat az olvasó?” Az idei tábor mottójául igaz mást választottak, az alapkérdés azonban - „az irodalmi köztudat dilemmái” - mégsem áll olyan messze a tavalyi elképzelésektől. • • Sajnos az idei tábor előadói közé nem tudtunk annyi szakembert mozgósítani, akik erről a témáról hitelt érdemlően tudtak volna beszélni - hallottuk Pomogáts Bélától, a Tokaji Irótábor kuratóriumának elnökétől. - Ennek ellenére az olvasót is megpróbáljuk megszólítani. A tábornak lesznek olyan vendégei, akik tudják azt, hogy mi az olvasó véleménye a magyar irodalomról, így erre a kérdésre valóban választ várunk. Úgy vélem, a magyar irodalomnak ma is van olvasóközönsége, és az olvasóknak meg is van a véleményük, ami érezhető nagyon sok területen. Csak persze kevesebben olvasnak. Azelőtt - hogy úgy mondjam - államilag finanszírozott és előkészített program volt, hogy Magyarországon minél több ember olvasson. Volt is egy úgynevezett „olvasó népért” mozgalom, aminek irányításában Fekete Gyula nagyon szép munkát végzett. Most nincs ez a fajta, államilag is támogatott propaganda. Magyarországon is valószínűleg abba a mederbe terelődik majd a helyzet, mint a nyugati országokban kialakult: nem lehet programszerűen olvastatni az emPomogáts Béla, a Tokaji írótábor kuratóriumának elnöke Fotó: Farkas Maya bereket. Ez mindenkinek a saját, egyéni döntésén múlik. Lesz egy réteg amelyik rendszeresen olvas, de a társadalom nagy részéhez sajnos bizonyára nem jutnak el a könyvek. Ezzel a helyzettel számolni kell. □ A tábort megnyitó beszédében említette, hogy a kultúra alultámoga- tottságával szemben ennek a területnek is önvédelemre kell berendezkednie. • A könyvek ugye egyre drágábbak, a fizetéseknek az értéke egyre kisebb, és ez biztos, hogy háttérbe szorítja az olvasói kedvet és az olvasói kultúrát is. De - mint azt korábban nagyobb, most viszont már egyre kisebb öntudattal emlegetjük - a kultúra sorsának nem igazán a piacon kell eldőlnie. Sajnos ez nem így van, mert a kultúra is a piac termékei között jelenik meg, tehát a piac igenis nagyon erősen beleszól a kultúra sorsába. Úgy gondolom, a kultúrának az lesz, vagy lehetne a törekvése, hogy egyrészt elérje azt, hogy a piac brutális követelményei ne jelenjenek meg benne, másrészt elérje, hogy a piacra ne csak az olcsó áruk kerüljenek, hanem az értékek is. Ez egy nagyon bonyolult kulturális stratégiát igényelne, ahol összehangolt működést kellene kialakítani a kultúra képviselőinek, az államhatalomnak, a közvéleményt tájékoztató és befolyásoló intézményrendszernek. Ilyen stratégia jelenleg nincs. Ezért a kulturális élet szervezeteinek - például az írószövetségnek - arra kellene törekednie, hogy megjelenjen ez a stratégia. Hogy le lehessen a partnerekkel ülni, hogy meg lehessen tárgyalni, milyen intézkedésekre van szükség egy ilyen stratégia létrehozása érdekében. □ Mr a mottója a mostani tábornak? • A magyar kulturális élet dilemmái és az irodalomtörténet-írás. Valóban nagyon sok dilemmája van a magyar kulturális életnek, és ezek valóban részben az irodalomtörténet-írás, irodalomkritika mentén jelennek meg. Ezekkel próbálunk meg most az elkövetkezendő napokban számot vetni, és remélem, hogy ez a számvetés hozzájárul majd ahhoz, hogy ezeket a dilemmákat enyhítsük, hogy az irodalmi életen