Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-06 / 131. szám

1995. Június 6., Kedd 6 Z ItT'Hon COLOR AUTÓ KISS JÓZSEF - AUTÓKERESKEDÉS- AUTÓBONTÓ KISVÁRBA - UTÁNFUTÓ-KÖLCSÖNZÉS- RENÚSZÁMGRA VlROZÁS Sörgyár át 1. - AUTÓÜVEGEZÉS RADIATORVASAR! Áremelkedés előtt vásárolja meg radiátorát! RADÄL És RADALPANEL TÍPUSÚ RADIÁTOROK BŐ VÁLASZTÉKBAN, KEDVEZŐ ÁRAKKAL Viszonteladóknak TOVÁBBI KEDVEZMÉNY! KíSVÁRDA/ Dózsa György út 47* (BENZINKÚT FELÉ) Telefon: 06-45/415-417 DRÁGA ÉDESANYÁNK! 60. SZÜLETÉSNAPODON SZERETETTEL KÖSZÖNTÜNK, JÓ EGÉSZSÉGET, HOSSZÚ ÉLETET KÍVÁNUNK: MARIKA, FERI, ANDREA, ATTILA, SACI ÉS BENCE. ÖZV. GECSE BARHABÁSNÉ ZEMPLÉNAGÁRD HEGYES SÁNDOR HEGYES SÁNDORNÉ Tiszakarád 24 házassági évfordulótok alkalmából örömökben gazdag, boldog, hosszú életet kívánnak lányaitok: Marika, Zsuzsa, Tímea. Vejeitek: Zsolt és János. Unokáitok: Zsoltika, Kittike és Zsuzsika.----- ■.......... . ■■^,■,,■,.1 1995. Június 6., Kedd Itt-Hon Z 3 Az aura és az emlékező növények Boros Anikó Sátoraljaújhely (ÉM) - „A csodák a természet törvé­nyeinek nem mondanak el­len, csupán annak a tudás­nak, ami a természetről szól”. (Szt. Ágoston) Lehet, hogy át kell értékelnünk a növényekkel kapcsolatos el­képzeléseinket? Egyesek régóta állítják, hogy a növények érez­nek, megérzik, ha feszültség van körülöttük, de hogy emlé­keznek is..., ez utóbbi bizonyá­ra mindenkinek új. A modern tudomány arról beszél, hogy az élő szervezet nem csupán egy molekulákból felépülő fizikai struktúra, ha­nem energiamezőkből áll. A tu­dósok műszereket fejlesztenek ki, hogy ezeket a mezőket érzé­keljék, és frekvenciájukat mér­ni tudják. Már képesek az em­beri testet körülvevő mágneses mezők mérésére egy érzékeny műszer, a Squid segítségével, ami úgy működik, hogy nem ér a testhez, amikor annak mág­neses terét méri. A növénymag energiamezeje Bum és Northrop, a Yale-egye- tem munkatársai már 1939- ben arra a felfedezésre jutot­tak, hogy ha megmérik egy nö­vénymag energiamezejét, amit ők életmezőnek neveztek, ak­kor a mérési adatok alapján meg tudják mondani, mennyi­re egészséges a magból kifejlő­dő növény. Bizonyára többen hallottak már a Kirlián-fotók- ról. A Kirlián-fényképezés mód­szerei segítségével az emberek képessé váltak am, hogy a tel­jes növényi levelet lefényképez­zék, miután a felét már levág­ták. Vannak emberek, akik ké­pesek az auralátásra. Ezek közül szeretném idéz­ni Barbara Ann Brennant, aki gyakorló gyógyító, pszichotera- peuta és tudós; aki a NASA tu- dományos kutatója volt éveken keresztül, aki részt vett a Dre- xel Egyetem NEW Age (Új kor) kutatási programjában, és ahol egyben magenergetikát is ta­nult, s aki egy kézikönyvet írt az emberi aura tanulmányozá­sáról „Gyógyító kezek” címmel. Ebből az írásából idézek: „Megfigyeltem a levél auráját. Egyszerű vízkék volt. Amikor elvágtam a levelet, a teljes le­vél aurája véresgesztenyeszínú- vé vált. Visszaléptem, és bocsánatot kértem a növénytől. Amikor a vízkék szín újrateremtette ma­gát, 1-2 percen belül mutatta a hiányzó rész határozott jeleit, de nem olyan tisztán, mint aho­gyan én azt a Kirlián-fényké- peken láttam”. Emlékeznek és mérgezővé válnak Akik már jobban ismerik az au­ralátással kapcsolatos techni­kák módszereit - mert bizonyá­ra akadnak sokan, akik érdek­lődtek ilyen jellegű témákban -, azok számára meggyőzőek lehetnek az itt leírtak. Azoknak pedig akik nem hisznek ilyes­mikben, csak javasolni tudom, hogyha kezükbe kerül hasonló irodalom, adják meg önmaguk számára azt az esélyt, hogy leg­alább megismerkedjenek vele. No, de lássuk milyen tapasz­talatok Álapján állíthatnak olyasmit, hogy a növények em­lékezni is képesek! Az biztos, hogy a növények nem szeretik, ha megrágják őket! így aztán mindent bevet­nek, amit csak tudnak, hogy el­kerüljék a növényevők támadá­sait. Vannak, amelyek erős tüs­kékkel, szúrós tövisekkel ve­szik körül magukat, és vannak olyanok, amelyek vegyi anya­gok termelésével teszik magu­kat kellemetlen ízűvé vagy ép­pen mérgezővé. Ilyen anyagok például az alkaloidák, a terpé- nek vagy a fenol. A New Sci­entist közölt egy érdekes cikket ezzel kapcsolatosan, épp a szakmámba vágó növényről: a dohányról. Tudósok megfigyel­ték, hogy a dohány, amely ni­kotint tartalmaz, úgynevezett jázminsavat termel, ha a her­nyó megtámadja. A jázminsav a levélből a gyökéibe jut, ahol serkenti a nikotin előállítását, amely aztán a levélbe kerül. Egy hernyó több napig rágcsál A megnövekedett nikotin a her­nyó számára ezután olyan, mintha mérget enne. A jázmin­sav termelődése a hernyótáma­dás után mintegy öt perccel már kimutatható, két óra múl­va a gyökérbe ér az „üzenet”, s mintegy öt óra kell ahhoz, hogy a levél nikotintartalma nagy mértékben megnőjön, azaz lét­rejöjjön a válasz a támadásra. Mi, emberek természetesen ret­tenetesen hosszúnak érezhet­jük ezt az időt, de ha tudjuk, hogy egy levél lerágásához egy hernyónak több napra van szüksége, úgy már nem lassú ez a reakciósebesség. A levél megmentéséhez tehát megfele­lő ez a válasz. Egyébként ilyen esetben egyetlen levélben any- nyi nikotin termelődhet, mint amennyi száz darab nem füst­szűrös Camel cigarettában van. Még egy nagyon furcsa dol­got is megfigyeltek a kutatók: a növénynek egyáltalán nem mindegy, ki hantja! Egy másik dohányfajtával végzett kísérle­tek szerint, amikor hernyó rág­ja meg a növényt, akkor meg­kétszereződik a nikotin mennyisége a levélben, ha vi­szont gyorsabban pusztító em­lősállat kezdi enni a dohányt, akkor sokkal gyorsabb lesz a válasz. Ezt kísérletileg is iga­zolták: ha egymás után több­ször jázminsavat adtak a nö­vénynek, akkor az első alka­lommal lassabban, később egy­re gyorsabban követte ezt a mérgező anyagok (nikotin) ter­melése. Mindezekből - azt hi­szem - tényleg megállapíthat­juk, hogy' egyes növények (leg­alábbis a dohány), képestek) emlékezni. Tudják, hogy érte- e őket támadás, és ha igen, ak­kor sokkal gyorsabban vála­szolnak. Újra kizöldültek a famatuzsálemek (ÉM - KL) - Az erdőn-mezőn barangolók, nem sok figyelmet fordítanak a ritka faféleségek­re, amelyeknek életkora évszá­zadokra tehető. Ezek a fama­tuzsálemek, amelyek szó sze­rint a természet ezernyi válto­zását megélték, ha „beszélni tudnának” igen érdekes dolgo­kat mondanának. Akik fejlődé­sükből sok következtetést tud­nak levonni a környezetről, az évszakokról, az időjárás válto­zásairól. Ezek közzé tartoznak a zempléni tájon élő fák, ame­lyek közül soknak nevet is adott a környezetében élő em­ber. Ide tartoznak a Bodrogköz­ben a „zöld vadonban” találha­tó úgynevezett Dianna fák, csakúgy, mint az idős vérbükk, amelyet Izabella névvel „tisztel­nek”. Ugyanígy annak az év­százados bükknek amelyet Há­rom honvédként emleget a köz­nép. A kemencepataki erdész­ház mellett vedelmet élvez egy 25 méternél magasabb simafe­nyő, míg a Háromhutánál a Nagykörös-hegy oldalán talál­ható az a hatalmas tölgy', ame­lyet Szent Hubertus fájának neveznek. HETI IEGY7.ET Gombák Priska Tibor Esőből is jutott, meleg is érkezett, úgy nő a fű, mintha húznák, a fák lomb­ja megsűrűsödött, a virágok hirtelenjé­ben megsokasodtak. És megsokasodtak a réteken, legelő­kön hajladozó, szatyrokkal, kosarak­kal bóklászó emberek is. Gombát ke­resnek, és találnak bőséggel, a szegfű, a csiperke sok változata kínálja magát nagyon még csak el sem bújva a fű kö­zé. Mindig is kedvelt szórakozás volta gombaszedés, sokan csupán a séta, a jó levegő, a kirándulás kedvéért járták vagy járják most is a végtelen alföldi legelőket, a dombok füves lankáit. Sok embernek valahogy jobban esik a ma­ga szedte csemege, mindenkeppen nagyobb ennek a becse, rangja, otthon talán jobb étvággyal fogyasztja. Ezek­ben a napokban persze a szokásoknak megfelelően szükséges szólni a gom­ba veszélyeiről is, nem mintha ezt nem tudná minden szedegető ember. Tud­ja, de az is igaz, hogy elfeledi, nem ve­szi komolyan. Már az idén is érkeztek hírek tömeges gombamérgezésekről, szerencsére még nem súlyosakról, de a méreg lehet bizony végzetes, ezt is tudjuk valahányan. Meg azt is, hogy; legtöbben mégsem viszik, visszük vizsgálóhoz zsákmányunkat, hanem rögtön haza a lábosba. Aztán majd meglátjuk. Meg majd azt is meglátjuk, mikor kapjuk az első hírt a mi me­gyénkből súlyos mérgezésről, mert­hogy kapjuk, az biztos. Igen, bizonyos, hogy sokan most is passzióból, kedvtelésből mennek ki a legelőkre szatyrokkal, de igaza lehet annak az embernek, aki szerint az elő­ző éveknél máris többen járják a réte­ket. Főkéiü kosarakkal, nagyobb edé­nyekkel. Idősebbeket is látni köztük, akik le-leiilnek, pihengetnek közben. Nem nekik való mára hosszú járkálás, de a muszáj nagy úr! Mert a gomba­szedők sokasodását éppen a muszáj szüli. A hús ára, de bármely élelmiszer ára, is szép magasan jár, olyannyira, * hogy nem is mindenki tud oda felnyúl­ni. jól jön bizony a gomba, és még biz­tathatjuk is magunkat, mennyivel egészségesebb, mint a hús. És ott haj­longnak a megsokasodott gombázók között már harmatos hajnalon azok is, akik igyekeznek kosaraikkal a városi piacokra. Hátha sikeredik eladni ne­hány kilót, kerülne egy kis pénz. Per­sze, hogy így ment ez mióta világ a vi­lág, de azért most kicsit ígyebbül megy. Több a rászoruló, több a szük­ségből gombázó. Fontos, hogy a legelők győzzék. A legelőkön meg legyen gulya, ne csak beomlott gémeskutak jelezzék: valaha itt tehenek legelésztek. Mindenesetre a gomba szezonja megérkezett, majd csak érkezik egyéb, szükséges kelléke- ké is. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom