Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-27 / 175. szám

8 ES ZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1995. Túlius 27.« Csütörtök IskoUtleépítések Ambrus Ferenc Alternatív oktatást?! Igen, mondanák sokan, hiszen a különféle, változatos, a gyermek, a di­ák magasabb tudásszintjét célul kitűző oktatá­si formák a világon mindenhol előnyt kell hogy élvezzenek. Tehát logikus, szükséges az alter­natíva az oktatásban. Am semmiképpen nem az a fajtája, amit a je­lenlegi szlovák kormány akart, akar bevezetni az ország magyar tanítási nyelvű alap- és kö­zépiskoláiban. A kormányprogramban is sze­replő alternatív iskolát-és hangsúlyozom, el­sősorban az anyanyelvi magyar iskolákról van szó - úgy képzelik el, hogy ott, úgymond a szlovák nyelv jobb elsajátítása érdekében egyes tantárgyakat szlovák nyelven tanítaná­nak. Mindez azonban nagyon átlátható kísér­let arra - s erre már volt példa a múltban is, legutóbba '80-as évek elején-, hogy megbont­sák, fellazítsák a több mint félmilliós szlováki­ai magyarság egyik fellegvárát, az iskolát. Azt akarják tovább gyengíteni, ami ellenkezőleg, éppen erősítésre szorulna, hiszen ez az isko­larendszer nem teljes, mert hiányzik a legfel­sőbb láncszeme: nincs Szlovákiában magyar főiskola. Ami pedig számarányánál fogva is megilletné ezt a népcsoportot. Azzal tehát, hogy a jól működő, erős magyar iskolába szlo­vák tanárokat, szlovákul tartandó órákat építe­nének be, nem az iskolában folyó oktatás ma­gasabb színvonalát érnék el - ez nem is céljuk valójában - hanem a magyár iskolák leépíté­sét. Mert se szakmai, se emberi érvek nincse­nek arra, hogy a már meglévő választási lehe­tőség - úgymint: önálló szlovák és önálló ma­gyar iskola - és az azon belüli lehetőségek mel­lé újat állítsanak fel. A felvidéki magyarság az idén tavasszal és a nyár elején nagyon határozottan és egyértel­műen elutasította a szlovák kormány fentebb körvonalazott mesterkedéseit. Sajnos, a hata­lom közben lesújtott, büntette a magyarokat. Indokolatlanul, önkényesen távolított el ma­gyar iskolaigazgatókat - s a legjobbakból va­lókat. Az egész folyamat 1995. március 31 -én kezdődött Rozsnyón. Itt tartották a helyi taná­rok és kultúrában tevékenykedők, valamint a szlovákiai magyar pedagógusok szövetsége or­szágos választmánya szervezésében a szlová­kiai magyar pedagógusok első országos talál­kozóját. A kétnapos rendezvényen - természe­tesen - magyarul beszéltek a hazai és külföldi résztvevők. A szlovák oktatásügyi minisztéri­um főosztályvezetője azonban arrogáns meg­nyilvánulások után közel háromszáz-jelenlé­vő előtt be akarta tiltani a magyar szót. A ta­nácskozás vezetői ezt visszautasították. A mi­niszteri hivatalnok elhagyta az üléstermet, és arra kényszerítette a helyi iskolaszék igazgató­ját, hogy álljon bosszút. Ő ezt a helybélieken tehette meg, s akkor minden indoklás nélkül, törvényellenesen felmentette tisztségéből a pe­dagógustalálkozó egyik főszervezőjét, a rozs- nyói magyar alapiskola igazgatóját, Tóth Sán­dort. Amint az azóta eltelt hónapok bizonyítják, ez csak a kezdet volt. A szlovákiai magyarság-, is­koláéi lenesség első lépése. A megfélemlítés fo­lyamata, az állandó bizonytalanság állapotá­nak ébrentartása azóta is tart. Ennek következ­tében bizony nem nyugodt a szlovákiai ma­gyar tanító nyara. Arra kell gondolnia, vajon milyen eszközökkel folytatja majd a hatalom támadásait az új tanév előtt, s annak első hó­napjaiban. Rockopera a nemzet jövőjéért István, a király a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Fotó: Kanyó Béla Budapest (ÉM - FG) - „Ez a da­rab felelősségérzetet hirdet a nemzet sorsa iránt. 1983-ban még meg sem fogalmazódott a nemzeti oldal gondolata. A da­rab lényege a nemzet jövőjéért érzett aggodalom, és ez az, amit minduntalan megpróbálnak el­kenni azok, akiket más célok vezérelnek...” Ezt a gondolatot Szörényi Levente fogalmazta meg az István, a király című rockopera idei margitszigeti be­mutatója kapcsán. Akik annak idején látták a királydombi ős­bemutatót, azoknak is érdemes megnézni a felújított előadást. Hiszen azóta eltelt tizenkét év. Ha a klasszikusnak számító mű lényegében nem is, de a körül­mények, a „hangsúlyok” sokat változtak azóta.- A királydombi ősbemutatón olyan egyértelmű volt a siker, hogy a füg­getlenség és a nemzeti önrendelke­zés iránti vágy, a szabadság iránti lelkesedés minden elemző kritikát félresöpört - emlékszik vissza a kezdetekre Bródy János. - Most már egyértelmű, hogy nem csupán az 1983-as helyzetre vonatkoztat­ható az előadás: a rockopera drama­turgiája a magyar történelemben állandóan ismétlődő, tragikus fe­szültségekről szól. És a jelenlegi magyarországi helyzet sok tekintet­ben hasonlatos a Szent István-kori dilemmához. Ilyen értelemben ak­tuálisabb a mű, mint valaha... Ha nem is rendszeresen, de azt mondhatjuk 1983-tól ’93-ig játszot­ták ezt a rockoperát. A statisztikák szerint addig több mint 200 ezer né­ző látta az előadást. A városligeti bemutató után játszották Szegeden- két szezonban is -, Sitkén, Szent- békkállán, a sevillai expón, 1990- ben a Népstadionban 125 ezren lát­ták, és a következő évben megtelt a dunaszerdahelyi stadion is. Az idén a Margitszigeten, Budapest legpati­násabb szabadtéri színpadán eleve­Székesfehérvár (MTI) - Önálló színtársulat alapjait teremtette meg Székesfehérvár: az 1874. évi felépítése óta saját társulat nélkül működő Vörösmarty Színház a szeptemberben kez­dődő évadra Gór Nagy Mária Színitanodájának tíz i§ú művé­szét szerződtette. A város életében kultúrtörténeti mérföldkőnek számító eseményt be­jelentő szerdai sajtótájékoztatón Nagy István polgármester elmond­ta: az önálló társulat létrehozását fontosnak tartja a város, egy fejlődő település ugyanis nem létezhet fej­István szerepében Varga Miklós nedik meg a történet.Véletlen, de érdekes egybeesés, hogy a margit­szigeti előadássorozatra Koltay Gá­bor rendező igazgatói működésének 10., jubileumi évadjában kerül sor.- Kevés olyan mű van, amely kapcsán bizonyíthatóan érezni le­het, hogy a közönség köreiben el­tűnnek a minket manapság sokfaj­ta módon megosztó gondolatok - fo­galmaz Koltay Gábor. - Életkorra, nemre vallásra, pártállásra és még ki tudja mi egyébre való tekintet nélkül az István, a királyt a bemu­tató óta eltelt tizenkét évben ma- gyarország egyöntetűen megszeret­te... Ma, amikor jelentős ellentétek osztják meg a magyar társadalmat, a sokféle irányból szított kirekesz­tés, súlyos értékválság idején az Ist­ván, a királynak integráló ereje le­het. És erre égetően szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy Magyar- ország az ezredfordulóra - szellemi lődő kultúra nélkül. Az önálló tár­sulat felépítésére hat évet szánnak, ez alatt az idő alatt teremtik meg a működéshez még hiányzó személyi és műszaki feltételeket; bővítik mind a társulat, mind a műszaki személyzet létszámát, műhelyeket, raktárakat építenek. Az intézmény egyelőre továbbra is inkább befogadószínház lesz - évente 300 előadást mutatnak be színpadán az ország különböző tár­sulatai, és a jövőben is rendez egy- egy darab előadására szerződtetett színészekkel önálló produkciókat a most szerződtetett művészek pedig elsőként a Budapesten már sikerrel és anyagi értelemben sem roskad­jon össze... Bár némileg megváltozott a sze­reposztás, de a felújított előadás főbb szerepeit lényegében a legen­dás „Istvános csapat” játssza. A címszerepet Varga Miklós, Kop­pányi Sasvári Sándor és Földes Ta­más, Torda táltost Deák Bili Gyula, Latorcot Nagy Feró, Asztrik főpapot Victor Máté, Saroltot Császár Ange­la, Gizellát Kováts Kriszta és Varga Klári alakítja. Hosszú idő után - a regős szerepében - újra szerepel a produkcióban Bródy János. A Margitszigeti Szabadtéri Szín­padon ma este fél 9-kor újra felcsen­dül a nyitódal: „Mondd, te kit vá­lasztanál...?” (Ezt követően július 28-án, 29-én és 30-án mutatják be a darabot, majd pedig augusztus 17-én, 18-án, 19-én és 20-án este kerül újra szín­re á népszerű rockopera:) játszott Grease-t, mutalják be, vala­mint készülnek a Hair színpadi vál­tozatának bemutatójára. Székesfehérvárnakmindeddig nem volt önálló színtársulata. Kő­színházát felépítése óta bérelték a különböző társulatok, 1962-ben tör­tént helyreállítása óta pedig gya­korlatilag befogadó színházként működik benne, 1983 óta évente há­rom-négy önálló produkciót láthat a közönség, egy-egy darab előadására szerződtetett színészekkel. Néhány éve Búj tor István a színház művé­szeti vezetője, irányításává) több or­szágos figyelmet keltő bemutató volt a Vörösmarty Színházban. Nyelvi nagygyűlés Debrecen (ÉM) - A Magyarok Vi­lágszövetsége Tiltakozás a nyelvhá­ború ellen címmel nagygyűlést ren­dez az erdélyi, a felvidéki és a délvi­déki magyar iskolákért, a magyar nyelv egyenrangúságáért, a nemzeti közösségek jogegyenlőségéért a deb­receni Nagytemplomban, ma délu­tán 4 órától. A rendezvényen többek között felszólal Csoóri Sándor, Tőkés László, Duray Miklós, Dobos László, Tempfli József, Sütő András. A nagy­gyűlés előtt délután 1 és 3 óra között a hazai és a határon túli fiatalok, va­lamint a Debreceni Nyári Egyetem hallgatóinak részvételével ifjúsági találkozó lesz a Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központban. Máger-képek Miskolc (ÉM) - Máger Ágnes fes­tőművész egyedi grafikáiból és festményeiből nyílik bemutató ki­állítás ma, július 27-én a miskolci Képcsarnok Szőnyi István-termé- ben. Az augusztus 31-éig tartó be­mutatón a kiállított művek megvá­sárolhatók. Fafaragók Mezőkövesd (ÉM)- A X. Matyóföl­di Nemzetközi Néptáncfesztivál ke­retében Fa a népművészetben cím­mel nyílik kiállítás augusztus 5-én, szombaton délelőtt 9 órakor a mező­kövesdi Közösségi Ház nagytermé­ben. Az amatőr fafaragók tárlatát Fügedi Márta, a Herman Ottó Mú­zeum főmunkatársa nyitja meg. A szeptember 30-áig látogatható kiál­lításon öt mezőkövesdi, egy egri és egy mezőkeresztesi alkotó műveit láthatják az érdeklődők. Vendégjátékok Nyíregyháza (MTI) - Határon túli magyar társulatok vendégjátékával bővül a nyíregyházi nyári dalszínhá­zi program: a szabolcsi megyeszék­hely szabadtéri színpadán augusz­tusban fellépnek a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Operaház művészei. A beregszásziak augusz­tus 8-án vendégszerepeinek Nyí­regyházán, Boccaccio: Dekameronjá- nak színpadi változatát mutatják be. A kolozsvári 170 tagú operatársulat augusztus 20-án és 21-én, Erkel Fe­renc: Bánk bán című művével várja a közönséget. Az erdélyi operaház két egyfelvonásos daljátékot is be­mutat; augusztus 21-én, a szabolcsi megyeháza dísztermében Dmitrij Sosztakovics: Rayok, avagy az anti- formalista mutatványos bódé, vala­mint Tom Johnson: Négyhangú ope­ra című alkotását hallhatják a zene­kedvelők. Augusztusban, egyébként a budapesti Madách Színház is Nyí­regyházán vendégszerepei Dán Gog- gin: Apácák című művével; a darabot 17-én és 18-án játsszák a város sza­badtéri színpadán. Színházépítés Székesfehérvárott ÉSZLELET A debreceni vétó Beke György Trianon óta a magyar túlélés szabadságharcában az iskolák, az anyanyelv körül dúlnak a legádázabb csaták. Látszatra jogi viták, parlamenti pártharcok, de a támadás és védekezés mélyén a kisebbségi lét legalapvetőbb ellentmondása húzódik meg: a jako­binus foganiatású nemzetállam történelmi kísérlete minden másság elpusztítására, a kisebbségi nemzeti közösségek kiűzésére vagy beolvasztására. Minden­képpen az eltüntetésükre. Hetvenöt esztendeje változatlanul ez a cél. Immár elegendő rálátásunk van e háromnegyed év­század történelmének megítélésére. Emlékiratok, al­kalmi felmérések, napi cikkek és átfogó tanulmá­nyok egybecsengő tanulsága, hogy a három utódál­lamban, Csehszlovákiában, Romániában és Jugosz­láviában, változó eszközökkel, de időben majdnem mindig egyszerre bontakoztak ki a ravasz vagy nyílt kísérletek a kisebbségi magyar iskolahálózat sor­vasztására, visszaszorítására, lehetőleg teljes eltün­tetésére. A polgári demokrácia Csehszlovákiában, a tekintélyuralmi, királyi rendszerek Romániában és Jugoszláviában csak a felszínen különböztek, de ki­sebbségi politikájukat mintha egymástól másolták volna. A Kisantant, amely politikai és katonai szö­vetségként jött létre, a maradék Magyarország teljes elszigetelésére, legjobban nem külpolitikailag és ha­dászatiig működött, hanem az iskolák, a magyar nyelv és magyar intézmények ellen foganatosított intézkedések egybehangolásában. Sajnos, egyáltalán nem tehetjük múlt időbe ezt a szándékot. A katonai és politikai hármasszövetség 1945 után ugyan régi formájában nem él tovább a Duna-tájon, sőt, évtizedeken át Jugoszlávia katonai­lag ellenségnek számított, és Csehszlovákia meg Ro­mánia egy más jellegű, szélesebb katonai tömörü­lést alkotott - együtt Magyarországgal -, a Moszkva által irányított Varsói Szerződést, ennek ellenére nem is kell tüzetesebb vizsgálódás annak kimutatá­sára, hogy ebben a korszakban is egyeztettek a haj­dani Kisantant országai „szövetségesük", Magyaror­szág, illetve az országaikban élő magyar kisebbsé­gek ellen. Ha például a felvidéki iskolákban vezet­tek be megszorításokat (a hírhedt „alternatív oktatás­ra" nem most történik az első kísérlet), a román saj­tó bő részletességgel ismertette a szlovákiai intézke­déseket, és nem sokkal később Romániában is ha­sonló lépések történtek: magyar iskolák újbóli beol­vasztása a román tanintézetekbe, egyéniségük meg­szüntetése. Mikor a Vajdaságban „szorítottak a gyeplőn", korlátozták a nemzetiségi jogokat, Romá­niából azonnal szakértői küldöttség utazott a szom­szédos országba, gyümölcsöző „tapasztalatcserére". Figyeljünk csak a mostani helyzetre! Az 1989 körü­li bársonyos vagy véres forradalmak, a jugoszláviai polgárháború „lélegzetvételnyi szünetet" engedé­lyezett az elnyomott, meggyötört kisebbségi ma­gyarságnak a Kárpát-medencében. Miként Dobos László írta akkor: a magyarság felkelt a Trianonban ácsolt és Párizsban 1947-ben még jobban aládúcolt vádlottak padjáról. Mit tartott legfontosabbnak a há­rom kisebbségi magyar nemzeti közösségi Egymás­tól függetlenül - de nyilván, egymásra is figyelve - az önrendelkezés igényének bejelentését és az anyanyelvű iskolahálózat újbóli kiépítését. Ez utób­bit ítélték sürgősebb feladatnak, és úgy tűnt, hogy er­re vannak meg inkább a lehetőségek. A Felvidéken és Erdélyben is újjászületett a magyar oktatás, önál­ló középiskolák jöttek létre, felekezeti és magánis­kolák nyíltak - mint az önépítés szellemi műhe­lyei-, Romániában megfogalmazták a Bolyai Tudo­mányegyetem helyreállításának követelését. A változások során hatalomra került többségi nacio­nalista erők mintha beletörődtek volna ezekbe a vál­tozásokba. A Romániában járó utazók - magyaror­szágiak vagy nyugatiak - úgy találták, hogy a de­mokrácia lehetővé tette az egyik legfontosabb ki­sebbségi kívánság teljesedését. Önálló magyar isko­lák sora működik, a két nagy kisebbségi egyház, a római katolikus és a református saját iskolákat ho­zott létre, még főiskolai szinten is, a magyar iskolák­ban megint magyar lett az ünnepségek, közös fog­lalkozások nyelve; cserkészcsapatok alakultak, nemzeti alapon; magyarul kezdték tanítani a törté­nelmet. Honnan sejtették volna a romániai hagyo­mányokat nem ismerő nyugatiak, hogy mindez csak átmenet, rövid átmenet, és máris készülnek a min­den addiginál drasztikusabb intézkedések a magyar oktatás eltiprására. Még a magyarországi sajtó egy része is felszíni benyomásokra alapozva ítélkezett, és a demokrácia, a tolerancia romániai erejéről érte­kezett. Psdig újsághírekből már tudni lehetett, hogy ké­szülnek az új törvények a magyar oktatás elsorvasz­tására. Időben is pontosan egyeznek az egyeztetett lépések: a „nyelvtörvény" és az „alternatív oktatás" bevezetése Szlovákiában, a minden eddiginél jog- fosztóbb „oktatási törvény" Romániában. És hogy a maradék Jugoszlávia se maradjon ki a „Kisantant" menetéből: a régóta megszüntetett vajdasági auto­nómia utolsó „maradványait" számolják fel a ki­sebbségi oktatásban. A Bánságban, Dél-Bácskában és Nyugat-Bácskában már csak mutatóban van ma­gyar tagozat az általános iskolákban, az egész Vaj­daságban a magyar gyermekek több mint 30 száza­léka nem tanulhat anyanyelvén, és tünetértékű, hogy a nagy múltú magyar tanítóképzőt a magyar többségű Szabadkáról áthelyezték az erősen elszer- besedett Zomborba. Ha nem lesznek magyar taní­tók, ön maguktól szűnnek meg a magyar iskolák! Ezt a taktikát akár Ceausescutól is tanulhatták volna! Ha ugyan kell tanítani erre a szerb, a román vagy a szlo­vák nacionalistákat. Szegény Ady meg Jászi Oszkár, azt hitték, hogy a magyar nacionalizmus a legravaszabb veszedelem a Duna mentében! Mit tehetnek a kisebbségi magyar közösségek a cini­kus nyelvfosztás, iskolák elsorvasztása elleni Olyan harci eszközökhöz nyúlnak, mint a nagygyűlések, határozatok, a polgári engedetlenség formái, gyalo­gos menet az Európa Tanácshoz, iskolák bojkottálá­sa. De ez nem elegendő. A világ füle nem eléggé nyitott, hogy az elszigetelt tiltakozásokat meghallja. A nemzet egészének kell megmozdulnia. Hiszen az elszakított nemzetrészek anyanyelvének kitiltása a közéletből, az iskolákból, a templomokból, még a családi otthonokból is, nem egyszerű törvény, ren­delkezés, hanem merénylet ezer meg ezer esztendő ellen, amelyek a magyar nyelvet kialakították és a nemzet legnagyobb kincsévé tették. Ezért mondható el bátran, hogy július 27-én Debre­cenben tizenötmillió magyar vétója hangzik fel a Nagytemplomban. Ismétlődik a történelem: abban az öreg Isten-házá­ban mondták ki 1849-ben a függetlenségi nyilatko­zatot. A magyar nyelv függetlenségét kell most ki­nyilatkoztatniuk. S mivel ez a függetlenségi nyilat­kozat a szívekbe íródik be, valamennyiünk szívébe, nemcsak papírosra, semmilyen ártó hatalom hatá­lyon kívül nem helyezheti soha!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom