Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-01 / 153. szám

Július 1Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Élni - a hit bátorságával Vámosújfalu újjászületése Zemplén vármegyében , Gyarmati Béla Természetesen szó sincs valódi bányáról, vagyis olyan lelőhelyről, ahol Vámosújfalu egykori jegy­zője (a neve talán most nem is fontos) jáspis-kin- cseket vélt felfedezni, s azokat — némi ellenszol­gáltatásért - Mária Teréziának ajánlotta. Mindazonáltal kincsek mégis vannak itt, a Bodrog mellékén, s nem is a tolcsvai Gyapáros ke­belében, hanem Vámosújfaluban, ami - bár a szá­zad kezdete óta nagyközségként jelölik meg a lexikonok - majd csak most válik igazán nagy (vagyis jelentős) településsé. Földrajzilag? Gazdaságilag? Netán közigazga­tási szempontból? Nem! Szellemileg... Hogy mindezt megértsük, ahhoz kell néhány dolgot tudnunk az időről. Bár gyengének érzem magam, hogy filozófiai fejtegetésekbe bocsátkoz­zam, annyit mégis szeretnék elhitetni az olvasó­val, hogy vannak - és nemcsak teológiai értelem­ben - úgynevezett „szent idők”, melyek szépen il­leszkednek a kozmikus idő ritmusába. Milyen közvetlen természetességgel mondta ezt Petőfi Sándor: Itt az idő, most, vagy soha... A vámosújfalui változások annak köszönhetők, hogy akkor, és úgy mozdult a község, amikor kel­lett, és ahogyan kellett. Most játszhatnék a gon­dolattal, mondván: S elküldé az Úr az ő prófétáját Újfaluba, hogy világosítsa meg ama ezernyi em­ber elméjét... » Mi tagadás, Sándor Endre református lelki- pásztor prófétai szakállat visel, nyugalma és böl­csessége ugyancsak a kiválasztottak erénye, s 13 gyermek atyjaként akár patriarchal pózban is tet­szeleghetne. A tiszteletes úr azonban ízig-vérig korunk gyermeke: modern ember, tele vitalitás­sal, vállalkozó kedvvel. Hogy miben különbözik mégis évjáratának tagjaitól - az 1945-ben szüle­tettektől? Például abban, hogy ezt hirdeti: a leper­zselt fű dúsabban sarjad! Vámosújfaluban - ahol a századok folyamán gyakran pusztított tűzvész - jól értették, mire gondolt Sándor Endre, mikor ezt kimondta. S ak­kor mondta ki, mikor a falu még valóban... Na, itt most bajban leszek a hasonlattal. Mert nem tűz perzselt, nem is víz pusztított (ami egyéb­ként nem ritka a Bodrog mellékén), hanem a szo­cializmus közigazgatási bürokráciája. Húsz esztendővel ezelőtt sem voltam már fia­tal hírlapíró - átéltem a különböző tanácsi átszer­vezéseket, a körzetesítést. Jól emlékszem, csak annyi bátorságom volt, hogy az egyik cikk végén megkérdeztem: mitől marad falu egy százados magyar település, ha nincs iskolája, közigazgata- sa, papja, könyvtára, s ahonnan mindenki másho­vá jár dolgozni? Fentebb persze kifejtettem, hogy Szólhatok a hét tantermessé vált iskoláról, - ami építészeti és pedagógiai csoda. Miért? Mert márci­ustól augusztusig hozták létre, kitűnő esztétikai, s praktikus érzékkel - s ahol most 14 tagú tantes­tület tanít nyolc osztályt. Az 1994-ben végzett nyolcadikosok tablóján is 14 növendéket számlá­lok. - Hányán tanulnak tovább? Mindannyian! - hallom a választ. A polgármester választási prog­ramjának tíz pontja között pedig ezt olvasom: A tanulás lehetősége ne függjön a család anyagi helyzetétől. (Miniszter urak, nem kellene ezen el­gondolkodni?) A negyedikesektől „autogramot” kértem, De­rne Richárd, Füleczki Zsolt, Kiss László, Koskócky Gábor - milyen jó nevek - szívesen írt füzetembe, sőt két versrészletet is kimásoltak nekem ebben az osztályban. Vámosújfaluban nem volt „kormányváltás”. S a második választás után sem változott az önkor­mányzat jelmondata: _Ne döntsenek a fejünk fe­lett - rólunk, nélkülünk!” Nézzük a mérleget! Próbáljam talán megjele­níteni a Faluházat, ami vadonatúj épület, gazdag Bányát fedeztemfel! — s belőle legott an? Egy s más szép kincseket mutatóul hoztam... (Tompa Mihály után) programmed. Vagy említsem azt a régi paraszt- portát., ahol már formálódik a tájmúzeum? A cser­készekről, a tűzoltóságról (és Németországból ka­pott új autójukról), a polgárőrségről, s a zenekar­ról is lehetne beszélni. S, hogy mennyire szívügye a polgármesternek a foci... Mindez egy-egy szirma a virágnak. Mert - Sándor Endre szavaival - ,A virágot szirmai al­kotják.” Hát virágozzanak csak a vámosújfalui virágok! S nehogy fagy érje a bontakozó szirmokat. Mert egy-egy hideg fuvallat máris érezhető. Mikor pél­dául azt mondja a minisztériumi illetékes: Az ál­lam érdeke, hogy összekényszerítsük az önkor­mányzatokat.” Mert ugyebár csak másfél ezernyi tanács volt, s most ennek duplája az önkormány­zatok száma. Nem biztos, hogy a „társközségi szerkezet” gazdaságosabb. De az biztos, hogy a kisközségek nem akarnak .gyarmati” sorsban él­ni. A vámosújfaluiak megosztották Olaszliszká- val a közös vagyont, s ezzel vége... Maradt a jó szomszédság - de közösködés nincs. Ezernyi ember (köztük 106 iskolás, 46 óvodás) félezemyi hold szántóföld, ugyanennyi rét, aztán szólók, legelők, erdők, kertek - ezek alkotnak a fa­lut? Nem, és nem is az a kétszáz ház. A falut a hit (az Istenbe és az életbe vetett hit) ereje és bátorsá­ga alkotja, tartotta meg és élteti. Közgazdaságilag mindez kiszámíthatatlan. Ez nem a kétszer kettő igazsága... Semmiféle tudomány nem ismer el semmiféle csodát. Csodák mégis vannak... Vámosújfalu mostani jegyzőjét Hohol József­nek hívják. Nem kutat jáspis-kövek után, mint egykori elődje. Igen racionális pénzügyi szakem­ber. De mikor a megüjult iskola felszereléséről volt szó (számítógépek, fizikai, kémiai laboratóri­umok stb.) azt mondta: Nem költhetünk keveseb­bet a szükségesnél! Nem nagy ez a vámosújfalui birodalom, de irigylésre méltó. Mikor a polgármester oldalán já­rom az utcákat, az emberek így köszönnek: Áldás, békesség! Halkan puhán szirom pereg Simogatja öreg kezed Piros szegfű, halvány rózsa Téged köszönt nagyanyóka Édesanyánk dolgos, drága, világ legjobb anyukája. Abany csillag van az égen, Téged annyi öröm érjen. Ezt a verset szavalták anyák napján a vámosújfalui gyerekek milyen előnyökkel jár az iskolák körzetesítése, s a társközségi lét. De hát az vesse rám az első követ, aki... Mert - mint most Sándor Endre tiszteletes úrtól hallom - bizonyos papi gyűléseken nekik is feltették a kérdést: mit kerestek még azokban az apró falvakban, ahol legfeljebb már csak egy régi templom van, s egyre fogyatkozik a gyülekezet? Nem szívesen mondom ki, de az állam kebelé­re borult egyházi vezetők némelyike a főpásztori stallumot fontosabbnak tartotta, mint a nyájat... Minderről egy szót sem szól Sándor Endre. Minek is szólna? Nem elég, hogy - ugyancsak lelkész fe­leségével, s gyerekeivel - ott maradt a posztján! Mikor aztán - a nagy társadalmi változások következményeként - polgármesterré választot­ták... Nem, nem akkor kezdte a munkát! A bekö­szöntő „szent idők” történelmi pillanatát persze ki kellett használni, de a lelkek táplálása, a belső építés - hogy az emberek őrizzék azonosságukat, öntudatukat, hitüket - az 1975-től (mióta Vámos­újfaluban szolgál) folyamatos. Ám más az ige hirdetése, s más a cselekvés - a minden Demoszthenésznél szebben beszélő tett! Milyen kevés idő 4-5 év, s milyen sok minden belefér...Igen, a leperzselt fű dúsabban sarjad. i* (col cdL <Lt*~6-CCK/ 0-2/ ■ve* -i crsLx cij . ' Útxua ‘jí Ja. ^ ^ 2 U C A *1 JCríiQo«- 'TaVuú t I r r I 6U­£ ßaiC'­S A—— ^ * 00) ií i -J* -KdA — / „ ^2 Q la M r>­Z< (pfdcu^SL ,íY'3íJ.s! SEJ? Itt. j ( tr olao-vW'». t /( W C p. t> U>-^ 9/a-/?*-* ■J v } VjiűWw . .. r-úvA^ r \ A vámosújfalui iskola újraindulásának története M ajd kilencven évvel eze­lőtt is volt már iskolája Vámosújfalunak. Igaz kicsi, mindössze egytantermes, szolgálati lakással. Évtizede­kig ebben tanítottak, míg 1950-ben meg nem épült a kéttantermes épület. Ázután 1962 szeptemberétől meg­szűnt Vámosújfaluban a felső tagozat. 1980 szeptemberétől pedig az alsó tagozat is. Több mint száz gyereket hordott a busz az olaszliszkai iskolába. Oda jártam hat éven keresz­tül én is. Minden reggel hat­kor kellett kelnem, hogy mire a busz indul, az állomáson le­gyek. A hazajutás sem volt egyszerű, mert a buszok nem akkor jöttek, amikor az órá­inknak vége volt. Sokszor di­deregtünk, áztunk-fáztunk az ABC-bolt előtt. Ha bemen­tünk melegedni, kikergettek. Senki nem törődött vele, mi van velünk. Ha hat óránk volt, csak fél háromkor tud­tunk asztalhoz ülni. A rend­szerváltás után, amikor meg­történtek az első szabad vá­lasztások, Vámosújfalu új ön- kormányzata elhatározta, hogy új iskola építésével lehe­tővé teszi a helyi oktatást. 1991. szeptember 1-jével bein­dul az első Két osztály. A két tanterem a régi épületben ka­pott helyet, amit előzőleg új tetővel láttak el. Akkor na­gyon irigyeltem a kisöcsémet, hogy ó már helybe járhat isko­lába. De a falu vezetése nem érte be ennyivel. Keresték a módját, hogy még az Olasz- liszkára járó hat osztályt is hazahozzák. A napközis étke­zést a polgármesteri hivatal épületének hátsó részében ol­dották meg. Itt egy üres szük­séglakás volt, amit kis ráfor­Ch YoK­vJ . V* í-\-C cj f'alL tó* *•kit IC Uns**­7h^Ail ■ j*cto**< t V V'jfvxík XcCi 4f pUACUMj 4\. leik tfetot; ’Ut ' c.) l/b-ca.'CáA’.'' vSUiT ' , SoaíCoűL Xo öSA /w u ' /1 re dítással napközivé alakítot­tak. Ez szeptembertől be is in­dult. Már 1991 júniusában tárgyal az iskola továbbfej­lesztésének lehetőségéről az önkormányzat. A telek adva van a régi iskola mellett. Elő­ször a sárospataki ’Unifény Kft. áltál ajánlott új építési móddal akarjak több lépcső­ben megépíteni az iskolát. Ek­kor még csak két tanterem felépítését tervezik. 1992. szeptember 1-re, hogy az alsó tagozat már teljes egészében itthon tanulhasson. Az építés további ütemét a pénzügyi le­hetőségektől teszik függővé. Már 1992 májusában lelmond Szakács László olaszliszkai is­kolaigazgató a vámosújfalui alsó tagozat felügyeletéről. Az itt tanító két pedagógus közül Séra Ferencné az elsősök, és Romáimé Fedor Gabriella a másodikosok osztályfőnöke. Nagy lendülettel és odaadás­sal végzik munkájukat. Isko­lavezetői feladatta] a testület Varga Gyula bodrogolaszi ta­nárt bízza meg, aki eleinte a vezetői feladat mellett napkö­zis tanárként is működne, 1992. július elsejétől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom