Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-10 / 160. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995, Túlius 10., Hétfő Gyógyulási kétely Feleségem szemműtéten esett át június 20-án az egyik budapesti kórházban. Miután a szürkehályog gyorsan érik, a műtétet mielőbb javasoló professzor úr, többféle vizsgálatot rendelt el, hogy semmiféle akadály, probléma ne késleltesse a beavatkozást. Ilyen alapos előkészítés után, mégis mi okozott nekem komoly meglepetést? Nos az, hogy idős feleségemet már a műtét másnapján hazaengedték azzal, hogy sikeresen megoperálták, és a felírt három féle gyógycseppet itthon is megkaphatja óránként. Hazautaztunk hát Miskolcra, de másnap reggelre igen elkeseredtünk. Nejem dagadt, vörös, fájó szemre ébredt. Kihívtuk a háziorvosunkat, aki megállapította, hogy ez a tünet a műtét velejárója. Egy hétig ágyban fekvő betegként töltötte napjait. Miután állapota mit sem változott, felutaztunk Budapestre, rendellenességet sejtve. Ott megállapították, hogy a gyulladást az egyik szemcsepp okozhatta, s azt le is állították. Mikor a feleségem arról panaszkodott, hogy mindent duplán lát, azt válaszolták: ezt valószínűleg a műtét közben fellépő rendellenesség okozhatja, de ha szigorúan betartja az utasításokat - nem hajolgat, nem emelget nehéz tárgyakat, stb. -, majd magától elmúlik. S ha panaszai még sem szűnnének meg, egy hét múlva ismét keressük fel intézményüket. Jól tudom, hasonló esetek mások tarsolyában is vannak. Hogy miért ragadtam mégis tollat? Mert eszembe jutott, hogy én is átestem már szemműtéten, de három napig fel sem kelhettem a kórházi ágyból, majd további 45 napig orvosi felügyelet alatt tartottak műtéti hiba miatt. De legalább addig nem engedtek haza, amíg a látásom nem lett elfogadható! Nem kívánok olyan véleményt nyilvánítani, ami bárkit is sértene. De nem tagadhatom le, hogy mind a mai napig aggodalommal tölt el feleségem szemének állapota. Igaz, a budapesti kórháztól írásbeli tájékoztatót kaptunk, amelyben a műtét folyamatát részletezték, ám a következő kérdésemre hiába is keresném benne a választ. Ez pedig: Vajon az egészségügy helyzetéről folyó politikai csatározásokkal van-e kapcsolatban a kórházak azon kényszerű intézkedése, hogy a beteget mielőbb haza- küldjék? Sajnos úgy érzem, esetünkben (is) ez történt. - írja S. J. miskolci olvasónk. Épületszobrászat Egy impozáns, nemrégiben felújított épület a Munkácsy-közben, homlokzatán szobrászati ékességekkel Míg néhány száz méterrel odébb, igaz nem a miskolci főutcán, hanem az abból nyíló Szentpáli utcában egy régóta lakatlan emeletes ház. Mára „ki és lefaragtak" belőle amit csak lehetett, ám díszítő elemei még őrzik a régi szép idők emlékét. Fotók: Fojtán László Szerkesztői üzenetek K.Gy. Encs: Az Alkotmánybíróság határozata értelmében a büntetőbíróság a jövőben nem bírál el kártalanítási, kártérítési igényeket, hanem az erre irányuló iratokat az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel bíró polgári bíróságnak küldi meg. * Veres Mária, Miskolc: Köszönjük bizalmát, de sajnos egyoldalú információival, amely sokkal inkább szubjektivitáson, mint tényeken alapul - nem tudunk mit kezdeni. Bodnár Ildikó rovata Csendesebben húzzák a nótát! Miskolctapolcán, az Aradi sétány 6. szám alatt a Treff Kft. a strand területéhez kapcsolódva büfét üzemeltet, amely közvetlenül az úttest mellett van. A kerthelyiségben hangszórókkal erősített magnón keresztül délelőtt 10 órától délutánig szól a zene, majd azt követően három fős zenekar játszik késő estig, szinte megszakítás nélkül. S mindkét szolgáltatást olyan hangerővel produkálják, amit a környék lakói és az itt üdülők egyre nehezebben viselnek el. Még a bezárt ablakokon keresztül is beszűrődik a muzsika, amit mindennapossága, de legfőképpen túlzott hangereje miatt már egyáltalán nem tudunk tolerálni. Legjobban a közeli szomszédok szenvednek, de kijut a fülsértő zenéből a távolabbi családi házakban lakóknak és pihenőknek is. Ez a vendéglő évtizedek óta itt üzemel, jól megvoltunk mellette, mert ilyen problémánk még nem volt vele, illetve az egység vezetőjével, akit hiába kértünk a halkabb, visszafogottabb zenei szolgáltatásra. Sőt! Magnós észrevételünk után fogadta fel a zenekart. Miután kérésünket nem méltányolta, a napokban levélben fordultunk az illetékes hivatalokhoz panaszunkkal, egyben a nyilvánossághoz is. Mert hisszük és valljuk, hogy a szabad kereskedelem nem jelentheti bármely üdülőtelep nyugalmának a megzavarását. A zaj- és rezgésvédelemről szóló hatályos helyi rendelkezések sem teszik lehetővé e korlátlan zenebonát. Csakhogy a tulajdonos „elfelejtette” beszerezni az erre vonatkozó hatósági zajvizsgálatokat és engedélyeket. Pedig: „Á hangosító berendezést, illetve a szolgáltató tevékenységet üzembe helyezés előtt zajvédelmi szempontból engedélyeztetni kell a polgármesteri hivatal főépítészi osztályával. Az engedély iránti kérelemhez akusztikai szakértői véleményt kell csatolni, mely alapján a zajhelyzet egyértelműen' megítélhető.” Reméljük, hogy ez legalább utólag megtörténik, s olyan döntést hoz a hivatal, amelyik mindkét fél számára elfogadható. 18 tapolcai lakos (pontos nevek és címek) Útban Európa felé a Paradicsomba A melegágyából előbújt paradicsom mérgében belevörösödött abba a vadkeleti piac-értékítéletbe, hogy egy koraszülött szőröshátú, vizenyős őszibarack árfekvésben tovább nyújtózkodjon nála, és ezért június idusa táján felsrófolta árát majdhogynem háromszorosára. /Azóta sem adja egyetlen kopejkával alább./ Bibliai színterének dicsfényében sütkérezve szemet huny afelett, hogy úgy 60-70 éve apám havi nyugdíjából - dömpingáruként- mintegy 8 tonnányit vehetett volna belőle. Szóval - kivagyiságában- ez a bogyó bigyó - bugyuta délszaki gömbölyded rokonait maga alá gyűrve - delikáttá nőtte ki magát. Hogy miért éppen ő, arra - mint bármire az égvilágon - a magyar magyarázatta] szolgálhat, ha kell, hisz’ évszázadok óta szorgalmasan magyaráz és szolgál. Ma már az sem szempont, mit mondjanak érvként, de az igen, hogy aki előbb nyitja ki a száját, az befogja másnak ugyanezt a nyílás sát. Van erre példa fentról-lentről bővecskén, ezért most középről, az élet sűrűjéből merítek egyet, mely az újgazdagok táborába áhítozók tömegét érinti. A hajdani /mit is mondok/ 3,30-as lottószelvény árát egy tízessel megfejelték, bizonyságául annak, hogy nincs az a rakott szekér, amelyre egy villával ne férne még. Az illetékes elvtárs jogutódját kérdezni sem kellett a miértről, már terítette is a sódert, hogy a papír ára /ami elérhető/ lépést tart a többivel, vagyis begyűrűzik. A lottóra szakosodott szóvivők ugyanakkor választékot is biztosítottak, mert egyikük szerint már 2 éve változatlan áron juthattunk hozzá, s ez - beláthatjuk - tarthatatlan állapot. Mit sem zavarta őket, hogy totó szinten businessman ráharapás nincs és náluk maradt minden a be- pókhálósodott szinten. Lenne csak merszem, megpendíthetnék olyan témát, aminek indoklásán az Alkotmánybíróság törhetné a fejét, de van nekik nélkülem is elég ügyes-bajos dolguk. Csak annyit kellene megpendítenem, hogy Alkotmányunk valamelyik élen álló ponija biztosítja az élethez való jogunkat, de - feltehetően - a hogyanját aligha taglalja, így van aki ennek nyitját részben az isteni gondviselésre bízza /segíts magadon, Isten is megsegít/, van aki teljességgel /nézzétek a mező liliomait/, akad olyan, aki fajelméleti kérdést kreál belőle /ne higgy magyar a németnek/, mások meg csak azt hiszik, amit látnak, ezért a létfennmaradáshoz szükséges anyagi javakat a joghézagokból kaparják ki, - tekintve a gesztenyés változat idejétmúltságát. A számottevő többség - bizonyára - dolgozna istenigazából, nem annyira azért, mert a munka nemesít, hanem így juthat hozzá föníciai jussához, ami ugyan per pillanat még nem konvertibilis, de gond egy se, ha zsákszám van belőle. Végezetül nem feledkezhetem meg azokról, akiknek lételemük a munka, de arról sem, hogy a nyomelemekhez ők is pénzért jutnak hozzá. így leszögezhetem, Montecucco- linak is csak annyira volt igaza, mint a sarki fűszeresnek, ha vásárolni térek be hozzá. Ebből következően, az iskolákból kikerülő fiatal büszke erők mit tehetnek mást, mint egy ideig futkosnak a képzelet szülte munkahelyek után, majd lihegve roggyannak bele egy épp akkor rajtoló fabatka átképzőbe, ha a kedves szülő megspendírozhat rá százezer-valamennyit. Történetesen, ha ők is e céllal kocognak, az már több mint pech, de jócskán kevesebb, mint az élethez való jog érvényre jutása. Állam bácsi viszont - miközben mossa kezeit — biztató szavakkal ecseteli a nadrágszíj hú- zogatásának fokozatait, én meg morfondírozhatok azon, hogy milyen jogon van csak ilyen jogom. Kérdeni nem kérdem, mert akkor megmagyarázzák fél életemre visszamenően és még kevésbé fogom érteni, hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Antal Ferenc Most a fogak kerültek reflektorfénybe Azok, akik akár aranyból is csináltathatnak maguknak alsó és felső fogsort kitalálták, hogy az egyesült Európába való menetelés fénypontja a fog nélküli magyarok menetelése lesz. Az, aki nem utazik villamoson, autóbuszon vagy vonaton nem látja, hogy hazánk idős lakossága ma már kénytelen meggondolni, rendbe hozassa-e a fogait akkor, amikor a villanyszámlát, gázszámlát és a többit sem tudja kifizetni. A gyenge fogazató emberek lassan lemondhatnak a húsrágásról és előtérbe kell, hogy helyezzék a tejbe papit, és csak leveseket, főzelékeket lefetyelhetnek majd Bokros bácsiék intézkedései nyomán. Az utóbbiak arról hallgatnak, hogy ahová terelni igyekeznek minket, minden más. Dániában például egy 4-5 órás szívműtét is ingyenes, ha valaki rendesen fizette a betegsegélyzőt, - méghozzá borravaló és fizetéskiegészítés nélkül! Ezt bizonyítani is tudom. Ha ez így van, akkor minek az a nagy sietség oda, ahová nem fogatlan embereket várnak, hanem egyenrangú polgárokat, minden tekintetben. Az ingoványos politikai tudományok senkit sem ruháznak fel országvezetéshez szükséges szakértelemmel is. Egy-két párt „okosai”- mint láthatjuk -, kevésnek bizonyulnak nagy és súlyos feladatok megoldásához. A gyógyszerek árai is évente 4-szer változnak, mintha az ország betegjeinek és öregjeinek kipusztulása lenne a cél. Vagy talán az hogy: „Utánunk jöhet a vízözön?” Deme Dezső A városi köztemető egyre elhanyagoltabb Az ÉM július 5-ei számában választ adott arra az illetékes, hogy miért nem volt víz napokig a Szentpéteri kapui köztemetőben. Ám ez a tájékoztatás meglehetősen szépre sikeredett, mert rendszeres temetőlátogató ismerőseim és jómagam is mást tapasztaltam. Vizet soha nem találtunk a kutak melletti betonkádakban, akármikor is érkeztünk a temetőbe. Igaz, egy hölgy július 1jén, szombaton reggel kapott 28 forint ellenében, saját kannájába. Ez azért érdekes, mert a porta mellett felfüggesztett kannák használatáért kémek ennyit, de ezen a napon (?) a vízért, s nem a locsolóért fizettettek. S ha már a témánál vagyunk, sokak nevében elpanaszolom, hogy a köztemető rendje mind több kívánnivalót hagy maga után. A sírokat egyre nehezebb megközelíteni a magasra nőtt gaztól, az utak szemetesek, elhanyagoltak, a konténerek dugig tele, így mellettük tornyosul a hulladék. Néha olyan érzésem támad, mintha nem is egy kegyeleti helyen, hanem egy szeméttelepen járnék, vagy éppenséggel egy forgalmas helyen, mert indokolatlanul nagy a temetői autósforgalom — jegyzi meg telefonos észrevételként Szabó Károly miskolci olvasónk. Életjáradékok R. G. miskolci olvasónk kérésének eleget téve, lapunkban válaszolunk levelére, tájékoztatást nyújtva azoknak is, akik hozzá hasonlóan már nagyon várják életjáradékuk emelését. Az 1992. évi XXXI. tv - a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról - 7. paragrafusa valóban úgy rendelkezik, hogy a nyugdíjjal egyidejűleg folyósított járadék összegét 1993-tól minden év március 1-jétől növelni kell, s az emelés mértékéről az Országgyűlés az állami költségvetés keretében dönt. Csakhogy ez a tv. a vagyoni (tulajdoni) kárpótoltakra vonatkozik, s ennek módosításáról (1995. évi XIV. tv.) olvasott lapunk április 6-ai és május 22-ei számában. Áprilisi írásunkban többek között közöltük azt a táblázatot is, amely életkor és nemek szerint taglalja az életjáradék havi összegét 100 000 Ft címletértékű kárpótlási jegy esetén. A levelében leírtak alapján úgy véljük - s itt gondolunk a nyugdíjfolyósító igazgatóság idézett válaszára is -, hogy Ön korábban személyi kárpótlásban részesült, amelyet az 1992. évi XXXII. tv. szabályoz, s amely az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásmól szól. A tv. hatálybalépésekor a kárpótlás alapösszege 11000 forint volt, az összeg emelésének esedékességét pedig a 17. paragrafus értelmében a Kormány állapítja meg - konkrét hónaphoz nem kötődően. Időközben ez is megtörtént, és az alapösszeg a 74/1995.ÍVI.22.) Korm. rendelet alapján 1995. évben 18 750 Ft lett. A villamoson Teli, zsúfolt, mint általában. Idősek, fiatalok, gyermekes anyák. Többen utaznak állva, az ülőhely kevesebb is, szorongunk. Jóképű, gazdagon öltözött három fiatal fiú és egy bájos kisleány mellettem. Beszélgetnek, úgy ahogy ma szokás, nagy hangon, nem lehet nem odafigyelni. Szép baritonján a fiatal tinédzser élményeit meséli: „Képzeljétek b...meg, tegnap a haverommal és a tesimmel lenyeltünk öt korsó sört fejenként, meg hozzá egy üveg vodkát. Sz...ul bemartunk. Nem is fizettünk b... meg sokat: Két és fél kiló volt az egész. Leültünk valami árokféle partra - hát nem belefordultunk?” Közben a leányzó, mint egy istenre, néz a fiújára, s kezét szorongatja, az megfűszerezve meséli, hogy taxit kellett fogni, mert a havert nem bírták volna hazacipelni. „Egy és fél kilót fizettem, de hazáig vittük a havert, a kapunak támasztva hagytuk.” Ugyan az alkohol meddig hagy életben egy ilyen jóvágású fiút, és miből telik négy kilót elverni egy este? Lesz-e házasság majd, vagy az alkohol lesz az élettárs? - kérdeztem magamban és magamtól e beszéd hallatán. A mellettem levő ülésen idős nénike. Egyik kezében botja, másikban kis szatyor, benne félkiló- nyi kenyér, üvegben fél liter tej. „Négy kilót” egy egész hónapban nem költ magára. Maga elé néz, széttaposott cipőjével beszélget, fejét csóválja. Két üléssel mögötte anya, ölében gyermekével. A kicsi nyafog, újabb csokit követel, pedig már a harmadikat majszolja. 3-szor 75 forint, egyenlő 225 forint. Házitejből ez 5,2 liter ára. A megállóm közeledik, leszállók. A jólét és a nyomor volt útitársam. A szakadék pedig tovább nő, egyre mélyül, s egyre szembetűnőbb. A világbanki csákány jóvoltából. Illés Endre Murphy a postáról „Minden embernek megvan a véleménye a névtelen levélről, de előbb elolvássa.” Hogy miért? Mert: „Névtelen levél, az amiben téged jelentenek fel, ha másokat, akkor az közérdekű bejelentés.” „A gyűrött, felbontott levelek vagy Nyugat-Európából vagy Amerikából érkeznek Magyarországra, más országokban fejlettebb a posta.” (Hm, hm!) És végül egyetlen kérdés: Miért szűnt meg a posta monopóliuma a hírlapteijesztésben? Mert jól tudja, hogy: „A napilapoknál az aznapi egyetlen fontos esemény megtörténte előtt 10 perccel vám lapzárta.” És csak nem blamálja magát?! (Ez utóbbi murphys röffenet, és saját hozzá- ékelésem csak a véletlen műve.) Közreadta: Somossy Katalin