be- íüli nézeteltérések, vagy pozícióharcok enyhüljenek. □ A mottó ismeretében felfogható a mostani tábor egyfajta csendes, szellemi demonstrációnak a honi kultúrpolitika ellenében? • Nem kívánunk demonstrálni, de kinyilvánítjuk a kultúra szereplőinek a véleményét és akaratát. Reméljük, hogy az illetékesek ezt meg fogják hallani. Színházbérietek Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház jövő évi nagyszínházi műsortervében szerepel musical (My Fair Lady), dráma (Ármány és szerelem), operett (Fiatalság bolondság), vígjáték (Egy pohár víz), opera (Tosca), zenés-táncos mesejáték (Pinoccio). A Csarnokban Webster Amalfi hercegnő című rémdrámáját és Weedeking Lulu című színművét tervezik bemutatni, a Játékszínben pedig Horváth Gita Azért se és Forgách András Pincér című darabja lesz műsoron. Az érdeklődők - augusztus 21-étől, jövő hétfőtől — válthatnak Bemutató, Felnőtt-, Egyetemi és Ifjúsági, illetve Csamokbérletet. Ä jegyiroda (Széchenyi u. 23.) naponta délelőtt 10-től este 6 óráig tart nyitva. Lélegzet a zenéért Miskolc (ÉM) - Nyári hangversenyre invitál a légzőszervi betegek Lélegzet Alapítványa. A MÁV kon- cert-füvószenekara augusztus 22- én, kedden este 6 órakor lép fel a Miskolc-csanyiki Rehabilitációs Intézet főterén. A Kalmár Péter által vezényelt zenekar többek között olyan népszerű melódiákat szólaltat meg, mint Schubert Ave Máriáját, Bernstein West Side Story-egy- velegét, és Beles Rozmaring polkáját. Rossz idő esetén a koncert az E épület nagytermében lesz. Diákszállás Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetemisták Szövetsége díjtalan albérletközvetítést vállal egyetemi hallgatók számára. Címeket leadni illetve érdeklődni augusztus 21-től szeptember 15-ig lehet, munkanapokon délelőtt 9-től délután 3 óráig, (pénteken délután 1 óráig) a 365- 111/366-111-es telefon 11-04-es mellékén, vagy személyesen Mis- kolc-Egyetemváros A/l. ép. mfsz. 4. alatt. Beszélő képek Budapest (ÉM) - Urbán Tibor Szikszón élő festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás augusztus 23-án, szerdán délután 5 órakor Budapesten a Duna Galériában (XIII. Pannónia u. 95.). A tárlatot Szemadáffl György képzőművész nyitja meg. Amint Bohár Andrea esztéta úja a képekről: „Két világot állítanak fel a képek. A mindennapiságból kinövő személyes konstruáltságot jelzik a síkból kilépő festmény- és félinstalláció kombinációk. A különböző szimbólumok újraértelmezése, mint a kereszt reszakralizálása, élettel telítése vagy az angyalok létmódjának érzékletessé tétele mutatja a variációk egyik nézőpontját. Ezekben a munkákban az egyéni élettörténetet reprezentáló tárgyi motívumok - egy bölcső darabja, egy szövőszék része - és a nevek megörökítése egyszerre jelzi a történetiség fel- idézhetőségét és a maradandó világállítás utáni vágyat. Az alkotások a nemzedékek egymásbakap- csolódásáról beszélnek, arról, hogy jelenvaló létük miképpen kötődik ezer szállal az előttünk valók életvilágához, sorsához.” Nemzetiségi folklór Budapest (MTI) - Kézműves-bemutatókat, nemzetiségi folklórműsorokat is láthatnak az érdeklődők augusztus 20-án a Néprajzi Múzeumban. A gyűjtemény állandó és időszaki kiállításai mellett — délután 2 órától — otthont ad például lószőrékszert, illetőleg mézeskalácsot készítő mestereknek.
