Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-03 / 154. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995. Túlius 3., Héttő Magyaros tűzijáték Sok meglepő dolgot olvashattunk G. S. „Katonadolgok” című írásából. Csak reméljük, hogy Istenke szeret bennünket, és nem teszi próbára a hadsereget. De van egy másik „hadseregünk” is, amelyik nap mint nap bevetésre indul. Szerencsére nem gyakran, de sebesülteket, halottakat hagy a csatatéren. Ez a hadsereg, a tűzoltóság, mely polgári szervezet soha nem a politika eszköze volt; az állampolgárok védelmére alakult több mint 100 éve. S mára nagyszerű seregük kritikus állapotba került. Akaratukkal ellentétben a hatalmi analfabétizmus áldozatai lesznek. Jól szervezett csapatuk ma senkinek sem kell. 1991-től - infláció ide, vagy oda - központilag nem emelik a fenntartási költségeket, helyette a polgármesteri hivatalok nyakába sózták őket, melyek a sok ,jajkiáltás” között ezt sem hallják hangosabbnak. Pedig a katasztrófahelyzetek szaporodnak. (Az okok messze vezetnek.) A technika sorozatos felújítására lenne szükség. Ezt a hivatalok nem tudják vállalni. A tűzoltóság szakhatósági tevékenységét - az önkormányzat „erősítése” végett - megszüntették. Ezt riasztó statisztika jelzi. 10 évvel ezelőtt évente 7-8 ezer tűzesetet regisztráltak, ma 40 ezerhez közelít a számuk. Ma már a tűzoltósághoz nem kell bejelenteni hol, milyen vállalkozás alakul (azelőtt erre szakvéleményt adtak), így bármilyen veszélyes körülmény kialakulhat. A hatósági jogkört a jegyzők gyakorolják, a tűzoltóság szakvéleménye - mire az érdekelthez eljut - ötszörös utat jár be a régi formulához viszonyítva, de meg is változtatható. Bármilyen katasztrófa bekövetkezhet, a felelősséget lehet tologatni. Volt olyan (sajnos B.-A.-Z. megyei) parlamenti képviselő, aki azt javasolta, hogy a tűzoltóságot tegyék önkéntes szervezeti alapra. Községekben van ilyen lelkes emberekből álló kis szervezet - de városokban...? Példának vegyük a 40 méter magas mentőkosár alkalmazását az emeletre szorultak mentésére. E segítségnyújtás attól függjön, hogy bejött-e az önkéntes kezelő vagy nem? Bombasztikus ötlet, ugye? De a „hadiállapotokat” hadd mélyítsem tovább. A veszélyes munkát végző tűzoltóknak nincs biztosítása. A fizetésük békaperspektíva. (Egy kezdő bére 15 ezer forint.) Egyre több a sérülés. Kezdődik a kontraszelekció.... A polgármesteri hivataloknak nem a tűzoltók jajkiáltását” kell meghallani, hanem a polgárokét, ha megtudják, hogy a védelmük sikere milyen rohamosan csökken. A tűzoltóság évszázados mementója: „Segítem másokon, áldozatvállalással is”. Ezt csak hittel lehet vallani - amíg az el nem fogy. Meggondolhatná a politika, hogy érdemes-e mindenáron elveket gyártani!? Szétverni egy jól bevált szervezetet. Mit szól ehhez a védelemre szorult polgár? Csapó András Fabatkát sem ér Egy társtalan védőkorlát a miskolci sétálóutcán. Valamikori „bérlője" kihalt(?) belőle, mostanra gyomok verték fel, szélesen terpesz- kedőn. Lombkoronás partner nélkül azonban fabatkát sem ér. Fotó: Fojtán László Jogsegélyszolgálat Ma, július 3-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. A lelkek kézfogása Barcikán Pipált a Mátra és a Bükk. Loboncos, sötétlő fellegek lebegtek a hegycsúcsok felett. Egerben még napfény simogatta a templomtornyokat, de Szarvaskő méltóságosan komor szikláit már szorgalmasan öntözték az égiek, amikor pünkösd ünnepét megelőző estén Kazincbarcikára vitt a busz. Enyhe borzongással néztem az ablakon át, ahogy az erdőkísérte kanyargós útra hulló esőfüggöny sűrűjébe hatolt a reflektor fénye, és néha az ablakpárkányig emelkedett a kerekek által felcsapott víztaréj. Az erdei utak öleléséből kibontakozva kilenc elázott faluban álltunk meg. Szombat lévén főleg fiatalok szálltak fel és le, mentek egyik faluból a másikba szórakozni, vagy szeretőhöz, barátokhoz, rokonokhoz. Engem is vártak az