Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-04 / 155. szám
6 A Itt-Hon 1995. Július 4., Kedd VENCZEL JÓZSEFNÉMEK Szikszón 70. szülctésnapjA AllwklmÁból bosszú, bolbűg életet kíván férje, öt gvjermelte, wemje, vejei, 12 MHoltájA és béÍJtmolíája SIPOS CSABA ASZALÓ NÉVNAPOD ALKALMÁBÓL SZERETETTEL KÖSZÖNT MENYASSZONYOD: ANIKÓ ZANUSSI^ Márkaszerviz S Electrolux és HAJDÚ alkatrészbolt- garanciális és fizető javítás- minden típusú háztartási hűtő-, fagyasztó készülékek, automata mosógépek fizető javítása.- Zanussi Lehel, Elektrolux készülékek értékesítése. Zavodni Ferenc (Encs, Május 1. út 1., Vasútállomásnál) Telefon: 385-202 Nyitva: hétfő-péntek: 8-16 óráig Hétvégeken és munkaidő után telefonügyelet: 387-787 vagy Boldogkőváralja, József A. út 6. ONKORMANYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (3800 Szikszó, Kálvin tér 25.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapban (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletében hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 1/8 " 1/4 " 1/2 " 1/1 " 2 250 Ft+áfa 4 500 Ft+áfa 9 000 Ft+áfa 17 800 Ft+áfa 35 600 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfásáron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 396-174-es telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Július 4., Kedd Itt-Hon A 3 Hová indulsz Abaúj? Jellegzetes abaúji utcakép Megulesz Jánosné Encs (ÉM) - Csak nem a sokat emlegetett Európába? Vi- ázz!, mert a sokat markoló zek gondosan, kitervelten próbálják köréd húzni a sötétség hálóját. Szeretnék, ha nem ébrednél fel Csipkerózsika álmodból. Emlékezz a 80-as évek elejére, mikor a térség országgyűlési képviselője kért, követelt és meg is lett az eredménye. Megindult egy elmaradott térség mozgolódása. Először csak apró lépésekkel (művelődési házak, iskolák fejlesztése), később a településeken meginduló építkezések sejtetni engedték a falusi emberek erőpróbáját a szebb, tartalmasabb élet reményében. Téglajegyekből sport- létesítményeket, uszodát építettünk, kritikus, de örömteli érzéssel figyeltük az egyetlen kórházunk kibővülését, korszerűsítését. Utakat aszfaltoztak, templomokat építettek, közben legfőbb értékünk az egészséges ivóvíz volt. Szinte felért a falu villamosításával. Megmozdult az ország az egészséges ivóvízért, hiszen rettegtek eleget a kisgyermekes szülők az ún. kékbetegségtől. Tudták, ha a vér oxigénellátása nem megfelelő, a nitrát a szervezetben nit- ritté alakul, kész a tragédia. Mi volt a teendő? Áldozatot vállalni, méghozzá anyagit. Igaz, volt egy kis állami támogatás, vízügyi alap. Kicsi, mert az országban szinte egyszerre kellett megvalósítani a létezéshez elengedhetetlenül szükséges egészséges ivóvizet. Mit tehettünk, fizetni kellett, ha komfortosabban, egészségesebben akartunk élni. Sajnos úgy látjuk, átestünk a ló másik oldalára, mert a közmű-olló nem egyenlően nyílt. Hiába volt a jelzésünk az illetékesek felé, a vízbázis megfelelő védelme pénzhiány miatt késett. Hiába jeleztük 1985-tól minden évben, hogy össze kell fogni és Méra települést szennyvízcsa- tomázni kell, mert a Hernád kavicsteraszára létesített encsi ivóvízbázis veszélybe kerül. Süket füleket találtunk, sőt az volt az érzésünk, hogy úgy gondolják az illetékesek, munkahelyünk védelme érdekében érvelünk. Nem hallották meg, hogy mint encsi és környékbeli állampolgárok félünk attól, hogy megépíttettünk egy térségi vízműrendszert Méra— Fügöd-Forró-No-vaj idr ány— Garadna-Szalaszend-Fan- csal-Baktakék-Detek lakosainak a tasakos ivóvíz kiváltására, de tartós vízbázisszennyezés esetén ide jutunk, ahová most értünk Van vízműrendszer, de tasakos vízre kényszerül a kisgyermek. Senki nem hallotta meg, hogy a Mérai Körzeti Vízmű Társulat felszámolásakor ne osszuk szét a felhalmozott milliókat, hanem saját érdekünkbe invesztáljuk be a vízbázis megfelelő kialakításába, vagy Méra település szennyvízhálózatának megvalósításába. Ha ennek a településnek a szennyvizét megfogtuk volna csatornázással, nem kell szakembernek lenni, hogy tudjuk; az encsi vízbázis minősége nem jut erre a szintre. Azt hiszem, ott a másik Európában nem mindig a saját településük érdeke került előtérbe a kapcsolódó létesítmények építésekor. Tanulmányútjaim során tapasztaltam, hogy előrelátóbbak odaát és természetes nekik az ott élők egészsége, közösen tesznek is érte térségi szinten. Talán azért is tartanak ott, ahol vannak. Tudjuk, hogy az ország és a térség súlyos helyzetben van, Fotó: Varga Bea még azt is felfogjuk - bármennyire fáj -, hogy ha nincs elegendő gyermek az iskolában, nem tartható teljes létszámmal a tantestület. Értjük az önkormányzatok anyagi gondját, mert ha egy létesítmény nincs kihasználva, mindenáron nem tartható fenn. De azt nem értjük, miért kell egységesíteni országosan a leépítéseket. Nem értjük, miért került felszínre a térség egyetlen kórházának bezárása vagy átalakítása, amikor a kihasználtsága országosan is bizonyítja szükségességét. Nem értjük, miért akarjuk mindenáron visszaszorítan- i a tudást. Talán félünk attól, hogy a tanult, nagyobb látókörű ember majd többet szeretne? Miért félünk kimondani: érezzük, hogy itt a cél a tudatlanság, mert a tudatlant könnyebb meggyőzni. Bár ne lenne igazunk és az érzéseink csalnának meg. Sajnos, amíg a magukat hatóságnak vélő szervezetek megtehetik, hogy 5-6 hónapra se számfejtsék a táppénzeket ilyenolyan kifogásokra hivatkozva, míg nem lesz természetes, hogy a csődöknél megkeressék a felelősöket, míg büntetlenül gazdagodhat az adócsaló, míg a vállalkozó nem fizeti meg a bérleménye után a bérleti díjat, vizet, villanyt, stb., addig ne nagyon igyekezzünk abba az Európába. Mikor a vezetőink és mi halandó állampolgárok is eljutunk arra a szintre, hogy az énközpontúságunkat levetjük, meghalljuk egymás kérését, kérdését, nem ellenséget látunk egymásba, nem letaposni, kijátszani akarjuk egymást, akkor nem kell megalázkodva ké- redzkednünk Európába, mert tudni fogjuk, hogy mi magyarok ezer éve Európa szíve vagyunk. _HETI TEGYZET Fórumok Nagy József Ha az önkormányzati képviselő lakossági fórumot hirdet, a megadott időpontban legalább húszan-harmincan várják, jó házigazdaként azonban a képviselő többnyire máraz első érdeklődőkkel kezet fog, legfeljebb még a jegyzeteit rendezgeti a szerinte elképzelt fontosság sorrendjében. A köszöntőt még csak végigvárják a résztvevők, hogy aztán az első adandó alkalommal jelezhessék egyet nem értésüket ezzel is, azzal is. S amint a képviselő példákkal igyekszik megvilágosítani mondanivalóját, azonnal kitör a türelmetlenség, az ellenkezés. „Nem ezt kérdeztük, mi nem ezért vagyunk itt. Ezt mondja el majd a kereskedelemben, vagya városházán." Azokon a lakossági fórumokon, amelyeken az utóbbi hetekben részt vettem, az ilyen hangütés uralta az estéket. Olyan magas fokú ingerültséggel, toleranciahiánnyal fogadták az előadókat, hogy azok két módszer közül választhattak, vagy túlkiabálták a népes gyülekezetét, hogy ha másként nem, erőszakkal meggyőzhessék őket jó szándékukról, mondanivalójuk fontosságáról, vagy zsebre teszik a váloga- tatlan minősítéseket, melyek többségét nem is nekik szánták, de hát ők képviselnek ilyenkor valamiféle hatalmat, például a várost. A lakossági fórumokon nehéz kézben tartani a beszélgetések áradását, mert azok a téma és az előadásmód szerint is rendkívül változatosak. Különösen így van ez, ha egyik-másik asztal alatt, a lábak mellett már néhány üres, üresedő sörös-, borosüveg sorakozik. A képviselő igyekszik érvényt szerezni annak, hogy választóival megoszthassa a város vezetésének a területet, az ott lakókat érintő szándékait, döntéseit és azok hátterét is. Olyan részleteket tár fel, amelyekkel gyakran az ilyen fórumokon találkoznak először a körzetben élők. Akik viszont ennek híján alulinformáltak maradnak, vívják szélmalomharcukat a szemükben ellenfélként jelenlévő hatalommal szemben. Miért nincs út, járda, csatorna, s ha van, miért éppen ilyen, miért nem simább, miért nem szélesebb, miért csak most, hiszen harminc éve várnak rá. S az ilyen kérdésekre még lehet is érdemi választ adni, ha a képviselő kellőképpen felkészült, ha jól ismeri a területet, az ott élőket. Azzal viszont, amikor az emberi tehetetlenséggel, a „sültgalamb-várással" találkozik, nem tud mit kezdeni. Amikor a saját portája előtt összegyűlt víz miatta várost, annak vezetését szidják. Holott tisztán áll előtte, elég lenne egy lapát, egy ásó, pár perces munka, és az égbekiáltó panaszt okozó helyi árvíznek se híre, se hamva nem maradna.
