Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-08 / 185. szám

6 M Itt-Hon 1995. Augusztus 8., Kedd ‘»jmow 'zms'gi'iÁ'n TtUJMc. X. VjiiUtÍMafuKto* 4o4 áfenetettel áövyi*tiiti6. 'H&y fel to& eqenetetőe*, 6oltloyiÁqÍAM. át ezfée^ié^őeK. 'TMMióvjon, fuct^duM^: Tt&Qtfl, 'Haytfafia, ‘SamzU, /kuj.<*, /ki ^ Afuc é& éeneaqtvjiiletcl. | Kislokaj, Szabó Lajos IJ. MyEsemese iá születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk: Légii boldog és elégedett, szeress úgy mint mi tégedet Sztaniszláv nagyapa, ,! nagymama, j keresztapa, keresztanyu KOHÁNYIISTVÁNNÉ Nyékládháza Születésnapod alkalmából sok szeretettel köszönt, hosszú boldog életet kíván lányod: Baba, unokáid Tünde ■ és Rita. I TÓTH FERENC és TÓTH FERENCNÉ sz. Demeter Ilona Drága édesanyám és édesapám! 51. házassági évfordulótok alkalmából, valamint édesanyámnak névnapja alkalmából nagyon sok boldogságot, erőt, egészséget és további éveket kíván • szeretettel: Feri, Laci, Ica § és a Maczkó család. í yim&imiKjwmím és Kgóaccztörne eljegyzésük alkalmából gratulálnak a Rigó szülők ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 W 6 200 Ft+áfa 1/4 y> 12 400 Ft+áfa 1/ 2 V 24 300 Ft+áfa 1/ 1 Yi 48 600 Ft+áfa 2/ 2 w 49 250 Ft+áfa 'll 1 w 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. . Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! ■ 1995. Augusztus 8., Kedd Itt-Hon M 3 Tudósítások - hazai tájakról Fotó: PT Priska Tibor A hajnali, kora reggeli órákban érdemes bóklászni ezeknek a tavaknak a pariján. Amikor a Nap még nem emelkedik ma­gasra és kicsit oldalról világít­ja meg a vizet, annak is sekély partját, a fürdőzők által még békén hagyott területet. Akit érdekel, láthat egyet s mást a tó életéből. Például itt, a Má- lyi-tó szélén, a part közeli, se­kély vízben kitűnően láthatók a szinte lépésenként emelkedő körgyűrűk, tányér nagyságú mélyedések, melyekről hihet­nék: itt játszadozó gyerkőcök kaparták ki ezeket a micsodá­kat, melyeket aztán éjjel el­árasztott a víz. Csakhogy! Mindegyik tányérnyi mélyedés fölött ott libegteti uszonyait egy aprócska, bátor halacska, az amúgy eléggé összeférhetetlen, verekedés természetű naphal, most ott vigyáz, őrséget áll, vagyis lebeg, mivel a tányérnyi mélyedés a hozzáértők szerint a naphal fészke. Ide rakta pe­téit a nőstény, a hím pedig vi­gyázza, őrzi. Ha valaki rászán nehány percet, láthatja is, mily erélyesen kerget el innen min­den közelítő akármit - és jól te­szi, mert felzabálnák a leendő életek sokaságát - uszonyainak lebegtetésével pedig a vizet tisztítja. Valóban bátor halacs­ka, megérdemli (megérdemel­né) az óvást, a figyelmet, hi­szen, ha a hozzá képest behe- mót, ormótlan nagy valami, a parton heverésző, hangoskodó, majd a vízbe caplató ember kö­zelít, attól sem igen siet elfelé, inkább megpróbálja elriaszta­ni, megtámadni. Nem nagy si­kerrel. Fészkek sokadalma pusztul, széttapossuk akarva- akaratlan is. Mélyebbre? Már­mint, hogy miért nem alakítja ki a fészkét mélyebben? Mert ott hideg van. A bölcsőnek se­kély vízben kell lennie, hogy a Nap fölmelegítse. És, ha sike­redik. a melegítés, az óvás is, újabb életek sokasága kezd is­merkedni a maga világával. Ez a világ, a tavak világa persze így a nyári hónapokban sok életnek a temetője is. A nyéki tavak egyikéből nemrég emelték ki egy fiatal ember holttestét, de nemigen múlik el hét, hogy megyénk sok tava, fo­lyója ne követelné meg a ma­ga áldozatát. Dehát a folyó, a tó követeli? Dehogyis követeli! Az okokat nagyjából mindenki ismeri, a figyelmeztetések, az óvatosságra intések is elhang­zanak minden évben, minden nyár előtt és nyár közben, csak senki sem hinné el, hogy éppen Sok a szép és veszélyes vizünk vele történik meg a baj. Hiszen annyi más ember itt úszkál, ug­rik bele felhevült testtel, pró­bálja virtusból a másik partot elérni, vagy felnőttként arató- pályinka, nehány üveg serital után „csak megmerítkezek, hű- sölök kicsit” mondással bele­ereszkedik a hideg, rögtön mé­lyülő bányatóba, a kiismerhe­tetlen sodrású, alant örvénylő folyóba, meg ilyesmi. Mindez persze így lesz már, amíg vi­lág a világ, ámbár mindahá- nyan tudjuk, hogy nem tör­vényszerű, lehetne másként, tragédiák nélkül is. Akárhány gyönyörűséges tavunkon, fo- lyónkon, holtágunkon, mert ezekből a mi megyénk hihetet­lenül gazdag. A Rakaca a for­ró napokban bizonyára jobban felmelegedett, mint a Balaton, persze, ebben a tóban is ma­radt már nehány ember... De riogassunk mindig ezzel? Meg ugye a Csorba-telepi és egyéb kavicsbányák is fölmelegedtek már eléggé a tetejüket illetően. De csakis a tetejükön, kábé egy méternyire a felszíntől! Alant: mint a jég! Ne próbálják ki! Görcs jöhet, gémberedés, dider­gés. Félreértés ne essék: jóma­gam is szívesen lubickolgatok eme tavakban, dehogyis szán­dékom másokat lebeszélni. De azért... Rég tapasztaltam már a kurityáni szépséges tavat, melynek partján ifi horgásztá­borok vidámkodtak annak ide­jén Főzy György tanár úr irá­nyításával. Hogy minő ember is volt Főzy tanár úr? Az ak­kori gyerekek, ma már felnőtt lányok, fiúk nagyon jól tudják, másoknak meg hiába mondjuk. Az viszont jelezhet valamit, hogy éppen róla nevezték el az Észak-magyarországi Horgász Egyesület ifjúsági horgásztábo­rát. Hangony! Ott is hullámzik egy szép tó, lombos fáktól telí­tett hegyek közé ékelődve. Ar­ra járván meg akartam tekin­teni, igaz egyben az itteni Szó- nyi-csoport emlékműt is, vajon megvan-e még, de közelítvén, messzebbről erélyes hang fi­gyelmeztetett, ne menjek arra, ott pulykákat tenyésztenek, hagyjam azokat békén, más­részt pedig a hang irányából kutyák emelkedtek föl. Jobb a békesség. Hogy milyen a tó, hogy látható-e még a nehány fi­atal embernek - kik életüket adták a fasizmus elleni harc­ban - az emlékműve, egyelőre nem tudom. Talán majd ha a pulykákat elszállítják... És például a tiszalúci holt­ág! Ha szépet akar látni vala­ki, induljon el rajta csendes evezéssel, nehogy motoros jár­gánnyal! Hozzáértő regényíró kellene az itteni csodák érzé­keltetéséhez, meg a csobaji holtághoz is, meg a... Amúgy itt, a Mályi-tónál már délelőtt lévén, egy kövérkés srác horog­gal szedi ki a fészkét vigyázó, minden betolakodóra bátran rátámadó órhalat. A srác büsz­kén hozza, mutatja: íme meg­fogta a zsákmányt! Föltehető­en nehány száz, vagy ezer nap­hallal kevesebb lesz emiatt a tóban... Viszont: a nádirigó egy aprócska, szerencsére megha­gyott nádasban torkaszakadtá- ból ordít, mármint énekel egész nap. Szerinte a világ oly gyö­nyörű, hogy ezt muszáj teljes erőből megénekelni. És minő igaza van! Hát nem? HETI IEGYZET Tarlótüz Priska Tibor Kilométerekről is látszik a füst, sűrűn, magasan gomolyog, homályosítja a Napot, izzó pernyét, koromfeketére égett akármiket lebegtet, visz-visz ma­gával, hogy arrábh lerakja és ott ismét tüzet okozzon. A füstgomolyaghoz kö­zelítve láthatók a lobogó lángok, hal­lani a száraz anyag hersegését, ropogá­sát is, amint a tűz eszi, harapdálja, pusztítja nekiszabadulva. Egészen kö­zeire érve pedig... Hát igen, egészen közeire igazából nem is juthatunk, mert a forróság hátrataszít, gátat emel, a lángok közelről már nagyon is erős forróságot árasztanak, a füst meg oly kegyetlen, oly torokkaparó és átlátszat­lan, hogy jobb megállni, várni, majd csak lesz valami. Pedig csupán a tarló ég. Tarlótűz. Idén július 25-e óta tilos ugyan mindenféle tűzgyújtás a határ­ban, erdőkben, tilos a tarlóégetés is, ehhez amúgy is mindig mindenkor en­gedélyt kell kérni a tűzoltóságtól, de azért bármerre is bóklászunk me­gyénkben, minden tájékon látjuk a füstgomolygást, közeire érve pedig a lángokat is. Zemplénben Colop, Tállya térségében szinte mindig látható a füst, Abaújban Sóstófalva tájékán ugyan­csak kavargóit, az alföldi részeken szintén. A vita régóta tart a tarlóégetés­ről, mármint helyénvaló-e, avagy kár­tékony, de az égetők ezzel nemigen tö­rődnek. Nem mondunk újat vele, ezért leírható: némelyek gázolajjal öntik le a rossz autógumit, utánakötik a zetor- nak, a leöntött gumit meggyújtják és mint egy kerek fáklyával a traktor ide- oda szaladgál a tarlón. Hadd égjen! Ég is! Látható ugyancsak egy-két öregem­ber, amint vasvillával „vigyázza" a pa­rancsra felgyújtott tarlót, de ugyan mit ér ez a vigyázás? Utánaszaladnak tán az izzó pernyének, mely esetleg élő táblába hull? Vagy száraz avarú erdő­be? Gyantától csöpögő fenyvesbe? Vagy el tudják hajtani az útról a tö­mény, átláthatatlan füstöt? Mondják az égetők: elpusztul egy sor kártékonyság is a tűzben. De: elpusztul egy sor hasz­nos lény is! Mely éppen a földnek hoz­na hasznot! A sokféle szempontot fi­gyelők már régóta mondják: káros a tarlóégetés, szigorral meg kell tiltani! A tarlók azért minden évben égnek, füs­tölnek. Pár napja a hármas út egy szakaszán fényes nappal tizenvalahány kocsi sza­ladt egymásba a tarlóégetés sűrű füstje miatt. Egy tízéves kislány meghalt, so­kan súlyos sérüléssel, talán soha nem múló sérüléssel jajgatnak a kórházban. A tízéves kislány meg ugye... És a szü­leinek a sérülései nemcsak testileg, hanem lelkileg is... Gyógyíthatók? Kik a tarlót felgyújtottátok: gyógyít­hatók?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom