Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
.V% - í HÉTVÉGE ÉMriport Az elmúlt hetekben fölröppeni | a hír, hogy határainkhoz közel, a Kassa melletti Kecerovcében egy ú jabb atomlétesítmény tervezésébe, építésébe kezdtek bele. II. oldal ÉM-riport A vámosújfalui változások annak köszönhetők, hogy’ akkor, és úgy mozdult a község, amikor kellett, és ahogyan kellett. III. oldal Látókör A szemetesvödörrel visszafordult, megmarkolta a kagylót. Lajoskám, te vágy az, gügyögte egy női hang. Nem. mondta Tamás kimérten, de lehetnék az is. VII. oldal vízesés Fotó: Farkas Gyula A hét embere Csákány Béla szövetkezeti elnök Balogh Andrea A Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából tegnap Szövetkezeti Emlékéremmel tüntették ki Csákány Bélát, a Hernádkércsi Mezőgazdasági, Ipari és Szolgáltató Szövetkezet elnökét. A legfontosabbak számára a család, a munka és a gyökerei. Ha hovatartozását kérdezi valaki, büszkén húzza ki magát: „Abaújban élek. Itt nőttem fel, tagadhatatlan, erősen lokálpatrióta vagyok. Néhány évvel ezelőtt New Yorkból jöttem haza, aztán amikor elértem a Szikszó előtti turulhoz, s onnan fentről, a dombhátról betekintettem az abaúji völgybe, alig bírtam magammal, úgy dobogott a szívem. Talán akkor döbbentem rá arra, amit a tudatalattim mindig sejtett, én nem is igen tudnék máshol létezni. Hirtelen lepergett rólam a többmilliós világváros zaja, nyüzsgése. Vágyva vágytam a háromszáz lelkes Szentistvánbaksát, a csendes, édes otthont. A házat, ami most már a családomé, a háztól harminc méterre hömpölygő Her- nádot, a portával szemközti domboldalt, szőlőskertekkel.” Eredetileg jogásznak készült. Aztán, hogy felvételije nem sikerült, elbizonytalanodott. A következő évben a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán próbálkozott, sikerrel. Miután végzett hazakerült szülőfalujába. A vilmányi Üj Élet Termelőszövetkezetben ‘ lett 1974-ben gépesítési ágazatvezető. „Négy év mültán egy vargabetűt írt le pályám, hiszen öt övre elkerültem a mezőgazdaságtól. Nem szégyellem, az akkori idők olyanok voltak, szóval a pártbizottság ösztönzésére a Borsod Volán Encsi Főnökségének vezetőjeként dolgoztam tovább. 1982-ben megint megkerestek a pártbizottságtól. Most azt javasolták, hogy térjek visz- sza a mezőgazdaságba, mert a jövőt illetően vezetőként számítanak rám. így kerültem vissza a közös gazdaságba előbb mint főágazatvezető, ám ’83 júliusától már mint elnökhelyettes. Aztán 1984 nyarától valóban elnök lettem a hernádkércsi szövetkezetben.” A szövetkezet, miután megismerte vezetőjét - immár minden külső ráhatás nélkül - kétszer is megválasztotta elnöknek. Előbb 1989-ben, majd a szövetkezet átalakulása után 1992-ben. Most tehát negyedik elnöki ciklusát tölti. „Kívülállónak talán nem tűnik fel, de ez négyszeri megújhodást jelentett számomra lelkileg és szellemileg egyaránt. Meggyőződésem, hogy a legtöbb baj forrása az, amikor néhány jól eltelt év után azt hiszi egy vezető, itt a jólét, a „dolcsevita”, azaz az édes élet, s elfelejtkeznek a hétköznapok nyűgjéről, feladatairól. Nálam, illetve a szövetkezetem életében korszakok vannak. A ’85-86-os esztendő az erős rendteremtés jegyében telt el, aztán 1990-ig egy rendkívül erős fejlesztési időszak volt. A következő két év az átalakulásokhoz kapcsolódik. amikor az állandó politikai támadások értek bennünket, s most, amikor a megváltozott helyzetben, lényegesen nyugod- tabb körülmények között kell tevékenykedni. Igazán most lehetőség van átgondolni a dolgainkat, de a piaci motivációk miatt a döntéseket hirtelen, gyorsan, .határozottan kell meghozni. Új távlatok nyíltak meg, és napjainkban munkatársaimmal együtt én is szinte állandóan új ismeretekkel gyarapodom. Megnőtt a rátermettség, a kreativitás, s egyéb, korábban esetleg kevésbé fontosnak kezelt emberi tulajdonság értéke.” Mint a hernádkércsi szövetkezet szakembere jutott Szent- istvánbaksán egy szakemberlakáshoz. Később ennél a háznál jóval korszerűbbek épültek Hemádkércsen és Felsődob- szán, ő azonban nem költözött sehova, Baksa mellett mindvégig kitartott. „Jóllehet ez a falu volt a leghátrányosabb település az összes környezetbéli között, lakói is jobban elöregedtek, de itt engem és családomat elfogadtak és befogadtak, sót képviselő-testületi tagnak is választottak. Vagyaink egyparan, akik elhisszük, ha magunk vesszük kezünkbe sorsunk irányítását, mindent elérhetünk. Polgár- mesterünk. Hornyák Sándor pedig minden ötletünk megvalósításában partner. A sikereink újabb tettekre ösztönöznek. Egyszerűen bőrünkön érezzük, lelkesedésünk a falunak új távlatokat nyit, most egy bolttal lettünk gazdagabbak, most meg egy úttal. Ez utóbbi esetben nem is a vakvilágba példálózók, hiszen Szentistvánbaksa és Me- gyaszó között épp most szombaton adjuk át ünnepélyesen az új összekötő utat. Amikor látom, hogy miként épül, szépül a kicsiny falum, új remény költözik szívembe. Ilyenkor elhiszem azt is, hogy megvalósul az álmom: visszajön Abaújba a más tájakra költözött értelmiség, életre kel a haldokló térség.” Górömbölyi László /\z embernek egy idő után meg kell fontolnia, hogy szavazatával tudja-e támogatni továbbra is a kormányt, ha az egyre inkább eltávolodik a programjától - nyilatkozta a múlt hét végén az MSZP-frakció tanácskozása után a televízió kamerája előtt az egyik résztvevő képviselő. A legnagyobb parlamenti párt politikai hétvégéjéről szőlő tudósításokban i. ég az is megfogalmazódott: fennáll a veszélye annak, hogy az MSZP-többségű kormány mögül kivonul az MSZP. A pártelnök és a frakcióvezető nagy politikai tehetséggel igyekszik belül tartani a konfliktusokat, elhitetni a közvéleménnyel, hogy az elnökségben, a választmányban és a frakcióban változatlanul megvan a szükséges egység; ám egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a feladat mind nehezebben valósítható meg. Adárcius 12. alighanem fordulópont volt a koalíció történetében. Míg az egy évvel ezelőtt megkötött házassági szerződést követő hónapokban az SZDSZ vezető politikusai nyilvánították ki gyakorta ellenvéleményüket, fenntartásaikat a kormány (vagy éppen a miniszterelnök) egy- egy megnyilatkozása kapcsán; addig március 12. óta megfordult a helyzet. Az SZDSZ alapvetően támogató pozícióban van, míg az MSZP-n belül felerősödtek a kritikus hangok, vagy a súlyos kritikával felérő lépések - lásd például a miniszterek távozásának történetét. Azt gondolom, mindez teljesen tön'ényszerű. Ha figyelmesen elolvassuk a hosszas tárgyalások során kölcsönö- . sen kialkudott kormányprogramot, akkor azt hiszem, nem nehéz felfedezni egy különös sajátosságot, ellentmondásosságot. Miközben a parlamenti arányok a koalíción belül messze az MSZP javára tolódnak el, a kormányprogram legfontosabb, a társadalom tagjait leginkább érintő elemei az SZDSZ elképzeléseihez állnak közelebb. Lehet persze, hogy formálisan ugyanannyi, vagy talán még több MSZP, mint SZDSZ programelemet találnánk a kormány- programban - ez azonban a politikai hátteret illetően csalóka látszat. Mert pontosan tudjuk, hogy a Békesi-prog- ram politikai értelemben sokkal közelebb állt az SZDSZ elképzeléseihez, mint az MSZP képviselőjelöltjei (majd képviselői) jelentős részének politikai hitvallásához. Konkrétabban fogalmazva: ebben a megyében a választópolgárok szívesebben hallották a munkanélküliség csökkentésének, a munkahelyteremtés, a gyors válságkezelés szándékának egyértelmű kinyilvánítását, mint mondjuk a Békési-program államháztartási reformról szóló fejezeteinek kifejtését - magyarán annak súlyos társadalmi terheit. Ez a várakozás a választási gyűléseken ki is elégíttetett - s tegyük hozzá rögtön: vélhetően nem csalárd politikai fur- fangból. Éppen ellenkezőleg, nagyon is meggyőződésből. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Békési-program megszemélyesítőjének, az új kormány pénzügyminiszterének lehetetlenné tétele, lemondásra kényszerítése. Az MSZP kevésbé technokrata és pragmatikus, a szocialista jelzőt hittel, meggyőződéssel vállaló képviselői azonban csak ideig-óráig lehettek nyugodtak Békési László lemondása után. Talán legrosszabb álmukban sem gondolták akkoriban, hogy számukra sokkal rosszabb következik: maga Bokros Lajos. Ha a pénzügyek urának itt-ott megkérdőjelezhető etikai érzékét, többször felmutatott an- tipolitikusi teljesítményét most figyelmen kívül hagyjuk, nyugodtan kimondhatjuk: kitűnő közgazdász, aki pontosan látja az ország anyagi helyzetét, aki pontosan tudja, hogy ebből a helyzetből csak a Békési-program még szigorúbb, még következetesebb végigvitelével lehet kijutni, s aki azt is tudja, hogy manapság a gazdasági döntések nem szabad választásokon, hanem szigorú kényszereken alapozódnak. (Hogy a részletekben vitatható a Bokroscsomag, az más kérdés. Azt viszont senki nem tagadja, hogy mérsékelni kell a költségvetés hiányát, hogy meg kell állítani a külső eladósodást. Lehetnek erre más módszerek is, de olyan egy sincs, amely ne további nélkülözést, hanem azonnali jólétet hozna az országra.) Igaz, a miniszter sokkal könnyebb helyzetben van, mint a mögötte álló (?) MSZP-s képviselők. Neki ugyanis nem kell szembesülni a választókkal, akik hetente kérdezik például errefelé: hol vannak az új munkahelyek, hol a válságkezelés? így természetes: az ígéretek korszakában tandíjról, családipótlék-megvonásról, ezerötszáz forintos fogtömésről és hasonlókról semmit sem hallottak. Hallottak viszont szociális hálóról meg a családok helyzetének javításáról... Mindezt tekinthetnénk egy párt belügyének - ha a tét nem lenne sokkal nagyobb jövőbeni szavazatok elvesztésénél vagy megtartásánál. A legfőbb kérdés: képes-e az MSZP áthidalni valamiképpen a párt eszmerendszerével összhangban álló, de minden realitást nélkülöző ígéretek és a korlátozott lehetőségek tragikus valósága között húzódó szakadékot ? Képes-e tudomásul venni a frakció, hogy ez a kormány nem az MSZP, hanem az ország kormánya? És nem utolsósorban: képes-e ugyanezt a kormány elnöke megértetni, elfogadtatni saját pártjával? Ha nem - bizonytalanná válhat a kormány helyzete, politikai szempontok befolyásolhatnak gazdasági döntéseket. Aminek veszélyeire pedig több évtized tapasztalata figyelmeztet. Szakadék