ismeretlen végállomáson. Tudtam, hogy akkor is várnak, ha szél fuj, eső szakad. Tudtam, hogy egészen biztosan ott lesznek ők, akiktől az ünnepi meghívást kaptam. Most nem szólok hosszabban erről a megnyugtató érzésről, ami betölti ezt a tudatot. Ki ne ismerné a különbséget a célhoz érés társtalansága és a felénk tárt karok gyönyörűsége között... Egészen biztos, hogy nem én írom le most legelőször az ilyenkor Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a felsőoktatási intézményekben a létszámleépítésről hozott kormányhatározatot. Fodor Gábor miniszter úr a határozatot ugyan tudomásul vette, de a minisztérium nem tud nagyobb anyagi támogatás^ nyújtani a jelenlegi igények kielégítésére. A parlamentben is megoszlottak a vélemények, amelyek két csoportba oszthatók. Az egyik álláspont képviselői az oktatási rendszert a változtatásoktól féltették, a másik álláspont képviselői ellenben azt hangoztatták, hogy változtatni kell. A kérdésben mindenkit az aggodalom vezetett, az érvek - pro és kontra - elgondolkoztatóak voltak, s most az mellékes is, hogy kinek lehetett inkább igaza. A sajtóból, a rádió és a televízió híradásaiból is ismertté vált, hogy már a diákok is állandó versenyEgyfajta megnyugvással töltött el bennünket pénzügyminiszterünknek az a beszéde, amelyben nem is olyan régen kijelentette, hogy nem kell már szegény rokonként kopogtatni, más államok segítségét kérni, hiszen az oly sokat emlegetett csomagjával már is bebizonyította külföld felé, hogy miként kell rendbe hozni egy eladósodott ország dolgait. Nos, ezen hír hallatán sokan megkönnyebbültünk. Ez az! Ez a mi emberünk. Ilyen tenniakaró ember kell manapság a pénzügyi tárca élére. Félre a tehetetlenkedőkkel, végre lépni kell előre úgy, hogy annak látható nyoma is legyen. Elég volt az egy helyben való stagnálásból, és most már tudja meg ország-világ, hogy a magyar nem olyan nemzet, amelyik beéri azzal, hogy a jelen gondjait csak úgy, tűzoltók módjára hol itt, hol ott elfojtsák, hanem szereti a perspektíváját is tisztán látni. És ezért tenni, még ha most sokunknak eléggé nagy megszorítást okoznak, hiszen a kilábalásunk - valljuk meg őszintén - valamennyiünknek sokba fog kerülni: a munkavállalónak, a vállalkozónak, érvényes életigazságot: adj szállást a vándornak vagy messziről érkezőnek, csillapítsd éhségét és szomjúságát, aztán ha kipihente az út fáradalmait, akkor beszélgess vele. Azért említem ezt, mert így történt velem is. Köszönet és hála érte mindazoknak, akik úgy fogadtak, mint hazatérőt akkor és az ünnepek alatt is. A számomra új, eddig ismeretlen városban egy perág sem éreztem magam vendégnek vagy netán idegennek. Leírhatatlanul jó érzés volt ez. Pünkösd reggelén már sütött a Nap, csak néhány tócsa őrizte még az előző napi esők emlékét. Jólesett a város néhol vadregényes parkjainak párás lehelete, végigjárni néhány utcát, piacot - mert ugyebár az üzlet vasárnap is pénzt fial -, aztán megpihenni egy pádon, beszélgetni és mesélni igaz mesét, életmesét. Elsősorban neki, ki társamul szegődött, de talán az egész városnak is. A futkározó gyerekeknek, fiataloknak, időseknek és mindazoknak, akikkel nem találkozhattam. Ha igaz - és én is úgy vélem -, hogy a gondolat, az érzés átrezeg falakon, távolságokon is, és bennem minden visszarezdülése újabb érzelemhullámokat szül. Köszönet és hála mindazoknak, helyzetben vannak. Ez megmutatkozik a korai vizsgarendszerben, a jobb iskolába történő bekerülésben, ezeknek az iskoláknak a felvételi rendszerében, stb. A jobb iskolák között vannak a magániskolák is, melyek viszont drágák. A tandíj bevezetése a felsőfokú intézményekben nagy ellenállást váltott ki az érintett diákok körében. Sőt, komoly megmozdulásokra kerülhet sor, ha ez év szeptemberétől már tandíjat kell fizetniük a főiskolákon és az egyetemeken. A változtatás szükségességének igénye korábban is napirenden volt. Még mielőtt azonban bármi is történne, jó volna egyszer hallani arról, illetve azt tisztázni, hogy a korábbi reformok mit oldottak meg és mit nem, illetve mit tettek tönkre. Melyek azok a kérdések, amikben tévedtek? Milyen új ellentmondások keletkeztek? A régiek megszűna családoknak, a diáknak, a nyugdíjasoknak, az egészségügynek, stb. Egyszóval, az egész elszegényedett társadalmunknak. Mert egyszer úgy is el kell kezdeni valaki(k)nek és mert, hogy ennek a reformálásnak az élén éppen a Bokros úr áll, az őróla elnevezett csomagjával, csak üdvözölhetjük az ambidózus tenniakarásáért. Még akkor is, ha az ismert intézkedései inkább csak a külföld számára hangzatosak. Mert itthon nem irigylem azt a szegényember fiát, aki csak mert szülei nem bírják fizetni a tandíjat, elmehet a... munkanélküliek táborába, aztán azt a családot se, aki eddig a gyedre vagy a gyesre építette a „boldogulását”. Ugyanúgy sajnálom a közeljövőben nyugdíjba készülőket, akiknek még jócskán rá kell majd dolgozni az amúgy is már megérdemelt korhatárra. Mert inkább dolgozzanak még a biztos hasznot hozó öregek tovább, mint azok a fiatalok, vagy fiatalabbak, akik szinte még egy koppantást se tettek a krónikusan vajúdó kibontakozásunk irányába. (Tisztelet a kivételnek). Félő, hogy egyszer majd, akik ebben a városban a szép szó ünnepévé tették a Szentlélek eljövetelének napját. Hol is tehették volna méltóbb helyen, mint a templomban, ahová azért járunk, hogy megkönnyebbüljünk a hétköznapok terheitől, megtisztulhassunk, és a hit kútjából erőt meríthessünk az élet nehézségeinek elviseléséhez. Nemcsak a vallás, a kultúra is ezt segíti. A zene és a versek, Istenhez és emberhez szóló ünnepélyes szavak közelebb hoznak egymáshoz bennünket, és megtörténik a csoda: a lelkek kézfogása. A szép szavak kimondásának öröme annak, aki leírta és mondja - ugyanakkor a hallgatók öröme, akik megértik, befogadják, akikben talán egy verssor vagy dallam visszazeng otthon is, később is. E kettős öröm válik felejthetetlen élménnyé bennünk. Köszönet és hála érte, hogy én is részt vehettem a lelkek kézfogásán Kazincbarákán, és az ünnep másnapján a nagybarcai református templomban. Végül - igen szerényen, nem hivalkodón - köszönöm, hogy a szerelemről írott gondolataim is hangot kaphattak mindkét alkalommal. tok, vagy csak el lettek hallgatva? A korábbi változtatásokból mi működik jelenleg? Az sajnos tény, hogy az oktatás, a taníttatás ma már növekvő anyagi áldozatokat, befektetéseket kíván mindenkitől, így a szülőktől is. Sajnos a családokat olyan időszakban éri ez a kihívás, amikor más egyébre is alig van anyagi fedezet, de elmondható ez a társadalomról úgyszintén. Több megértésre lenne szükség a diákok részéről is. Azt kívánom írásommal tudatosítani, hogy a nemzeti sajátosságok keretein belül a megteendő úthoz kemény munkára, tanulásra, sok türelemre és időre, valamint rengeteg pénzre van és lesz szükség. Már csak azért is mert: ,A tanítás örök, tanulni pedig kell!” nem is olyan sokára ők is „nyugdíjasok” lesznek, és akkor azoknak majd hiába hosszabbítjuk meg a tb nélkül eltöltött korhatárát... Aztán megkapta a csomagját az a fodrász néni is, aki - mint elmondta - havonta több mint 5, azaz ötezer forint társadalmi biztosítást köteles fizetni. És ez „csak” a tb-je, ezért legalább ötven embert kell megnyírnia. Ha ugyan lesz még vendége, mert már sokan maguk házilag - fodrász nélkül - oldják meg a hajvá- gásukat. De így fizet majd az adón és egyéb kiadásokon túl minden vállalkozó, vagy kisiparos. Aztán, hogy ezt a megterhelést ki bírja, vagy ki nem, rövid időn belül kiderül. Kiderül, hogy ez a csomag tényleg a javunkat szolgálja-e, vagy netán — Isten őrizzen - zsákbamacska válik majd belőle. Ismétlem: szívből örülök, hogy legalább már külföldön látványosnak tűnik csomagunk tartalma, most már csak az lenne jó, ha a honi vélemények is így fogadhatnák el. Paranai János Kazincbarcika Harc a kenyérért A jobb kukák vidékén, az OTP-há- zak előtt, összetalálkozott két neandervölgyi kenyérvadász. A hanyagul behúzott fedél alól messzire látszott a fél vekni, oly hívogatóan, mint kamaszfiú számára egy titkon megpillantott női fenék. Ezért a mi kenyérvadászunk, kezében egy jobb időkből való pecsenyesütő nyárssal, megszaporázta lépteit. Igen ám, de a másik irányból egy idősebb, ro- bosztusabb harcos, aki jókora zsákjával lassabban haladt, és bűzös göncöket viselt elrettentésül, mégis egy lépéssel előbb ért oda, és felemelt kezével jelezte, hogy igényt tart a zsákmányra!- El menj innen! - mordult a nyársaló jelezvén, hogy akár a konku- rendát is hajlandó felnyársalni kétágú szerszámára.- Nyomorult! - sziszegte a másik (aki bizonyára nem olvasta, de alkalmazta a bibliát, ti.: aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel), és egy gyors válldobással a hátán lévő kenyeres zsákkal fejen kólintotta „kenyeres pajtását”. Úgy, hogy az megtántorodott, és jobbnak látta egy azonnali futóedzés tartását. Ezzel az ütközet véget ért. Nem tudósít róla a Vuity Trutkó, pedig nem kisebb a tragédia. Csak az indulatok, a fegyverek mások! Békés Gábor Családtag járuléka Egy április 1-től megváltozott jogszabályi lehetőségre hívjuk fel kedves olvasóink figyelmét egyik levélírónk kérdése kapcsán, miszerint: fizethető-e a korábbinál magasabb összegű járulék a segítő családtag után? Mindenekelőtt hangsúlyozzuk, segítő családtagra - a Ptk.-ban szabályozott közeli hozzátartozóra — a biztosítási kötelezettség (és a kötelező járulékfizetés) csak akkor áll fenn, ha az illető a vállalkozásban rendszeresen közreműködik; saját jogán még nem nyugdíjas; és más biztosítással járó jogviszonya nincs. A korábbi előírások szerint a 44%- os társadalombiztosítási, a 4%-os egészségbiztosítási és a 6%-os nyugdíjjárulék alapja - függetlenül a ténylegesen nyújtott jövedelem összegétől - a naptári év első napján érvényes minimális bér (utóbb 10 500 Ft) lehetett. így csak ebből az összegből számíthatták a segítő családtag tb-ellátásait, mint például a táppénzt, a terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyedet, a nyugdíjat. Április 1-jétől lehetőség nyílik arra, hogy a mindenkori minimálbértől magasabb, legfeljebb azonban havi 75 000 Ft után történjen a járulékfizetés, ha a segítő családtag nő a 45., férfi az 50. életévét még nem töltötte be. Választásra tehát tíz évvel a nyugdíjra jogosító korhatár betöltése előtt van mód, de ilyen esetben a tb- ellátások alapja is a választott magasabb összeg lesz. Kutyagyilkos Két ifjú olvasónk - egyikük 9, másikuk 10 éves - kereste fel a minap szerkesztőségünket. Mint elmondták, felháborodottan értesültek arról, hogy egyik szomszédnénijüknek megölték hű társát, Mackó nevű ku- tyusát, amelyet azóta is - ha szóba kerül az eset - megsirat. A két fiúcska nem szeretné annyiban hagyni a dplgot, ezért a történteket papírra vetették, és szándékukhoz több felnőtt jóváhagyó aláírását kérték. „Sokan azért ölnek kutyákat, hogy megmutassák erejüket. A Dózsa György u. 16. szám alatt lakó Mackó kutya is ilyen sorsra jutott. Halálának története: az egyik napi sétál- tatásnál X. Y. nevű fiatalember magához hívta a kutyát, és gazdája szeme láttára mellbe rúgta. Mackót bevitték az állatkórházba, öt orvos kezelte napokon át. Aztán június 17-én megint beszállították a kórházba, ahonnan többé nem érkezhetett haza, mert meghalt. Tessék beleegyezni abba, hogy a kutya gyilkosát elkapjuk.” Halász Viktor és Majoros Gábor, a miskolci 6. Számú Általános Iskola tanulói mindenesetre komolyan gondolják, hogy senki nem törhet egy vétlen állat életére, s ha már megtette, valamilyen formában fizetnie kell tettéért. íme egy újabb eset, mely állatvédelmi törvény után kiált. Ambrus Kamill A tanítás örök, tanulni pedig kell Ser főző János ny. pedagógus A csomag súlya külföldön és belföldön
