Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-18 / 167. szám
1995. Július 18., Kedd 4 M — Itt-Hon _ MORF ONDÍROZÁS A katonaság Varga Zoltán A. katonaság napjainkban már fogalom, hiszen számtalan korosodó úrban élnek még a régi emlékek és élmények, amelyek nyoma mindörökre megmarad szívük szegletében. Időnként még a mai napig is több órán keresztül áradoznak régi bajtársuk vagy elöljáróik bátorságáról, hősiességéről. Magasztalóan beszélnek az egykori katonatársakkal kialakult önzetlen, szinte már-már testvéries kapcsolatukról. Boldogan gondolnak vissza a több évtizeddel ezelőtti számtalan emlékekkel tűzdelt katonaságra. A régi idők honvédőivel szemben a kilencvenes évek leszerelő bakáinak élményei már megint másak, nem annyira egységesek, mint az egykori fegyvereseké. A nagy „szellem” manapság is kísért, hiszen a katonák úgynevezett kanálgépe és fegyvere emberi életben számolva már igencsak a nyugdíjas kor felé közeledne. Sokan talán ezért is ócskának és öregesnekjekintik a sereget, de gondolják csak át akik ekképpen vélekednek, hogy a mai pénztelen világban senki sem teheti meg - még a Határőrség sem -, hogy egyik napról a másikra garnitúrát vált és hipp-hopp az antik tárgyakat a felejthető eszközök telepére szállítják. Sőt, talán ha átgondolnánk az eszközök eszmei értékét, az is elképzelhető, hogy főhajtás járna a kiérdemesült tárgyaknak. Vajon mennyi vér, mennyi verejték szárad azon a fegyveren, amit mi kissé durcáskod- va és értetlenül vetünk alá időközönként a megszokott tisztításának. És vajon hányán vesztették életüket egy-egy összecsapás alkalmával azon a helyen, ahol mi nap mint nap nyugodtan áthatunk el és kelünk fel, azokban a körletekben, amelyek állaga még ma is sok kívánnivalót hagy maga után. A napi több órás fizikai megterhelésre nem merek panaszkodni, hiszen egyszerűen el lehetne fricskázni gondolatmenetemet, miszerint: ez a katonaság. Azt azonban senki sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az átlagosnál keményebb megterheléseket -gondolok itt például a határvadászokra - az ezred- konyhán kapott kevéske táplálékkal kell végigdolgozniuk a fiúknak, amelyek fejadagja jócskán elmarad az otthonitól, és bizonyos megterhelések kalóriaszükségletét alig fedezik. Az ezer másik mellett azonban kiemelem a sereg egyik évtizedek óta meglévő hagyományát, mégpedig a katonák közötti összetartást a körletben, a laktanyában. Akár kínál akár cserél, az HT-HON m! mindent elér! Miskolci ipari környezet 2000 előtt Hejőcsabán ilyen zöld környezet veszi körül a korszerű cementgyári létesítményeket. A gyár évtizedek óta kiemelkedő környezetvédelmi tevékenységet végez a környék levegőtisztaságának védelme érdekében. Fotók: Fojtán László Fakitermelőből lett segédműtős Tizennyolc végzősből hárman maradtak a szakmában Bíró István Miskolc (ÉM) - Tán Attilával, a Szent Ferenc Kórház segédműtősével beszélgetve képzettársítok: a természet szereteté- től az emberek szere tétéig-jut eszembe ismeretségünk során. Ez a 21 éves fiatalember a miskolci Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképzőben végzett erdőművelő-fakiter- melőként. Tanáraitól, szakoktatóitól a természet szeretetén túl emberi tartást, mélyen gyökerező humánumot is kapott, valamint megtanították arra is, hogyan illeszkedjen be egy környezetbe, egy közösségbe. Mindemellett csodálatos dolog lehet mindenféle kötöttség nélkül kint dolgozni a szabad levegőn, az erdő szárnyakat adhat elképzeléseinek, gondolatainak. 18-an végeztek, mindössze talán ketten-hárman tudtak elhelyezkedni szakmájukban. 0 először Mezőcsáton kapott állást egy magánvállalkozó butikjában, majd egy diszkóba került felszolgálónak. Jó tanulóidőnek bizonyult ez az időszak: meg és kiismerni az embereket. A fizetésére sem panaszkodott, jól élt, de többre vágyott. Tervezett, mint mindenki ebben a korban. Közbeszólt a honvédség. Katonai szolgálatot Budapesten teljesített. Leszerelése után ismét választás előtt állt: a munkanélküliség vagy egy másik szakTán Attila mában való elhelyezkedés. Szerencsére ez utóbbit választotta. Keresztanyja segítségével került a Szent Ferenc Kórházba, először takarítónak - csodálatos felmosógépet kezelőnek - akarták felvenni, nem vállalta. Felajánlották a segédműtősi állást. Elfogadta, azóta sem bánta meg. Ez a szerény fiatalember tudja talán a legfőbb dolgot: egy mosoly, a segítőkész szándék felér egy fél gyógyulással. Szeretik is a betegek és a kollégák. A toleráns viselkedés és viselkedni tudás mindenekelőtt - vallja Attila. Vannak hangulat- és időjárás-változások, amik jelentősen befolyásolják hangulatunkat. De ezt nem szabad észrevenniük a betegeknek. Ők ezekre sokkal erősebben reagálnak: talán jobban fáj mindenük, talán az eddig megszokott gyógyszerek sem úgy hatnak ilyenkor.- Tűrnünk kell a különböző okok miatti változásokat, hiszen betegekkel van dolgunk. Mindehhez kell egy bizonyos belső töltés, empátiakészség. Ha a munkahelyemen vagyok, csak azzal foglalkozom, hogy ott mit kell csinálnom a tőlem telhető legjobb formám szerint. Ha otthon vagyok, elfoglalnak a mindennapi gondok: albérletben lakom, fizetni kell a fűtést, világítást, hadd ne soroljam még a kiadásokat... - mondja Attila. Szabad idejében menyasszonyával sétálgatnak, néha- néha megengedhetnek maguknak egy-egy mozi- vagy színházlátogatást, diszkót.- Kell a kikapcsolódás ebből a monoton hajtásból - mondja. Arra a kérdésre, volt-e valamilyen sikerélménye, említ egy esetet: Volt egy néni, aki baleset következtében mozgássérült lett, osztályukon rendbe hozták annyira, hogy a gyógytornásszal együtt tanították meg járni. Orom volt látni, hogy ismét teljes értékű embernek érzi magát. További beszélgetésünkre nem sok idő marad, hívják, tolókocsival kell vinni egy- egy beteget különböző vizsgálatokra, lifttel fel, lifttel le, naponta több kilométert gyalogolni, vigasztalni a betegeket, és az őszinte mosolynak azt mutatni: tessék bízni abban, hamarosan itt a gyógyulás. 1995. Július 18., Kedd Itt-Hon M 5 Miskolc harmadik postamestere volt Duronelly András a vasgyárosból lett hivatalnok Kamondy Miklós Miskolc (ÉM) - A miskolci - Mindszent hajdani község nevét viselő - temetőben a gondnoki iroda mellett látható egy különös formájú, tekintélyt kifejező síremlék. Az egyik oldalán a felirat: Duronelly András született 1770. november 16. Meghalt szeptember 15. 1845. A többi oldalán utalás az örök életre és a szárnyas Merkur allegóriája. A névfelirat alatt két kalapács, mint foglalkozási címer. Az öntöttvas síremlék eredetileg a temető fő- útja mellett volt feledésre ítélve, mígnem másfél századnyi idő után, óvó kezek a gondoki iroda mellé helyezték, lefestették. A vasöntvény síremléke Miskolc város harmadik postamesterének, aki a reform kortól, 1829-től haláláig fontos szerepet töltött be a város életében. Duronelly (később már e változatban találtam a nevet) András vasgyáros volt Gölnic- bányán (ma Gelnice). Ugyanúgy olasz származású mint Fa- zola Henrik és fia - Duronelly kortársa - Fazola Frigyes. A két család kapcsolatának feltárása több érdekes összefüggést mutat. A síremlék kétség kívül Fazola Frigyes diósgyőri gyárának a terméke. Azon a kétféle jelképes utalás ilyen módon tette emlékezetessé a vasgyáros múltú postamestert az utókor számára. Nem jött üres kézzel Duronelly nem jött üres kézzel Miskolcra. A postát pályázat révén a helytartótanács útján, király engedéllyel nyerte el, amiért 1830-ban 12 000 ré- nes forintot fizetett a királyi kamarának a miskolci postaállomás királyi értékének megfelelően. (Praetium regale.) Ez azt jelentette, hogy a kincstár vagy más személy ezen az értéken kaphatja meg az öröklésijoggal rendelkező birtokostól. A postaállomás felszereléséért, jószágaiért az elődjének, Szed- liczky Istvánnak külön 11 300 rénes forintot fizetett. Az idős, ekkor már 59 éves postamester nem magának vette meg a postajogot, hanem fiainak, főleg Lajos fiának, aki négy vármegye táblabírájaként működött. Károly fia főhadnagyként szolgálta a királyt, éppen ez időben helyezték Miskolcról Egerbe. A koros postamester kiadót (expeditor) tartott, ez volt az elődtől átvett Morbitzer. A korabeli postaállomás működését itt nem kívánom részletezni, azzal a miskolci posta kétszáz éves működése alkalmából, 1990. szeptember 1-jén megjelent, Indul a postakocsi... c. könyvemben részletesen foglalkoztam. Egy - a korra és a postamester határozottságára jellemző - esetet azonban megemlítek. Mi állt a háttérben? A postamester működését nyolc év után 1837-ben kellemetlen esemény zavarta meg. A helytartótanácstól leirat érkezett a megyéhez, hogy a postának Duronellytől való átvétele végett megjelenő Beringer Mátyás budai főposta-igazgató részére adjanak törvényhatósági segítséget, s ha kell, karhatalmat... A vármegye az ügy kivizsgálásával Sebe József főszolgabírót bízta meg. Ennek jelentéséből kitűnik, hogy a Bécsi Udvari kamara a miskolci posta királyi értékét az eddigi 12 000 forintról 2000 forintra, a postamester fizetését - mely a levelek vitelbére hasznának fele részéből állt — annak negyedére szállította le. Duronelly így 10 000 forintot kitevő kárt szenvedett, hiszen a postáért 12 000 forintot fizetett elődjének királyi engedéllyel és jóváhagyó szerződéssel. A postamester ezt a jogilag kifogásolható, részére káros szerződést nem akarta tudomásul venni, ellene eredménytelenül fellebbezett. Kárának önhatalmú megtérítésével öt éven át a jövedelem felét tartotta meg magának, jóllehet a számadását öt éven át az elrendelt módon (csökkentve) vezette. Miután több alkalommal figyelmeztették, végül is az igazgató ment le személyesen, hogy az ügyet akár karhatalommal is rendezze. A vizsgáló főszolgabíró jelentése alapján a közgyűlés nem talált okot sem törvényhatósági, sem karhatalmi beavatkozásra, a jelentést elfogadta és a helytartótanácshoz felküldte. Az ügy hátterében az állt, hogy az udvari kamara az örökös tartományokban a királyi értéket leszállította. Magyarország nem tartozott az örökös tartományok sorába, így a rendelkezés jogilag rá nem vonatkozott. Az ilyen leszállítás 30 nagyforgalmú postát érintett. Az udvari főpostamester törekvése részben megtört a postamesterek ellenállásán, ezért úgy szabályozták, hogy a királyi érték meghagyása mellett a jövedelemtől függően bizonyos összeget kellet az érdekelteknek fizetni. A kiegyezés után Duronelly 1845-ben átadta hivatalát fiának, Alajosnak, öröklési jogon. Az idős, 75 éves postamester tizenöt éves birtoklás után 1845-ben elhunyt. Duronelly Alajos megszerette a postát, maga is tevékenyen részt vett a hivatali teendőkben. Az 1848/49-es szabadság- harcban önkéntes nemzetőr hadnagyként szolgált, megválasztották a 2. század parancsnokának, csak mikor Miskolcról a táborba kellett vonulnia és Miskolcot elhagyni, kért és kapott mentességet, mivel a postáért ő tartozott felelősséggel. A hivatalos esküt 1851-ben letette, átvészelte a Bach korszakot, hivatalának a működésével, épületének árvíz elleni védelmével foglalkozott. Ő látta el a szállító postamesteri teendőket is 1859-től, mikor a Tiszai Vaspálya Társulat megnyitotta a miskolci indóházát és a postaanyag szállítása vasútra került. A kiegyezés után Duronelly Alajost mint miskolci postamestert 1867. június 23-án megbízták a kassai postaigazgatóság kerületi hivatalainak szakmai ellenőrzésével. 1870- ben, amikor Miskolc és Kassa postája kincstári kezelésbe került, Kassa postamesterét, Bene Károlyt a miskolci, Duro- nellyt a kassai posta vezetőjévé nevezték ki. Akár kínál akár Cserél, az ITT-HON ml mindent elér! Ezektől óvakodjunk! A bőséges csapadék, az esőket követő meleg kedvez a gombák gyors fejlődésének. Van is ezekből elegendő a miskolci piacokon. Ebben az időszakban sok gombászó emberrel találkozhatunk az erdőkben, akik kereső útjukról rendszeresen teli szatyrokkal érkeznek haza. Az ő figyelmükbe is ajánljuk, hogy tapasztalatuk ellenére forduljanak minden esetben szakértőkhöz a mérgezések megelőzése, elkerülése érdekében. Az ehető és ízletes gombákkal egyidejűleg ugyanis sajnos megjelentek a mérgező fajok is: a mérgező galócák (gyilkos, légyölő, párducgalóca), a susulykák (kerti, téglavörös), a nagy döggomba, parlagi tölcsérgomba, kis barna fakógomba, mérges pókhálós gomba, begöngyölt szélű cölöpgomba, szőrgomba, hánytató galambgomba, farkastinóru, sátántinóru, kesernyés tinóru, cifra korallgomba, papsapka- gombák, mint a homoki vagy a redős, az áltrifla, stb., hogy csak a leggyakrabban előfordulókat említsük. Miskolcon a Búza téri és a Vasgyári piacokon csakis előzetesen átvizsgált gombákat árusítanak, így azok biztonsággal fogyaszthatok. Vannak túl gyorsan férgesedő gombák, amit a nyári meleg és a gombaférgeknek kedvező időjárás idéz elő. A piacokon nem szabad férges, szennyezett, törődött gombát árusítani. Ám előfordul, hogy vizsgálatkor még nem látható a baj, de pár óra elteltével már kukacosodni kezd a vadon termő gomba. (Ezért ajánlható, hogy a talált gombát a gyűjtő a helyszínen tüzetesen nézze meg, a hibás részeket éles késsel „faragja” ki, különben a kosarában hazavitt gomba estére mind férgessé válhat. Mindkét piacunkon, sőt a fő időszakban a Majálisparknál, Lillafüreden és Tapolcán is működik gombavizsgáló.
