Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-15 / 191. szám

4 A Itt-Hon 1995. Augusztus 15., Kedd Filmajánló: Európa Szeles András Encs (ÉM) - Nem mindennapi él­ményben lesz része annak, aki megné­zi péntek este a televízióban a dán Lars von Trier Európa című 1991-ben for­gatott alkotását. A történet 1945 ok­tóbere és karácsonya között játszódik Németországban. (A Il.világháborű be­fejezését és egyben az új időszámítást érzékelteti a „nulladik év” szóhaszná­lat a németek körében. Bár a pontos­ság kedvéért illik megjegyezni, hogy e kifejezés inkább a nagyhatalmak érde­keit jelzi, hiszen az új kezdet a néme­tek számára a nyugati és orosz politi­kai berendezkedést, magatartásformát, sőt egy teljesen más értékszemléletet jelent . Ekkor jelenik meg a kollektív bűnösség gondolata is. Ilja Ehrenburg szerint nincs szebb egy német hulla lát­ványánál. A „nulladik óra” tehát olyan szabadságot jelentett a németek szá­mára, amely során szabadon „teljesít­hetik” a győztes hatalmak kívánsá­gait). Egy ilyen zűrzavaros, kaotikus hely­zetbe csöppen bele a főhős, Leopold Kessler (Jean Marc Barr alakítja, a Luc Besson által rendezett Nagy kék­ség egyik főszereplője) német, de ame­rikai fiatalember, aki eljött újjáépíte­ni Németországot. Furcsa, nevetséges és kibírhatatlan helyzetek sokaságát éli meg bolyongásában. Ami azt illeti, nagy utat jár be: az újjáépítés nemes gondolatától vezérelve eljut a Werwolf (a megszállók ellen fegyveresen is fel­lépő német szervezet) kötelékébe. A film egyik alapgondolata, hogy a 2. vi­lágháború után nem ért véget Európa megalázása, s az európaiság is alapo­san megkérdőjeleződött. A rendező (részben anyagi okok miatt) keveri a fekete-fehér és színes betéteket. Szin­te hipnotikusnak tűnő (eredetileg a Bergman filmek sztárja, May Von Sydow hangjával illusztrált) narrátor­hangot, újfajta látványt, vágást, tér­elosztást használ, ezzel is izgalmasab­bá téve alkotását. Érdemes megemlí­teni a mellékszereplőket is, a Fassbin­der filmekből ismerős Barbara Suko- wát és az azóta több amerikai filmben szereplő Udo Kiért. A mű kellő távolságot tart az agyun­kat elöntő olcsó, kommersz filmektől, de közben szerencsére nem esik abba a hibába, hogy a „lila köd”-szerű, mű- vészieskedő alkotásokat célozná meg. Igazi élményt tartogat számunkra. (A dánok 1992-ben népszavazáson mond­tak nemet a masstrichti egyezmény­re, s ezzel az amerikanizált Európa ellenében az európai hagyomány sok­féleségére voksoltak.) Az emlékek szebbek, mint a valóság... Ajándékműsor a Lavotta-díj tiszteletére Fotó: ÉM-archív Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - 10. Bol­dogkőváraljai Hunyadi Já­nos Tsz Férfikara: A ’70-es években kint voltam a sze­retett községemben egy ro­konom, Sedliczky Endre te­metésén, s a görög katoli­kus 20 tagú férfikar csodá­latosan énekelt. Oly szép telt hangzással, érthető szö­vegkiejtéssel, hogy elcsodál­koztam rajta. A temetés után a halottas ház udvarán rendezett halotti toron magamhoz hívtam a kórus tag­ságát és vezetőjét Glódi Ferenc barátomat, s gratuláltam a ki­váló temetési szerepléshez, a szép hangzáshoz, a színes, di­namikus előadáshoz. Javasol­tam, hogy alakítsák meg a Bol­dogkőváraljai Férfikart, s én szívesen átjárnék a vezetését ellátni. Nagyon tetszett a gondolat, s nem telt bele három hét, sze­mélyesen jöttek a lakásomra mondván, 32 taggal megalakí­tották a Boldogkőváraljai Hunyadi János Termelőszövet­kezet Férfikarát. Fo­lyamatosan nagy eredménye­ket felmutatva működtünk öt éven át. Nagyon megszerették a több- szólamúságot. Soha nem hiány­zott senki. Sikeres szereplése­ink voltak: Sátoraljaújhelyen, Taktaszadán, Göncön, Garad- nán, Boldogkőújfaluban, vala­mint helyben több alkalommal. Öt év után a Termelőszövetke­zet nem tudta anyagiak hiá­nyában fedezni a fenntartási költségeket, s így a nagyszerű együttes beszüntette működé­sét. A kórus hangzásának a 2-3 szólamú katonadalok és népfeldolgozások feleltek meg a legjobban. Megszerettem ezt az együttest. Amikor hófúvás volt, traktoron mentein ki, amit értem küldtek. Azóta is szere­tettel gondolok rájuk. A tévé­ben is szerepeltünk, a Faluról falura műsorban. 11. Abaújszántói Római Ka­tolikus Férfikar: 1933-ban meg­bízást kaptam a római katoli­kus kántori teendők ellátására. Ekkor szerveztem meg az együttest néhány hónap alatt. Áz egyházi műveken kívül sze­repeltünk még a 30 tagú együt­tessel a község ünnepségein is óriási sikerrel: népdalfeldolgo­zásokkal. 12. Szent Imre Polgári Isko­la Gyermekkórusa: Mint ének­tanár, 1933-tól működtem a polgári iskolában. A 45 tagú fiú-lány gyermekkart tanítot­tam ki a legjobb hangú gyere­kekből. Szerették az énekórá­kat, a kórust. Sokszor szerepel­tünk a templomban, a kultúr- házban és a hősök szobra előtt. Legjobban a: Szép vagy, gyö­nyörű vagy Magyarország című művet szerették három szólam­ban énekelni. 14. Járási Pedagógus Ve­gyes Kar Szerencs: Amikor en- csi felügyelői megbízatásom vé­get ért, Gönczi Ferenc, a párt első titkárának javaslatot tet­tem, hogy kellene szervezni egy pedagógus vegyes kart. Minden támogatást megkapva, már egy hónap múlva énekeltünk. Negyven pedagógus verbuváló­dott össze. Először Hagymássy József volt a karnagy, utána én, majd Reményi János, jelenleg pedig Sándor Zoltán vezeti. Országos hírű lett a szerencsi és encsi pe­dagógus kórus 25 és 30 évi mű­ködés után. Nagy kulturális ér­téke ez a két város régiójának. Ez éltet egy ilyen visszaemlé­kezés után, hisz mindkét együttest én alapítottam meg, melyek szépen virágzanak. 15. Szerencs Város Munkás­kórusa: A 30 férfiból álló együt­test 20 éven át vezettem. Mint egy összeforrt család éltük éle­tünket. Lelkesedésüket a dalol­ni akarás, az éneklési vágy fo­kozta. Minden kórustagnak megünnepeltük a névnapját, utána daloltunk zongora, vagy harmonika kísérettel. Nagyon szépek és hangulatosak voltak a névestélyek. Szerepeltünk sa­ját gyűjtésű népdalcsokorral a Kossuth rádióban. Részt vettünk az ország kü­lönböző városaiban rendezett „Vándor Sándor Fesztiválo­kon”: Budapesten, Szombathe­lyen, Tiszaújvárosban, Miskolc- Égyetemvárosban egy’ pesti fér­fikarral közösen, Szlovákiában, stb. Szerencs városának nem volt olyan ünnepélye, hogy a Munkáskórus ne lett volna sze­replésével a pódiumon. Az énekkar nagyon szerette a he­lyi gyűjtésű népdalokat, borda­lokat, népdalfeldolgozásokat. Legsikerültebb műsorszámunk volt Verdi: Vitézek kara a Lom- bardok című operából. Erre a műre kaptuk meg az aranyko­szorú minősítést. Gondolatban végigvezényel­tem 15 volt énekkarom leg­szebb műsorszámait. Valaki azt is gondolhatná, hogy hogyan lehet ennyi kórust ta­nítani, s némelyiket 20-30 éven át. A hiteles válaszom: 1933-tól 1993-ig 60 év telt el. A felnőtt kórusokat esti órákban taní­tottam, a gyermek- és ifjúsági kórust délelőtt, tanítási időben vagy délután. Szerettem ezt a munkát. Volt olyan időszak, hogy a hét csaknem minden napján az estém is kórustaní­tással telt el. Amire visszaemlékezé­semben a 15 kórus végére ér­tem elfogott az álom, s reggel egy életvitelemet meggyőző igazság gondolatára ébredtem: Az emlékek szebbek, mint a valóság! (Vége) 1995. Augusztus 15., Kedd Itt-Hon A 5 Gondolatok a félelemről Balassa Zoltán Kassa (ÉM) - Az a legvérfa­gyasztóbb benne, hogy az ember nem menekülhet el előle (hacsak nem emigrál). Függ tőle. Fizetését, szolgál­tatásait, kulturális és ideo­lógiai kínálatát, életszemlé­letét ő adja, ő sugallja, ő be­folyásolja, manipulálja. Erő­szakszervei (rendőrség, be­súgóhálózat, hadsereg) be­hálózzák az egyént és a ha­talmat védik vele szemben. Ez a helyzet állt fenn a 80- as évek végéig térségünk­ben. Ezért látunk annyi szorongást és belőle táplál­kozó félelmet, sőt ag­resszivitást Európának ezen a térfelén. Filozófiai megközelítésben a fé­lelem az alap hiánya. Nincs meg az az alappillér, melyre tá­maszkodni lehetne. Am az eb­ből fakadó bizonytalanságérzés feszültségét az is fokozhatja, hogy az ember, mint nyitott lény, a végtelenre vágyik. De anyagszerű testi mivolta miatt képtelen azt behozni. Szellemi működésünk anyagi törvény- szerűségek befolyása alatt áll, ezektől nem szabadulhatunk. Ezeket mindig figyelembe kell vennünk. Ez behatárolja, kor­látozza az ember szabadságát, s ennek tudata félelmet okoz. E korlát ellenére, a szabadság tág terével rendelkezünk. Te­hát cselekvési szabadságunk van, de félelmet vált ki annak tudata, hogy döntéseinknek mindig következményei van­nak. Akár tudatosítjuk, akár nem, akár eltüntetjük a nyomo­kat és dokumentumokat, akár nem, ami egyszer megtörtént, az megváltoztathatatlan. Nem korrigálható, akár egy baráti sakkjátszma rossz lépése. Ez a felelősségérzet döntésünk iránt vezet a jövőtől való féle­lemhez. Hiszen a most hozott döntésemnek, a ma megtett lé­péseknek eredménye csak hol­nap, a jövőben mutatkozik meg, később válik nyilvánva­lóvá. Pedig az ember szeret ter­vezni. Otthont, házat, feladato­kat, tehát a jövőt. Ám számta­lan előre nem látható, fel nem becsülhető akadály gátolhatja meg, hogy tervét kivitelezze. Éz kapkodáshoz, idegességhez ve­zet. Általában az egyén ilyen­kor bűnbakot keres. Ez lehet barát, vagy családtag, akár munkatárs is. A félelem bármilyen indítta­tású, kollektív formát is ölthet és nagy általánosságban a bűn­bak szerepét mindig a gyengéb­ben, a kisebben, a szervezetle­nebben éli meg. Sikertelensé­gét azon torolja meg. Az erőseb­bel, hatalmasabbal szemben ugyanis nincs sok esélye. A fé­lelem ellenszere a stabilitás, a bizonyosság, a kiszámítható­ság. Ákkor nem kell saját ma­gamat, családomat, a közössé­get, melynek tagja vagyok fél­teni. Egyik feltétele a jövő kiszá­míthatóságának a béke. Béke a lélekben, a családban és a társadalomban. Ekkor alakul­hat ki az a belső és külső egyensúly, mely lehetővé teszi a boldogságot, mely minden emberi törekvés célja. De nem csupán embertársainkkal, de Istennel is békességben kell él­nünk, hogy csökkentsük a bi­zonytalanság kockázatát. Az is­tenfélelem - paradox módon - nem alacsonyítja le az embert, hanem felemeli, mert erényt, értéket jelent. E félelem pozi­tív oldala, hogy lehetővé teszi Isten dicsőségének felismerését és ebből fakadó tiszteletét. En­nek elismerése, az üdvtörténet elfogadása teszi lehetővé az ember számára, hogy megala­pozott szeretetben éljen. Természetesen, az istenféle­lemnek van szorongást kiváltó oldala is. Feszültség van az em­beri tökéletlenség és az isteni tökéletesség, az abszolút igaz­ság között. Ráadásul az Isten is kiszámíthatatlan, megfogha­tatlan, láthatatlan s ez is fé­lelmet geijeszthet. A hit azon­ban előlegezett bizalom. Ez úgy válhat pozitívummá, ha a szol- galelkűség félelme fiúivá ala­kul át. így az a bűnbocsánat el­nyerésére sarkall. A sötétbe va­ló ugrás nehéz és keserves. Mi­vel az Isten előbb szeretett minket, nem kell oly nagy bá­torság, hogy keresztényi módon szeressünk. Ha saját életünkön keresztül megtapasztaljuk an­nak gyümölcseit, akkor a hit tudássá, bizonyossággá alakul. A félelem leküzdésének, megváltásának leghatásosabb módja, ha másoknak élünk. Az Utolsó ítéletkor nem a hitval­lást fogják számonkérni raj­tunk, hanem azt, hogy gyűlöl­tünk-e. Ezért kell az ökumeniz- mus oldalán állnunk. A bűntől, nem az ördögtől kell félni. Az apró Dávid legyőzte a hatalmas és bivalyerős Góliátot, mert ügyesen, gyakorlottan és szak­szerűen használta parittyáját. A gedeoniták maroknyi csapa­ta ráijesztett a tengernyi ellen­ségre, s az fejvesztve menekült. A félelem képes ezernyi szál­lal lebénítani az embert, mint Gullivert a liliputiak. De mi­ért félünk? Mert a másikat erő­sebbnek, hatalmasabbnak gon­doljuk. Pedig csak hitünk kicsi. A világ hatalmasai mindig ki­hagynak valamit a számítás­ból. A kisebbség is győzhet te­hát. Ne féljetek! - hirdeti az Ige évezredek óta - és hozzáteszi, a hívő embernek minden a ja­vára van. Ezt sokan fogadják kétkedve és nem veszik föl mérlegeléseik sorába. Ez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy a hívő ember számára az automatikusan, erőfeszítés nél­kül következik be. „Orcád ve­rítékével...” mondja Mózes I. könyve. De munkálkodásunkat okosan kell végeznünk. Az okosságra is felszólít minket az írás. Tehát szellemi erőfeszítés árán érhetünk csak el kívána­tos eredményt. Ha tudunk él­ni ezzel az ígérettel, hiszünk benne és bölcsen, higgadtan, célirányosan cselekszünk, le- győzhetetlenné válunk. Isten a világot saját képmására te­remtette és Krisztust - az Atya földi inkamációját - sem sike­rült legyőzni. Az Itt-Hon konyhája A szárnyasok közül legtöbbet a csirkéből fogyasztjuk. Az állat leg­nemesebb részének a melle, legfi­nomabb részének pedig a combja számít, mely anélkül szaftos, hogy közben zsíros lenne. Heti ajánla­tunkban egyszerűen elkészíthető, mégsem mindennapi recepteket ajánlunk. Mediterrán csirkecomb Hozzávalók 4 személyre: 4 csirkecomb, 1 fej hagyma, 8 gerezd fokhagyma, 20 dkg fekete olajbogyó, 1 citrom, 5 dkg vaj, 2,5 dl száraz fehérbor, só, bors, roz­maring. A megmosott, szárazra törölt csirkecombokat sóval és borssal bedör­zsöljük, majd nagyobb serpenyőben, forró olajon mindkét oldalán megsüt­jük. Lábosban felolvasztjuk a vajat, és üvegesre pároljuk rajta a kockákra vá­gott hagymát. A citromnak éles késsel levágjuk a megmosott héját úgy, hogy a fehér rész ne kerüljön bele. A párolt hagy­mához adjuk a kimagozott olajbogyó­val, zúzott fokhagymával és néhány rozmaringággal együtt. Egy percig sütjük, majd felöntjük a borral és összeforraljuk. Beletesszük a csirke­combokat, és fedő alatt összepároljuk. Az elpárolgott nedvességet vízzel vagy húslevessel pótoljuk. Párolt rizzsel tá­laljuk. Gombás csirke Hozzávalók 4 személyre: 4 csirkecomb, 30 dkg apró szemű csiperkegomba, 10 dkg margarin, 1 csokor újhagyma, 1,2 dl száraz fehérbor, 1 csokor petrezse­lyem, só, bors, kakukkfű. A csirkecom­bok bőrét lehúzzuk és az ízületnél ket­tévágjuk. Sózzuk, borsozzuk és forró margarinon barnára sütjük. A megtisz­tított újhagymát 1 centis darabokra vágjuk (a zöldjével együtt), a megtisz­tított aprószemű gombát szárastól fél­be vagy negyedbe vágjuk. A húst kivesszük a serpenyőből, a visszamaradt zsiradékon megpároljuk a gombát és a hagymát. Felöntjük a borral, sóval, borssal, morzsolt kakukk­fűvel ízesítjük és összeforraljuk. Visszatesszük a csirkét és összemele­gítjük. ízlés szerint kevés tejszínnel vagy tejföllel is gazdagíthatjuk. Fris­sen vágott petrezselyemmel megszór­va tálaljuk. Burgonyakrokettet kíná­lunk hozzá. Burgonyakrokett Hozzávalók: 30 dkg főtt burgonya, 4 dkg grízes liszt, 2 tojás, kevés reszelt szerecsendió, só, 10 dkg zsemlemorzsa. A főtt és szitán áttört burgonyát, a 2 tojássárgáját, a csipetnyi sót és a re­szelt szerecsendiót összekeverjük, s liszttel meghintett deszkán henger ala­kú, rövid rudakra formázzuk. Lisztbe, felütött tojásba és zsemlemorzsába mártva bundázzuk, majd bőséges, for­ró zsírban kisütjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom